 |
    |
 |
Jenő, mint fajgyűlölő A felforgató eszméinek mindig akadtak követői az ifjúság körében, de a felnőttek közt is, hiszen a faluban nagyon sok volt a kimondottan nagycsaládos proletár, akik várták az új szelek szárnyán érkező forradalmat. A nagy megváltást, főleg az akkori bedobott jelszót" üsd a zsidót" mert minden bajnak az okozója a zsidó, volt a jelszó. Ugyanis a nyomort úgy magyarázták, mivel a zsidóság kezében van a tőke, a pénz, csak a zsidóság megszüntetésével lehet a helyzeten változtatni. Jenő pedig szentül hitte ezt a tant és már kicsiben itt a faluban meg is kezdette az aknásítást, éjszaka leple alatt leverték Just zsidó boltosnak az ajtaját, a Rozenberger Gyulának, mint leventének horogkeresztet rajzolt krétával a homlokára, szóval gyűlöletre szította a falu fiatalságát, amit később teljesen ellentétes irányba csapott át. Nem vásárolt a zsidónál, ez akkoriban már jelszó volt, a harmincnyolcas időszakban, amikor Hitler már döngette Európa kapuját a követeléseivel. Ezekről nekem mindig beszámoltak a faluban, hiszen nem mindenki vallott vele egyet, sőt sokan nagyon is elítélték. Számtalanszor felvetődött az akkori ifjúságnál a kérdés: Ütni kell a zsidót?- kérdezték. Nem kell ütni feleltem, sőt tanulni kell tőle. Mindenkit saját fegyverével kell legyőzni. Mi a fegyvere a zsidóságnak?- Okosodik, tanul, művelődik, használja az eszét, persze hogy kizsákmányolja a falut a maga módján, mint pl. a balozsai Bas zsidó, aki nagyon jóemberként élt a falu szívében, mert még a bűnét sem vették észre szegények. Mit is csinált a szegény Bas zsidó boltos?- Falu zsidói Balozsa községnek szegényebb lakói voltak, bizony legtöbbnek az a kevés gabonája a sok gyerek mellett, amit aratáskor szerzett, január felé már elfogyott. Most jött az irgalmas jótevő. Elment a szegény János bácsi a Bas úrhoz, legyen szíves aratásig kölcsönözzön egy mázsa búzát, had őrölje fel, nincsen kenyér, majd aratáskor visszaadja. Jól van János, felelte a Bas úr, aki még írást is készített a kölcsönről. De a kölcsöniratban már egy mázsa ötven kiló szerepelt, nem törődött vele szegény János és társai, majd megadják ezt az uzsorakamatot, de mégis milyen jóságos volt, nem engedi éhen halni a családomat… és bizony senki sem rótta meg ezért ezt a jóságos Bas urat, sőt védték a szegény Bas úr meg mind jobban meggazdagodott a szegénység vámszedésén, de senkinek nem jutott volna eszébe ezért bosszút állni. Na így nézett ki a falu zsidója, minden falunak volt egy ilyen jóságos boltosa, aki már hajnal négykor nem restelt felkelni, hogy amikor megkocogtatta hajnaltájban az ablakot a féldecire szomjazó magyar paraszt, akkor már Bas úr, Just úr ott állott pizsamában és nagy szerénységgel osztogatta a féldeciket, még fizetni sem kellett, hiszen majd mindenkinek volt hitele, könyve, ahová szépen bevezette a boltos, ki, mennyivel tartozik. Örült a falu prolija, pénz sem kellett vinni, mégis ihatott, ez asszony sem tudta meg a korai ivást, aztán hogy mennyit írt hozzá a jólelkű hitelező, azt csak ő tudta volna megmondani. Törlesztés fejében elfogadott mindent a falu zsidója, tyúkot, tojást, bizony legtöbbször a ház gazdája összeszedte a tyúkólból a tojást, és nagy sebbel-lobbal vitte fizetség fejében a zsidóhoz, az asszony meg panaszkodott, nem érti, mennyit kotkodácsolnak nappal a tyúkok, piros