 |
    |
 |
Gézának írt levelem 1988. jan. 8. USA és 1987. ápr. 17. Szombathely, 1988. Jan. 8. Kedves Gräz és Géza, valamint az egész KOLEKTIVA, apraja és nagyja! Úgy vélem, hogy levelünk elkerülték egymást, ahogyan a dátumokból kiolvasom. Nagyon szépen köszönjük a karácsonyi jókívánságodat, majd a részletes beszámolót a családról, ugye, hogy terebélyesedik a családfa. Sok-sok gondotok volt az ünnepek előtt, kinek, mit ajándékozzon a kis Jézus. Gondolom: az aprópénznek volt helye, hiszen sokfelé kellett adakozni, na és az a sok evés-ivás, vendégeskedés. De ez mind szép szokás, a karácsony melege egybetartja az embereket, pár órára felejti a napi gondokat és csak a szépet és a jót keresi. Nálunk is szépen lezajlott a szent este, a gyerekek hívtak de én karácsony éjszakájában nem szeretek az otthonomból kimozdulni. Jó volt a TV műsor, és képzeld el a háború után most volt először éjféli mise a magyar TV-ben, Mátyás templomból közvetítették, gyönyörű karácsonyi dalokkal tették felejthetetlene ezt a szép estét. Idáig jutottunk, éjféli mise a TV-ben!!! Na aztán felejthetetlenné válik, hogy jan. l-től kb.15-40-120 %-ban emelkednek egyes áruk. Pl. a gyerek holmik 120%-ban emelkedtek, megvonták az állami támogatást és így elősegítik az elnéptelenedést. Nem nemzenek a fiatalok, ilyen árak mellett a magyarság kihalásra van ítélve 100 év elteltével. Most beszélnek „kibontakozásról, szerkezetváltásról, bruttósításról, struktúra alakításról” és még mennyi maszlagot vetnek be, na és elismerik, hogy megettük az aranytyúkot és nem tojik most aranytojást. Többet fogyasztottunk, mint amit megtermeltünk, mondjak az okosak, és a legfőbb baj ott van, akik tönkre tették az országot, akik eladósították. 16 milliárd az adóssága az országnak, ugyanazok ülnek a poszton most is és biztatják a dolgozó népet, most meg kell fogni a munkát... a nyugdíjakat is emelték, az áruk szintjének kb. egy negyedét adták meg. Szóval kezdődik a hét szűk esztendő, nagy a bizalom a miniszter elnök iránt Grósz Károly, aki világosan és érthetően bemondta, hogy az elkövetkező három év nagyon nagy megpróbáltatást kíván, sovány esztendők lesznek. Drága lett a tej, a sajt, ami kellene az öregeknek... stb. Reméljük Gorbacsov és Reagan összefogva meghozzák az emberiségre a víg esztendőt. Egyébként Gorbacsov nyerte el a legnépszerűbb politikusi rangot, a pápa az ötödik helyre jutott, Tecsher asszony a harmadik helyre jutott. Ugye meg Amerikában is változás állott be több helyen a Gorbacsov megjelenése, tőzsdei árfolyam. Gyerekeidről szépen írtál, mindegyik már sínen van, ráléptek az élet ugródeszkájára, birkóznak a napi problémájukkal, gondjaikkal. Nagy családnak lettél édesapja, bizony ha ilyen nagy ünnep összehoz benneteket, Gräznek kell sokat készülni, hogy a sok éhes gyomor jóllakjon. De jó volna ilyenkor az ablakon bekukucskálni, hogyan is vannak Gézáék?... Minden gyermekednek a legszeretőbb csókjainkat küldjük, legyen munkájuk eredményes, sikeres, és igazi boldogulást kívánunk e földi életben. Na most tovább lépek egyet. Arra kértél, hogy írjak édesanyádról, az én kedves nővéremről. Bizony az idő őfelette is elhaladt 82.esztendőt tapossa, és ez a kor már szép a mostani haladó-rohanó világban, de azt kell mondani nagyon szépen viseli el ezt a kort, mert hiszen az öregség az nem betegség, nem is kor, csak kor. Nem művészet megöregedni, de művészet azt elviselni és talán itt van egy kis félrecsúszás az én nővéremmel. Az ünnepekben meglátogattam, jó kedvvel fogadott, nem volt sok időnk a