Megjött az édesapa, Szálika apja, jövendőbeli apósom…

Jézus Mária.... kopogás hallatszik az ajtómon, szabad...kiáltottam félhangon, és Uramisten kit látok?... az én szeretett jószívű jövendőbeli drága apósomat, aki a hóna alatt bizony elég degeszre púposodott aktatáskát szorongat.
Hirtelen felugrottam... édes papa, nyakába ugrok és megcsókolom… igen boldog vagyok, hogy eljött... igazán erre nem is mertem gondolni... pár szóváltás után, pedig ismét visszazökkentem a szomorú alvilág pislákoló labirintusába...nincs több öröm... vigyázni kell az érzelmek lantjával, de már szól is a telefon.... magamban nagyon mérges voltan, de szinlelőleg megjátszottam... a papa is nagyon figyelt a telefonálásom minden szavára... persze, hogy a bandavezér érdeklődött, na megjött a zsidó após?... a kérdések hallatára adtam a választ, igen százados úr, tizenegy órára pontosan bemegyek a laktanyába, igen ott leszek százados úr, alázatosan jelentem, elintézem a dolgot, igen-igen... az én pasasom persze nem tudta ezeket a rejtjelzéses válaszokat, de azért megértettem vele, igen itt van a jövő anyagi bázisa... Befejezésül: százados úr alázatosan jelentem, feltétlen tizenegy órára a laktanyában találkozunk, és a zsoldfizetést elrendezem...

Mintha csak libamájjal kenegettem volna az én apósomat, aki végig hallgatta a telefonálásomat, valamiképpen ismételten idegnyugtató és főleg hitelesítőként váltónak tekintette az én igaz úton járó hazugságomat.
Amint befejeztem a telefonálást...akkor édes fiam, látom nincs sok időd, menned kell a laktanyába, hát elhoztam a harmincezer pengőt... rendezd el véglegesen a hiányosságodat, ne törődj semmivel, nekünk te nagyobb érték vagy a szemünkben, mint ez az összeg, pénz helyett lesz pénz, de Szálikámnak és nekünk te vagy a reménységünk.... több vagy mint ez az aktatáska pénz…
Nem, nem édes apa, nem fogadhatom el ezt a nagy áldozatot, hiszen én nem tudom ezt visszafizetni... hiszen mire mérnök leszek, az még sok idő, szüleim meg nem tudnak kölcsönözni előlegben ekkora összeget... nyomtam a sódert, a szöveget, és majd ismét könnybelábadozott a szemem, de már apa terítette is az asztalra a sok-sok bankót, bizony egy kisebb bábeli toronymagasságot elérte annak a halmaza, tömege.
Olvasd meg édes fiam, de mi otthon átszámoltuk, pontosan egyezni kell, mondta a papa...
Nagyon szabadkoztam...nem, nem...miért ne bíznék meg a papában...?...
De ismét szólt a telefon....te marha...elment már a papa?... Igen is őrnagy úr...alázatosan jelentem a kimutatást megcsináltam... a verthem szekrényben van... alázatosan jelentem tizenegy órakor bemegyek a laktanyába és benyújtom a statisztikát... alázatos tiszteletem...
Ebből megértették a bűnszövetkezetnek érdembeliei, hogy még nem tiszta a levegő…
Az édes papa, mint aki jól végezte a dolgát, látom fiam nagyon sürgősen menned kell a laktanyába, nem is zavarlak tovább… rendezd el a dolgaidat és ha lehet holnap már gyere el hozzánk és meséld el a történteket.
Minden bizonnyal ott leszek édes apa, ezzel ismét édes búcsúzás, apósi és vőjelöltnyi csókváltás... az ajtóban még egyszer ránézett a papa a hamis névkártyámra, elmosolyította a szája szögletét és indult, majd befedte a feledésnek homálya...
Karcsi! Ez valóságos rémregénybe illő történet... mondom Karcsinak, aki mindezt úgy mondta el, mint valami mese mondó meséli Benedek világnak szivárványos életét.
Ismét szól a telefon... mi van te marha?....kérdik tőlem. Tiszta a levegő, elment a bankáros apa... jóformán még le sem tettem a kagylót, már is lódobogásnyi futást hallok, rohantak a herék a hozomány szemléletére. Amikor meglátták a pénzpiramist az asztalon, bizony szivárványragyogásban csillámlott fel a szemük, na és most hogyan tovább.