is taréjuk, jól is eteti őket, a szomszéd is dicsekszik neki ma tizenötöt tojtak a tyúkjai, nekik meg csak kettő-három jut naponta, mi lehet az oka, vagy mi volt az oka? Hát ingyér a zsidó sem adott, valamivel kellett az adósságot törleszteni. Na és ilyenkor mi volt? Pl. ha a tojás egy fillér volt, akkor kettő tojást számolt el hitelbe, tehát fele áron vette át a boltos az árut, de mindenki örült, a zsidó is, na meg a zugivók sokasága is. Bizony meg is gazdagodtak a zsidók, mert nagyszerűen lehetett kísérni a meggazdagodás lépcsőit. Valamikor Mária Terézia korában, amikor a zsidóság letelepedhetett nálunk, bizony csak egy kis bugyorral érkezett ebbe az országba. Így is kezdte el a sorsának az útját. Különböző ágazatok voltak a zsidóságnak a meggazdagodás útjában. Akkoriban még voltak zsidók, akik egy rossz gebén, rozoga szekéren jártak faluról falura, kiabálták: rongyot, bort, vasat... Amikor megtellett a szekér, vitte a leadó terepre, ahol már zsidó volt az átvevő. Majd jöttek a borgyusok, akik faluról-falura járva kiabálták: van e borgyu eladó? ... Ismét szekérre rakta a kis állatkákat és vitte a helyükre... majd jöttek a ruhások, a kékkötényesek, szóval a kereskedelemnek minden ágazatát így mozgásban bonyolították le kezdetben. Na most ennek a generációnak a fiai már nem szívesen mentek ilyen formában, ekkor már itt is, ott is a falvakban nyitottak egy kis kleizerejt /boltot/ és abban kereskedtek. Ennek a generációnak a gyerekei már elhagyták a falut, indultak meghódítani a várost, majd főtereket nyitottak különböző árukat tartalmazó boltokat, majd ennek a generációnak a fiai, már gyárosok lettek, nagykereskedők, teljesen átcsúszott a kezükbe a kereskedelem, a kereskedelemmel együtt a bank is, a tőke is és így lett a zsidóságból a világ tőkése, bankosa, akik egyben a politikát is vitték, uralkodtak a közéletben, erkölcsben, világnézetben. Borzalmas szervezettségben éltek, volt egy közmondás: a zsidóság olyan, mint egy nagy macska, aminek a farka Európában van, a szája pedig Amerikában. Ha egy zsidót bántanak itt Európában, annyi mintha a macska farkára léptek volna rá, és akkor Amerikában ordít, igen valamiképpen így nézett ki a világ gazdasági keresztmetszete… és talán ha ma jól megpiszkáljuk a dolgok felszínét, bizony mindenütt ugyanezzel a problémával küzd a világ. Pénz beszél, a kutya ugat, tartja a közmondás... ma sem közömbös a pénzügy, ma is mindenütt jelen vannak a zsidók az élet malmának a garatjánál és igyekeznek a legjobb és a leggazdagabb jövedelmezőbb helyeket saját maguknak kibérelni, és kisajátítani, ha már nem lehetnek gyárosok, bankosok, hát lesznek színészek, vezérigazgatók, stb. és még lehetne sorolni sokáig. Na talán a Jenő és akkori politikai irányzat árnyéka ezt vetette előbbre, hogy állj-t kell kiáltani, ne csak a tövise, pár szirom is jusson a magyarnak, a proletárnak, a munkásnak, a magyar ember is tud üzletet vezetni, színpadon játszani, vezérigazgatósdit megjátszani, és jött is egy nagyon durva kegyetlen eszmei áramlat, ami aztán kegyetlenül beleszólt ebbe a történeti örökségbe. Bizony a végrendelet és a végrendelkező akarata sok vért követelt, nagy volt az ár, amit fizetni kellett a megtisztultságig. Nem volt szomorúbb látvány, mint csorda módra hajtani megbélyegzett embereket, sárga csillag karszalag, stb., akik