 |
    |
 |
Pósfai Jánoshoz írt levelem /Vas Népe szerkesztőjéhez/ Czeglédy Gyula Szombathely, Balogh Gyula u. 15. 9700 Kedves Pósfai János, Szerkesztő Úr! Az elmúlt héten személyesen is felkerestelek a szerkesztőségben, és ekkor kértelek, azaz jeleztem egyben, hogy szept. 8-án lesz az arany és gyémántdiploma osztás és erre az ünnepélyes időszakra képviselje magát a Vas Népe Szerkesztősége is, a maga módján. Ilyen ünnepélyes pillanat az életben egyszer adódik, tehát megérdemelne egy kis melengetést a sajtó oldaláról is. Úgy emlékszem, ígéretet is kaptam Tőled, igen tudok róla, ott lesz a Vas Népe képviselete. Íme, szept. 10-én megjelent Vas Népe süket és vak is lett, mert Őméltósága nem láthatott és nem hallhatott semmit sem, hiszen van rá ok, lakat van a Vas Népe szemén, fülén, FÜLEMÜLE perben áll a szomszédság. Nem vagyok erre illetékes, hogy bíró legyek, de mi közünk van nekünk arany és gyémántdiplomásoknak ebben a viadalban, miért kell minket is selejtezni, mi nem vagyunk Főiskolások, miért kellett ezt a magatartást velünk is éreztetni. Ne üssétek bokrosan a nyulat. A Sajtó Nagy Úr, oktat, nevel, éget, s ki tudja mikor súlyt agyon. Ismétlem mi nem Főiskolások vagyunk, mi 50/60 éves Arany és Gyémántdiplomások birtokosai lettünk, a TI „harcotok” nem a mi asztalunk. Szombathely, 1990. szept. 10. Tisztelettel: Czeglédy Gyula gyémántdiplomás tanító Pósfai János levele hozzám /Vas Népe szerkesztője/ 1990.szept. 24. Kedves Gyula Bátyám! Nem eszkuzálni, csak igazolni akarom: mindkettőnknek csalódást okozott az a bizonyos évnyitó. Gyula Bátyámnak a leírtak miatt, nekem meg olyan furamód alakultak a dolgok. Talán még annyit tennék a „Fülemüle-ügyhöz”, hogy a másnapi Vasvármegye, számomra ugyan egyáltalán nem ellenszenvesen, sőt… - megemlékezett az egyik jeles gyémántdiplomásról. Ez újabb olaj volt a tűzre, elsősorban azoknak, akik folyton űzik, lebecsülik, vagy félik a konkurenciát. Tehát: nem csak hogy a megnyitón nem vehettünk részt, ez a gyors és váratlan közlés a megígért portrét is „megfúrta”. Ezek tehát az okai az elmaradt ígéretnek. Mosom kezeimet… Vergődésemben egyet tehettem: írtam, amit írtam az arany és gyémántdiplomásokról – szívemből. Ott meg a nyomda ördöge tört rám orvul, Bagoly Kálmán nevét Károlynak szedte a nyomdász. Isten verése? A dolgokért mindig azt szidják, aki a legkevésbé tehet azokról. Gyula Bátyámat az összes régi és szép emlékkel a szívemben szeretettel üdvözlöm és köszöntöm a gyémánt-diplomások között. Szeretettel: /Pósvai János/ Szombathely, 1990. szept. 24. | |
