 |
    |
 |
Horváth Zsigmond plébánosnak írt levelem /Szécsisziget/ 1990. nov. 26. Czeglédy Gyula Szombathely, Balogh Gyula u. 15. 9700 Kedves Zsiga! Szécsiszigeten plébános- Rábakovácsi születésű, Erzsi néni fia Erzsébet napjára sokan fogtak tollat, szép képeslapokat, hogy édes Páromnak, Erzsinek minden jót kívánjanak e földi életben. Végtelenül nagy öröm az élet határán érezni, nem felejtettek el bennünket s ki ezért, vagy azért idő és térbeli távolságot megnyergelve a lélek hullámsávján küldi megható szív melegítő szeretetének egy kis darabkáját. A sok-sok színes, tarka sokaságból egy azonban nagyon kiemelkedő és biz nem is mindennapi ékességgel állt a „Centrumban”, ez pedig a Te nagyon, de nagyon meglepő, szinte ismeretlen csodálatos új meglepetéssel kopogtattál be, színes kép, kedves sorok közepette a zene is kíséri a névnapi mondanivalót. Ez az ötlet, csak egy Zsigában összpontosulhat, aki napról-napra osztogatja lelkének, eszének, szívének kincseskamrájának tartalékát, s Te örömöd az, ha mások is tudnak örülni, másokban is tud rezonálni szerető szíved, lelked édes melódiája. Sikerült a meglepetéssel nagy örömet szerezni Erzsinek, s rajta keresztül nekem, de mondhatom az egész családomnak, hiszen mindnyájan kézbevették a muzsikáló köszöntő táviratot, hálával és szeretettel nyugtázták a nagyszerű köszöntésedet. Adjon Isten számodra sok-sok lelki gazdagságot, hogy ezekből mettől többet tudjál szétosztani, s velük mások lelkében, szívében mosolyt, derűt tudjál kiváltani. Köszönjük és nagyon köszönjük ezt a drága, de pénzben is nagy összegű muzeális köszöntő névnapi albumodat, amivel számunkra meglepő, de egyben nagy gyönyört váltottál ki. Köszönjük!!! Nem is tudom, hogy mivel is érdemeltük ki ezt a kiemelkedő szép megemlékezést, tán „Édesanyád sugallta?”!!! hiszen a szalag igazolja, mily nagy szeretet megbecsülés kötött bennünket össze. Amíg mi élünk, Ő is bennünk él tovább, adjon Isten neki örök nyugodalmat, hiszen ő is /Örzse, köszöntjük Őtet is a mennyben!) Kedves Zsiga, utólag is úgy hallom nagyszerű volt az utolsó szereplésed szülőfaludban, könnyeket hullató szép prédikációd, Hősök táblájánál elszavalt Szózatod! Értékeid közt legyen „Édesanyád hangja a legértékesebb” amit magam is szívesen és nagy örömmel meghallgatok. Remélem és hiszem, ha erre jársz, megtisztelsz bennünket a látogatásoddal, amikor ismételten fellapozzuk a múltnak emlékkönyvét, ez pedig számomra mindig nagy élmény. Ne haragudj a címeddel, rangoddal ismét hadilábon állok, ha vétettem volna, megbocsássad nékem. Igaz szeretettel baráti öleléssel búcsúzunk. Szombathely, 1990. nov. 26. Meghalt 1993. jan. | |
