 |
    |
 |
Anyu nyaral Gyulán 1988. okt. 11-25-ig Édes Kedves Nagyikánk, Szeretett Erzsikém, Aranyos Böském!!! Tán így is kezdhetném a soraimat: Három árva búslakodik a házban... Kettő jobban az üveg verandában, Egy pedig, a kertnek valahol a sarkában, Érzik, érezzük, hogy valaki hiányzik az otthonában. Különös panaszuk nincsen Mert van csirkenyak bőven... Nem fukarkodom a csírában sem... Megvagyunk mind erőben. De hogy a rendes mederbe érjek, hát igyekszem a sorrendnek a nyomába szegődni és írni annak rendjében. Igen nagy űr maradt utánad, tán az első napok még csak el voltak, de már sokasodnak a gondok, bővül a munka, az erő fogy, főleg a mai nap volt egy borzalmas idegesítő nap... Endre Jön haza délelőtt, és mondja: Keszthelyről telefonáltak, hogy ma érkeznek..., vette a Kati a telefonhírt. Na neked Gyula..., hol a takaró, a lepedő... stb., és főleg mit esznek, mit isznak, az meg csak volna, mi lesz a vacsora? Mit adok reggelire?... Siettem a boltba, mert az a kenyér amit oly nagy szeretettel itthon hagytál, az bizony már csak a moslékba való... Hű még kenyér se lesz a házban... Gyerünk a boltba... Vásárolni hideget, meleget, találkozom Gyöngyivel, mondom neki mi az újság... Szokása szerint nagyokat kacagott rajtam... Csak vásároljak be és majd átjönnek, ha netán nem jönnének Dezsőék és segítenek eltemetni a jó falatokat... Idegesítő percek, órák, mikor érkeznek és hogyan... Minden kis zörejre ugrok... Készítem a vacsorának valót..., de hol a lepedő, takaró?... Na csak röviden, de én szerdán nem is tudom őket fuvarozni, délután tanítanom kell..., ki viszi el őket Acsádra?... 19 óra..., semmi... 20 óra senki.... Hát mi van? Megettem a magam főztjét, remélem hogy már nem jönnek..., ettem és most nyugodtabban írom meg a levelem, nem zavar semmi és senki. Miért nem jöttek? Ez még rejtvény... Leveledet okt. 17-én hétfőn kaptam meg. Élményeid gazdagságának, sokaságának örülök, igazin nagy érdemed van rá, hiszen tengernyi munkát végzel idehaza. Vigyázz a meleg fürdőre, orvost megkérdezd, a víz nem ártalmas e a lábadra és ha nem, hány percet lehetsz a vízben. Ne túlozd el a fürdést, mert ahogyan lenni szokott, idehaza jön ki a károsodásnak a következménye és ez volna a legfájdalmasabb. Örülök, hogy Évivel oly baráti szeretetben tudsz élni, fogyasszatok az élet öröméből, mettől többet sétáljatok, szórakozatok, és közben nagyokat igyatok az én egészségemre is. Szerető kézcsókomat szíveskedjél tolmácsolni Évike felé. Na és idehaza még mi is történt? Röviden. 12-én szerdán voltam Markó Misiéknél. Nagy szeretettel fogadtak, Juliska, Józsi. Felébredtek a múltnak emlékei, nagyokat nevettünk, édes ízű volt minden történetnek emlékei. Nagy örömet szereztek Józsiék, mily sokat kerestem és a Barabás féle temetési könyvet, hány embernek nótáztam belőle, de sehol nem találtam rá és íme: Jóska mutatja nekem a könyvet, megtalálta az ölbői templomban, belenézett, ott a nevem, dátum... Óriási öröm számomra és főleg emlék. Nagyon boldoggá tettek... Azóta sokat énekelgetek belőle, temetek egész nap... Cirkum dedérumt me... Majd ők is jönnek egyszer hozzánk... Na azt olvastad hogy megalakult a Magyar Cserkész Szövetség... Emlékszel a Dózsában erre én célzást tettem... és íme megszületett azaz visszajött az öregcserkész fiú. 14-én Zoli írt egy lapot, vegyesen írt mindenről, csak röviden. Sokat betegeskedik, szédül..., biztosan tartatlan. Ma írtam neki egy levelet, de csak rövidet, na meg a Metának most van a 73 éves szüli napja, annak írtam egy képeslapot. 