Az Ügyvéd előrelátása, pontos tervkészítés a pénzig

Barátom teszi fel nekem a kérdést, te Karcsi a Samu bácsi nagyon nagy nyomatékkal megismételtette veled lakhelyednek a címét... te, az öreg zsidónak valami motoszkál a sipkája alatt, többet szeretne tudni, egyetlen lányának, a jövendőjének a káderlapjáról.
Ekkor el is határozta a barátom, az Elek, nincsen mese... én leutazom Csicsókára és ... a többi már az én dolgom. Nekem sem árulta el taktikai haditervét, tény az, hogy Elek barátom eltűnt egy napra, leutazott Csicsókára és a többit már tőle tudtam meg.
Elek, mint ravasz fiskális, elment a község bírójához, mint budapesti muzeális igazgató több minden felől kérdezősködött a falu bírójától, hol lehetne valami régiséget itt találni?.... stb. majd jó hangulat nyomatékával meghívta a bírót a közeli vendéglőbe és ott bizony ismételten gavallérosan vendégül látta a bíró urat Elek barátom.
De most jön a poén...ismeretes volt, hogy abban az időben az a falu, postáját a bíróhoz vitték el, ott lett szortérozva, és azután kellett szét hordani a helybeli postásnak. Na, most pedig arra kérte a bíró urat Elek barátom, ha érkezne esetleg "Horváth Károly névre, /nem is volt ilyen nevezetű a faluban/...levél, akkor nyugodtan bontsa fel, és utána ezt a levelet, ami már megírva vagyon, a megcímzett boríték, persze falusias, volt bírói vonásokkal, ne pedig valami tanult emberi kézírás legyen, s erre fel Elek egy százast nyomott a markába a munkától repedezett
tenyerébe, majd földre ült a bíró ekkora borravaló láttán, elfogadta a kérést, majd minden rendben, Elek, aki jól végezte a dolgát, indult Bpestre.
Hol voltál? Kérdi Karcsi, egész nap nem mutatkoztál...majd megtudod később, most nem érek rá beszélgetni.
A többi cimbora, akik szintén anyagilag érdekelve voltak nagyon kíváncsiak voltak az elért sikerekre,... erre fel őket is meghívták a szombati látogatásra, így már négyen mentek el Samu bácsiékhoz. Az öröm és a boldogság hullámai csakhamar átcsapkodott Szálikáékon, minden a legnagyobb rendben folyt le, éppen olyan magas étlapi értéket kellett végigenni, mint a múltkorában, tán most még azzal tetőzött az est, a gramofon szolgálta a zenét, majd táncra is adott lehetőséget.
Karcsi azonnal a maga számára végtelenül nagy lehetőségnek tartotta a helyzet kiaknázását… felkértem Szálikát egy táncra... kinyílott a szomszéd szoba szárnyas ajtaja is, és biz mi a tánc hevében átlejtettünk a másik szobába, annak is a beláthatatlan sarkába, amikor is forró csókkal és öleléssel háláltam meg a finom vacsorát. Majd a többi fiú is várt az alkalomra, szintén táncba repítették a kis féltett lánykát, bizony oly magasra hágott a szerelemnek a lángja, tán mégis csak már közelíteni kellene a véghez, meg kellene kérni a Szálika kezét....
A barátaim már céloztak is, lövöldöztek hasonló kijelentésekkel, de szép pár volna Szálika és Karcsi... s ilyenkor a mama szeme még jobban csillogott lányának igaz szerelmének a sikere felett.... Na majd a jövő hétnek ez lesz a nagy ágyúja, el kell sütni...utolsó puskapor tartalékunkat célba kell lőni.

Szálikának apukája vizitel Budapesten, Karcsinál...

Búcsúzáskor nagyon kértük a Samu bácsit, látogasson meg Bpesten… igen boldog lennék... Bizony nem is maradt el a látogatás, kopogás hallatszik.... tessék! Kiáltom, és ki lép be?... maga a Samu bácsi, mégpedig egy nagy csomaggal a kezében, Szálika küldi a Karcsinak, volt abban mindenféle földi jó...