A szakítás napjainak izgalma, após körözi az elveszett vőjét

A feladatok már készen voltak, feladni a luxus szobát... a kocsit leadni a kölcsönzőbe, és most ki-ki mennyit kapjon a hozományból...
A nagy ünnepet megelőző pár napi nagyböjtre már az est folyamán lukulusi lakomát rendeztünk a legelőkelőbb étteremben, rengeteg a pénzünk, hiszen egy fényes osztályon felüli étteremben sem tudtunk elkölteni többet, mint esetleg száz pengőt, de akkor már igazán tokajitól a pezsgőig minden benne volt.
Megváltam a hadapród egyenruhámtól is, hiszen ez volt a csalétek a nagy hal fogáshoz... igazán már meg is szoktam ezt a tekintélyt diktáló uniformist, a színdarabnak vége, ruhára sincs továbbra szükség.
Elköltöztem a luxuslakásomból is, igen sajnálta a szállásadóm, miért ilyen hirtelen és csak rövid időre béreltem ki a szobákat? …szüleim nagyon betegek, haza kell költöznöm... segíteni kell nekik, fiúi kötelességem. Na igazán ilyen jó fiú tetszik lenni? Szólt a nagysága, ritkaság, aki így szereti a szüleit ....igen nem tehetek mást.
Köszönöm a szívességét, kifizettem a teljes hónapi lakbért, kezét csókolom... előttem köd, utánam...
És hogyan tovább? Kérdem Karcsit...
Nagylábon éltünk ezekben a napokban, semmi sem volt drága, semmi sem volt előttünk megvehetetlen, bizony főúri módon kiruházkodtunk, a legcsinosabb nőkkel szórakoztunk az éjszakákban...felejthetetlenek maradnak ezek az esték.
Nem féltek attól, hogy esetleg a papa nyomoztat utánuk. Pár napig ettől nem tartottunk, hiszen a látogatást megígértem... legfeljebb eltelt már egy hét is és bizony elfelejtettük, hogy merre is laknak Szálikáék.
Mikor volt a lebukás?...
Eltelt több mint egy hónap is, amikor kezdtünk egy kicsikét félrevonulni... ne csináljunk feltűnést... kopottabban jártunk... nem mulattunk nyilvános helyeken feltűnően... mert hátha... az ördög nem alszik, jelszóval.
A többit már csak a bíróságon tudtam meg, hogy mi is történt. Szomorú randi játszódott le a bíróságon, ott találkoztunk ismét a papával, Szálikával, de ekkor már, mint vádló és vádlott néztünk egymás szemébe. Könny csillogott Szálika szemében… nagyon megsajnáltam szegénykét...A bíróságon a formalitások után a papa elmondta a következőket... Az ismeretség kezdetétől kezdve... a lekáderezésig mindent... a pénzkicsalásnak az előzményeinek minden részletét.
Hát szóval mi vártuk a vádlottat, már Karcsi sem voltam a szemében... eltelt egy hét, eltelt két hét... mi lehet velem...?
Majd egy hónap eltelte után elmentem a volt lakására a vádlottnak... megdöbbenve nézem a volt ajtaját, nincsen kitéve a névkártya... hová lett?

Tán leesett, gondoltam magamban, de azért valami gyanúnak a szikrája pattant át az agyamon, megkerestem a házmestert és kérdem,… tessék mondani itt lakott X Y... nem tetszik tudni hol van? ...Óh kérem már több mint egy hónapja elköltözött innen, nagyon rendes lakóm volt és emelett igen gavallér ember volt, nagyon sajnáltam, azt mondotta, hogy a szülei nagyon betegek, hazaköltözik és majd azokat fogja segíteni...
Nagyon köszönöm a felvilágosítást...
De bizony az én agyam mint ringlispíl, a körhinta megfordult bennem a világ és ezt nem közölte velünk az a gazember. Ekkor már gazember is lettem… figyelmeztette is a bíró, kérem, vigyázzon a szavaira…
Táviratilag az ismert falujába választáviratban kérdést intéztem a bíróhoz, ismételten otthon tartózkodik e X Y? A válasz rövid, de annál idegmegrázóbb volt, nem.
Ekkor már az egész család tisztában volt a dologgal, valami nagy csalóknak a hálójába bonyolódtunk bele... végünk van...
Sírt az egész család, főleg az én szeretett kis Szálikám, aki annyi reménységnek csodálatos virágcsokrát szemétdombra kellett dobni.
Magunk is nagy titokban tartottuk ezt a becsapást, csalást, azért csak magunk körében beszélgettünk a múltról, habár a személyzet kérdezte, na miért nem jön a vőlegény, beteg, volt a válaszunk és ez megnyugtató volt számunkra…
Megfordult a világ körülöttünk, ekkora szégyen, de ekkora vesztesség... bizony se nappalunk se éjjelünk, mert azért mindig volt bennünk valami kis halványsugár, hátha… de bizony eltelt majd másfél hónap és semmi jelzés felénk.
Amikor a nyomozásom meddő maradt, akkor bejöttem Bpestre, elmentem a megnevezett laktanyába... és ott kérdeztem meg a laktanya pk.-t van e itt X Y karpaszományos őrmester, egyetemi hallgató.
Hát persze, a laktanya pk. feje sem káptalan, böngészni kezdte a névsort... volt ugyan Horváth.... de nem egyeztek a többi adatok, így nagy sajnálattal adta tudtomra, bizony ilyen nevezetű hadapród nincs a laktanya kötelékében.
Még jobban felszökött bennem a pumpa nyomása, hát ekkora ökrök voltunk mi, ennyire hittünk egy szélhámos csoportnak? Kérem előzőleg mindent lekádereztem... minden az igazság mérlegére billent.
Még maradt egy ici-pici reménysugár, hátha a műszaki egyetemen utolérem az én vádlottamat ... de biz itt is hiába keresték a névsorban rokonhangzású nevek szerepeltek a kimutatásban... csak az én vámszedőm neve sehol sem, ekkor roppantam össze és kénytelen voltam rendőrségi feljelentést tenni.