 |
    |
 |
Motorról álmodok Mindig igyekeztem felvenni az élet haladó ritmusát, szellemi kulturális életem rezgőskáláját ráhangolni a ma és jövő élet szebbé tételére. Így jutottam el, arra a gondolatra, mennyit kell nekem tiporni a biciklit ide-oda, mennyivel más volna az időbeosztás, na meg az utazás kényelmessége, ha egyszer motorra tehetnék szert. Paralel született meg a gondolt a Jenővel együtt, s kezdetben csak még álomként jelentkezett ez az igény, reggelenként „motoré a jövő” köszöntéssel szóltunk egymásnak. Gondolatban már sokszor utaztam az álomvilágban, csak vártam az alkalmat, mikor is lesz valóság, amit úgy vártam, motorral roboghassak az országutakon faluró1 falura. Egy kis Sacks motor volt már a faluban, a boltosnak, akitől egyszer kölcsön is kaptam és ekkor még jobban vágyódtam a valóság megvalósításához. Anyagilag nem volt könnyű ebben az időben egy motort venni, pontosan nem emlékszem hány havi fizetés kellett egy új motor vételhez, biz nagyon kellett beosztani a keresetet, hiszen nagyon sokan voltak, akik még bicikli vételt is el ejtették, anyagiak hiányában. Hogy, hogyan mégis csak elérkezett a motorvételének a szándéka, a volt szent Márton utcában volt a Stelzmann nevű motoros, akinél sok-sok motor várt a gazdájára. Itt volt már ekkor segéd Horváth János vasvári barátom, akivel együtt jártam polgáriba. Nagy örömmel fogadott és rögtön ajánlotta a Méray Puch 200-as-ikerhengeres motort. Árára nem is igen emlékszem, de hiszen részletek voltak ekkor is. (ez 1939-1940-ben volt) Remek kiállású kis motor volt, János hamarosan megtanította annak kezelését, inditás, megállás, duda, kettő is bőrduda és villany duda, szép fekete színben, préselt lemezzel, a Bosch gyár remeke volt ez a motorkerékpár. Hamarosan elsajátítottam a pontos kezelését, majd irányt vettem, egyenesen a falumba, Rábakovácsiba. Messziről adtam a duda jelzést, mire Antal nyitott kaput és kellő tisztelettel fogadta az új úri jövevényt. Volt csodálkozni való, hiszen ilyen szép kivitelű motort még nem is igen láttak, a faluban és környékén senkinek sincsen. Nagy volt az öröm az újszülöttnek, ez akkoriban státusz szimbólumnak a legnagyobb adottsága volt, ebben az időben egy motort venni volt akkora gond, mint ma egy autót venni kb., nem kisebb. Érdekes, nem voltak olcsók akkoriban a motorok, mert napjainkban azt kell mondani, majd kettő jó havi fizetésből lehet nagyszerű motort venni, különösen kicsit, de abban az időben nagyobb keletje volt a motoroknak, mint ma. Tán az előtérben álló autók tették kisebb rangúvá a motort, mert ha lehet, inkább autót vesz a jó nép, mint motort. A sok csodálkozás után bekötöttük a pajtába a Mérayit, egyenlőre itt lesz a helye. Ebben az időben Kőszegen voltam levente tanfo1yamon, úgyhogy reggel már korán indultam, na mivel? -csak motorral Kőszegre. Mosolygott a szemem az új kis jószágra, nagy becsben tartottam egy-két rúgás és már püfögött is a jószág, indulás Kőszegre. Nem is volt vele egy darabig baj, szépen ütemesen szedtem az akkori bazalt utakon a kilómé tereket zökögött és Az első motordefektem rázott az istenadta portéka, de nem kellett hajtani és friss volt, habár még bejáratnál lassabban kellett menni, általában negyven és ötven között. Jaj –mondom, kb. Vasszécsenynél, nem pöfög az én motorom, de még csak menni sem restel- állok egyhelyben, nézem, nézegetem, miért állt meg ez a drága kis jószág, mi nem tetszik neki? Szólni nem tud, én sem értek még hozzá, nem vagyok orvosa, kora hajnal van még, emberek sem igen mozogtak az utcán. Mit csináljak? -tolni?- nagyon nehéz, nem könnyű. Végre jött egy bácsika -tessék mondani van itt valaki a faluban, aki motort tud javítani, azaz ért hozzá- pár pillanatnyi gondolkodás után ad egy ház címet, menjek csak oda. Amíg odaértem tele voltam kétségbeeséssel, itt ez a drága portéka, minden pénzem odavan, valami rossz árut kaptam, vissza nem veszik, nagy az én szomorúságom. Végre megtaláltam a megadott címet, zörgetek, hiszen még kora van. Az ajtón kinéz egy fiatal ember és jámborul néz rám és én meg esengve könyörgök neki -Uram legyen szíves nézze meg ezt az ördögi masinát, most vettem és már valami oknál fogva bedöglött. A gyertyát néztem? -kérdi a motorok orvosa. Meghökkentem, gyertya? -hát az is van neki? -de hol éghet az?- nem tudom mi az, válaszoltam olyan bambán, uram nem értek a motorhoz. Furcsa lehet, valakinek van egy valamije és nem ért hozzá. Hamarosan megért engem a szakember, veszi elő a szerszámokat, majd valami lyukas hatszögletű vasat és valami erős vashuzalt. Babrálgatja, majd tekerget valamit és egyszer csak, a kezébe jut valami, ez a gyertya, mondja, bizony ez nagyon kormos. És most mi lesz? –eldobhatom? ... Dehogy kell eldobnia, majd megpucolom, megkotrom és jó lesz. Jó lesz! -hát nem veszett el a pénzem? Tényleg vesz elő valami smirgli papírt, azzal csiszolgatja, kapargatja, párszor ráfúj, persze meredt szemekkel figyelem minden mozdulatát, ha netán még ez baj lesz, ám akkor már én szakértőként fogok hozzányúlni. Hamarosan ismét csavaros mozdulatokat tett, majd dolgavégeztével mondja: na most rúgja meg! Nagy izgalmak közepette rúgom meg a begyújtókart és istenek ha vannak, hát ekkor voltak, mert az én motorom remekül püfögött. Nagy volt az én örömöm, -mit fizetek?- hebegtem a elsősegélynyújtó felé, semmit, volt a válasz -szóra sem érdemes- nem? -hiszen én nem tudtam volna vele egy métert sem menni, hát ez semmi?- nagyon köszöntem a jóságát, majd még egy barátságos köszönet, köszöntés és irány Kőszeg. Most jut eszembe az az eset, amikor a faluban megáll egy autó, nem tud tovább menni, végre a falu kovácsa egy nagy kalapáccsal valahova üt, és ismét gyújtott az autó. Mit fizetek kedves kovács mester? -száz forintot- nahát nem sok egy ütésért?- Maga az ütés egy forint, de hová kell ütni, az kilencvenkilenc forint… Igen valahogyan így vagyunk a szakmával, hogy hová és hogyan?, ez itt a kérdés. Na, azóta persze több titkát is kitanultam a motoromnak, nem kellett mindennel azonnal segélyhelyre tolnom. Kőszegre érve a kollégák nagy csodálattal vettek körül, volt már akinek volt motorja, de biz zömének bizony nem volt. | |