beszélgetésre, mert már indult is a Főzős Zsuzsi kis gyerekének a keresztelőjére a szalézi templomba. Jó darabig elsétáltam vele, belém kapaszkodott, de hiszen nem is volna rá szükség, de így szebb képet fest az egész, ha ő ezt megjátszhatja, hogy kapaszkodhat, hiszen már öreg. Talán a legnagyobb gond ott van, de ez fennáll mindenkinél, ha magára marad, akkor a „magány” de az én nővérem mindig megtalálta a maga udvartartását, hiszen jártak oda sokan és járnak még ma is sokan hozzá, de egyről elfeledkezik, hogy mellette mindenki nagykorú lett és vele együtt öregednek mások is. Ha talán tudna engedni néha a természetéből, nem akarna uralkodni, akkor még jobban kibírhatóbb volna, még az öcséd is el tudna vele beszélgetni, de nem úgy, hogy minden csak úgy legyen ahogyan ő azt elképzeli. Eljár a kórusba énekelni, itt nagyon kedvelik, szép a hangja, de egyben nagyon kritikus meg a karvezető felé is. Karverseny előtti hetekben mindent elkövetett, hogy a kórházba kerüljön. A szeme miatt be is került, szürke hályog-kezdetleges zöld hályog, mert ő a kórházat nagyon szereti, ott vannak a szobában többen, tudja őket szórakoztatni, kiszolgálni és ezt ő igényli. Hála Isten minden rendben van, szeme világa ismét jó, habár az Istvánnak azt mondotta: Édes fiam nem látok... amikor a TV-t nézte, minden színészt felismert és névszerint emlegette őket. Szereti, ha egy kicsit megsajnáltatja magát, jó ez már így van, ezen változtatni nem tud, viseli ameddig tudja. Ilyenkor jelentkezik már a Alzheimer kor is, amikor az agysejteknek a száma csökken és nem tudunk úgy viselkedni mint húsz éves korunkban, de ez nem betegség!!!! Ez kor... Ha az István valamire megkéri... amikor megy az István, mondja a jó édesanyád: jaj fiam, már nem kell megcsinálni, mert már ez és ez megcsinálta... ilyenkor az István is bepörög. Sokat jár a városban, gyalog, bevásárol a piacon, el tud beszélgetni, sok az ismerőse, úgyhogy légy megnyugodva, az én kedves nővéremnek nincs semmi különös baja, ami meg jelentkezik nála, a 82 év hozza magával és ezen változtatni senki sem tud. Tudod Amerikában sem tudott úgy meglenni, hogy egy kicsit ne csináljon zavarost. Ezután gyakran meglátogatom, elbeszélgetünk és ha valami kellene neki, elrendezzük. A vasvári Gizi néni is gyakran jön hozza... és ő is mondja, csak a természete ne volna olyan… Nem tudja magát odahaza lekötni, a konyháját nem tudja rendbe tartani.. .mert menni kell ide is oda is... ez így rendben is van, úgy éljen, ahogyan neki a legkellemesebb és legszórakoztatóbb. Talán sokat is írtam most róla, de Te kértél erre és én válaszoltam. Gyerekeink, unokáink jól vannak. Endre lánya a Kati az idén maturál. Az idő eljár. Kedves Gezám, azt hiszem most is sokat írtam, reméljük az idén ismét hazajössz... gyere haza!... öregszünk, ki tudja...??? Mindnyájatokat szerető szívvel csókolunk, ha tudsz majd írjál pár sort. Kedves Gräz, Géza, Hölgyek, Fiúk, Vők, Unokák! Úgy hiszem nem maradt ki senki sem. Leveledet ápr. 6-án megkaptam, nagy örömmel nézegettük nénéddel egyetemben a kedves unokát, nagymamájával egyetemben. Jó koszton van a kis unoka, mert bizony egy kicsit túltáplált, mint általában a magyarok. Aranyos és kedves mindhárom fénykép, a Gräz is boldogan itatja a kis unokát. Nagyon jó erőben van a nagymama, lesz most elfoglaltsága az unokák közt. Nagyon szépen köszönjük a fényképes beszámolót, elképzelem mennyi gond és kiadás volt ezen lakodalomkor is. De hála Isten bírjátok erővel, dollárral, hiszen minden szülő igyekszik gyermekének megadni a legtöbbet. Sok