 |
    |
 |
Ifjúsági vezető lettem Vitéz Sütő Ágoston élvezte a falunak és az ifiknek is a megbecsülését, tekintélyt tudott tartani az ifjúság körében, na meg a magasabb parancsnokságok előtt tetszetősen tudott igazi katonás módra tudott viselkedni, azaz szerepelni, hiszen maga is nagyszerű katona lehetett a maga idejében, ha mint közlegényből törzsőrmesteri rangot elérhetett. Amikor már magam is hadapród lettem, akkor fújtak már olyan szelek, hogy esetleg én leszek a Sütő utódja, én leszek a főoktató úr. Ez kezdetben csak úgy hamu alatt parázslott /Ilkanics Tibor, mint járási leventeparancsnok zls rangban/ magam is kezdtem neki örülni, de mindig valami lehorgasztotta a várt kinevezést, hiszen vitéz Sütő Ágoston se akart olyan könnyen lemondani erről az állásról. Hiszen ebben az időben jó pénzt fizettek ezen beosztású parancsnoknak, tehát ez sem volt közömbös, na meg mivel is lehetne lemondatni az öreget, hiszen hozzám képest öreg volt, ötven-hatvan közt, csak húzódott a kinevezés. Polgár se tett semmit, hogy én ezt az állást elnyerjem, de mivel ő nem jöhetett számításba, meddő harc lett volna velem hadakozni, csak leste az áramlást, és titokban örvendezett az idő múlásában, mert bizony tavasszal jött a hír hogy én leszek a vezető és biz majd itt lett az ősz is. Csak beérett a gyümölcs, hiszen bennem jobban látták az ifjúsági vezetésnek a biztosítását, mint Sütőben, katonai képzésem is, meg a polgári állásom, rátermettségem teljésen biztosította az utódlás jogosultságát. Csak megértem a napot, amikor a sárvári járás levente pk-tól jött Mi volt a foglalkozásom? pecsétes levél, amelyben megkaptam a Levente főoktatói kinevezésemet. Hogy örültem? Nem tagadom, hiszen magam is vágyódtam erre a tisztség betöltésére, az ifjakat, a kiképzést, oktatást, fegyelmet együttvéve nagyon szerettem. Csináltattam is levente ruhát, jobban mondva zubbonyt, mert az is rendszeresítve volt, keki színben, nem zubbonyszerű, hanem zakószerű nyakkal, de különben teljesen katonai zubbony szabása volt, arany vállrangjelzéssel, aranygombokkal, sapkával. Volt tiszti priccses kamgarn nadrágom, csizmám bizony-bizony mutatott a levente főoktató úr, különösen vasárnap, amikor vagy száz leventének az élére állva vezettem az ifjakat a templomba. Szegény Jenő, Terka búslakodva lestek utánam... Balozsameggyes és Rábakovácsi leventéi képeztek egy csapatot. A csapat szakaszokra majd rajokra oszlott. Minden szakasznak külön szakaszparancsnoka volt, lehetőleg katonaviselt, leszerelt ember lehetett, továbbá mindenképpen közmegbecsülésben kellett élnie, hiszen az ifjúság elé nem lehetett jellemtelen, erkölcstelen oktatókat állítani. Emlékezetem szerint Binder Imre volt az egyik és egy fő pedig Balozsából, Varga Lajos. Nagyon fegyelmezett katonaviselt oktatók voltak. Amint már említettem, nemcsak katonai előképzésben részesültek az ifik, nagyon értékes tantervi munkaterv alapján kellett az egyes hetek óráit levezetni. Abban volt fegyelmező gyakorlat, lövészet, és különböző ismereti tárgyak, főleg történeti nagyjainknak történeti taglalása. Télen, amikor a terepen nem lehetett gyakorlatozni, akkor az iskola tantermeiben zajlott le a foglalkozás, ahol sok játék, ének és találós kérdések zöme, továbbá elmélet témák: számtan,- egészségi témák, illik nem illik, hogyan udvaroljunk, levélírás szóval az akkor elemi iskolának mintegy továbbképzője volt, persze megosztva korosztályok szerint, hiszen mást kellett mondani a tizenkettő-három évesnek, mint a húsz évesnek. Kezdetén nagyon sok nehézségbe ütközött a heti egy délutánjának a kiképzése, hiszen a termelőmunkából kiestek erre az időre, cselédek, iparosok, maszek parasztok... De a törvény szigorúan eljárt az igazolatlan mulasztókkal szemben, ami évek elteltével már a leventemozgalom kivívta a maga erkölcsi értékét, szinte kötelességének tartotta z ifi, hogy a foglalkozásokon teljes összeszedettségével vegyen részt. Nagyon ritkán kellett valami szigorhoz nyúlni, jelentéshez, vagy becitáltatni a főszolgabíróhoz, nem emlékszem, hogy lett volna erre precedens. Az egész mozgalommal az ifi nagyon nagy belső és külső testi és lelki edzettségre tett szert, hiszen főleg fellépésében, illemtudásában, nagyban besegített a foglalkozáskor való kiképzés, meg kellett neki tanulni a köszönéstől, az utcán, a kocsmában való illemkódexszal, amit bizony a mai középiskolások sem tudnak, sőt elhanyagolt külsőségnek tekintenek. Öröm volt találkozni egy leventével, aki tisztelte az idősebbeket, elöljáróit, szüleit, de értelmi szinten is sok tekintetben több oldalról nyertes lett volna a mai ifikkel szemben. Ekkor még nem volt klub, levente-otthon, művelődési ház... Bizony mindezek hiányában mégis nyújtani kellett kulturális, szabadidő mozgalmat... és sok tekintetben Klub az árok partján aktivitásban, társadalmi munkában többet nyújtottak, mint a mai kornak elkényeztetett puhány fiatalsága. Na, mi is volt, amivel ekkor le lehetett kötni ezt az izmos jelenkort, hiszen nem voltak gyenge testű ifik, paraszt, cseléd, zsellérmunkás. Fizikai munkaterületen dolgoztak egész héten, tehát már ott is megizmosult muszklikat szerezhettek, napsütötte barna, nem penészvirágok voltak, így bizony nem volt rá példa, hogy egy félórai álldogálástól hullaként estek volna össze egy-egy ünnepély alkalmával, mint ma. Mivel zömmel paraszti, tehát mezgazdasági területről toborzódott össze a csapat, így a tavaszi munkák megkezdésétől fogva, a betakarításig a megfeszített mezei munka piacaként szívta testi erejüket, esténként szívesen ment pihenésre, habár mindig volt egy kis tereferére, Juszt zsidó boltja előtt az árok partján. Több alkalommal sétálgattam arrafelé, este kilenc óra, tíz óra, és még mindig a kacagástól, a jókedvtől hangos az utca, az árok partja. Ez volt az első megszervezetlen klubfoglalkozás. Magam is megpihentem többször, elfogtam a beszédtémájukat, vagy hallgattam az egyéni beszélgetőt, aki esetleg valami élményét mesélte el, hiszen ma volt Sárvárott, vagy másutt, vagy pedig másoktól hallottakat vitázták, értekezték. Sokan ott az árokpartján a napi nehéz munka után el is aludtak, nyár volt, nem ázott meg az anyaföldön. Magam is elvegyültem a nyájas körben egy-egy témával szórakoztattam az árokklub tagjait, nagyon érdekelte a fiúkat a lányok és fiuk kapcsolata, persze egész más megfogalmazásban, elképzelhetetlen de egyben közbotrányt okozó lett volna az az ifi, ha egy lányt nyilvánosan ölelget, főleg utcán… | |
