Kánya János körzeti tanácstag beszámolóiról

Kánya János városi tanácstag beszámoló estjén szólaltam fel, amikor méltattam az önzetlen és nagy munkát, amit Kánya János kifejt a maga tanácsi körzetében. Tudja ki a beteg? Tudja kinek nincs ereje a tüzelőt meghozatni? Tudja kinek nincsen ebédje, vagy hol van sötét a körzetben, melyik utca járhatatlan, szóval kezét rajta tartotta a körzetének az ütőerén, segített, orvosolt, adományozott.
Egy-egy kis ünnepély volt mindig a beszámolója, nagyon várták már a körzetben a polgárok, mert élménydús, való volt egy-egy ilyen beszámoló.
Magam is besegítettem még akkor, amikor a Hazafias Népfront csak egy jelöltet jelölt minden körzetbe, és abból az egyből kellett választani.
Röhej!!! Egyből hogyan lehet választani, ennek a történetét mondom majd el.

A történet a következő:
Kánya János körzete a lakóháza környéki utcák voltak, az üzeme is itt van. Kb. Ugye minden negyedik, vagy ötök évben választottak új városi tanácstagot. A várost felosztották körzetekre, 3-4 utca, és ennek a kis körzetnek volt egy tanácstagja, akinek feladata volt a körzetben lévő lakók sorsát kézbe venni, és ha kellett orvosolni, a városi tanácsüléseken a lakók érdekeit képviselni. Szép hivatás, önzetlen munka, ezért fizetség nem járt, társadalmi munka, csak erkölcsi megtiszteltetés volt a jutalma. Mindig a Hazafias Népfront, Mészáros Imre a fő, volt hivatott, hogy minden körzetnek kijelölje a MSZMP egyeztetésével a jelöltet

Természetes, hogy a pártnak volt a dübörgő szava, a HNF. az csak ugatott, azaz az MSZMP csak ugattatta a politikai édenkertnek vámszedőit, így Mészáros Imrét is, aki a megyének volt egyben a HNF titkára. Hűséges volt az eszméhez, még hűségesebb volt gazdáihoz, s így amíg a gazda élt, az ugató kutyák is vígan csaholhattak.
Na szóval eljött az idő /Kb. 1980-ban/ mikor ismét tanácstagi választásra, indult a város, a falu... A HNF már jó előre megkapta az ukászt, hogy kit hová kell jelölni tanácstagnak, s ezt a HNF mélyen alátömjénezte mindennemű alaptalan méltányosságokkal, hogy igen is van rá érdeme, annak akit ők erre a bizalmi posztra kijelöltek és kell, hogy a választók méltányolják a HNF-nak bölcs jelölését, hiszen érdemtelen nem jöhet számításba.
Szóval egy a jelölt, ebből az egyből kell választani....

Nem csak az én csőrömet bántotta ez a diktatórikus sus-mus... Több választónak is piszkálta az igazságérzetét, de ugye a belső énjét, gondolatát nem tudja mindenki ezt a szavakba önteni, vagy netán ezt egy ilyen nyilvános közönség elé tálalni, úgy hogy az megnyerje a hallgatóságot. Volt még egy lelkes Tag: Gyula bácsi, egy kicsikét biceg, szókimondó igazságérzetét nem rejti véka alá.
Ahogyan a kép is tanúskodik, ezek a tanácstagi beszámolók nem voltak foghíjasak, főleg Kánya János idejében... Szavalatok, énekkar... Virágcsokrok, dekorációk mind emelték az ülés hangulatát, vonzókká tették a gyűlést.

Hát szóval, egyből nem lehet választani, ez volt már hangulat a mi kis körzetünkben, ami egyben vörös posztó volt Mészáros Imre és párt szemében. A városban sehol sem volt olyan kezdeményezés, hogy legyen több jelölt, mindenütt elfogadtak vakon és hűen a HNF-nak a jelöltjét, nem mérlegelték annak elhivatottságát, méltányosságát, Róma szólt, és vége.
Jött a választásnak a napja.
Itt a Vasépnek az ebédlőjében gyülekeztünk, sokan, mert hiszen valahogyan kiszivárgott az én aknamunkám és pártfogóimnak a véleményezése.
A terem nagyon szépen lett dekorálva... Piros terítő az asztalon... A választók pedig, a nagy asztalok mellett lévő székeken pihentették ki a napi fáradalmukat.
Az elnökségben ott volt a városi kiküldött, a párt képviseltette magát...
