 |
    |
 |
Paca Pali története Mint városi tanár, sőt teológia várának remetéje, nem találkozott oly közelről az élettel, mint itt a faluban. Törékeny testalkattal rendelkezett, itt falun meg állandóan az erővel, a testi erőnek nagyságával találkozott, s csodálta a nagy fizikumú embereknek a munkaképességét, ugyanakkor maga kevésbé nagy fizikumával szemben alacsonyabb értékűnek tartotta magát, itt döbben rá annak a tudatára: milyen jó, ha a szellem vára erős csontalkatra, izomra van felépítve, mert falun jobban értékelik a test nagyságát, mint a szellem nemesebb karátját. Magam sem voltam nagy fizikumú ember, de még engemet is erősnek vélt magához viszonyítva, amiért is könnyebb a munkánk elvégzése a fizikai erőkészlet miatt. Mint a fészkéből kieső madár, mint a csapatától elkóborolt katona, valami nyugtalanságot, helyét nem találva érezte magát, kereste az utat a falusi emberhez, hogyan lehet eljutni, mikor mondhatja el, ők bennem én bennük élek? Érdekes, a gyerekekhez azonnal le tudott szállni, hiszen akkor már egy sereg meséje élt a gyerekekben, „Paca Pali” története… Végtelen nagy szeretettel tudott a gyermeki lelkekkel játszadozni, itt nem érzett űrt. Magam is többször meséltem el meséinek igazi gyermekiességét. Egy alkalommal találkozott egy volt Rábakovácsi asszonnyal, aki ugyan már a hosszú évek folyamán majd el is felejtette a személyét, hiszen nem sok ideig volt köztünk s amint a néni emlékezetében a fókuszpontra tereli az emlékeit, felkiált, -Ja igen a Paca Palira emlékszem… Laci bácsi elmosolygott -no, nem baj a Dr. Székely Lacit el is felejtik, csak a Paca Pali éljen sokáig… Dr. Székely László igazi papi élete Nagyszerű főnök, nem is főnök, munkatárs, remek klubvezető, igazi kultúra prímása. Itt aztán ledőltek a válaszfalak a paplak és a tanítói lak közt, nagyszerűen gondoskodott a mi kulturális továbbképzésünkről is, de nagyszerűen, finoman minden megaláztatás nélkül. Mit is csinált? Nem szakította meg a kapcsolatait a szombathelyi írókkal, barátaival továbbra is kapcsolatban élt velük. Unalmas téli estéket többször nála töltöttük baráti körben, meghívta magához Finta Sándor püspök iskola igazgatóját, költőt és még sokan másokat. Ez igen jó alkalom volt arra, hogy mi is vacsorázhassunk velük, már a vendégekkel, de mindig valami irodalmi értékkel gyarapodva a jó ízek mellett. Nem volt irigy, kapzsi, nem gyűjtött, nem harácsolt, igazán a földiek csak a szükségletek kielégítésére szolgáltak nála. Nagyon hálásan emlékszem vissza ezekre a szép estékre, amikor nagy látókörű baráti körben növelhettem szellemi horizontomat. Ilyenkor kellett tudomásul venni, amikor esetleg egy-egy vita alakult ki valamilyen kérdés felett, mennyire tudom azt helyesen okadatolni, esetleg megcáfolni, vagy mennyire kell hallgatnom: bölcs maradtál volna, ha nem szóltál volna -tartja a közmondás. Milyen két ellentét ez két pap, Pintér és Székely. Az egyik a méreg, a másik a kenyér, egyiket eldobjuk, a másikkal táplálkozunk. Pintér erre sohasem volt képes, a tanítókat mindig alacsonyabb rendűségben tartotta és nevelte. Székely önmagát adta, darabolta fel, nem féltett semmit, sem papi hatalmát, sem szellemi tekintélyét, de még egy jó vacsorát sem. Bölcsen állította be magát, nem a vár véd meg engemet, én védem a várat, csak így maradok meg az életnek. Laci bácsi érezte és tudta, nagy szükség van a mi munkánkra, hiszen akkor neki is könnyebb az itteni papi élete, ha mi, azaz ő velünk van és ezáltal mi, vele vagyunk. Nagyon finoman tudta ezt a kapcsolatot a gyakorlati életben aprópénzre felváltani, sohasem magát, mindig minket csodáltatott, de ebben a csodálatban észrevétlenül ő is benne volt, de sohasem akart tapsot, babért. Nem féltette tekintélyét egy jó1 megterített asztal mellett, hiszen mit törődik a tenger, ha