Németh Ferenc pap apa lesz

Kimegyünk pár pillanatra a WC-be, az ezredes úr letolja a nadrágját, én meg egy gyertya segítségével meggyőződöm a tényállásról. Az ezredes úr kötélnek állt, hiszen mi van ebben, férfiak között nincsen mit vesztenie, elvégezték a szemlét, tényleg nem volt aranyere az ezredes úrnak. A várakozó tisztek nagy epedés közben várták a választ tény, hogy nincsen aranyere az ezredes úrnak, tehát tíz üveg pezsgő az asztalra. Nem is tétovázott a hadgy.úr, azonnal rendelt tíz üveg pezsgőt, hiszen itt vesztett.
Csakhamar megszólal a szombathelyi helyőrség telefonja és kérdezik, mi újság van Pécsen?-Válasz: itt vesztettem tíz üveg pezsgőt, de Szhelyen nyertem húszat.
Állandóan tudott mesélgetni Dödi bácsi, kifogyhatatlan volt élményeinek tekervényes útjai. Pár hónapig tevékenykedett, aztán ment, hogy hová nem tudom, mert helyette jött Németh Ferenc adminisztrátor, fiatal pap.
Nagyon tevékeny volt Ferenc, de ez mind csak arra volt jó, hogy a kegyúr és a püspökvár körülnézzen, hát ki is legyen majd véglegesen beiktatva a plébánosi székbe.
Németh Ferenc pap nem vezetett háztartást, bizony úgy hordták hozzá fel az ebédet, barát szabóék vállalkoztak e szent életű papnak testi eledelt szolgáltatni.
Lányuk, Margitka szívesen hordta-hordta az ebédeket, míg csak nyomot nem hagyott a pap szépséges szűzi Margitkában. Úgy elhordta kilenc hónapon át… de még meg is szülte mindennemű beavatkozás nélkül, nem kellett még bába sem, csak a gyerek
sírásra figyelt fel az édesanyja. Mi van? -Hát hogyan? - Ki az

Szombath József plébános jön

apja? Főleg ekkor halkult el a kis Margitka, mert csak a mende-monda alapján lehetett sejteni, hogy itt bizony pap a papa, a gyerek apja.
A faluban futótűzként terjedt el a hír, barát Szabó Margitnak gyereke született. Mindenki csodálkozott, hiszen semmi előjelek nem voltak, hát akkor hogyan lehetséges ez a nagy szégyen, mert akkoriban ez nagy szégyen volt, házasságon kívül született anyákra.
Sohasem keresték az apát, gyerektartást sem követeltek, közben Margitot elvette Kovács boltos a kislánnyal, vagy fiú lett? Nem is tudom, majd Sárvárra kerültek, én találkoztam is Margittal, ott laktak, ahol a Bella rokonok laktak, így biz akkor már nagy lett a fiú.
Margit azonban meghalt, Kovács boltos /damonyai születésű fiú/ a jelenben, nyugdíjban van, itt él Szhelyen.
Bezárult a kör, bizony hamarosan csomagolt is a pap, mert elhelyezték, hiszen jött az utód, Szombath József, de kezdetben csak, mint plébános helyettesként, hogy kinevezik-e vagy sem, az még bizonytalan volt.
Szombath Apja, a vasvári főszolgabírónak volt inasa valaha, tehát nem magas rangú anya szülte Jóskát, ez bizony egy kicsit hátrányos helyzetet teremtett a későbbiekben.
Ugyanis a származás, a rang nagyon dominált, ebben légkörben státuszszimbólum, születés már adott egy bizonyos előnyt, a földbirtokos úri világ előtt.
Szombath József már befutott ember volt, mint fiatal pap, aki mindenütt örvendett a megbecsülésnek, nagyon jóképű fiatalember volt, az asszonyok öröme és a lányok álma.

Ritka szép bariton hangjával elbűvölte a hallgatót, amikor énekelte az oltár előtt a szentmisét, maga egy opera volt.
Egyébként az Actió Catolika-Kalot legény mozgalomnak nagy szervezője volt, így fiatalon már sok tapasztalatot gyűjtött a további munkájához.
Remek tanító barát, nagyszerű munkatárs, igazi szeretet kötött össze bennünket. Teljesen megváltozott a plébánia belső és külső kapcsolata köztünk, nagyon sokszor voltunk együtt, mindig nagyon Jól elszórakoztunk. Jóska mellett nem lehetett beszélni, mert ő nem engedte szóhoz jutni a partnerét, jókat tudott inni, mulatni, és még nagyobbakat nevetni. Otthonunk lett a plébánia, amit Jenő céljainak eléréséhez, újabb színleléséhez, újságcikkben igyekezett pellengére állítani Szombath Józsefet, mint plébánost, aljas tettéért. Jenőt mindenki elítélte.
Pontosan nem tudom megmondani, de nem is célom, hiszen minden adatot feldolgozott Szombath a plébánia történetében, de azt hiszem kb. akkoriban írtak l936-37-et már tévednék?- majd utána nézek. Amikor hát már nem talált a püspökvár és kegyúrság rangosabb utódot, úgy nézett ki a dolog, hogy megerősítik Szombath Jóskát állásában, azaz kinevezik plébánosnak. Hozta is a posta a püspöki pecsétes levelet, amely szerint kinevezte Mikes gróf, megyéspüspök Jóskát rábakovácsi plébánossá. Ez volt kb. keddi napon, amikor majd az elkövetkező vasárnap lesz ünnepélyes keretek közt a beiktatás.
Hát, mégis csak kellene valami ünnepélyt szervezni, rendezni, de a kegyúr ebben a legjobban hivatott személy aki hallgat, nem jelentkezik, valószínű nem tetszik a döntés.