A hivatalos kiküldött, méltatta a napnak a jelentőseget, annak nagyszerű elhivatottságát, a körzeti tanácstag felelős elkötelezettségét, majd megnevezte a jelöltet is, aki már nyolc éven át képviselte ennek a körzetnek ügyes-bajos dolgait, és hát most ismét elérkezett a nap, amikor meg kell újítani a további évekre is a jelöltségét.
És jönnek a kínos percek, ki fog pártfogólag fellépni a volt jelölt mellett, ki lesz az aki elmondja a nyolc év alatt kifejtett munkájának az eredményét...
Na végre jelentkezett a jelölt: egy nő személyében, akiről megtudtam, hogy fodrásznő a körzetben, kezdett valamit makogni, morzsolgatta a kezét, biggyesztette a száját..., de csakhamar pontot is tett a mondanivalójára, de valami megfoghatót, biztatót nem tudott mondani...
Na mi is lesz? Szólásra emelkedik az én volt Rábakovácsi tanítványom azaz leventém Cupis János, aki annak idején nagyszerű kovácsinas volt, jól tudott már patkót hajlítani..., s tudtommal városi képviselőtag is... Na ez a János, a kedvező rákosi időszakban felismerte a nagy lehetőségeket, nem kell neki a kohót fújtatni, a szikrázó vasat ütlegelni a nagy acél üllőn, ekkoriban a rákosiék minden aggodalom nélkül kirúgták a papokat, apácákat, tanárokat, tiszteket, stb.. Ismeretesek ezek az intézkedések... Jancsi el kezdett tanulgatni, a párt felismerte benne a paraszti észt, a feltörést, adott számára lehetőséget, hogy itt-ott valahol levelezőn szedjen magába valami Marxizmust..., s bizony-bizony csak azt vette észre már, hogy a helybeli Szövőgyárnak az igazgatója lett... A maszekot seggbe rúgták az igazgatókat hűvösre tették, jó lesz majd a Jancsi, ha nem ért hozzá, majd beletanul...., volt a jelszó.... Megjegyzem nekem soha nem volt semmi bajom a Jancsival, ha mentem az utcán, ő autóval ment, kihajolt az autóból és úgy köszöntötte a régi tanítóját, persze a tanítvány messze elkerülte a mesterét....

Amikor a hölgy, a volt tanácstag befejezte magasan szárnyaló mekegését.
Jancsi tett egy indítványt, mondván: ha nyolc éven át ő volt a tanácstag, akkor méltán megadhatjuk a bizalmat ahhoz, hogy a továbbiakban is ő legyen a körzetünknek tanácstagja... javaslat,... s ezzel a Jancsi leült...
Na ja, én nem erre jöttem el, hogy voksomat ebbe a perselybe tegyem....
Felálltam és a megszokott módon a következőket indítványoztam, azaz fejtegettem.
Hogyan lehetséges, hogy valaki nyolc éven át volt egy körzetnek a vezetője és nem tudott semmi megfogható cselekedetről beszámolni, hát akkor mit is tett nyolc éven át?...
Másodszor: Nagy hiba az, hogy a HNF a körzetbe csak egy jelöltet jelöl ki, és ebből az egyből kell választani, nevetséges, ha egy kosárba egy alma van és azt mondja a vendéglátó: tessék választani... Egy jelölt az egy, ha majd jelölünk kettő-három jelöltet a körzetben, akkor majd mérlegre tudjuk tenni a jelölteket, és tudunk belőlük választani.... Nagy taps a hallgatóság berkeiben... és már mondom is: Jelöljük Kánya János urat... Ismét nagy taps... Cupi János húzta szemét, farkát, micsoda megtépázása a pártnak, HNF-nak sehol a városban kettős jelölés, csak itt van... Ez szembeszállás a hatalommal, ez bizony nem szül majd jót...
A hallgatóság elfogadta a jelölésemet, tehát már ketten vannak a jelöltek között, tehát szavazzunk!
Az urnákba dobálták be a szavazólapokat, de ha jól emlékszem nyílt szavazás, kézfeltartás mellett kellett szavazni... Hát persze, természetesen Kánya János lett a győztes, a hölgy kiesett, állítólag tudtam meg, hogy igen is volt érdeme a hölgynek, csak erről a Jancsi nem szólhatott, mert mint fodrásznő Jancsi feleségét, az Arankát mindig ez az agilis tanácstagi hölgy ondolálta. Ez volt az egyedüli érdeme, Jancsi nem volt hálátlan érte, volt bátorsága önző érdekeinek a megvédésére.
Óriási fölénnyel nyerte el Kánya János a jelölést, nyolc éven át volt e körzetnek atyja, anyja, orvosa, ember és felebaráti odaadással képviselte körzetének külső és belső baját.
