 |
    |
 |
Sztriptíz a plébánián Rengeteg anekdotát mondott el, hiszen katonai körökben komoly élet az fogalom volt, sok volt a dáridó, jó fizetés, mulatozás, udvarlás volt a központi kérdés. Ödön bácsi mesélte el a következőket is. Valahol Zala vidékén, ahol jó borok is teremtek, a napnak legnagyobb részét mulatozás, vendégség, na meg a szép gazdaasszonyok megnyerése foglalta le az idejüket. Nagy mulatozások voltak a plébániákon, idejük volt bőven a falusi plébánosoknak, hús és vér buzgott ereikben, születtek a legjobb tréfák. Abban az időben került az esperesi kerületbe egy nagyon ájtatos és vallásosságtól túlfűtött fiatal káplán, aki mentes volt még minden földi gyönyörtől, nőktől. Hogyan lehetne megtréfálni ezt a jámbor isteni báránykát? Idők folyamán a káplán úr is engedett a merevségből, hiszen a főnöke, továbbá a környező papok élete felnyitotta a földi szemeit, valami kis kíváncsiság felébredt a női nemek megismerése felé. Az öreg papi rókák elhatározták, hogy ezt a jámbor lelket beugratják egy nagy-nagy meglepetésre. Az egyik plébánián elhatározták, hogy nagy vacsorát rendeznek, de csak ruhátlanul lehet belépni az ebédlőbe, legyen az férfi, vagy nő, szóval már akkor is volt már sztriptíz bál... Természetesen meghívták erre az estére az ártatlan, szűzi fiatal tisztelendő urat is, aki bár kezdetben hallani sem akart erről a földi botrányról, de csak addig-addig beszélgettek vele, amíg csak kötélnek állott e szentéletű káplán. Amikor kötélnek állott a káplán, futótűzként terjedt a hír az öreg papok között, siker lesz, látni fogják szűzi meztelenségét a fiatal káplánnak. Mindenki nagy izgalommal várta a vacsorának estélyét, amire nagyon készült a vendégfogadó plébános is. A titkosan előkészített botrány tudói, nagy igyekezettel megtették a felkészülést. A kitűzött napon a vacsora előtt már nagyon sok reverendanadrág, ing, női ruhák vegyesen ott lógtak az előszobában, azt az érzést váltotta ki a szemlélőből, hogy tényleg itt mindenki levetkőzött, belépés csak meztelenségben történhetik. Főleg a helybeli vacsoraadó plébános inasa volt ebbe a gonosz tréfába beavatva, aki fogadta a vendégeket. Az öreg papok igyekeztek már elsőként megjelenni a plébánián, hogy teljes siker mámorából ki ne maradjanak. Még a vacsorát is megkezdték, nagyokat kacagtak már előre... Tényleg megérkezik a fiatal káplán, akit nagy szeretettel fogad a papnak az inasa, majd kéri, hogy a házi szabályoknak megfelelően vetkőzzön le meztelenre. Az első kérésre szabadkozott a jövevény, de mivel szabály az szabály, mutatott a sok-sok lerakott ruhadarabokra, ing, alsónadrág, melltartó, stb... hát akkor nincsen más hátra, ő sem kárhozik el jobban, mint a többi földi isteni szolga, kezdett vetkőzni, habár mindig remegett a keze, ahogyan bontakozott ki jobban a meztelensége. Közben a nagy mulatozásnak a kacaja kihallatszott a nagy ebédlőből.... Amikor teljesen Ádámi ruházatban volt a kis pap, az inas siet előre és jelenti, hogy megérkezett X Y káplán úr, hangosan kiabálják az öregek, jöjjön már-nagyon várjuk. A hadnagy vesztett, de nyert is Nagy lázban volt szegény papocska, hiszen ez lesz az első földi találkozás a meztelenséggel, a paráznasággal. Tessékeli előre a ruhátlan káplánt az inas, tessékeli befelé, majd kinyitja a remegős külsejű emberke az ebédlő ajtaját, és ő ott áll teljes meztelenségben, mindenki rámered, majd felordítanak, hahotáznak, sikerült-sikerült... ugyanis amikor belépett a káplán az ebédlőbe, minden vendég a legszebb ruhájában volt felöltözve... Amikor a káplán felocsúdott a becsapásnak borzalmas csapdájából, megszégyenítéséből, hirtelen megfordult, majd rohant az öltöző felé, és mint akit a puskából lőttek ki, szaladt haza a kis szobájába és térden állva borult a feszület elé... uram esdeklem bocsánatra. Gazdag élményekkel telítetten tudott beszélni Tihanyi Ödön tiszti pap, rengeteg élménye volt, amíg a hadsereg kötelékében szolgált, papi ruhában, de tiszti felfogásban, szemléletben. Prédikációi nagyon élvezetesek, gazdagon illusztrált példabeszédekkel telítettek voltak, amiért nagyon is becsülték a hívek, senki sem haragudott meg őszinte, és nyílt beszéde miatt. Tőle hallottam a következő történetet is. Az egyik ezrednél nagyon csinos hadnagy szolgált, aki nagy sikereket ért el a nők birodalmában, sőt nagyon sokan vonzódtak utána, lesték a pillanatot, mikorra tudják maguknak megfogni a jókiállású hadnagyot. A hdgy.úr biz élt is a férfiasságával, csapódott ide is, oda is, főleg tiszti asszonyok körében rótta le a szép pásztorórákat. Már-már valóságos pánik ütött ki az asszonyok körében, főleg akik nem rendelkeztek annyi bájjal, hogy a hdgy urat maguk nak megszerezzék enyelgésre. Mint minden, úgy most betelt a pohár, sok jelentést kapott az ezred parancsnok, s több asszony kérte a hdgy elhelyezését, más hadtesthez. Tény, hogy nagy búcsúestélyt rendeztek a hdgy. részére, s azt is tudták róla, mennyire hangulatos és vidám, sőt bohém is tud lenni, ha kell. A nagy búcsúestélyen kijelentette a búcsúztató tiszteknek, hogy úgy, mint holnap este tíz órakor gyertyával bevilágít a pécsi ezred pk. püspökfalatjába. Fogadás: 20 üveg pezsgő... ha erre mindenki nagyon kíváncsi volt, már előre nyeltek nagyokat, hiszen húsz üveg pezsgő az már nem kis mennyiség, Búcsút vett a hadnagyocska, indult Pécsre. Mindig az volt a szokása, ha ment, vagy érkezett egy új tiszt, hát fogadóestélyt rendeztek a számára. Így is történt. A pécsi ezred tisztikara nagy lelkendezéssel fogadta a jókiállású tisztet, szinte körülrajongták a fogadási estélyen. Amikor már javában folyt az ivászat, mindenki a hangulatnak a csúcspontjára ért, úgy szintén az ezredes úr is, várta a kellő pillanatot, amikor elvégezheti fogadásának a betartását. A hdgy. úr a legjobb vidámságban csak odaszól az ezredes úrnak: Ezredes úr, magának aranyere van, fogadjunk tíz üveg pezsgőben. Az ezredes úr kikérte magának ezt a gyanúsítást, neki nincsen aranyere, de a hdgy úr nem engedett, fogadtak tíz üveg pezsgőben. A többi tisztek csak ámultak és bámultak, ilyen eset még nem történt a helyőrségben... de ha már fogadtak, ám legyen... Na de hogyan lehet erről meggyőződni?- kérdezte az ezredes úr. | |