Beszélgetünk sok mindenről...megnyugodva vett búcsút tőlem Samu bácsi, majd búcsúzáskor még egyszer rámeredt az ajtón díszelgő névjegykártyára, „Horváth Károly egyetemi hallgató, hadapródőrmester" tán ez volt a biztosítás, a tőke személyem nagyságának az emelésére, de bizony az öreg zsidó nem feledkezett meg Csicsikánban sem érdeklődni családi helyzetünk felett, ahonnan bizony az öreg bíró, csak jót és bíztatót válaszolt vissza Samu bácsi levelére.
Na, így halmozódott össze a káderozásomnak a minden rublikája, így nyert hitelem érdemet Samu bácsiék előtt, amit aztán most teljes erővel kamatoztatni kell...
Hamarosan vőlegénynek kell lennem, mondta az agytröszt barátom, elfogy minden tartalékunk, az idő is sürget, mindent bele...
Az utolsó filléreket rakosgattuk négyen össze, gyönyörű rózsacsokorral, lakba és frakkba öltözve érkezünk Szolnokra, mindenki láthatta rólunk, nem valami házköznapi aktusra érkeztünk... itt valami bűzlik Dániában...
Amikor megláttak Szálikáék a négy fess fiatalt, de főleg engem, hiszen én voltam a legérdekeltebb, rózsacsokor, fekete frakk... kobak... glaszé kesztyű, lakkcipő, majd úgy jártak mint Lót felesége, sóbálvánnyá merevedtek, jé!....és a torkukon fulladt minden szó... hát mi lesz ma itt...
Amikor elfoglaltuk helyünket, megtisztelő üdvözletek sora után, még egy kicsit megigazítja az ügyvéd a kölcsönzőből kikölcsönzött frakkját... reszelgeti a torkát, majd fennhangon megszólal....
Kedves Száli néni és Samu bácsi, engedjék meg nekem, hogy ezen ünnepélyes percben, mély tisztelettel és szeretettel megkérjem Karcsink, mindenki által szeretett barátom részére az édes kis Szálika kezét… ezzel a szónak a kimondásakor már könnyek patakja öntötte el a szülők szemét, de főleg Szálikáét, és bizony mit lehetne ilyenkor tenni, mikor már minden adat a Samu bácsi kezében volt... áldásukat adták lányuk boldogságára... és most jött a jövendő anyósi, apósi édes csók, de főleg az első, igazi nyilvános hitvesi csók, Karcsi és Szálika ajkáról...
Ekkora öröm, ekkora meglepetés Samu bácsiéknál még nem volt...
Az egész házban azonnal, mint a parfüm illat, végigmorajlott: Szálika menyasszony lett....Szálika férjhez megy ... volt téma a házban, majd az ismerősök közt, főleg a zsidó családokban, ahol hasonló partira vártak, mint amilyen Karcsi volt...

Gyűrűváltás, annak beszerzése

A legnagyobb probléma a gyűrűszerzés volt, hiszen nem volt már keret aranygyűrűre, főleg valami értékesre... mégis erre az ünnepélyes pillanatra kellett gyűrűt is szerezni.
Gyűrű nélkül nem lehet eljegyzés, hát ahányan voltunk, mindenki gyűrű beszerzésen dolgozott, így szereztünk valahogyan használt gyűrűket, kerülő úton, de előre is bejelentettük, a gyűrűk nem újak, mondja Karcsi, náluk az a szokás, hogy a jegygyűrűk vándorolnak mindig apáról, fiúra...ez a családi hagyomány, ki tudja már melyik őse is hordta már ezeket az ékszereket... majd mi is így hagyjuk meg a gyerekeinknek, ez a családi hagyományt...
A mennyországban nem tudnak úgy örülni az angyalkák, mint amilyen ragyogás, örömteljes pillanatok játszódtak le az egész családnak a lelkében.
Szálika csókolgatta a boldogságának, szimbólumát, de ismételten már érdemben ismét megcsókolgatta kedves vőlegényét, amit a szülők nagy szeretettel könyveltek el...
Amint a boldogság mámorának rózsafelhős bárányfelhői eloszlottak, ismételten terülj a mesebeli asztalkámnál foglaltunk helyet, már szorosan Szálikának az oldala mellett, lopva egy kis simulásra hozzám simult, ereztetni akarta boldogságának végtelen nagy örömét...