Az új szelek: 1990-ben megváltozott politikai változás folytán nem vállalt már ismét ilyen megbízatást. Tetteiért mindenkor hálás szeretettel gondolnak a körzetének a lakói, sok ilyen Kánya János kellene az országban.

Az európaiság ismérvei

Hölgyeim és uraim.

Sok nyilatkozat hangzik el manapság Európához való csatlakozásról. Vannak, akik azt mondják, építsünk európai házat, mások úgy beszélnek, csatlakozzunk Európához, érjük utol Európát. Ezek a nyilatkozók valamennyien megegyeznek abban, nem beszélnek arról, hogy mi is a tartalma annak az európai háznak, amit fel szeretnének építeni, mi is az az Európa, amit utol szeretnénk érni, ahová be szeretnénk kerülni. Az európaiságnak, az európai mivoltnak a megfogalmazása lenne a mai feladatunk.
Európa földrajzi és szellemi határai nem esnek egybe. Ez lenne gondolatmenetük kiinduló pontja, amit azonnal bizonyítsunk is. Ha tekintetünkkel elindulunk az Ural hegységtől az Atlanti Óceán felé, megállapíthatjuk, hogy a kontinens keleti, nagyobb, felén kevesebb a lakott területek száma, kevesebb az út, vasút hálózat, kevesebb a város, a falu, kevesebb az ipartelepek száma és ha lenne egy olyan térképünk, amelyen látható lenne a hírközlő berendezések száma, ez a különbség csak tovább növekedne. Ebből, mint tanulságot levonhatjuk, hogy a nyugati részek kapcsolatrendszere sokkal fejlettebb és egyben magasabb szintű is, mint a keleti részeké.
A szellemi Európa kitapintható határairól azonban sokkal pontosabb képet adnak a történelmi események. Amint tudjuk a jaltai szerződés az európai szellemterület jelentős részét a keletnek engedte át. Ennek eredménye lett 1950 körül a lázadás a Brandenburgi kapunál, 1956-ban felkelés Magyarországon és Lengyelországban, 1968-ban Prágában, és ha napjaink történelmét nézzük ugyanez nyilvánul meg a Baltikum törekvéseiben és Horvátország, Szlavónia küzdelme a szerbek ellen. Ezzel meg is kaptuk a szellemi Európa országokban kifejezett keleti határvonalát.
Kézenfekvő tehát a kérdés, mi hozta létre ezt a különbséget, hogy a kontinens keleti fele megmaradt egy viszonylagos mozdulatlanságban, míg a nyugati fél robbanás szerű fejlődésen ment keresztül, a világ központja, a világ agyveleje lett, mert egyesítette a legnagyobb befogadóképességet, a legmélyebb kibocsátó képességgel. Minden ide jött és minden innen indult. Vagy csaknem minden.
Az elindulás helye kétség kívül a Földközi tenger keleti medencéje. Egyiptom és Fönícia. A kultúra első századaiban ide kezdenek irányulni India, Afrika kincsei, kelméi, gyártmányai, itt épülnek az első kikötők. Itt jelenik meg az első egyistenhit, ami szülőanyja lesz a kereszténységnek.
Aztán jöttek a görögök. Csodálatos nép, nincs gyerekcipője. Amikor megjelenik a történelemben, mindjárt a legnagyobbakat adja a világnak. Hippokratészt az orvostudománynak, Demokritoszt az atomelméletnek, Pythagoraszt a geometriának, Archimédeszt a fizikának és még folytathatnánk a sort a történetírással, a drámairodalommal, az építészettel, a szobrászattal. Itt van a csírája a demokráciának, az államnak, hogy ne feledkezzünk el a filozófiáról. Ez az első pont, ahová az európaiság taglalásánál még vissza kell térnünk.
Róma a következő állomás. Egyszerűen csodálatos ennek a népnek misztikus és ugyanakkor mégis az értelmen alapuló hatalma. Uralma alá kényszeríti az akkor ismert világot, hatalmát minden leigázott néppel törvényként tudja elfogadtatni türelmességével és a jó közigazgatással. Róma örök példája marad a szervezett államnak. Ekkor már a Földközi tenger teljes medencéje lesz az, ami hajdan Egyiptom és Fönícia volt. Nagy börze lesz, nem csak anyagiak tekintetében, de ide jönnek a kelet vallásai, tudományai, hogy megméressenek, hogy közkincsé váljanak. Szándékosan nem beszélek most a kereszténységről, mert ehhez Róma kapcsán, mint az európaiság harmadik döntő tényezőjéhez úgyis vissza kell térnünk.
