 |
    |
 |
Főző Gézának írt levelem USA-ba 1990 dec. 5. Czeglédy Gyula Szombathely, Balogh Gyula u. 15. 9700 Kedves Grez, Géza és az egész Család! Hölgyek és Urak I Hamarosan új naptár kerül az asztalomra, temetjük az 1990-et és majd ujjongó örömmel köszöntjük az új esztendőt, ha ugyan tudunk egyáltalán ujjongani és örülni. A nagy világi és a magyar eseményekről nem fogok írni, hiszen az ottani lapok napról-napra hozzák a magyar híreket, a nagy fejesek hol ide, hol oda utazgatnak, tárgyalgatnak, a nagy magyar beteg, agonizáló magyart próbálgatják támogatni, hol szép szóval, hol szép ígéretekkel, csak az a baj, hogy úgy a magunk, valamint az én korosztályom nem holnap akar jóllakni, két-három év eltelte után, hanem napjainkban, ma szeretnénk normális elfogadható napi kulturális körülmények közepette élni, és erre nincsen semminemű garancia, de még csak remény sincsen, hiszen megettük, azaz megetették az elmúlt negyven esztendőben az „arany” tyúkot és most nincsen aki tudna aranytojást tojni. Talán ami a legnagyobb fájós pont, hogy akik a bőségnek asztalánál ültek negyven esztendő alatt, meghízva, külföldi betétekkel, ingatlanságokkal körülbástyázták magukat, akik kiszívták a nemzetnek a tartalék erejét is, azok még mindig a mai nap is jól élnek és itt élnek köztünk, a múlt fertőzött talajába eresztették a gyökerüket és nagyon nehéz őket gyökerestül kitépni a nemzet testéből. Részleteibe nem bocsátkozom, ezt nem csak én érzem, érzi ezt több millió léten aluli élőknek sokasága, hiába van meg most a sok -sok ellenzéki politikai recept, ebből a mély pontból kiemelkedni, csak az éveknek megfeszített munkája, a türelem /a tolerancia/ tudja majd csak az élet naposabb oldalát felénk mutatni. Addig pedig naponta és naponta várjuk és varjuk a nagy csodát, közben a napok homokóráján lepereg egy élet, s talán boldogabbak is azok, akik nem harcolnak a létfenntartásért. A magyar politikában óriási fordulat állott be, tán az a hiba, hogy hetven éven át tapsolni kellett annak a világeszmének, amit most kell tőkés országoknak tápszert küldeni, mert a nagy piros propaganda saját népét is a sírba taszította. Ehhez a szellemhez voltunk láncolva, ha kellett akkor halállal, börtönnel, internálótáborral némították el mindazokat, akik ezt a keserű pirulát nem akarták bevenni. Bomlásnak indult a nagy szovjet UNIO, szét akar esni darabjaira, óriási erőfeszítésbe kerül, hogy valahogyan a recsegő és omladozó nagy birodalmat egybe tudják tartani. A jelen pillanatban nem Ő, hanem őtet kell élelemmel táplálni, mert az eszme megbukott, nyomorba döntötte ezt a hatalmas birodalmat. Hogyan lesz ebből egy életerős állam? Tőlünk is a még ittlévő orosz csapatokat lassú ütemben küldözgetik vissza a hazájukba, de ahogyan az egyik kis orosz katona nyilatkozott, nem szívesen megy haza, szeretett volna továbbra is a magyar honban élni. Borzalom, még haza se akar menni a kis katona... tán már tudja hogy mi is vár rájuk az édes hazájukban. Más: Na rólunk is valamit, hiszen talán ez a legfontosabb, hát hol is kezdjem? Erzsi néni-a „Nénje” néha küszködik a váratlanul ért fájdalmakkal, a jelenben is valami ideg fájdalma van. De nagy erővel igyekszik magát tartani és mindenben a munkát elvégezni. Nagyon sokat dolgozik, a háztartás sok munkát kíván. Igen keveset segítek neki, mondván én nem értek hozzá. A nyár elment, voltunk Hévízen, Keszthelyen