Na aztán már a megszólítás is könnyebb volt, Szálika lett édes kis boldogságom, Angyalkám...az öreg Szálika lett a mama....a Samu bácsi lett a kedves papa... én pedig, valamiképpen különös zamattal, ízzel fűszerezve, lettem az édes Karcsi, kedves fiúnk…
Még hátra volt az estnek egy nagy jelenete, édeském egyszer pár percre eltávozott, majd amikor ismételten közeledett felém tavasznak minden ékességével, mosolyog rám, majd mondja, hunyjam be a szemem, behunytam... nyújtsam a kezem... nyújtottam... tartsam az ujjam... tartottam.... majd éreztem, hogy valamit ráhúz az ujjamra....na most nyisd ki a szemed... kinyitottam és amint ránéztem az ujjamra, csodálatos nagy értékű, remek fazonú pecsétgyűrű ékesítette az ujjamat, ezt pedig a boldog eljegyzésünk emlékére szeretettel adom édes Karcsikám....majd ismét csók... ölelés....hát ekkora érték???? csodálkoztam rajta ...ez bizony egy havi lakásbérletnél is többet érő ékszer... na jól van...
Leírhatatlan volt a boldogság... a személyzet is azonnal gratulált Szálikának, aki nagy boldogan köszönte meg a figyelmet, sok-sok boldogságot kívántak az új párnak...
Késő éjszakára járt az idő, amikor már illet volna eltávozni...Most jön az estnek a nagy poénja...szólt a mama... Karcsikánk, te nem menj ma haza, maradj itt nálunk, hiszen van vendégszobánk kipihened magadat, majd a papa reggel hazavisz ‚mire munkára kell menni...
Erről szó sem lehet... de mégis, könyörgött a mama...végre a többiek kérlelőleg hatottak rám...igazán Karcsi itt maradhatsz... majd reggel hazahoznak...
Elbúcsúztunk a fiúktól, mi pedig kezdtünk nyugovóra térni... bevezettek a ragyogó vendégszobába...minden selyem, brokát...
Istenem, ha Szálikával tölthetném ezt az éjszakát!… amint így elmélkedem, csendben nyílik az ajtó, és ki dugja be a fejét? Szálika... még pár édes csók... ismét csók... és csak reggel találkoztunk bőséges reggeli mellett...
Karcsi, hadd tegyek fel egy-két kérdést. Az éj folyamán nem volt egy kis bűnbeesési vágyad? Karcsi elmosolyodott, na én sem vagyok savóval átitatott két lábon járó bábu, hiszen a kiszemelt áldozat bizony szemrevaló kis fekete bogárka volt, aki mint a kullancs tudott az emberbe csimpaszkodni. Feltételezhetőnek tartottam, hogy a jegyes Arámnál nem szakadt meg sex vámsorompója, az ekkori erkölcsi normák, legalább is kifelé sokkalta szigorúbbak voltak, mint manapság.... hogyne ágaskodott volna bennem is az élet májusfája, aztán szigorú vezéri utasítást kaptam az ügyvédtől, semmiféle tiltott gyümölcsízlelgetés, csak a vágyaknak a legmagasabb csúcsáig való kéjfokozódás, egyedül ez vezethet a sikeres hozományhoz.
Így bizony akárhogyan is akartam volna egy kis előleges nászéjszakát szűkített fokozatában elpróbálni, a bandavezér, na meg a brigád utasítását szigorúan be kellett tartanom, hiszen minden lépésemrő1 el kellett számolnom, én csak médium voltam, nekem a jó külsőmet, fess kiállásomat kellett a porondara vinni. Egyébként nőkben nem szűkölködtünk, a legszebb és a legfinomabb úrinőket, lányokat, özvegyeket, fiatal asszonyokat cserélhettük, kényünk-kedvünk szerint. Így magam nem voltam kiéhezett farkas, ha kell saját testvérét is felfalja...
Hogy Szálika mennyire lett volna erre alkalmas, a jelek mindenben azt a tanúsították, bizony-bizony könnyű lenne „Katót" táncba vinni, hiszen a családi politika szigorúan csak keresztény vőlegényt várt, így a saját zsidó ismerőseiktől távol is tartották a lánykát, kellő ismeretség hiányában, hiszen a kereskedelem teljesen lefoglalta a szülőket, pénzt-pénzre halmoztak, nem értek rá szórakozásra, bálra. Kis szűzike meg csak álmodozott, mikor jön a megálmodott királyfi, akinek a karjaiban mámoros hangulatban érezheti, a földi gyönyörök érzelmének édes izét. Feltételezhető a helyzetből kifolyólag, hogy én vagyok az első, mondja Karcsi, Szálika életében, mint férfi, akit először csókolt meg, akivel elsőben ébredt lányságának a tudatára.