Folytassuk a rövid történelmi visszapillantást. A népvándorlás kora ontja a kisebb, nagyobb népcsoportokat keletről nyugat felé. Gótok, hunok, avarok egymást követik a Kárpát medencében, majd feltűnnek a magyarok is. Amint tudjuk, kevéssel előtte, a 800-as évek derekán, a Verdun-i szerződésben alakul ki Európa három nagy államának alapja: Németország, Franciaország és Olaszország. Ami ezeknek az államoknak a szervezetét illeti, a klasszikus Rómáéhoz képest visszaesést mutatnak. Patriarchális királyságok ezek, a szó valódi értelmében. A királyi család az állam, övé a föld, nem tartozik senkinek felelősséggel, hatalmát istentől kapta, egyedül a vallás parancsait köteles teljesíteni. De, ha ezek a királyságok szervezettség tekintetében el is maradtak Rómától, a tudomány, az intézmények folyamatossága megmaradt, az Egyház révén. Európának most már nem csak Athénje és Rómája van, hanem Párizsa is, Londonja is, Madridja is lesz. Az értékek áramlása Európa felé tovább tart, egyetemek nyílnak Észak-Olaszország városaiban, a Németalföldön. A középkor vége felé Róma fénye is visszatér még egyszer a reneszánsz képében, magával hozva annak humanizmusát.
Az Európai szellemiség jellegzetes velejárója az önzetlen, mohó kíváncsiság, a kutatási vágy, ami ez idő tájt a kritikai szellemben nyilvánul meg. Ez a szellem nem kíméli az Egyházat sem, útjára indul a Reformáció, majd egy idő elmúltával az abszolút hatalom bírálata, a felvilágosodás.

Amerika felfedezése, az ipari, technikai és politikai forradalmak, mind, mind szükségesek voltak ahhoz, hogy a 19. század végére Európa úgy nézzen ki, mint valami fény, világkiállítás. Nem volt ez más, mint a tőke, a becsvágy, a munka, a szorgalom centruma, az eszmék kiállítása.
Végül, hogy befejezzük rövid történelmi visszapillantásunkat, mi sem mutatja jobban Európa felsőbbrendűségét, mint a század két világháborúja, amiknek történetét közvetlenül ismerjük. Pusztító szörnyűség, ami az embereknek még az erényekbe vetett hitét is megingatta. A német nép a kötelességtudás, a pontosság, a szorgalom népe volt és ezek az erények sokkal nagyobb pusztításnak az okozói lettek, mint amilyeneket a lustaság valaha is okozott. Elpusztult egy csomó műemlék, meghalt egy csomó tudós, a tudományt meggyalázták, mert gyilkolásra használták fel. Amit azonban az utolsó négy évtized története felmutat, páratlan Európa történetében. Európa ma egységesebb, mint történelme folyamán bármikor és újra az a központ, ami évezredek folyamán volt.
Mind az egyént, mind a nemzetet igényei határozzák meg. Kíséreljük meg, hogy e rövid történelmi összefoglalóból kiemeljük azokat a vonásokat, amik ezeket az igényeket főbb vonásaikban meghatározzák. Mik is lehetnek az európai ember igényei, kit is nevezhetünk ennek folytán európainak.
Európainak azt az egyént és azt a nemzetet nevezhetjük, aki, illetve ami a felsorolt három hatáson keresztül ment. Az első Róma hatása, a római államszervezés öröksége. Amint tudjuk, Róma történelme is királysággal kezdődik. A hét király, mintegy 250 évig uralkodott. Aztán beköszöntött a köztársaság kora. Olyan kor ez, amiben volt valami végleges. A szenátus felső rétegét a patríciusok alkották, a városalapítók leszármazottai, a született nemesség. A következő réteget a lovagok képezték. Ez nem volt más, mint a pénzarisztokrácia; a hadsereg szállítói, a vámok haszonélvezői, a piacok urai. A köznép megbízottja a néptribun. Róma jól ismerte a diktatúrát. Diktátort csak nagy veszély esetén választottak és akkor is csak egy évi időtartamra, aminek elteltével a diktátor köteles volt hatalmát visszaadni a szenátusnak. A törvényhozást hatékony közigazgatás egészítette ki. A prétorok, cenzorok, qestorok hivatalai gondoskodtak a közrendről a piacok ellenőrzéséről, a vagyonbecslésről és az adókról.
A törvényhozás és a közigazgatás mellett beszélnünk kell a római élet leglényegesebb fogalmáról, a ˝civis romanus˝ címről és annak tartalmáról. A ˝római polgár˝ címet mindenki elnyerhette, aki bizonyította, hogy apja és nagyapja szabad ember volt. E cím birtokosa fajra, nyelvre, vallásra való tekintet nélkül, minden hivatalt viselhetett, a császárkorban még császárit is. Óriási jelentőségű politikai újítás ez. Gondoljuk csak meg, Róma ezzel a lépésével nemcsak a faji, nyelvi különbségeket szünteti meg, hanem a győztes és a legyőzött közti ellentéteket is. Ez az egységes jogi, politikai állapot senki számára sem nyújt kiváltságokat. Ez a római államszervezés öröksége.
