 |
    |
 |
Ki lesz Pintér utóda? Talán egy lépéssel tovább fűzöm az események láncolatát, főleg mi is történt a kanonoki szék elfoglalása után. A rábakovácsi plebánia akkoriban státusz szimbólum volt, hiszen maga a száznegyven kat. Hold, a gazdagság, pazar plebánia, a község jó hírneve, bizony mind-mind rangos plebánost igényelt. A plebániai széket kezdetben nem tudták betölteni utódlásul kiemelkedő személyiséggel, ezért átmenetileg adminisztrátorok végezték az isteni szolgálatot. Azaz tévedek, mert nyomban kinevezték Szombathelyről Dr Székely László teológiai tanárt. Székely László személye, papi rangja, tudása teljesen garancia volt a Pintér utódlásához, így nem is volt zavar a kegyurak körében sem. Székely László személye meghozta az igazi harmóniát a plebánia, az iskola és a hívők közé. Remek vezetőképessége, alázatos tisztelete, mély emberi szeretete, magasba szárnyaló gondolatai, megváltoztatták a plebánia régi merevségét, ridegségét. Mint tűz és víz, olyan ellentét lépett fel a személyén keresztül -az igazi önzetlen, nemcsak hitte és vallotta, hanem gyakorolta is legmesszebbmenően a papi küldetést. Mint ahogyan a mágnes vonzza a vasat, úgy vonzotta tiszta, igaz, mélységes szeretete a hívőket és mindenképpen a tanítót és annak küldetését teljesen egymásmellé rendelését vallotta és gyakorolta. Lélek igazi mestere volt, szavaival, gondolataival felemelte a hallgatóságot. Prédikációival valóságosan magasba szárnyalt, a hallgató hívek elszakadtak a föld vonzó erejéből, kiragadta a híveket a napi anyagi szerzés sátáni birodalmából és repült velük az igazi, szebb, tisztább élet felé, Lelki helikopterként tudott hatni a hívekre, szájtátva hallgatták példázatokkal telített szent beszédeit, szinte vigyázni kellett a prédikációjának végével, hogy a lélek ne zökkenjen meg, amint az ismételten a földre visszatér. Amikor egy alkalommal, nem hízelgésképpen, igaz, őszinte szóval dicsértem a magasba szárnyaló, mélyen szántó és boldogságot okozó prédikációit, mégis nagyon elvolt keseredve, úgy érzi nem értik meg a falusi dolgozók a beszédét, pedig úgy igyekszik leszállni a maga egyszerűségéhez, a falusi ember értelmi szintjére. Nem így volt egészen, mert ha néha rá is lehet fogni a Maca néni kritikáját, amikor hazament a templomból, hangosan kiáltotta: részetek legyen a szent misében. Kérdezték tőle, na mit prédikált a pap, szinte megszépült arccal, mosollyal mondta: olyan szép volt hogy egy szót sem tud belőle elmondani. Igen, kísérte mindig Laci bácsit az a gondolat -megértenek? , nyelvükön beszélek? , le tudok szállni a lelkük szókincskészletéhez? Ezideig, mint tanárnak könnyű volt, azaz könnyebb volt a dolga. A teológusoknak mindig tudományosan- teológikusan kellett megfogalmazni a mondanivalót, most pedig a magasból alá kellett ereszkedni, hiszen aki a hegy tetején van, és azt akarja, hogy mások is elérjék e gyönyörű látnivalót, le kell jönni a hegy lábához és együtt menetelni felfelé, másképpen nem tudom a magasból felcsalogatni a völgyben sétálgatót. Jobban otthon volt a városi közönségnél, úgy érezte de tudta is, a városi ember nagyobb szókinccsel bír, jobban befogadja prédikációit. | |