Na és Karcsi, arra nem gondoltál, hogy esetleg alkalmas pillanatban, ekkora bizalom előlegezése mellett egy éjszaka összecsomagolod a háznak értékeit és illaberek... tovább állsz? Kérdem én.
Ez nem a mi erkölcsi világunk, mi senkitől sem rabolunk, nem törünk be bankokba, sem magánházakba, ez a nézet teljesen idegen számunkra, ez már tisztességtelen „csöves" munka, ez nem a mi asztalunk. Soha senkitől el nem raboltunk még egy gyufaszálat sem. Nőcsábítás a mi reszortunk, ebben vagyunk specialisták, mesterek, egyedül ezen a területen mozgunk, mindig teljes sikerrel és főleg nagy zsákmánnyal.
Hogyan fejlődtek az események, kérdem Karcsit.
Reggel fürdeni kellett, tusolni, na ekkor egy pillanatra ismét beugrott hozzám Szálika, de szerencséjére kiszakította magát a karjaimból, mert bizony-bizony ekkor már minden fék felmondta a szolgálatot, így csak a gyors kifutás akadályozta meg a testnek-testbe való egyesülését.
Fürdés után, már várt a mama... papa elnézést kért, hiszen ismételten nagy szállításra gyülekeztek a fogatok az udvaron...
Elment rendezni a fuvarosokat, mi pedig ismételten a legfinomabb konyakkal kívántunk egymásnak egészséget-boldogságot. Ekkor Szálika hozzám simult, majd tüzes, de kifelé ártatlannak tűnő csókkal terítettem be pozsgás, hamvas arcocskáját.

Mit ér a vagyon, ha nincsen boldogság

Mama, leírhatatlan örömben kérdezgette, na fiam mit álmodtál? Megnézted, hogy hány sarka van a szobának? Mert aki először aluszik valahol és este megszámolja a szobák sarkait, akkor az álmok valóra válnak. Na erre mit is mondjak? Az illemszabályzat szerint jártam el. Igen emlékszem, álmomban valami gazdag aranybányában jártam, és amint ott nézegettem, láttam sok aranyat, bizony igyekeztem belőlük több zsákra valót gyűjteni...és cipeltem hazafelé, mondván, na megszűnt a nyomor, ennyi aranykészlet birtokában vagyok már...de aztán a kakas hangosabban jelezte a hajnalhasadást, erre, mint pesti ember felriadtam és tapogatózni kezdtem, hol is van a több zsáknyi aranyom? Csak álom volt az egész.
Mama, mindjárt meg is fejtette az álmomat, nagy szerencse fog érni Karcsikám, hamarosan valami nagyon nagy gazdagságra teszel szert, sok pénzed lesz...sokan fognak irigyelni a vagyonod miatt.
Nagyszerű álom volt lelkendezett maga a kis arám is, igazán remek álom, amikor az ember gazdag lehet.
Óh, a gazdaságnál többet ér a szeretetnek a gazdagsága, s megértés, az otthonnak a megbecsülése, gyerekekben való gyönyörködés, a vagyon jön és megy...marad a boldog szeretetnek a virágának édes gyümölcse, a család...
Nagyon tetszett a mamának ez a filozofális gondolatomnak a frázisa, igazán Karcsikám, igazad van, mit ér a vagyon, ha nincsen meg a boldogság. A pénz jó ha van, nagy baj ha nincs... Én sohasem vágytam vagyonra, gazdagságra, szüleim sem voltak gazdagok, szerény élethez, munkához szoktattak, van erős kezem, eszem, ez a tőkém nekem, amivel mindenkor tudom biztosítani a mindennapi kenyerünket....
Mint az alma a fán, úgy csüngtek a szavaimon, egy zsidó rabinak is javára válna ez a biblikus beszéd.
Majd ismételten ezüstkészleteknek özöne, porcelánok remekei terültek el az asztalon, párolgott a finom libamáj, dzsem...sajt, vaj, kávé ...felvágott, sonka, egy óriási ezüsttál volt teledekorálva ezekkel a finomabbnál, ízesebb falatokkal.