Aztán jött a kereszténység. Milyen volt a világ Krisztus megjelenésekor? Júdea trónján az a Heródes ül, aki hatalmát féltve saját gyerekeit is megöleti. Rómában Augusztusz uralkodik. Vele már, mint Oktavianusszal találkoztunk, a harmadik triumvirátus tagjaként. Ki ő? Egy Velletri beli pénzváltó fattyú gyermeke, aki eladta a szüzességét Hirtiusnak Hispániában, majd Britannicusnak Galliában. De hát Rómának akkortájt már elege volt Caesar háborúiból és békés alkotó munkára vágyott.
Ebbe a világba érkezik Krisztus. Tudjuk, hogy a kereszténység hogyan terjed el lassanként a Birodalom területén. Azt látjuk, hogy, kivéve az Újvilágot, amely nem lett keresztény, míg a keresztények be nem népesítették és Oroszországot, néhány balkáni néppel együtt, amelyek nagy többségükben nem ismerték a római törvényt, a kereszténység elterjedése ma is majdnem teljesen egybeesik Róma fennhatóságának egykori határaival. E kétféle hódítás között bizonyos hasonlóság is van és éppen ez érdekel most bennünket. Ez a vallás magáévá teszi a Birodalom hatósági beosztásait. Székhelyét nem Jeruzsálemben, hanem Rómában üti fel. Végül még a nyelvét is átveszi. De ez csak a dolgok felszíne, a szellemet csak külső szokásaiban befolyásolja. Ami a legfontosabb, hogy a több istenhit után egy egységes morált képvisel és még itt sem áll meg, hanem az emberi lélek legmélyéig hatol, az önvizsgálatot követeli. Az európaiságnak tulajdonképpen ez a legfontosabb morális követelménye, amiben Róma és a Reformáció minden európai vallása megegyezik.
Elmondhatjuk még, hogy itt is létezik a ˝civis romanus˝ fogalma. Az Egyház a keresztséggel, a keresztény méltósággal ruházza fel híveit, ezzel alkalmassá téve, nyelvre, fajra, nemzetiségre tekintet nélkül minden egyházi méltóság elnyerésére. Beleértve a pápa személyét is.
A római államiság és a kereszténység mellet rá kell térnünk arra a vonásra, amely arcunkat talán a legjobban megkülönbözteti minden más kontinens arculatától. Ez az a bonyolult és hatalmas tevékenység, amelynek értelmünk legjavát, tudásunk alaposságát, irodalmunk, művészetünk világosságát, előkelőségét köszönhetjük. Görögországtól kaptuk ezeket az erényeket. Nem tudom megállni, hogy vissza ne utaljak itt is Rómára. Hódított, csak azért, hogy meghódoljon. Áthatotta Görögország, és áthatotta a kereszténység. Hatalmas megbékített és szervezett terület lett, ahol a keresztény eszme és a görög gondolat olyan érdekes módon keveredett össze. A szellem fegyelmezettsége, a rendszeres gondolkozás a tudomány alapja, a mi tudományunké. Európa mindenek előtt a tudomány megteremtője. Igaz, hogy Egyiptomban, Káldeában volt már egy bizonyos tudomány, de ezek tisztátalan tudományok voltak, amelyek egyszer egy-egy mesterség technikájával olvadtak egybe, máskor meg nagyon is tudománytalan eszközökkel dolgoztak. Ahhoz, hogy a tudomány felépülhessen egy tökéletes mintát kellett eléje helyezni, ami megmutatja a szépséget, biztonságot, pontosságot.
Ez a hibátlan minta volt a görög geometria. Mintája minden tökéletességre törő ismeretnek. Művelői szívós és érzékeny munkások voltak. Gondoljunk csak arra, hogy miképpen bízták rá magukat a nyelvre, hogy az eleven szó vezesse át őket a téren. Igaz ez a tér több tér lett azóta, ott, ahol a görögök még csak egy axiómát láttak, ott azóta felfedeztünk egy tucatot. Azt is tudjuk, hogy posztulátumaik helyettesíthetők és, hogy így fizikailag is felhasználható geometriát nyerünk. A görögök találták fel a meghatározásokat, axiómákat, lemmákat, vagyis a szellem láthatóvá vált gépezetét, a térnek szó emelte templomát, amely akár a végtelenbe is nőhet.