A tanító szava nép szava, a nép szava Isten szava

Hát ilyen nagy örömet nem szabad külsőségek nélkül csak tudomásul venni, fogtam magamat elmentem a nagyságos dr. Tulok József kegyúrhoz, vasvári járás főszolgabírójához, kb. 400 holdas urasághoz, vagy még ennyi sem volt neki.
Ahogyan beérek a portára, éppen az udvaron találom a nagyurat, nagy tisztelettel köszöntöm, aki némileg viszonozza is a köszöntésemet.
Nem hívott be a házba, csak az udvar szolgált társalgás helyéül és mindjárt említem is jövetelem célját. Mondom neki: főszolgabíró úr amint tetszik tudni, most vasárnap lesz Szombath József plébános úr beiktatása, kellene valami kis ünnepséget rendezni, a nép is így akarja. Ez utóbbi mondatom végére Tulok felkapta a fejét, pulykavörös lett és ilyesformán fejezte ki magát: "Tanító úr vegye tudomásul, ha maga akarja, akkor a nép is akarja, ha a tanító úr nem akarja, akkor a nép se akarja" - erre sarkon fordult és faképnél hagyott.
Rendben van, szóval, ha én akarom...hát igen én akarom és a nép is akarja az ünnepélyt.
Készültünk is annak rendje módja szerint, nem szóltam én senkinek sem, majd megrendezzük mi is Tulok nélkül.
Jött a nagymise ideje, leventék díszben, magam is felvettem az egyenruhát, Jenő is készül szép mise énekekkel, az egyházközség elnökének megírtam a felköszöntő beszédet, a gyerekek verset tanultak, virágcsokrok, minden kész. (kb. 1937-ben)
Mise után gyülekezik a nép a templom előtti téren, minden szereplő a maga helyén, szorongva várták a pillanatot, hogy köszönthessék az új plébános urat.

Dr. Tulok is ott volt a misén, aki észrevette a készülődésnek mozgásait és íme, ahogyan jön ki a templomból, csodák csodája, elfoglalja a helyét a köszöntők között és elsőként üdvözli, öleli magához a újonnan kinevezett plébánost.
Amikor mindezt láttam, megmerevedve álltam és nem értettem meg, hát ilyen is létezhet, valaki ekkora szálhámos legyen, semmiről nem akar tudomást venni, nem kell ünnepség, nem kell virág, és akkor volt a pofáján bőr, elsőnek csókolgatja meg a kevésbé kívánt új papot. Sok évnek kellett még eltelni, amikorra feleszméltem ennek a politikai sakkhúzásnak csinobléjára. Megtörtént a szép beiktatás, nem is volt semmi baj, a legnagyobb szeretetben éltünk egymás mellett, de Tulokék is a pappal.
És mit tesz Isten, amikor Dr. Tuloknak csak már a neve maradt fenn, se állása, se rangja, habár méltóságos úrnak nevezte továbbra is a falu. Ki bátran mondta így ki a nevét, ki ha lehetett már elkerülte a felszabadítás után, hol lett a menedéke Dr. Tuloknak, a Szombath Jóskánál, ott ehetett még finom falatokat, felesége is nagyon boldogan elszórakozott Józsival, rangját oxidálta a múlt, s bizony a Tulokné még ebédterítést is vállalt búcsú alkalmával Józsinál.
Ekkorát fordult a kerék, és egy búcsú alkalmával a Józsinál találkoztam a méltóságos urakkal, és nagyon kért csak szólítsam Józsi bácsinak, hogy nem süllyed el a világ, ekkor már én voltam felül, bizony furcsállódtam is a megtörténtek felett. Ez a hetyke asszony, állítólag valami ezredes volt az apja, lovagolni megtanult, mert többször ügetett el női nyergében az iskola előtt, s bizony egészen lóhátról beszélt velem, még akkor is ha a földön állt. És ez az asszony tálal nekem búcsúkor!!!