Na, Karcsi… gondoltam magamban... nagy böjtje lesz ennek Kánaán, terülj asztalkámnak....de sohase gondoljunk arra, mi lesz holnap, mert végeredményben azt meg is kell érni, ma vagyunk és élünk, mai szemmel kell kiélni, élvezni a földi javaknak örömeit, főleg, ha ilyen könnyedén hullnak az ölbe, mint a hópelyhek a magas mennyből a földre.
Volt is étvágyam, mint ilyenkor szokás, hiszen vagy huszonöt év van még csak a hátam mögött, mit és mennyit bír ekkor még az ember elraktározni a bendőjében. Bíz én ettem, hiszen biztattak is, egyek ám bátran, úgyis a katonai koszt gyenge lehet, nem feleltem, hiszen a tisztkonyhán eszem, ott pedig igazán nagyon jól főznek ... na fene, megint emelkedtem egy fokot a mama szemében... tisztkonyha?
Volt ennek e reggeli beszélgetésnek kitérő mellékvágánya is... amit ilyenkor a mamák szoktak jobbára felvetni, hiszen nem kell zsákbamacskát árulni, nem kell semmit sem a véka alá süllyeszteni, jobb ha tiszta lappal kezdünk mindent, gondolta a mama...
Ahogyan fogyasztgattuk a bőségtől megrakott ezüst tálnak a remek ízű falatjait, mama valami lágy, szelíd, de mégis valami öntudattal, de azért félve is egy kicsit ...nagy bűbájjal felém fordul, és mondja: Karcsikám, édes fiam, igen boldogok vagyunk, hogy lányunknak a jövendőbelijét üdvözölhetjük benned, apával együtt nagyon boldogok és megnyugodtak lettünk, látva kis lányunknak irántad érzett nagy szerelmét... de azért mégis meg kell mondanom valamit, és kikérnem a tanácsodat, hátha okoz ez valami akadályt a további boldogságnak szövögetésébe, egybekelésébe.
Nagyon kíváncsivá tett a mama ezen hosszú és rejtelmes előkészítői bevezetése, hát mit is akar nekem mondani?...
Csak mondja édes mama, majd adok rá választ, miről is van szó?
Tudod-e édes fiam Karcsi, hogy mi zsidók vagyunk...és nem tudom nem okoz-e ez neked valami akadályt? Mert ugye nagyon sokan vannak, akik bizony a zsidókat, ha nem is gyűlölik, de bizony nem nagyon szeretik, főleg zsidó családba benősülni! Igazán ritka, mint a fehér holló... Mit szónak majd a szüleid, ha megtudják, hogy a menyük zsidó nő lesz?... stb. és bizony a mama nagy aggodalommal várta a választ tőlem...
A mama kérdéseinek hallatára, nagyon vigyáztam az arcom mimikájára, állandóan mosolynak sugallatát igyekeztem visszatükrözni a kérdések felett még csak egy kis arcrendülés se adjon jelet, kit érdekel hogy ti zsidók vagytok, nekem nem a faji jellegetek, vallástok kell, nekem a pénzetek kell... ki érdekel, hogy milyen darab hiányzik főleg a papának...
Édes mama ...folytatom, azaz kezdem a gondolataimnak a fonalvezetését,... Embert-emberhez való kötődés elsősorban nem az teszi, hogy ö milyen vallású, vagy fajú, színre, külső faji jellegre, vallásra való tekintet nélkül, elsősorban mindenki embernek születik bele ebbe a siralomvölgybe. Mózes, a zsidóknak nagy bölcslője, aki éppen az emberi szép vonásoknak a kopottsága miatt, a laza erkölcsöknek a burjánzása, a vagyon imádásának elsőbblegességének a láttán, írta meg az örök emberi törvényeket, amely tíz pontban egyesülnek és ezeknek a törvények a betartása nemcsak egy fajnak, a szidó fajnak lett a törvénye. Megszabta az egész világon élő emberiségnek, boldogulásnak az örök irányát, ha ezek a törvények uralkodnak a földön, minden ember e törvények szigorú betartása mellett éli le napi életét, cselekedetei visszatükrözik-e humánus paragrafusokat, ki lesz akkor boldog? A zsidók? Nem, az egész emberiség...