Ilyennek látom azt a három alapvető feltételt, ami az európai embert meghatározza. Minden helyet, ahol Caesar, Gaius, Traianus és Vergilius, ahol Mózes, Szent Pál, Arisztotelész, Pláto és Euklides nevének határozott jelentősége van, bízvást Európának nevezhetjük. Minden faj és minden ország, amely előbb rómaivá, aztán keresztényé vált, végül pedig, elfogadta a görögök gondolkozásmódját, tökéletesen európai.

Kötelességemnek tartom még elmondani, hogy gondolatmenetemet arra a tanulmányra alapítottam, amelyet századunk egyik legnagyobb elméje Paul Valery a zürichi egyetemen 1922. novemberében ismertetett.
Köszönöm figyelmüket.

Magyarság, európaiság.

Hölgyeim és uraim.
Az elmúlt alkalommal az európai mivolt jellemzőit határoztuk meg. Azt állítottuk, hogy európainak nevezhető minden olyan nép, amely a római államiság, jogegyenlőség, államszervezés hatásán keresztül ment, magáévá tette a kereszténység római értelemben vett erkölcsi normáit, végül befogadta azt a tudományos gondolkozásmódot, amelynek alapja a görög geometria. Azt is mondtuk, ahol Caesar, Trajanusnak, Mózesnek, szent Pálnak, Archimedesnak, Pythagorasnak a neve határozott jelentőséggel bír, azt a népet minden bizonnyal európainak lehet nevezni.
Most az lenne a feladatunk, hogy az említett feltételeket és azoknak hatásait a magyarságon, a történelem tényeivel igazoljuk. Kiindulópontunk a történelemnek az a törvényszerűsége legyen, hogy az élő föld állapotát mindig az az egyenlőtlenségi rendszer szabja meg, amely az ember lakta vidékek között észlelhető. Minden egyes pillanatban a következő pillanat története ettől az egyenlőtlenség rendszertől függ.
Ez az egyenlőtlenségi rend, nevezhetjük nyomáskülönbségnek is, működött akkor, amikor a magyarság a besenyők nyomására, a kisebb nyomású, majd hogy nem néptelen Kárpát medence területére érkezett és megállapodott.
Bennünket most a megalapozás ténye érdekel a legjobban. Hogyan alapozta meg Géza fejedelem, majd István király az államot. Ehhez azonban tekintsünk szét az akkori Európában, hogy milyen is volt az a világ, amelybe a magyarság államilag beágyazódott.
Említettük a múltkor, hogy a 800-as évek közepe táján volt az az időpont / pontosabban a verduni szerződés /, amikor Európa három nagy állama, Itália, Franciaország, Németország, területileg is elkülönült egymástól és önálló állami életet kezdett élni. Mint számottevő hatalom ott volt még Bizánc, a Kelet Római császárság. Igaz, hogy ezek az országok patriarchális királyságokká váltak, tehát az állami élet viszonylag alacsonyabb fokán álltak, mint pl. a római köztársaság, azonban népeik szellemi töltése már hordozta az akkor már több évszázados római kultúrát, vele együtt a kereszténységet is, ami már a IV. század végén a birodalom teljes területén elterjedt. De fontos ezt megjegyeznünk más okból is. A középkor elején a régi római birodalom területén két nagy kultúrkör alakult ki. A Kelet Római császárság területén a görög, szláv közösség, amelyhez Oroszország is tartozik, valamint a Balkán szláv népei, Szlavónia és Horvátország kivételével. A másik kultúrközösség, a latin, germán, a Nyugatrómai császárság területén jön létre. Ez utóbbi közösséghez csatlakozik a magyarság.
Államiságának első jele, hogy Árpádot örökös fejedelemmé választják. Minthogy a népvándorlás népeinek mintegy megélhetési forrása volt a sarc, új hazájában a magyarság megpróbálja folytatni a régi életmódot. A sarcoló utak mind gyakoribb sikertelensége azonban meggyőzi őket arról, hogy változtatni kell a régi életmódon.
Géza fejedelem, Árpád ükunokája, teszi meg az első lépést. Először is belpolitikai egyensúlyt teremt, elveszi Saroltot, a csaknem fejedelmi jogokat gyakorló gyula leányát. Ezzel megszerzi a törzsek támogatását. Nem kevésbé bölcs a külpolitikája is. Egyik lányát a lengyel fejedelem fiához, a másikat a bolgár cár fiához adja nőül. Észak, dél irányból így alapozza meg az ország biztonságát. Legzseniálisabb lépése azonban az volt, hogy bejelentette a pápának megkeresztelkedési szándékát, ugyanúgy a Nyugat fejedelmeinek is. Egyszersmind fia István számára megszerzi Gizella bajor hercegnő kezét.