boldogságot kívánok az új házaspárnak és unokának, remélem egyszer majd eljönnek nagyapjuk hazájába is. Itt borzalmas nagy volt a tél, leállt a forgalom, az utánpótlás és még a mai napig sem jött meg a tavasz, habár a barackfa bontogatja a virágait, de bizony fáznak egy kicsit. Sokat utazol Kínába, de szeretnék ilyenkor a zsebedbe bújni és onnan kinézegetni az új világba. Ha megjössz, akkor majd sokat mesélj erről a nagy utadról. Megkaptam a nagy ajándékot, ellenben csak forintban fizették ki, de ez is jó Nénéd nagyon mérges volt rám, hogyan mertem kérni Tőled pénzt, pedig ugye Géza nem így volt. Majd ha megjössz, akkor tisztázzuk a kérdést. Nagyon köszönöm a nagy áldozatos küldeményedet, ha lehetséges akkor talán majd még tudok érte valami szolgáltatást adni. Nálunk minden drágább lett-l0-20%-al emelkedtek az árak, a forintot már kétszer értékelték le, jól járnak a külföldiek, akik hozzánk jönnek üdülni, nyaralni, minden nyugdíjas kapott egy kis kiegészítést én pl. 40 Ft-ot havonta, még egy liter bort se kapok érte. De ez van. Boldogan olvastuk, hogy júniusban ismételten haza látogatsz. Mielőtt megjönnél szeretném az itteni helyzetet lefesteni, mert most az én nővérem /a Te édesanyád/ között mosolyszünet van, de ő mindenképpen mossa a kezét, ártatlan a dolgokban, de keverni a szart azt tudja, mint ahogyan egész életében ezt csinálta, örül ha valahol valamit elkövethet, emlékszel Amerikában Nálatok sem tudott békében élni, el kellett mennie a Miklóshoz. Na miről is van szó. Jött a Zsuzsi esküvője... itt kezdődik a keverés... Amikor az új vőlegény megjelent az Istvánéknál, levizitelték a nővéremmel, János az új vőlegény körülnézett és érezte, hogy jó helyre kerül, van mit aprítani a tejbe. A nővérem azonnal kezdte a kapcsolatokat a „Hosszúval” a pesti bátyámmal a kapcsolatot felvenni, mindent elkövetett, hogy az új vőlegény /a János/ levizitelje a Janinál, hiszen van egy ház B.pesten Zuglóban, jó volna megszerezni a Zsuzsinak... Ezek a főbb számítási lehetőségek, ez a realitás. De ugye ezt az én nővérem sohasem tálalta fel, csak szőtte a fonalat titokban... 1986. jún. havában megjelent a nővérem nálunk... és a következőket adja be nekünk: A Zsuzsi a Gézát kéri fel tanúnak az esküvőre, de mivel a Géza nem tud megjönni a Janit fogja felkérni, mert a Zsuzsinak nagyon tetszik a Jani „fess, magas ember”... Ekkor már elhatároztuk, hogy erre az esküvőre mi pedig nem megyünk el... az én bátyám ne hencegjen előttem... na Öcsém!... mégis csak én vagyok, aki vagyok. Tudjuk, hogy ebből egy szó sem igaz... ez mind az én nővéremnek az agytekervényeibe született meg, hogy ezáltal még jobban összehozza az új vőlegényt a Janival... és majd csak sikerül is valami. A Jánosnak, a vőlegénynek meg is tetszett a Pósfai utcai lakás... de erről senki egy szót sem szólt, még Istvánék is tetették magukat, szó sem lehet róla... van a Zsuzsinak lakása... stb. Az én nővérem mindent el akart rendezni, hogy majd nálunk lesznek elszállásolva a bátyámék... négy-öt napra... mert nála is lesz vendég a Jánosnak a nevelőanyja... de ez is hazugság volt... mert a nevelőanyja el sem jött az esküvőre... Mi ezt sejtettük, nem a bátyám kell a tanúnak, kell a vőlegénynek, na meg az Istvánéknak is a Pósa utcai ház, de mindent akarva, a központban a nővérem állt... az irányította a fiatalokat. Ezt természetesnek is vettük, nekünk senkink sincs Bpesten, csak a Zsuzsi, és ha nekik kell a ház, legyen az övéké, de ezt miért nem lehetett nyíltan és testvéri megértéssel elmondani és megvallani, miért