Levelem Királyi Fenséghez 1990. jún. 25. /Habsburg Ottó/

Királyi Fennség!

Dr. Habsburg Ottó Úrnak!

Szombathely

Engedje meg Fennség nekem 81 éves nyug. néptanítónak, hogy ezen alkalommal, hogy itt köszönthetjük Szombathelyen, kettő epizódra emlékezzek vissza, aminek a szálai a királyi családhoz fűződnek.

Az első emlékezésem édesapjához IV. Károly királyhoz fűződik. Csak a mese világából ismertem a királyokat, akik aranyos mentében, bársonyban és selyemben öltözködnek, aranyszőrű paripán lovagolnak... mint ahogyan a mese világában ez még a mai napig is így él. Valóságos királyt meg nem láttam és mit ad Isten, édesapám Szombathelyen volt vasúti munkás és ő újságolta nagy örömmel, hogy ekkor és ekkor Károly király itt lesz az állomáson, vonattal utazik Budapest felé.
Nagyszerű!- kiáltottam, most legalább láthatok igazi élő eleven húsból és vérből álló királyt.
A jelzett napon hatalmas tömeg gyülekezett az állomáson, majd jöttek a tisztelői. Én, mint tíz éves gyermek igyekeztem magamat a tömegen áttolakodni, hogy mettől közelebbről láthassam a királyt. Sokan köszöntötték a királyt, majd egy gyönyörű tearózsából álló csokrot nyújtottak át neki, mi gyerekek meg csak bámultuk-ámultuk, hát ilyen a király, hiszen olyan mint egy ember...
Taps, zenekar, tisztelgés közepette kigördült a vonat az állomásról, elment a fekete vonat, volt király, nincs király. Sokan könnyeztek.
Azt tudom, hogy gróf Mikes János püspök úr palotájában volt a szállása, a szobát ma is zárva tartják a közönség elől, emlékezzünk és emlékeztessünk.
A második nagy esemény 1930-ban zajlott le Fennségeddel kapcsolatos eseménnyel, azaz csak a szép göndör hajú fényképével.
1930-ban kerültem Rábakovácsiba, egy kis községbe kb. 900 lakosú kis faluba. A megüresedett tanítói állasra 1930-ban 54-en pályáztunk és a szerencse csillaga nekem ragyogott. Óriási öröm, hiszen ebben az időben állásba jutni nem volt könnyű. Magamban elhatároztam, hogy minden erőmmel és tudásommal az iskolámat, a falumat fogom szolgálni, hogy tényleg bebizonyítsam, hogy nem vagyok érdemtelen az egyházközség bizalmára. A plébános úr is nagy szeretettel fogadott és ígérte, hogy mindenben segíteni fog.