István méltó utóda apjának. Bölcsessége, vagy méltósága eredménye volt-e, nem tudjuk, de a pápa nem csak koronát küld neki, hanem a független királyi hatalom minden jelvényét is. Továbbmenően még azt a jogot is megkapta, hogy olyan egyházi szervezetet építsen ki, amely független érseki vezetés alatt áll.
Hogy megértsük ennek a lépésnek a történelmi jelentőségét, tudnunk kell, hogy Európa akkori leghatalmasabb ura III. Ottó Német Római császár volt, aki nem akart egyebet, mint visszaállítani a régi római birodalom egységét Róma központtal. István ezzel a lépéssel független államként csatlakozott Európához, csatlakozása sem politikai, sem vallási téren nem jelentett függőséget a Német Római Birodalomtól. Ez évszázadokra megalapozta az ország függetlenségét.
Ami az állami élet további kiépítését illeti, az elindulás ebben is nyugati mintájú. István király első, 35 pontos, törvénykönyve teljesen ezt tükrözi, míg a második már magában hordja az önálló magyar jogalkotás csíráit.
Amint az előbbiekben mondtuk, Európában a patriarchális királyság alakult ki, ilyen volt a magyar királyság is. Ez azt jelentette, hogy a királyé az ország, hogy hatalmát istentől kapta, nem tartozik felelősséggel senkinek, egyedül az egyház parancsait köteles teljesíteni. Jelentősége az volt, hogy a király családjával

És tanácsadói környezetével maga volt az állam, míg a nemzet engedelmeskedett ennek az állami akaratnak.
Az állam és a nemzet kettéválásának első jele az Aranybulla. Létrejöttének körülményeit ismerjük. II. Endre idejében, a nemzet elégedetlensége nagyra nőtt. A királyné környezete és pazarló életmódja, az elharapózott korrupció, hozzá a költséges és eredménytelen keresztes hadjárat arra kényszerítették a királyt, hogy hatalmából engedve, királyi oklevélben, a legnépesebb szabadsággal bíró rendnek, a köznemesi társadalom magjának, kénytelen volt engedni. Az Aranybulla feljogosította a nemességet a felkelésre, ha a király törvényt vagy jogot sért.
Angliában körülbelül ugyanebben az időben adják ki az alkotmányként emlegetett Magna Chartát. Gyakran össze is hasonlítják az Aranybullával, pedig a Chartában új rend nem lép a színpadra, mindössze ez az okirat a meglévő legnagyobb hatalmúak jogait erősíti meg. Egyébként a középkor későbbi századaiban, Mohácsig, a magyar állami élet jellegében együtt halad a többi európai államéval.
Az államiság után az európaiság két másik alappillérére vessünk egy pillantást. A kereszténység és a tudomány világára. A kereszténység hatásának tényei annyira közismertek, hogy külön beszélni róla feleslegesnek látszik. Legfeljebb néhány jellemző adatát emelhetjük ki, pl. azt, hogy az erkölcsi nézetek alakításának első helye a szószék. Aztán következnek a magasabb műveltség hirdetői a szerzetesi és káptalani iskolák. Megemlíthetjük, hogy már az Árpád-házi királyok alatt sok magyar diák tanul külföldi egyetemeken. Beszélhetnénk arról, hogy az 1200-as években a bolognai egyetemen már működik magyar tanszék, Kollégium Hungarikum Illirikum néven, és, hogy ennek magyar tanára is van, Boldog Magyar Pál, aki kánonjogot tanít.
Az 1300-as években két magyar egyetem kezdi meg működését, Nagy Lajos Pécsett, Zsigmond Óbudán alapít egyetemet, míg Mátyás király a harmadikat Pozsonyban. Már Mohács előtt szó van egy magyar tudományos társaság megalapításáról. Nagy Lajostól Mátyásig minden uralkodónak van könyvtára, Mátyásé világhírű. A humanizmussal egyébként is nagy fellendülés kezdődik, Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát neve már Európa szerte ismert.
Ha időnk engedné, részletesebben kellene beszélnünk a magyar történetírásról. Eredeti célunktól azonban túl messze vezetne ennek az óriási anyagnak a részletezése. Említsük meg viszont itt azt, ami európaiságunk szintjére jellemző, hogy elsők között vagyunk Európában ahol könyvnyomtatás létesül, 1473-ban Hess András nyomdája a ˝Budai Krónika˝ kinyomtatója. Beszélnünk kell még a magyar ötvösművészetről, ami Európa élvonalában van / bécsi Nagy Károly kard / és a magyar szobrászatról, ami ugyancsak európai hírű remekműveket alkot. A Kolozsvári testvérek Szent György szobra a gót szobrászat remeke.