egy csöpp vizet kivesznek belőle. Az okos és a bölcs nem tud annyit adni, hogy ne maradjon továbbra is szellemi tőke, ahogyan kimeríthetetlen a tenger, olyan kiapadhatatlan a szellem óceánja is. Ettő1 nem félt Laci bácsi, de érezte, mint ahogyan tudni kell a folyamnak is, csak azért folyam, mert a kispatakok, erek ezrei őtet táplálják, tehát nem nézheti le kicsiségüket, inkább csodálja és áldja kiapadhatatlanságukat, ezáltal ő is csak több lesz, nagyobb lesz. Nem találkoztam még ekkora lelki nagysággal a papi hivatásnak igazi elhivatottságában, aki el tudott szakadni a földi örömöktől, arra is szükség van, de nemcsak azért élni, hanem belőle kell értelmet, lelket, szívet táplálni. A plebániák mintaképe volt személyisége, aki mint a szivárvány mindig ragyogott, de elérni nem lehetett. Azért csodálom még ma is, pedig amikor ezek a gondolatok megérlelődtek, azaz megalapozottak lettek 1937-et írtak a naptárban és eltellett vagy negyvenegy év. Nem megszépítve, nem megtisztulva mutatom be a múltnak ezen ritkaságát, reális és való- ságos helyzetképet akarok festeni az utókornak, ha Székelyek lettek volna a papok, akkor nem következett volna be az egyházszakadás, nem lettek volna Lutherek, Kálvinok, de a szociálizmust is megoldhatták volna korábban Mielőtt elhagyta volna Szombathelyt, a papi teológiát Székely László, már jöttek a róla elterjedt legendák, nem győz az anyja cipőt venni, vagy dunyhát, vánkost hordani utána, mert akárhányat visz az édesanya, mire megy hozzá látogatóba, már megint nincsen meg az új cipő, vagy az új dunyha. Hová tetted édes fiam? -kérdi az anya… -oly szegény járt nálam, hogy bizony annak kellett adnom… (lehetséges tán, hogy néha vissza is éltek a jóságos adakozásával) Ezt a tényt itt is bizonyította. Ugyanis, Laci Bácsi amekkora talentum volt a hittudományban, tán akkora ellentétben élt az élettel, mert nem hiszem tudott e különbséget tenni a búza és a gaz, a csalán és a lóhere közt. Na azért azt tudta, ez 1ó, ez tehén, dehogy melyik a bika, vagy az ökör, és így tovább, itt aztán megszűnt a tudomány, pedig falun ez is kellett, sőt ez volt a központi kérdés. Ezt a kérdést is megoldotta, a nagy birtokba elhozatta az öccsét, aki nagyszerű gazda volt. Az vette kezelés alá a papi latifundiumot, aki nagyszerűen értette a gazdálkodást. Amikor már lehetett valamit látni az istállóban, a csűrben, a pajtában, az öccse mindig kérte Laci bácsit, gyere, nézd meg, ilyen szép disznóink vannak, nézd meg a hízókat… Jó-jó majd holnap megyek, de most még van egy kis dolgom. Székely Kőszegre, majd Győrvárra kerül Mindig kibújt a gazdagság megszemlélése alól, a cicát is csak nézni szerette, de ha hozzá dörzsölődött, akkor allergiás lett tőle, így történt egy alkalommal is, valamelyik ökör megbetegedett és napokon át csak feküdt, feküdt, kérte Laci bátyját, nézze meg, hogy szenved szegény ökör -majd holnap-, és bizony el is ásták az ökröt, de Laci bácsi nem nézte meg. Nem tudott örülni a földi javaknak, csak annyira amennyiben segítik előbbre a szellemi javak szerzését, így nem a vagyonért, hanem a vagyon szolgálja az embert. Nagyon kellemes volt vele együtt lenni, de valamiképpen mindig érzett az ember valami kisebbségi érzetet, hiszen a szellemtára jóval gazdagabb volt az enyémnél, abból csak meríteni, tanulni lehetett, de mindig úgy éreztette velünk ezt, hogy mi vagyunk a nálánál gazdagabbak, erőegyensúlytöbblettel mi rendelkezünk. Nem is volt sokáig itt Rábakovácsiban, pontosan nem is tudnám a dátumot leírni, tán egy-két év, vagy még annyi sem? Kőszegen meghalt Kincs István apátpelebános, na és ki lehetne az utód? - csak Laci bácsi. Így bizony hamarosan elmondotta a búcsú beszédét és elköltözött Kőszegre. Itt is meglátogattam egy alkalommal, nagyon jól érezte magát, megtalálta a maga közönségét, jobban