Elérkezett szept. elseje, a tanév kezdete. A tanév kezdetére igyekeztem a tantermemet újjá varázsolni, dekorálni képekkel, virágokkal, függönnyel, legyen otthonos, ne legyen tantermi, üzemi szag.
A szekrényben is nagy rendet csináltam, majd ott találtam e fényképet. A fénykép egy nagyon szép göndör hajú, kedves és mosolygós ifjú tekint rám, majd nézegetem, találgatom, hogy ki lehet ez a fiú? De nem tudtam rá feleletet kapni, mert nem szólalt meg a kép, közép iskoláimban sem találkoztam ezzel az arccal, hát szépen visszatettem a szekrénybe, ismeretlen arc, pihenjen ott továbbra is. Ezideig rendben is volna, de jött a nagy nap amikor is a plébános úr első ízben jelezte az érkezését. Na az elmúlt egy hónapban nagy fegyelem mellett mindent begyakoroltattam a gyerekekkel, a felállást, a köszöntést, a leülést, hátra tett kezeket... szóval mindenképpen elismerést akartam a plébános úrtól, az első dicséretet az életben.
A plébános úr megérkezett, ahogyan a protokollban megvagyon írva, minden úgy játszódott le... udvarias fogadtatás, köszöntés... leülés... majd nagy csend... a plébános úr nagy figyelemmel nézegeti a tanterem falait és én nagyra tágult szemekkel figyeltem minden szempillantását és nagyon vártam az első elismerő szavakat... igazgatói dicséretet és mi lett a dicséretből?
Éreztem, hogy valami nincsen rendben, pedig ott van a feszület, koronás, angyalos címer... stb... de mégis valamit keres a plébános úr.
Végre megszólal, de nem valami nyájas hangon, kérdőre való vonással kérdezi: „hol van a Királyi Fennség?” Királyi fennség, futott az agyamon át mint a villám fut végig a vezetéken... miféle királyi fennség?- morfondérozok magamban, a pillanatoknak pillanatja alatt... majd kérdem: Kit tetszik keresni plébános úr? Hát az Ottó királyfinak a fényképét... ekkor esett le húsz filléres... ja igen... már tudom... és rohantam a szekrény felé, mert emlékeztem egy fényképre, csak azt nem tudtam, hogy ki az. Hamarosan felmutatom a fényképet, igen ő az... miért nincsen kitéve? Hát kérem szépen bocsánatot kérek, de ugye én ezt nem tudtam, hogy ki ez? A történelemben erről hallgatott a krónika... Jó rendben van, szíveskedjék megmondani, hogy hová akasszam a Fennséget és már akasztom is, már mint a fényképet... Kalapács és szeg és már is nagy gyermeki szeretettel mosolygott le ránk Fennséged, mint gyermek, mi pedig szívünkbe zártuk a történelmét.
Egy alkalommal gróf Mikes János püspök úr is látogatta az iskolámat és nagy megnyugvással nyugtázta, hogy a Fennséged fényképe a tanterem nagyra becsült értéke.
Azóta, hogy az évgyűrűk megsokasodtak a göndör hajú ifjúból édesapa lett, nagyapává vált, az ősz deresre festette a hajdani dús göndör haját. Amikor a vasfüggöny leomlott, azóta tudjuk, hogy mily nagy szeretettel él a szívében a magyarság sorsa, jobbra való fordulásának tenni akarása.
Mi óhajtjuk és kérjük, hogy bölcsességével, erényeivel, főleg beérett politikai szaktekintélyével szeretnénk, ha hazánkat a nagy nemzeti kataklizmából, politikai zátonyból személyes vezetésével a nemzet hajóját csendesebb, boldogabb jövő felé vezérelje. Most várható egy népszavazás.
Ígérem, ha most kaphatnék egy Dr. Habsburg Ottó fényképet, boldogan tenném ki a szobám fő helyére.
Magamról csak röviden: hátam mögött van a doni harc, majd Magyarország véres öldöklő csatái, három éves orosz szibériai hadifogság, majd több mint másfél évi börtön, internálás, állásvesztés stb.... és még élek!
Elnézését kérem, hogy soraimmal zavartam, de nekem nagy boldogság hogy találkozhattam a hajdani göndör hajú ifjúval.

Szombathely, 1990. jún. 25.
Mély tisztelettel:

Czeglédy Gyula
nyug. néptanító
m. kir. T. fhdgy.


Cím: Czeglédy Gyula Szombathely
Balogh Gyula u. 15. 9700

Habsburg Ottótól kapott levél /1990. júl. 4./

OTTO von HABSBURG
Mitglied des Europaischen Parlaments
Pöcking, 1990. július 4-én


Kedves Czeglédy főhadnagy!

Hálásan köszönöm június 25-én kelt levelét a kedves régi emlékek leírásával. Igaz örömet szerzett vele, különösen, mert kiolvasom belőle hagyományaink melegszívű tiszteletét, amit mint néptanító biztosan továbbadott diákjainak.

Szívesen mellékelem aláirt fényképemet a tanterem falán lógott helyébe.

Önnek a legjobbakat kívánva,
meleg üdvözlettel

HABSBURG OTTO


Hidenburastrasse 15 8134 Pöcking Telefon 08157-7015 Telex: 5216640

Habsburg Ottónak írt levelem 1990. aug. 5.

Czeglédy Gyula Szombathely, Balogh Gyula u. 15. H- 9700

Szombathely, 1990. aug. 5.
Királyi Fennség!

Dr. Habsburg Ottó Professzor Úr!

Pöcking, Hindenburg strasse 15. Pöcking


1990. júl. 4-én kelt levele és a csatolt dedikált fényképe kifejezhetetlen nagy örömet szerzett nekem, családomnak, valamint barátaimnak és ismerőseimnek.
Nagy csodálkozással olvasták, nézték a levelet, a fényképet, amit tiszti kardom mellé helyeztem el, s azóta is hódolattal és szeretettel övezzük körül.
Hiszem és hisszük, hogy Fennséged, szeretett hazánk sorsának jobbrafordulásáért nem szűnik meg fáradozni. Szombathelyen és másutt tartott beszédeivel nagyon belopta Önmagát a magyar nép szívébe.
Ismételten köszönöm a jó kívánságokat, a meleg hangvételű, tiszta forrásból fakadó levelet, valamint reményt sugárzó, jövőbe néző fényképét.
Céljainak eléréséhez sok-sok erőt, bátorítást, egészséget kívánok!

Meleg és mély tisztelettel üdvözlöm Önt, valamint Pál fiát, akit itt Szombathelyen volt szerencsém megismerni, a jövő Reménységét.


Czeglédy Gyula nyug. Tanító