 |
    |
 |
Kóbor plébános kérése, vonjam vissza a pályázatomat (1942) Elbeszélgetésünk ideje alatt, nem valami nagy lelkesedéssel vonzódott a jövetelemhez a plébános úr, azaz nem ígért semmit, ellenben volt egy igen nagy kérése. Erre fel nagyon kovácsivá tett, na mi is lehet ez a nagy kérés, tán tanítási, kántori, vagy valami egyházi vonalon volna valami kérése, amit talán a régi kántor nem tett meg és most tőlem szeretné, ha megkaphatná.... futkozott bennem ezeregy kérdés, hát mi is lehet ez a nagy titokzatosság. Kérdem is, hát, tessék csak bátran kifejezni óhaját, ha tudom, akkor majd teljesítem a kérését. Kóbor valami selypítéssel beszélt, valami kis beszédhibája volt, és már kezdte is. Az a kérésem, hogy vonjam vissza a pályázatomat...mondván úgysem fog sikerülni, hiszen van helyi jelöltjük, Gombás Imre személyében, ő is, meg a főjegyző úr is őt támogatja a pályázásnál... Meg is lepődtem, meg nem is, a kérés hallatára, de valamiképpen mégis határozottan kitartottam állásfoglalásom mellett, hiszen már tájékozódtam a falu hangulata felől, nem kellett félnem még akkor sem ha plébános, vagy a főjegyző úr nem engem támogat a szavazáskor. Azért, mégis megreszkéroztam a kérdést, ugyan aztán miért nem akarja ezen kívül a plébános úr a pályázatomat elfogadni, azaz miért szeretné, ha visszavonnám a kérvényemet? Ismét rövid szünet, majd egy mondattal válaszol: „Mert úgy hallotta, hogy én papfaló vagyok!" Na aztán már erre mindjárt be is mutatkoztam az én jövendő főnökömnek, mondván: Jegyezze meg plébános úr, ha lesz köztünk tanítói igazság is, tehát nem csak pap igazság lesz, akkor nem lesz sohasem köztünk nézeteltérés, de ha az ellenkezője lesz, csak pap igazság lesz, akkor sokat fogunk veszekedni. Azt hiszem e kemény válaszra nem volt felkészülve, hiszen ilyen hangot nem igen ütöttek meg vele szemben a kollégák. Nagyon elpirult, majd folytattam, egyébként is nekem van állásom, nem esem kétségbe, ha a pályázatom nem sikerül, de pályázni fogok ennek dacára is, "úttörőnek bukni is érdem" jelszóval elbúcsúztam a jövendőbeli igazgatómtól. Na most már tudom ki az ellenségem, ki nem lesz velem, úgy kell folytatnom az agitációt, hogy ezeknek a személyeknek a kizárásával is győzzek a választáskor, ami 1942. szept. 6-án lesz Alsószelestén. További agitációmban a faluban meg is próbáltam, mennyire lesz kihatással a falura, ha a plébános úr nem lesz mellettem az agitációs munkában. Megnyugodva nyugtáztam a falunak a véleményét, nem a plébános fog dönteni abban, hogy ki lesz itt a tanító, a falu, az egyházközségi tagok véleménye lesz majd a döntő szerep. Kondor bácsi aggodalma… vegyes vallásúak Ettől kezdve nem is törődtem a plébános és a főjegyző véleményével továbbra is igyekeztem a falu hangulatát felém irányítani, megnyerni a tagok bizalmát, biztosítani a szavazatukat mellettem. Szele Gyuri bácsi ölbői út felől jőve ott lakott Gyuri bácsi, aki valamiképpen hangadó is volt a faluban, habár végtelenül csendes csupa szív, szeretet embere volt, de mégis valahogyan nála szoktak gyülekezni a hasonló korú gazdák, akik az udvari diófa árnyékában, a nyári időszakban vasárnap délután, litánia után, pipafüst mellett letárgyalták az elmúlt hétnek gazdasági, családi, politikai dolgait. Mindezt tudva, magam is úgy irányítottam a dolgomat, egyszer elmegyek erre a Gyuri bácsi féle délutáni klubba, és ott egy csapásra két legyet is foghatok, hiszen többen lesznek együtt, nem kell külön-külön elmenni a tagokhoz. Na, meg aztán ismerve a falusi emberi mentalitást, nagyon meg lehet sérteni azzal, ha valaki úgy érzi, hogy mellőzik, azaz lenézik. Hamarosan jött a vasárnap délután. Indulok Gyuri bácsiékhoz, ahol már vagy tízen is voltak, dödörögtek, pipázgattak, köpködtek a szép diófa alatt. Amint közeledem feléjük, már mint ismerősökként fogadtak, hiszen már majd minden háznál voltam, így ismertek, ismerték a Sztgyörgyieket, ismerték az én körülményeimet is. Kézfogás után csak átveszem a szót, hiszen a falusi ember elvárja, hogy a jövő, a vidéki, az úr az beszéljen inkább, majd aztán bekapcsolódik a témába, de el kell kezdeni. Téma van elég, ott az udvar is pl. szép trágyadomb, kapirgáló tyúkok, libák, termés, időjárás, rengeteg téma akadhat ‚csak okosan kell hozzányúlni és tálalni. Sohasem szabad megjátszani az okosat, főleg nem szabad éreztetni mások butaságát, tapasztalatlanságát. Amint a témák változtak, egyszer csak rátérek a választásra is, mondom, bizony a plébános úrnak van már jelöltje, engem nem támogat majd. Az az ő jelöltje, nekünk meg Ön a jelöltünk és mi döntünk, mi vagyunk többen, válaszolták az emberek. Nekik nem kell a plébános úr jelöltje... stb. Na, akkor ugyancsak rendben van a szénám, gondoltam magamban. Csakhamar megszólal egy idősebb, ősz bácsika, aki nagy tisztelettel kér, hogy hallgassam meg, volna neki is egy kérése. Na tessék csak kifelé, mondom, ha teljesíthető, ám semmi akadálya annak, hogy ne teljesítsem. Az öreg Kondor Sándor bácsi kezdi: tetszik tudni tanító úr, ez a falu vegyes vallású község, itt evangélikusok is laknak, és a mai napig olyan szépen megvolt a falu, megfért hitében, magyarságában, semmi sem zavarta meg ezideig az összhangot, nem szeretnék az evangélikus gazdák, ha valami ki különbséget tenne majd köztünk, főleg a gyerekeink közt. | |