Nekem sohasem szabott határt a barátkozásban a vallási, a fajút hovatartozás, minden ember annyit ér, amennyit fel tud mutatni emberiességéből, szeretetéből a másik iránt is, a rét is tele van különböző fajú, színű, nagyságú, formájú virágokkal, és még senki sem mondta, milyen csúnya ez a rét, ki kellene gyomlálni belőlük a százszorszépet, vagy pedig a Medvetalpat, vagy a szerény Kökörcsint. Nem ez így van harmóniában, ez így érték, ez így gyönyörködtető a szemnek, mindegyik békésen él egymás mellett, színre, nagyságra, vagy tán értékre való megkülönböztetéssel.
A történelem már tud választ adni, hogy a vallás, ha valakinek kell és szüksége van rá, igényli, csak Istenben, hogy melyik Istenben már az sem fontos, ki tudja megmondani melyik az igaz Isten? A sok Isten közül, de ha valakinek hinni kell valakiben, vagy valamiben, ám higgyen, de ha Isten a biblia szerint saját képmására teremtette az embert, akkor valahányan egyek vagyunk Istenben, testvér valahány ember születik a világra, hiszen egy volt az apa, az anya, és ebben az ősapán és anyán keresztül valahányan testvéreknek kell lennünk.
Hogy a vallások közé aztán gyepűt-kordont vontak, azt már nem a hívők, hanem a sámánok, a haszonélvezők, a papok igyekeztek a maguk berkeit kisáncolni, behatárolni, maguk által kiszínezett isteneket az emberek felé felmutatni...
Még istenek nem harcoltak istenekkel szemben, de ember már kardot fogott a maga balgaságában kialakított gyűlöletében a másik által bálványozott hithűt kerékbe törni, vagy leigázni.
A hit az elsősorban törvényeken nyugszik, ez szab egy bizonyos keretet az ember földi életének, igaza van annak a mesének, amikor a gyerek kérdezi apukáját: apuka, igaz hogy a földön kívül is van más élet, azaz van túlvilági élet is? Mert ha van, monda a gyerek, akkor minek meghalni, ha úgy is tovább kell élnem a másvilágon...
Csak egyet, még senki sem üzent, azaz irt a túlvilágról, ahány vallás, ahány szekta, az mind kialakítja a maga túlvilági életének a hipotézisét, tán maga sem hiszi, de kenyere ennek a tannak a hirdetése, de mégis azt kell mondanom, hogy boldogok, akik hisznek,...
Az Isten nem teremtett különböző hitű utódokat, amikor sárból és napsugárból összegyúrta a földet és lelket lehet abba, hát nem metszett le azonnal a pöcsikéjéből egy darabot, na te zsidó leszel, te pedig mohamedán, te pedig katolikus. Maguk a kiváltságosabbak, eszesebbek, a sámánok, sámánizmusban jártasok faragták ki a maguk hitének való vallási isteneiket, akikből elsősorban maguk merítettek földi boldogságot, vagyont, félelembe hozták a népet a maguk butaságában. Hiszen a tudomány még akkor nem tudott felelni még egy villámlásnak a megszületésére sem, vagy egy földrengésre.
A sámánok használták ki az emberiség butaságát, az állataik, vagyonaik felajánlásával a sámánnak, hogy engesztelje ki a nagy „Urat" aki ily nagy csapással akarja őket elpusztítani...
Hogy egymás uralmának a megdöntésére sokszor kardot fogtak az egyes vallási szekták, az szintén a mellmutogatásnak a részese volt, hatalmi féltékenység... ami sokszor nagyon véres hadjáratoknak volt a szemtanúja.
Ugyan én katolikus vagyok, mert kérdem, ki kérdezte meg tőlem pár hetes koromban milyen hitű akarok lenni? Ma már, de főképp eljön egykor az a világ, amikor vallási hovatartozás, vagy színre való megkülönböztetés nem lesz válaszfal a barátságnak a kialakulására és ekkor több gátlástól felszabadul az ember, nem a láthatatlan istent keresi majd egymásban, hanem az emberi, erkölcsi szeretetet, a testvértan ősi génnek különböző megosztását, de kémiailag, vegytanilag, és fizikailag nincs ember és ember között különbség, csak ember az ember.
