 |
    |
 |
Keszthelyre levél: Barasits Dezsőéknek /rokonok/ Szombathely, 1990. jún. 23. Kedves Erzsi és Dezső! Mindenkor nagy szeretettel és örömmel olvasgatjuk, főleg ha abban valami megnyugtató és boldogító napi örömökről számoltok be. Leveletekben található napsugár is, de van árny is, ami a kettő együtt szokott járni. Na, az elmúlt időszakban nekünk is volt nagyon sok élményünk, aggodalmunk, bánatunk, örömünk, sőt talán végletünk is főleg a részemről. Hát akkor kezdem sorjában, hiszen jó, ha az ember kedvében kezdi a levelet írni, mert a holnap az már nem biztos, hogy hoz annyi energiát és lelkesedést, ami egy levélíráshoz szükséges. Talán a sok napi megpróbáltatások közül a legnagyobb és legmegrázóbb volt a magam betegsége, ami úgy jött, mint a nyári zivatar, és nagy erővel ledöntött a lábamról, sőt továbbmenve elvette az élethez való ragaszkodásomat, a teljes elmúlás és lemondásnak a végletei játszadoztak le bennem. Miről is van szó? Június második hetében, azaz jún. 4-én óriási fájdalmam lett, nem tudtam pisálni, azaz pisáláskor borzalmas égési, szúrási fájdalmak jelentkeztek, lázam lett, étvágytalanul és fájdalmaknak érzései közt tengődtem. Megjelent a halál kaszása előttem, itt a vég, „ENDE” na ez nem is volna baj, csak ennyire ne lennék beteg. Anyu is látta rajtam a végzetnek utolsó vergölődését, még sajnált is egy kicsit, ápolt, igyekezett nyugtatni, de hiába minden, ilyen érzésem már volt a harcok, a börtön alatt. Itt operálni kell, de a kórháztól félek, mert aki még oda bement, kevesen jöttek ki a saját lábukon. Urológiára mentem, ott az unokatestvérem alapos röntgeni vizsgálat után megállapítja, erős vírusos fertőzésem van, prosztatát és húgyhólyagot érte a fertőzés. Operálni nem kell, adott orvosságot és baktattam haza. Idehaza teljesen végrendelkeztem, mindent elmondtam anyunak, kinek mit adjon, hogyan temessenek el, és ha lehet, mielőbb felejtsenek el, hiszen ez az élet rendje. Egy hét után kezdtem magamhoz térni, a láz megszűnt, enni tudtam, egy gyomorerősítőt inni is tudtam, ami visszamaradt az, hogy nagyon sokszor kell pisálni, éjjel minden félórában, órában erre ébredek, és ez nagyon kimerít, és fáradékonnyá tesz. Na persze aki már átlépte a 8. .X-et, mit akar még az élettől? Más. Hamarosan jött a másik nagy meglepetés: Attila feleségét, Mártit kellett korházba vinni, epekő műtétre. Na még csak ez hiányzott. Az operáció sikerült, de közbe kapott hasnyálmirigy gyulladást és lázas lett egy hétig, vagy tíz napig az intenzív osztályon feküdt, élet és halál közt lebegve. Na ez megint betette az ajtót, közbe Attila államvizsgára készült... harmadik diplomája, nagy volt a leterhelése, az államvizsga sikerült, de Márti nem akar javulni. Anyu naponta járt a kórházba, se enni se inni nem szabadott Mártinak, orrán át csepegtették bele az életvizét. Jún. 17-re annyira javult, hogy az összes csöveket kiszedték belőle, és már kapott valami innivalót, és nem jött ki belőle. 20-án mehetett haza, remélhetőleg nem lesz újabb zavar az egészségében. Attila a nagy leterhelése mellett nagyon nagy szeretettel gondoskodott a teljes háztartási és családi otthonnak az ellátásáról, de sok volt számára a napi leterhelés, főleg a közbejött államvizsgája. Nagyon jó eredménnyel vizsgázott szakmai tételekből, a gyár kívánta meg tőle ezt a fokozatot. Erzsi most is naponta eljár Mártihoz. Más: Ami talán a legborzalmasabb, amikor jön a telefon Sopronból, Endréhez szóltak Lacik, és közöltek vele, hogy Ági lányuk autóbaleset folytán nyolc hónapos gyerekkel a méhében meghalt. Na ez aztán igazán óriási tragédia, részleteiben semmit sem tudunk. A napokban anyu felhívta a Lacit, és közölte Laci, hogy még a temetésről nincsen pontos