Levél a rábakovácsi plébános úrhoz...

Czeglédy Gyula Szombathely, Balogh Gyula u. 15. 9700

Kedves Esperes plébános Úr!
RUM /Rábakovácsi/

Megtisztelő levele hármas érzelmet váltott ki: ebből kettő öröm is egy bánat. Öröm, hogy írt, képeket küldött, a harmadik a legfájóbb, hogy ismét árva lett a volt falumnak a parókiája. Biztosan így kellett határozni. Nagyon lesújtott ez a hír, hiszen nekem ez a plébániai lak mindenkor sok élménnyel gazdagított.
Ön volt a 9. plébános 1919 óta, ha jól emlékszem. Ki lesz az utódja? Rumhoz is sok emlék fűz, de már azok, akikkel oly sok kedves és vidám órát eltöltöttem, csak egy sírfelirat emlékeztet rájuk.
Annak idején Rum egy kis kultúrközpont volt, Pados féle vendéglő adott meleg otthont az összejövetelekre, kuglizásra. Hol van már ez a nyár? Egyszer, feltétlen meglátogatom, ha egyáltalán tud időt szakítani a csevegésre, mert ekkora körzetet bejárni, a hitnek szent magvát elhinteni, ember feletti teher. Az igaz, hogy a fiatalság, a fiatal kor, rugalmas, „az erős akarat minden akadályt legyőz !” Na majd ezekről egyszer elcsevegünk. Arra kérem, mivel többször jön Sz.helyre, szakítson egy is időt ránk is, hiszen előttünk kell mennie, ahogyan rátér a Hunyadi útra, ahogyan jön jobb felől ágaskodik egy tíz emeletes ház, keresni kell a „Hajnal presszót” mellette van a mi kis házunk. Kérem, álljon meg egyszer, örömmel várjuk! Utca nevet nem igen tudják, csak a postás ismeri, mert egy utca, egy ház...
Ottlétemkor beszéltem egy papról, akivel együtt voltunk internálva, később esztergomi érsek lett kb. 1948-ban, már tudom a nevét: Beresztóczy… Beresztóczy… a Buda-déli internálóban voltunk hajdanán....
A Zsiga is nagyon kedves volt, gyönyörű naptárt és zenélő képeskönyvet küldött karácsonyra, nincs is rá érdemem. Őtet is várom mindenkor.
A képeknek nagyon örülök, már bekötés alá készítem a 10. kötetemet is ebben lesznek elhelyezve. De baj van, mert ezeket a képeket ki kellett fizetni, pénzbe kerültek, számlát pedig nem kaptam meg. Ugye, majd pótlólag kiegyenlíthetem? Nagyon boldoggá tett ezekkel az emlékekkel.
Nagyon köszönöm ezt a kedves figyelmet, nem is volt rá érdemem, csak hálával is tisztelettel tudom meghálálni. Köszönöm! „Egymás kezét megfogni jó, elereszteni átok! Egymásra boruló Kezek tartják fenn a világot!”
E gondolattal búcsúzom, a viszontlátás reményében sok szeretettel
Üdv: Czeglédy Gyula
Szombathely, 1991. febr. 8.