Mohács utáni idők.
Az ország középső legtermékenyebb területe kipusztul. Vérveszteség, elnéptelenedés, román rác betelepedés a gazdátlanul maradt magyar portákra, különösen Erdélyben és a Dél-vidéken.
Pusztul a termőtalaj, elmocsarasodás, szikesedés. Terjed a váltóláz, az egészségtelen ivóvizek miatt a vérhas. A nagy vérveszteség után ezek is tizedeleik a lakosságot. Pusztulnak a városok, a falvak. Tulajdonképpen még ma sem tudjuk mi minden veszett el a barbár keleti uralom alatt 150 éven át. Ez az időszak maga alá temette csaknem teljes egészében a középkori magyar kultúrát építészeti kulturális emlékeivel együtt.
Az ország dilemmája a talpra állás kétféle lehetőségének elképzelése. A Felvidék és a Dunántúl maradék úgy képzelte el, hogy az ország megszállt helyzetéből, önerőből szabadulni nem tud, segítséget csak a Nyugattól várhat. Ennek az elképzelésnek keservesen kellett csalódnia, mert a Nyugatnak nem volt sürgős Magyarország felszabadítása. Sőt egyre inkább annak az igazolását látta, hogy a Habsburg birodalom Magyarországot valamiféle ütközőzónának tekintette maga és a mohamedán világ között. Nyugatnak ez a magatartása okozta főképpen azt, hogy a magyarság gazdaságilag, államilag, átmenetileg elszakadt a Nyugattól.
Nem úgy szellemi téren. A reformáció és ellenreformáció egyaránt növeli a művelődési szintet, a jobbágyságnál éppen úgy, mint a nemességnél. Az ország megosztottságából adódóan egyre többen keresik fel a fiatalok a külföldi egyetemeket. Érdekes egyébként, hogy a külföld nem műveltebb a magyar megfelelőjénél. A művészeti élet valamelyest visszaesik ugyan, de a tudományos életben jelentős kísérletek vannak. / Apáczai Csere, Szenci Molnár Albert / Az pedig a reformáció kétségtelen érdeme, hogy elszakadván a latin nyelvtől, a magyar nyelv művelése révén nemzetfenntartó erővé válik éppen az irodalmi nyelv megteremtésével. Abban pedig, egész Európát megelőzzük, hogy Magyarországon valósul meg elsőként a vallások békés együttélése. Európa kulturális határára egyébként igen jellemző, hogy a katolicizmushoz hasonlóan a reformáció sem megy túl a Kárpátok határain.
Ami az államiságot illet különbség volt a nyugati, elsősorban a Francia és a Habsburg abszolutizmus között. A Habsburg-féle szervezetlenebb, primitívebb, alacsonyabb rendű volt, mint a Mazarin-Richelieu féle rendszer. A magyar rendiség még önzésében is magasan felett állott a Habsburginak.
A 18.századi Habsburg abszolutizmus már fejlettebb volt. Előreveti árnyékát a felvilágosodás, a népjólét, hogy az uralkodónak kötelességei is vannak, hogy vannak az embernek veleszületett jogai is. Ez már tulajdonképpen a polgári rend csirája. Kiváltója a francia forradalom. Megkezdődik a nagybirtokrendszer felülvizsgálata, polgári törvénykönyv készül.
Magyarországon a reformok ellen hat a rendiség és a Verbőczi féle örökség.
Mária Terézia uralkodása alatt fellélegzik a nemzet. Az uralkodónő politikája magyarbarát. Belátja, hogy az országa csak a magyarok segítségével tartható fenn. Segíti a magyar felsőoktatást, fejleszti az ország egészségügyét, az árvagondozást, a cigányság helyzetét. Bessenyei hatására ébred a nemzeti öntudat és ez már az újra való bekapcsolódást jelenti az európai szellemi életbe. A francia forradalom egyébként igen érdekes módon hat. Franciaországban, véres eseménysorozatban nyilvánul meg, míg a tőle keletre fekvő országokban inkább csak filozófiai irányzat marad.
A reformkor
A rendiség most már akadályozó tényező. Megszüli az ellenvéleményt. Széchenyi szerint Magyarország anyagi elmaradottságáért nem a kormány a felelős, hanem a nemzet. Kifejezetten a kiváltságos osztály tehetetlensége. A Habsburgok érdekét nem szolgálta a nemzet modernizálása, ami végül is 1848-hoz vezetett. De ez már a közelmúlt története és európaiságunk újabb megnyilvánulása.