Szüleim a legnagyobb barátságba élnek a falubeli zsidó boltossal, nagyon sokszor kölcsönösen kicserélik gondolataikat. Schwarzék sokszor jönnek hozzánk egy kis tereferére. Biztosan örülnek, ha megtudják, hogy zsidó nő lesz a feleségem....így szüleim részéről megnyugtatom már előre kedves mamáékat, ne aggódjanak nem lesz
Semmi kifogás a zsidó menyük miatt. Magamnak is a gimnáziumban a legjobb barátaim a zsidók voltak,...
Valami láthatatlan gyönyör glóriája övezte körül a mamát, amikor a szavaimat hallgatta, hiszen valamiképpen megnyugodott a kezdeti aggodalmai felett, mindenben nagyon egyet értett velem, maga is hangsúlyozta, ők sem tettek sohasem különbséget zsidó és keresztény között, már szó volt arról, hogy mindnyájan áttérnek katolikus vallásra, hiszen ebben az időben már ez nagyon is divatba jött. Ha Szálika asszony lesz, azonnal bejelentik a helybeli katolikus plébános úrnál a szándékukat, sőt egyházi esküvőt szeretnének, ehhez pedig bizony előzőleg már meg kell keresztelkedni. Végtelenül boldogok lesznek, ha katolikus templomban lesz az esküvő, hiszen oly impozáns és felemelő a katolikus szertartás.
Ezen diskurzus ideje alatt bizony nagyon belaktam, észrevétlenül megtelt a kis bendőm... de hiszen indulni is kell, mert ma zsoldfizetés lesz és ő lesz a felvevő tiszt, aki a bankból haza viszi a laktanya állományának a zsoldját....
Édesapa, már az ajtó előtt várja a búcsú pillanatát, boldogan és nagy szeretettel köszöntem meg a nagyszerű gyermeki szeretetet, kitartást, majd ölelés, csók, és többször is elhangzik, Karcsikám holnap is várunk, gyertek el feltétlen. Még egy ölelés, mamának is már kijáró arccsók, csak úgy pirult bele... a személyzet a félrehúzott függöny mögül lesték ezen ünnepélyes aktusokat... már indultunk is... Bpest felé.
Papa nagy biztonsággal vezette a nagy kocsiját, bizony hamarosan a helyszínre is érkeztünk.
A laktanyába vigyelek édes fiam? Kérdi a papa... nem kell, köszönöm, előbb még lesz több elintézni valóm, majd azután megyek csak a laktanyába, hol is az a laktanya, ahová engem akart vinni? Röhej az egész....
Mikor jössz? Kérdi a papa. Ha lehetséges holnap megyünk. Papának is kijárt már a fiúi csók, aki nagy mosollyal nyugtázta lányának vőlegényétől...
Amint felértem a szobámba már a srácok tülkön ülve, borzalmas nagy kíváncsisággal rohamoztak ezer és ezer kérdéssel...
Mozzanatról-mozzanatra, percről-percre be kellett számolnom az elmúlt időknek eseményeiről, főleg, hogy mindenben a legnagyobb utasítás szerint jártunk-e el, azaz már én.
Amikor a történteket elmondtam, azért a főnök megkérdezte, aztán az éjjel nem volt?...mit képzelsz? Hiszen a protokoll tiltja... és ezzel véget ért a diskurzus.

Most már kell a pénz, de hogyan?...

Azonban volt egy nagyon szomorú dolog... ugyanis a közösség pénze teljesen elfogyott, most arra kell törekedni, hogy a hátralevő időre honnan szerezzünk pénzt, hiszen még lesz több kiadásunk, de miből...?
Megvan! Kiáltott fel a főnök... rám nézett, elkérte a gyűrűmet, bíz ez nagyon súlyos kis jószág, megér testvérek közt is pár száz forintot, gyerünk az „aciba", már a zálogházba...
Nagyon szabadkoztam, hiszen feltűnő lesz Szálikáéknak, hogy nincsen az ujjamon, nem érdekes, élnünk kell valamiből, majd erre is találunk valami mesét... és kész.
Bizony a gyűrű ismételten fedezte pár hétre a nyugalmas létfenntartásunkat, úgy intéztük a dolgot, hogy étkezni napközben alig ettünk, hiszen majd úgyis zabálhatunk degeszre....