kerülgették a forró kását, az én gyerekeim nem Pesten élnek, nekik nincs szükségük arra, hogy Pesten szerezzenek házat... Jelszó:Az a Jani bácsi, aki már tíz éve nem lépte át Istvánék küszöbét, a Zsuzsi aki tíz éven át él Pesten és soha nem látogatta meg a Jani bácsit, ha véletlenül találkoztak, akkor Jani elmondotta a Zsuzsit mindennek... a villamoson a Zsuzsu elfordítja a fejét, hogy ne lássa meg a Jani bácsit stb. stb és most mint a villámcsapás, egyszerre szép magas fess ember lett az én bátyám… csak ez lehet a tanú.... Ott vannak az én gyerekeim, ők sem gnómok... ott vannak a vasvári Gizi gyerekei fiatalok, miért nem lehetett közülük tanút választani?... Nekik nincsen Pesten házuk, a nővérem nem látott benne „biznicet”.... Vasvárott is minden letagadott előttem, itt is tagadott mindent, hogy neki semmi köze semmihez. Az Erzsi, az István felesége állandóan panaszkodott, hogy mindenbe beleüti a kezét, intézkedni szeretne, a háznál, a templomban... a lakodalomban... kibírhatatlan számukra, ha megy hozzájuk. Lakodalom után megjött hozzám Erzsi, hozta a kóstolót, a bort, semmi harag, miért nem mentünk el?... elmagyaráztuk, aljas volt a nővérem... azóta is Erzsi többször jön, semmi harag köztünk. Ellenben a nővérem esküvő után két héttel megjelenik nagy mosollyal... mint a Lucifer, teljesült a vágya, habár a Janit fogadni kellett neki, ott aludtak, de esküvő utáni napon vasárnap kizárta őket a lakásból. Janiék Endrénél kötöttek ki, ott voltak mert a nővérem aszalt szilvát és babot adott nekik ebédre, nem hívták meg őket a menyasszonyi házhoz még ebédre sem... A nővéremnél kezdtük mondogatni a dolgokat, mindent letagadott... kiabált, ütötte az asztalt... miért okozzuk őtet, amikor semmibe sem avatkozott bele... nem is engedték, még az Ave Mariát sem engedték neki elénekelni a templomban.... Nagy dühbe rohant, elment és azóta nincsen találkozás.... és kinek lett igaza??? Ki érezte meg az sötét gondolkodását??? Mi... mert azóta Zsuzsiéknak megtetszett a Pósa Lajos utcai ház... ez természetes is, nekem is tetszik... és Zsuzisék már ott is laknak.... beköltöztek... fele házba...így az én drágalátos nővérem amit tagadott és hazudott, az valóvá vált, igazunk lett... ezért kellett a Jani bácsi tanúnak... Ha ezt szépen megmondja az én nőverem, hogy mit akar... akkor még az esküvőre is elmentünk volna, mert ez természetes dolognak tartottuk, hogy Zsuzsiék laknak Pesten, nekik jó lesz a ház.... de miért kellett ezt tagadni, hazudni. Na elég ebből. Majd amikor megjössz, remélem azért eljössz hozzánk... édesanyád politikáját elveted. Sajnos egész életében csak keverte a szart és röhögött ha célba talált. István se ment haza egy teljes éven át, kibírható ez is... Én jún. 2-an indulok NSZK-ba és jún. 12-én jövök vissza. Baráti ellátásban részesülök... Augsburg, München, Stutgard... Talán még az egészségem kitart addig. Nénje hála Isten jól van… sokat dolgozik, télen beteg is volt. Gyerekek jól vannak unokák tanulnak... Júniusban ha jössz, ellátogass hozzánk, mert édesanyád biztosan meg fogja tiltani… Ismételten köszönöm a nagy küldeményt, én köszönöm, nénéd még mérges érte... majd megbékél ő is... Jún. 12-én már én is idehaza leszek... főleg azután gyere el… Magyarországra. Mindnyájatokat nagy szeretettel csókolunk, Gräzt, gyerekeket, vőket, unokát... nagy szeretettel várunk haza... gyere!!! Majd arra talán enyhül a családi konfliktus... azért írtam meg, hogy tőlünk is tudd meg az igazat. Sokszor csókol: Erzsi néni, Gyula bácsi Szombathely, 1987. ápr. 17. | |
