 |
    |
 |
A.J.P Taylor a második világháború képes krónikájából kivonatok 103. old. A német vezérkar tisztában volt azzal, hogy az élelmezés gondot fog okozni „Nem kétséges, hogy embermilliók fognak éhen halni, ha az országból fogjuk fedezni szükségleteinket.” A német vezérkar Napóleon irányelvét követte, amely Leninnek is kedvence volt „On s engage et puis on vonit”. Vágjunk bele, aztán meglátjuk, mi lesz! 105. old. Molotov kifakadt: „Mivel szolgáltunk rá erre? A Barbarossa 1941. jún. 22-én kezdődött. A támadást a németek minden figyelmeztetés nélkül indították meg. A németek meg Franciaországnál is gyorsabban nyomultak előre az eredmény azonban nem volt ugyanolyan. A szovjet katonák „alacsonyabb rendű” nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy legyőzték őket. A kilátástalan helyzetben is tovább harcoltak. Június végén a zuhogó eső miatt minden kerekén gördülő német jármű két napra beleragadt a sárba. „Helyzet néha olyan zűrzavaros volt, hogy azon gondolkodtunk, vajon éppen mi kerítjük be az ellenséget, vagy már ő kerített be minket.” -mondotta egy német csapat tiszt. l06. old. A németek egyszerre nyomultak előre mindhárom fronton. Nem bírták erővel. „Amikor Guderian több harckocsit kért, Hitler azt válaszolta, hogy nincsen nélkülözhető harckocsija, és hozzátetette: Ha tudtam volna, hogy azok a számok, amelyeket a könyvében közölt az orosz harckocsikról igazak, azt hiszem, nem kezdtem volna el ezt a háborút.” Churchill jún. 22-én kijelentette „Az a törekvésünk, hogy elpusztítsuk Hitler és a náci rezsim írmagját is.” Ebből az következik, hogy megadunk minden segítséget az orosz népnek. 164. old. 1943. jan. 31-én Paulus, akiből kevéssel korábban csináltak tábornagyot, megadta magát és a német csapatok febr. 2-án követték példáját. A 91 000 fogságba esett németből mindössze 6000 tért haza valaha is. Hitler keserűen megjegyezte: „Paulus nem tudta, hogyan lépjen át a halhatatlanságba, főbe kellett volna magát lőni. Göbbel 3 napos gyászt rendelt el. 1943. febr. 15-én szovjet kézre került Harkov. Márc. 13. után a tavaszi olvadás latyakjában fokozatosan véget ért a harc. 1943-as időszak, amikor a sztálingrádi szovjet győzelem, majd Moszkva előző évi védelme, szétfoszlatta a németek legyőzhetetlenségi mítoszát. Hitler maga mondotta Jodlnak: „A Hadisten átállt a másik oldalra.” 228.old. A Lengyelországi támadástól V. J. napig számítva /MacArthur/ hat évig tartott. A különböző időszakokban összesen: 70 millióan harcoltak a háborúban. Közülük 17 millióan életüket vesztették. Meghalt minden 22-ik szovjet 25-ik német 46-ik japán Hajtsunk fejet a nemzet hősei előtt, akiknek az életük lángja oly korán ki hunyt. Egy nemzetet az is jellemez, hogyan él a szívekben az elesetteknek emléke, milyen a kegyelet irántuk? Rábakovácsiban 20 fő hősi halott Balozsameggyesen 11 fő halott ezek ismeretlen időben és helyen ontották ki vérüket idegen vagy magyar földben, Rábakovácsiban 3 fő polgári személy Balozsameggyesen 9 fő polgári személy halt meg a faluban Rábakovácsiban 9 fő idegen katona fekszik a temetőben, Rábakovácsiból 6 /hat/ zsidót vittek el, akik sohasem térhettek haza, ismeretlen körülmények közepette hunyt ki életük fénye. Fájdalmas számok, de az a véleményem, hogy nem önként ment a háborúba, koncentrációs táborokba, hadifogságba, sem internáló táborokba, sem az orosz, sem a német, sem a magyar, hanem vittek bennünket. Nem sebeket, nyitogatni, hanem sebeket akarunk gyógyítani, osztozkodni akarunk a gyászolók fájdalmaiban, veszteségeiben. Az I. világháborúban minden 28. lélek, katona halt meg, míg a II. világháborúban minden 10. katona vesztette életét, vagy nyomtalanul eltűnt. „Akikért még a harang sem kondulhatott meg!” Egy népnek el kell viselnie a történelmét, a sorsfordulatot, ilyen pedig volt többször 1948. 1945. 1956-1990... Ma már nem háborús bűnösökként kezelnek bennünket, akiknek SAS behívó parancsára menni kellett, ma már nem tilos az általános gyászos megemlékezés. Nincsen pontos adatunk a halottakról, de a „Tél tábornok” 1943. jan. 13-án közel 150 000 ezer magyar maradt idegen földön, akik sohasem térhettek haza. Ennyi magyar maradt a véres csatatereken, akiket hatalmas dózerek a fagy elmúltával bombatölcsérekbe belekapart. „Legyen oltár a Hősök táblája!” Gyújtsuk meg a szeretet és a kegyelet gyertyáját... Mit üzennek a Hősök?... Szt. István saját népét szabadnak kívánta látni. Senkinek ne legyen öröme mások könnye árán, senki se merészeljen szabad embert rabszolgaságba vetni. Bízzunk a jövőben, nemzeti múlt nagyságából kell ihletet meríteni. Összetartós erőre van szükség, barátokat kell szerezni a szomszéd népeknél, valamint a nagyvilágban. Megható, szívet szorongató érzéssel szavalta el Horváth Zsigmond esperes plébános Vörösmarty „Szózat” c versét. Sok könny hullott a földre, amikor a plébános úr egyenként olvasta a hősök tábláján felirt neveket, majd egy-egy diák vitte a virágot és az égő gyertyát. | |