Egész nap döglöttünk, aludtunk, ittunk, a gyűrű bőven fizetett, értékes, majd huszonnégy karátos volt, értékes kővel, bizony az acis néni is mondta, ritkán kerül a kezébe ekkora érték....
Karcsi aztán nem féltetek, hogy lebuktok?
Mivel minden adat az apa, a szidó kezében már megvolt, mitől kellene félni? Minden ment a maga rendjén...
A látogatásokat naponta ismételtük meg, naponta élveztük Szálikáéknak a vagyoni bőségét, majd mindig éjfélig elszórakoztattuk a z egész családot.
De aztán nem azért áll egymással szemben a két ellenfél, hogy csak bámulják egymást, csak el kell kiáltani a tisztnek magát „roham!" hát bizony nagyon megalapozottan kidolgoztuk a rohamnak minden eshetőségét.
"Most pedig kell már a pénz! De hogyan?...”
A főnök agyában mindez már készen állt, csak szerepelni kellett nekem. Bizony nem volt könnyű feladat, hiszen ennyi bizalom után, ekkora reményekkel telitetten ismét más szerepet ölteni, más szöveggel fellépni, megjátszani a károsultnak a szenvedéstől, majd könnyező bánatos férfit, aki inkább a halált, mint az életet válassza...
De mese nincsen, a kolompot felkötöttem, már hordani kell.
Ha volt bevezetés, tárgyalás, akkor kell lenni tetőpontnak, azaz megoldásnak, amikor a cselekmény drámai része, akár szimpatikus, akár fájdalmas, de be kell fejezni a regényt, a drámát...
Most aztán már nagyon kíváncsivá teszel Karcsi, hát végeredményben mégis hogyan jutottatok jogtalan pénzhez és főleg milyen módszerrel lehetett a papát megfejni, megfosztani a vagyonának egy töredékétől.
Olvastam valahol, aki gazdag az sokat lop, és aki igen gazdag, az még többet lop...
Ha pedig ez így van, akkor hiszen úgy is lehetne fogalmazni, csak visszaloptátok, amit összelopkodtak sok éven keresztül. Karcsi valóságos regényt mond el, amikor ismét folytatni kívánja a kiagyalt hálókivetést, de nem halra, hanem pénzre, és nem is kis összegre.
Valóságos csalétek voltam a pénzszerzésben, Szálika fennakadt, a deli ifjúságomon, de mivel ez így jött ki, hát nincs megállás... a helyzeti energiából, mozgási energia lett, cselekedni kellett, de gyorsan.
Hát Karcsi, nem gondolt arra, hogyha tényleg tetszett a kis zsidólányka, tetszettek a körülmények is, nem kellene tényleg beházasodni ebbe a miliőbe és egy életre megvetette a lábát a tőkében, vagyonos ember lehetett volna, sőt még barátainak is jutott volna a nagy vagyonból? Karcsi nevetett, kérem, a házasság a mi életünknek teljesen a lehetetlene, nekünk kalandok, szabad élet, izgalom, láncolat kell‚ amit házasság keretén belül már nem folytatható. Nő van, doszt, néha pénz is jön a házhoz, a vagyon mulandó, a pénz veszendő, nekem meg szabad élet kell.
Amint meséli élete történetét, még most felcsillan Karcsi szeme, lányok bálványa volt, hittek neki, mint ahogyan hittek most is neki. Szóval jelszó „roham a pénzért".
Szálikáék nagyon megszokták már a napi látogatást, udvarlást, minden egyes esetben már tárt kapu fogadott, Szálika a függöny mögül leselkedett, lopva, és most bizony eltelt egy nap, két nap, három nap.... nem mehettem a taktikai okok miatt.
A negyedik nap mégis csak elmentem, de nem a megszokott időben, jóval korábban és csak egyedül ültem a volán mögött, hát a többiek?... és hol voltam három-négy napon át, mennyi izgalom, mennyi sóhaj, mi történt? Jöttek a kérdések hada felém.
Bizony nagypénteki szomorú pofát vágtam, nincsen mosoly...hallgatás... kevés szóváltás,...a szokásos puszilkodás is csak valami rideg fájdalom...
Amint a szokásos helyünkre értünk, Szálika megérzett rajtam valamit, azonnal kérdőre vont, ejnye Karcsikám, édes kis szívem... nem ilyen szoktál lenni, valami baj van? Beteg vagy?... mesélj valamit.