vannak rokonok és ott kapunk szállást. Ez így igen jó. Nagy gond a háztartás, elvisz a boltba egy szatyorra való pénzt, és majd a markában hozza haza, amit kap érte. Hetenként mennek az árak felfelé, 20-50%-al Nagy harcot kell vívni a napi megélhetésért. Magamról: szeptember havában kaptam meg a „Gyémánt diplomát” igen már 60 éve kezdtem a tanítást. Gyönyörű ünnepségben volt részünk, az itteni Tanári Főiskola rendezte meg az évadnyitóját, én mondottam a beszédet, vagy ezer hallgató előtt. Ez nagy öröm volt mindnyájunknak. Fényképek vannak, majd egykor idehaza megmutatom őket. Közben megjelent az orosz hadifogságomnak egy része a „Vasvármegye” napilapban, ebből majd adok egyszer egy példányt, ha érdekel. Azonkívül most lehet a 2. világháborúban az áldozatok, mártírok és hősökről megemlékezni, képletesen eltemetni, hősi emlékművet avatni. Kettő faluba is hívtak, hogy mondjak beszedet az emlékmű előtt. Így mindig akad valami elfoglaltság, egyébként az emlékeimet is irogatom, már a kilencedik kötet is elkészült, könyvtáramnak legszebb gyöngyszemei, legalább is nekem. Endréékről: Ők a jelenben tanítgatnak, Endre is néha gyengélkedik, a gyomra fáj többször. Különben jó hangulatban van, nagyon kedves tud lenni, többször meglátogatja öreg szüleit, de édesanyádat is. Itt is a lányok megnőttek a kisebbik az idén érettségizik, és hová megy???? Nem tudni. Attiláék: ugye itt három fiú van... a nagyobbik Moszkvában tanult, de megjött és az idei egyetemi évet a jogon folytatja, a Középső Csaba, most nyolcadikas, idegenforgalmiba akar menni... nagyon nehéz, sok az eszkimó, kevés a fóka. Attila nagyon sokat dolgozik, a gyárban nagyon megbecsült mérnök, a felesége is nagyon besegít a családi rendbe. Van nekik egy hétvégi kis bungalójuk, lehet ott fűteni, főzni, ha van szabadidejük oda mennek pihenni. Istvánék „Öcsédék” most voltunk náluk névnapon, mindketten nagy erővel bírnak, fiatalabbak jobban megbirkóznak a gazdasági nehézségekkel, jobb a nyugdíjuk is, így nincsen napi gond. Az unokák nőnek, Bátyámról nem sokat tudok, habár idehaza volt, de csak pár percet tudott csak nálunk tölteni, a nagy Taxis sztrájk Vasváron érte, szerencse, hogy nem indult B.pestre. Hát röviden talán ennyit, majd magatokról is beszámoltok, hiszen könnyebben tudsz írni. Ja igaz: édesanyádról is valamit. Nem mindig tudja az ember, hogy, hogy van, mert amikor azt mondja, hogy most beteg, akkor másnap a városban található. Néha-néha betérek hozzá, és ilyenkor emlegetjük a múltat. Kegyelmekben gazdag Karácsonyi Ünnepeket kívánunk mindnyájatoknak, csillagszóró és gyertya fényénél gondoljatok ránk is. Nálatok is megnőtt a család, van ilyenkor nagy készülődés, öröm, ajándékozás. Gyerekeidnek is és unokáidnak is add át jókívánságunkat, és szívből kívánunk nekik is igen boldog kegyeletteljes szent ünnepeket. Mikor mész nyugdíjba? Édes Pároddal egyetemben sok-sok szeretettel ölelünk és remélhetőleg az 1991-ben ismét haza látogatsz, merre jársz a nagyvilágban? Sok-sok szeretettel ölelünk Benneteket, Szombathely, 1990. dec. 5. ui. Mi van a Miklóssal? Semmi hír nincsen róla. Géza, nővérem Ilus (Szikra fia, aki 1956-ban indult el az ismeretlen nagyvilágba, zsebébe mérnöki diplomával.) Kalandozások folytán USA-ban kötött ki. Ott kapott állást. Megnősült. Hat gyermek apja. Többször volt már idehaza. Kedves, szeretetre méltó ember. Jó vele társalogni. | |
