 |
    |
 |
Lenin szobor előtt 1990. márc. 15.-én Szombathelyen Lenin szobor haldoklása, utolsó kenete. 1990. márc. 15. "Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!" jelszótól volt hangos egy Lenin évforduló. A történet a következő. Az országban már sorban ledőltek a földi isteneknek bronz szobrai, de még Szombathelyen kopasz fejjel, felöltőben díszelgett büszkélkedett Lenin szobor. Szombathelyen is, mint az egész országban a kommunista pártnak piros bársonyszékébe beleragadott állami hatalomnak hű summásai uralták a közvéleményt. Március hó előtt felkérték még a városi tanács és a többi kommunista szerveket, hogy 1990. márc. 15.-re vigyék el a Lenin szobrot, a Sport palota, márc. 15. térről. Mindenki várta, na mi is fog történni.?... A hivatalos szervek közölték hogy technikai akadályok folytán nem tudják a kitűzött napra a szobrot elvermelni. Na erre fel, márc. 15-re virradóra nejlonnal letakarták a szobrot. Magam is kíváncsi voltam arra, hogy mi is történt? Amint nézegettük a szobrot, észrevétlenül lencsére kapott valaki és így kerültem a képre. A szobor mellé kitűzték a nemzeti zászlót. A szobrot hamarosan kellő vigyázattal leemelték talapzatáról, ez az alapzat a mai napig is ott áll. A szobrot a városi tanács elvitette, de nem tudom, hogy hol van a mostani helye a szobornak. Majd megérdeklődöm. Érdekes egyébként számomra a következő történet. Kb. 1950-60 között, pontos dátumot nem tudok mondani, Budapesten vagyok a söptei ált. iskola nyolcadik osztályos tanulóival. A nemzeti galériába mentünk, festményeket nézegetni. Itt találkoztam véletlen folytán egy úrral, aki bemutatkozik nekem, szintén a képeket nézegette, Strobl, szobrászművész vagyok. mondja ő, honnan jöttünk, Szombathelyről. Igen! Na hamarosan viszik az én szobromat Szombathelyre, Lenin szobra... Így az alkotójával is találkoztam, persze azóta a művész is elment az élők sorából. Külföldiek nagy összegeket ígérnek a szobrokért, de egyenlőre nem eladók, hiszen nem is tudjuk kik is az igazi gazdájuk muzeális értékekké válnak. Egy tény: Hetven éven át tapsoltunk egy idea mellett, biztatván a milliókat, Marx, Engels, Sztálin, Lenin s a többiek, akik ezt a kommunista talmudot mutogatták, mint egyedüli üdvözítő politikai boldogsághoz vezető utat, ez a jövevény kisült, hogy torzszülött, saját hazájában /szovjet birodalomban is/, elhalóban, foszladozóban van, megbukott. Azokban az országokban, ahol ez a téveszme akart gyökeret verni, valamennyit a nyomorba döntötte. Most kezdhetjük elölről, új gyermeket kell szülni, és azt nevelni az emberiség boldogulására. Ez volt a szoborra írva: Lenin, van egy tanácsunk, vidd el a Tanácsunk!!!! Ez a felírás egy táblára volt írva és ez lógott le a szoborról. A BÉKE tanyája.... 1988. jun.29. Város szélén, erdő szélén, Bújnak meg a kertek, Ide járnak nagyon gyakran Nyugvást kereső emberek. Kertnek, kert a szomszédja, Szíves, nyájas emberek lakja, Nem kell ide senkit csalogatni, A barátság hoz ide mindenkit. Hogy mi minden van a kertben, Nem lehet azt felsorolni, Van itt virág, eper, málna És ami kell meg a konyhára, Egyik szebb, mint a másik A munka édes gyümölcse beérik. Itt van igazi baráti boldogság, Derű mosoly, vidámság... Hogy ki ne száradjon a jóság virága, Sörrel, borral egymást megkínálja. Van itt kacagás, nevetés, Igazi felebaráti érzés, És amikor a nap is elfáradt, Leszáll az erdő túloldalára, Indul a kukulló is jó éjszakára. Csend némaság él e tájon, Egy kis madár ugrál a fákon. Ezernyi színben játszadozik, A kertek tarka-barkasága. Itt ülök a magányban, Szorgos hangyák futtában, Csodálkozva néznek rám, Sietve mennek tétován. Kis alpesi házikó a vendéglátó, Van itt bőven enni, innivaló, Barátsággal fogad mindig, Testet-lelket felvidít. Íródott e vers Péter unokám névnapjára... | |