15-én Attila családjával mentünk a szüretre. Endre nem tudott eljönni, mert jött a telefon, szombaton kőművesek jönnek a mamához, és segédmunkásnak kell lenni, édes kis fiam sorsába beletörődve, de majd elsírta magát, látja apa ez az én sorsom..., megöl ez a három fehérnép.... A szüret bámulatos jó hangulatban telt el, evés, ivás..., szép idő volt..., nagyon kedves család, Attilát nagyon kedvelik, jól hangolják egymást, bőség, gazdagság, ami szem-szájnak ingere, az ott mind megvan. Márti is nagyon kedves volt, csak gyerekek, azok biz hoztak egypár ráncot apjuk homlokára... Disznóölésre akarnak majd meghívni, de én tiltakoztam, már nem Neked való játék az. Majd Te döntesz. 16-án vasárnap jó ebédet főztem..., egy tál volt, de telítve minden jóval, még a Szimat is megette, nyaldosta a száját, ez aztán fincsi volt... Aranka hívott ebédre..., nekem nagyon terhes és fárasztó, nekem így jó. Délután kihajtottam a Kukulóba, nyárias volt az idő, vacsorakészítés, Tv... 17-én hétfőn indulás Vasvárra. Egye meg a fene ezt az öreglányt... Elmegyek egyszer, majd bevasalom rajta a kiadásomat. Le drótkeféltem a követ... a betűket átfestettem, kikapáltam a füvet... Gyomirtóval leöntöztem... stb. S állandóan sápítozott, hogy az ő gyerekei, unokái nem érnek rá erre a munkára stb. Jól megszidtam, hagyjon már fel ilyen mesékkel, akkor szabadulhat el a Laci kőszegről, amikor akarja, de erre a munkára sohasem ér rá. Most majd ráérnek, tartják a markukat, mert a hegyet eladták 200 Ft □öl. Most majd jönnek a drága ómamához, hoznak, valamit neki és kapják a jusst. Akart egy feketekávét fizetni, menjünk be valahova, de ebédelni arról egy szót se..., pedig majd három óráig ott dolgoztam. Majd behajtom rajta... Édesanyám sírját is felvirágoztam, gyertyát gyújtottam..., majd elmentünk Giziékhez. Igen kedvesen fogadtak, már menni akartam hozzátok, mondja a Gizi..., de ugye Szombathelyen minden olyan messze van..., és a lábai nem bírják a menést. Nagyon finom gesztenyés tekerccsel kínált, majd jó feketével öblítettük le. A Terus is megette..., indultunk haza..., majd sötétedett. Legalább ez is megvan..., nem nyavalyog rajtam többet, de a lámpát azt Ma 18-án nem voltam sehol sem... Borók már kétszer is keresett, nem talált idehaza. Hát szóval: főzni, takarítani, állatokat etetni, tanítani, ez egy kicsit sok már nekem. Szimat nagyon vár... jól eszik, éjszaka felszökik a fotelba..., a cica meg éjszakára kibérelte a lépcsőházat, ott tanyázgat. Ételük fogy, de azért tán kitart. Valahogyan furcsa volt a kezdetén, hogy én etetem őket, a cica elfutott előlem, de már belátta jó lesz velem barátságban lenni, mégis csak tőlem kapja a létfenntartásnak elemeit. Endre, Attila közben hazafutnak pár percre, ja igaz Endre kipréselte a szőlőt, amit hoztak. A lugas még áll, talán majd a hét vége felé leszedem, és ha megjössz, kipréseljük. Divós Laci jött át egyik este, nagy újságok és beszédek közepette töltöttük el az időt. Jó volt vele elbeszélgetni. Igen a koszorúhoz majd megszerzem a díszeket, e héten majd lelakkozom. Most mi helyzet? Endrének azt írtad, hogy 25-én kedden várjon az állomáson, hiszen az idő csak szerdán jár le. Egy nappal megrövidül az üdülés. Még engem is szíveskedjél értesíteni, mikorra is várható érkezésed, nap, óra és perc. Úgy vélem beszámoltam mindenről, ami kimaradt volna azt majd élőszóban, idehaza kipótoljuk. Tudod a derekam nem hajlik, nehogy a követ lesd és figyeled, hogy mikor is lehetett ez felmosva?... Ez nem volna jó, ha ez lenne a központi kérdés. Igyekezz jól érezni magadat, jó barátságban élni napjaidat és majd sokat mesélsz az ottani élményekről. Évinek pedig, hasonló jót kívánok, lelje örömét és boldogságban a szép üdülő honában. Jöjjetek felüdülve, felfrissülve haza, fáradt testemnek és lelkemnek legyél gyógyírja, hozzál mettől több mosolyt és ebből az én arcomra is jusson. 22 óra van, 18 este, a TV-ben semmi érdekes... Sok-sok szeretettel és csókkal búcsúzom, abban a reményben, hogy sokat fogsz nekem mesélni Gyulán szerzett élményeidről. Szombathely, 1988. okt. 18-án 22 órakor. | |