között nagyon sok jó barátom is akadt. Na, most nem akarok ebbe a témába belegobolyodni, csak egy tényt kell megállapítani, hogy idáig eljutottunk abban az időben, a papság keze is benne volt, hiszen a zsidóség és papság, mint tőkés felek egymással rokon lelkek voltak, közös volt az érdekük, pénzügyi, politikai sakkhúzással igyekeztek uralkodni a szegénység, a munkanélküliek felett. Hogy folytassam a Jenőék történetét, bizony nagyon sok kellemetlenséget kellet elviselni egy darabig, de amikor már magam munkáján keresztül szintén beloptam a község dolgozóinak szívébe magamat, könnyű volt a munkám, hiszen nagyon sokan védelmeztek, bátorítottak. Jenő volt a kántor, de magam is kántori végzettséggel rendelkeztem, mégpedig nem is a rosszak közt, alakítottam egy egyházi énekkart, és a levente miséken a kórusban nagyon kellemesen énekeltek a fiúk két szólamban. Bizony-bizony annyira megtetszett a népnek a kis mise, hogy a Jenő is, de még a pap is már nem jó szemmel nézte, hogy a nagymise elnéptelenedik, de azért ment a maga módján, még ma is emlegetik azokat a szép énekeket, amit akkor tanultak meg a leventék. Mindig akadt valami, amin a Jenő panasszal fordult a paphoz, de szerencsém volt, mert a pap mellettem volt, nem mindig engedett a Jenő tekintélyromboló panaszának. Ez a harc tartott a Pintér idejében, a kezdeti években, később már nem volt akkora talaja, hiszen mivel én voltam a levente főoktató, Jenő hatalmi területe kicsinyedett, a tűzoltóság és a beszervezett lázítók közt volt talaja. Néha ez veszedelmes is volt, mert ha ekkor lett volna "Kék fény", bizony-bizony lehetett volna mutogatni egyes cselekedeteket. Úgy vélem, ma sem változott a tantestületek hangulati és barát atmoszférája, sikerült a rangsorolást kialakítani, ki, hol, és milyen beosztási funkcióban működik, ki, kitől van függő viszonyban, főleg a férjek beosztása, mert pl. próbáljon egy tantestület nőtől követelni az igazgató, ha a férje a megyei, azaz városi pártbizottsági titkár bársonyszékébe fészkelte be magát. Itt nem lehet szintet emelni, esetleg lehet hízelegni, vagy nívót csökkenteni, de semmi esetre sem lehet valamiképpen a magas pedagógiának követelésével fellépni. Ma is ismerek olyan hölgyet az egyik iskolában, akinek a férje még pár éve országos központi pártbizottságnak a tagja volt, jaj nekem, ki mer ennek a hölgynek szólni, követelő oldalát számon kérni, csak hízelegni és bókolni kell az igazgatónak, hiszen pókszálon függ szegénynek az igazgatói beosztása, na aztán ki is használja a hölgyike az engedményeket. Szeptemberben teljes egészséggel indítja be a munkát, de már kb. október vége felé teljes kimerültség fázisába érkezik, szabadságoltatja, azaz táppénzesíti magát, a pénz nem hiányzik, hiszen a férje három pedagógus fizetésével felérő illetmények a birtokosa. Közeledik a karácsonyi szünet, ugye mégis csak több a fizetés a táppénznél. Na meggyógyul a hölgy kb. január-február derekáig… amikor a tavaszi szünet, május derekára teljes erővel beveti magát, hiszen közeleg a nyári vakáció, arra pedig nem volna ildomos táppénzes lenni, és ismét lábra áll, tanít még pár hetet és jön a boldog nyári szünet, és íme a tanítási hónapokból több mint a felét ügyesen orvosi igazolással családi körben lehet. Ki meri feltételezni ennek jogtalanságát? És ki érzi meg ennek... | |