dátum, B. pesten van az Ági, majd a temetés idejét közlik velünk. Ekkora vesztesség, ekkora érték, négy nyelven beszelő 36 éves lány, boldog állapotban, tele reményekkel, ilyen tragikus végzettel búcsúzik el szeretteitől. Naponta vártuk a telefont, de nem jött, azért én 20-án elmentem Lacikhoz. Megrázó volt a találkozás, Laci és az Edit lelkiállapotuk teljesen lesújtó. Röviden: Budapesten volt a baleset, az Árpád hídon jöttek, éjjel vala és valami építkezés volt a hídon, de a veszélyt jelző kressztábla nem volt jó helyre helyezve, későn vette észre Ági élettársa Cinege József /Cinege fia/ a veszélyt és teljes sebességgel belefutott egy ott veszteglő útjavító masinába. Ági a gyerekkel együtt ott meghalt, a fiú is megsérült, kórházba került, de már kigyógyult, Ági fia 3,5 kg-os volt, fiú lett volna. Felmérhetetlen vesztesség Laciék életében, négy nyelven beszélő, szép, okos, életvidám gyermeket elveszíteni örök sebet ejtett a szülők életében. Edit teljesen roncs, sovány, élettelen, Laci kezdi magát az adott helyzetben egyensúlyt keresni, persze ezt sohasem fogja megtalálni, felkereste őket az öreg Cinege B.pestről. Laci nem tett semminemű szemrehányást a fiára, nem is keresi a bűnrészest, nem követelte bitósági eljárást, tragikus és idegszálakat megborzongató megrázkódtatására majd az idő tán hoz valami gyógyírt. A temetést a vállalat elvállalta, tán a héten, vagy a jövőhéten hazahozzák Sopronba a holtakat, és majd a sírjuknál talál majd némi vigaszt, megbékélést, viszontlátást. Laci magyarázza, hogy Ági Cinegével bejárta a Kanári szigetektől, Egyiptomtól Krátig mindent, többet élt, mint más 90 éves korában. Talán erről ennyit, majd még szóban egykor, ha veletek találkoznánk. Felmérhetetlen a veszteség és a lelki fájdalom... Más: Közben a Vasvármegye újság sorozatban hozta az oroszhadifogságról szóló cikkeimet, majd ha egykor eljöttök, olvashatjátok a szomorú leveleimet, amit sohasem küldhettem haza. Nagyon sokan gratuláltak és szomorúan állapítottak meg, hogy hogyan tudtam mindezt kibírni és „meg élek”!!!!! Más: Én nagyon szeretnék már menni Hozzátok, csak úgy, de az idő nem alkalmas a fürdéshez, napozáshoz. Igen megkérlek Benneteket fogadjatok el minden hibámmal és emberi gyarlóságommal, igyekszem majd jó lenni és nem zavarni benneteket, csak egy kis szállást biztosítsatok számomra. Csak júliusban tudok menni, arra talán megjönnek a fürdési napok. Elsőben csak magam mennék, Erzsivel majd egyszer külön, vagy csak ő is egyedül megy, ez a jövő titka. Az orvos a melegvíztől eltiltott, így Bükre nem mehetek. Előre is köszönöm a türelmeteket, és az irántam való tűrőképességeteket. Más. Szívünk teljes melegével csak gratulálni tudunk Miklóska jó eredményeihez a nagyanyai türelem, rózsákat terem. Boldog lehet az az unoka, akinek ilyen jóságos időt és erőt nem számítva, minden erejét az unokájába ülteti át. Gratulálunk, további sikereket kívánunk az élet nagy horizontján. Más: Nagyon lesújt az a hír, hogy Dezső nem a legjobb életkedvében van... remélhetjük ez csak átmenet, és lesz ennél jobb is. Majd megisszuk a föld vérét, ad hozzá életkedvet, felvidulást. Valami idegkisugárzása lehet Dezsőnek, valami mirigy bántalma... majd elmúlik, csak türelem kell hozzá. Javulást kívánunk, életkedvet és derűt, mosolyt az arcredőkbe. Lágyék sérvem nekem is van, de nem akarok kés alá feküdni. Más: Anyu úgyis megírja a maga programját, mikor lesz konyhafestés stb. nálunk, és akkor nagy szeretettel várunk Benneteket. Nagyjából mindenről beszámoltam, ami kimaradt volna, akkor majd élő szóban vagy nálunk vagy Nálatok pótoljuk. Anyu majd kiegészíti a levelemet, én pedig búcsúzom Tőletek: Sz.hely, 1990. jún. 22. Sok-sok szertettel csókol: Gyuszi | |