megérttették körei a magas szárnyalású beszédeit, nagyon megszerették a hívek, később ez lett a bűne, Rákosi időben, ismét hurcolkodni kellett Győrvárra. A Móricz plebánost hozták be Kőszegre, aki aztán nem ártott senkinek, a pártnak sem kellett félnie, teljesen nevetséges csere volt, hiszen Móricz plebános egészen gyenge szellemi kapacitású plebános volt. Gasztonyi látogatása Ismét falu lett a lelkek berke, ahol a hívek, ott a pásztor is, igyekezett hosszú éveken át itt is acélosítani a lelkeket, vállalta is teljes emberséggel é s odaadással, de amikor már a földi erő kezdte elhagyni, amikor már úgy érezte nem tudja vasárnaponként a filia templomokat lelátogatni, úgy kellett neki dönteni, kért valami könnyebb helyet, ahol még egész emberként dolgozhat Isten dicsőségére, hívek boldogítására. Itt látogattuk meg, igaz szeretettel ölelt magához apátplebánosi rangot kapott, kedves, simogató hangjával sürgött rajtunk, örült a régi felújított emlékeknek. Nagyon jól érzi magát itt, ami szolgálat van annak teljes egészében eleget tud tenni, készítettünk magnó felvételt is, amikor egy szép versét mondja el. Egyébként meglátogatott bennünket itt Szombathelyen is, nagyon kellemes vele társalogni, mindenről nagyon tájékozott és sok mindenben ő sem ért egyet a mai világi és papi vezetéssel, rengeteget ír, több kötetnyi munkája várja a nyomdai festéket, de egyenlőre nem engedik sajtó alá a könyveit. Komával is felkerestük, hiszen amikor a koma hadnagy úr volt tarokkozott az akkori apátplebános úrral, aki bizony már csak elékezet mélyéről tudott csak valamit előkotorászni. Öröm volt hallgatni a volt kőszegi fiatalkorú világ történeteit, szintén készült magnófelvétel, ezen találkozásról. Mindig szeretettel gondolok vissza Laci bácsira, aki oly nagy szeretettel tudott az emberi érzelmek húrjain játszani, soha még csak gondolatban sem érezte szellemi tárházának többségét, csak adott, de mindig úgy érezte kapott valamit. Csak toldalékként szeretném beleszőni a jelenlegi írási helyemet, mert a munkám folytatásába beleszövődött egy nyaraltatás, ami a jelenben Csehimindszenten van, a volt Mesterházi kastélyban. Szot üdültető, fiúk részére. Többször voltam már itt nyaraltatni, némi kikapacsolás a mindennapi életből, részben a gyermekek közt felejti az ember az elmúlt évtizedek hozamát, évgyűrűjét, amit lerakott a sok-sok perc, órák, napok munkasokadalma. A jelenben 1978. június 14-ét jelez a naptár. Csak annyit még, az idén megverte az eső Medárd napját, és biz majd mindennap áztatja a földet a felhők özöne. Hűvös, nyirkos az időjárás, ezideig még nyár nem volt. Bevezetőben csak ennyit, hiszen nem ez a téma ami következik az életem folyamán, de ha már itt vagyok, mégis szentelek pár mondatot ennek a nyári eseménynek. A visszaemlékezésekben most visszamegyek az 1935-től történt események emlékére, ami szintén nagy és nyomatékos karátként hatott az akkori életemre. A visszaemlékezésekben mos visszamegyek az 1935-tól történt események emlékére, ami szintén nagy és nyomatékos karátként hatott az akkori életemre. Már korábban jeleztem a választásnak az alapgondolatát, amikor kettőség gondolatában kellett dönteni, ha férfi lesz, akkor a Polgár Jenő húgának választanak ismét tanítót, ha pedig nő lesz a választott, akkor pedig a Jenőnek választanak mátkát. Mégis úgy döntött a nagy tanács, tán ebben a Jenő keze is benne volt, gondolván, ő maga könnyebben nősül meg, mint a húga sorsa, azaz férjhez menetele. Jenő volt ennyire testvéri szerető, azaz önző, saját érdekét félretéve, húgán kell segíteni. Hogyan is zajlott le az események hadjárata együttlétünk ideje alatt. Ha most már nem is tudom teljes egészében visszapergetni az emlékezés filmszalagját, de mégis maradt meg maradandó emlék a közös együttlétünk alkalmából. | |
