Rumi ismerkedés

Hogy a témát folytassam, most ebben a témakörben maradok, hiszen talán az ifjúságom legszebb időszakának az aranykora volt.
Nem szakadt meg a kapcsolat Polgárékkal, maradt minden a régiben, csak nem kosztoltam ott, de azért ha mód volt a későbbiekben, tudva, hogy én nagyon szeretem az édességeket, Terka igyekezett mindig valami remek sütit sütni, és abból nekem is kellett enni, hiszen a szerelemek sokszor a gyomron keresztül szövődnek. Nem is utasítottam el sohasem a lehetőséget, az evést illetőleg, de aztán semmi.
Közben máshová is eljártam társalogni, hiszen akkoriba a diplomás és állásban levő fiataloknak nagy volt az értékük.
A következő eset záródott le egy alkalommal. A rumi állomáson vagyok, Szhelyre igyekeztem utazni. Elém lép egy kedves mamaforma, bemutatkozik, van kislánya is- nagyon boldog lenne ha egy alkalommal tiszteletemet tenném náluk. Nagyon meglepődtem ennek a meghívásnak a formáján, de ha már így van, ám legyen, nagyon kedvesen megköszöntem a meghívást és majd egy alkalommal elmegyek.
Napok, hetek multával tényleg egy alkalommal valamiért bementem a boltba, hogy vásároljak, de amikor a mama szeme meglátott, nem mint vevőt szolgált ki, hanem azonnal bevezetett a szobába és már hívta is a kislányát Ellát, megismertük egymást, jött a finom uzsonna, búcsúzáskor nagyon kértek, menjek el máskor is, hiszen olyan kedves vagyok és úgy szeretnek velem elbeszélgetni. Menegettem is többször, de csak egy-egy jó falat erejéig, ezzel véget is ért az ismerkedési időszak. Persze ki tudta meg, ezt először is, hát a Terka, aki végtelenül boldogtalan lett,

nem tudta elviselni, a ha mással is ismerkedem, barátkozom.
Kedves lány volt az Ellácska, de egy kicsit nagyon jámbor forma, tán egy kicsit fanyar is, bezárt virág, és bizony meg is maradt egymagának, Szombathelyre került a postára és többször találkoztunk már, megöregedett, elfonnyadt, mint a váza virága.
Volt neki egy húga a Sári, na azt sikerült férjhez adni. Farkas Laci vette el, aki Csipkereken kezdte el a működését majd, a megyei okt. osztály vezetője lett. Párt vonalon nagyon futott, mint régi jó kántor, a bogáti iskolának volt pártvezetője, de valamiképpen mégsem érte el amit akart, pedig általában jóindulatú ember volt. Ötvenhatban nagyon remegett, sok kellemet len, intézkedésben kellett neki részt venni –végrehajtani- sokan szórták feléje az átok magvát, több kollégának kellett felmondani -elbocsátani- ő ezt is vállalta, míg csak neki is felmondtak egy alkalommal. Kisebb beosztásba rakták, majd házassági szertartásvezető lett a városi tanácson, villanyorgonát vett az esketők számára, maga is örömmel idézte fel a volt kántori Mária dalokat, menhelyigazgató is volt egy darabig. Nem valami szép összhang volt a családi életben, zülleni kezdett, sokszor volt részeg, hamarosan meg is halt.
Én nagyon szerettem Lacit, mindig vitáztunk, fedtem a sok barbárságukért, amit Rákosi szellemében csináltak, ő is többször adott igazat de a hatalom bársonyszéke lekötelezettje volt, ha ott akart maradni, tenni kellett, mindig volt aki a pallost felemeli, hogy a hullahegyeket emelje. Ma már szégyenkeznek azok, akik pirosló pofával tenyércsapkodással éltették az ezrek hóhérát.

Diszl család

Igen kedves helyem volt Rumkastély, Ditz család, főkertésze volt a rumi grófnak. Kellemes intelligens család körében mindig jól éreztem magamat, gyönyörű kert közepében laktak, pálmák özönének pompájában, két kis lányuk volt, az Ella és Magdi. Magdi volt az idősebb. Németül beszéltek, amiért is szívesen jártam hozzájuk, hiszen már abban az időben jártam Ausztriába és szükségem volt a német nyelv gyakorlására, itt pedig jó volt, hiszen volt ott egy német nevelőnő, aki nem is igen tudott magyarul, így csak németül tudtunk beszélgetni. Mindig kedves vendég voltam számukra, persze itt sem gondoltam én házasságra, mint naivacska ifjú azt véltem, tán puszta jelenlétem is kedves számukra, sohasem álltak elém köve tel oldallal, így házasságra nem is gondoltam. De ide nagyon sok fiatal ember járt el, mindenkit nagyon kedvesen fogadtak, nagyon jó uzsonnákat és vacsorákat kellet elfogyasztani, de nősülni nem kellett. Utólag ha arra gondolok, hogy még egy csók sem csattant el, szinte most érzem mennyire helytelen vágányon haladtam, vagy ez volt a jó? …
Magdi később egy orvoshoz került Székesfehérvárra, most hallottam hogy meghalt, Ella pedig egy vasutashoz ment férjhez, itt élnek Szombathelyen, fiuk Pista nagyon kedves, rokonszenves fiú.
Természetesen ezeket az útjaimat mindig számon tartotta Terka, még őrt is állított, azaz felkérte a szomszédban lakó Örzse nénit, hogy figyeljen engem, merre megyek el biciklivel.
Ezt még akkor nem tudtam, mostanában vallotta be az Örzse néni, mindig megtévesztette a Terkát, ha Sárvár felé mentem azt mondta, hogy Rum felé mentem, ha Rum felé mentem, sárvárt vallott be.

Igen nagyon érett már a gyümölcs, Terka inkább harminc felé tartott már, bizony egy lánynak már ez nem behízelgő kor. Valahogyan ki kellene ugratni a nyulat a bokorból, de hogyan.
Kötelezett az egymásrautaltság, egy udvar, egy ház, így bizony akarva, nem akarva kellett egymást látnunk, vagy egymásról tudomást venni.
Egy alkalommal beteg voltam. Terka nagyon alkalmasnak vélte ezt a helyzetet, most kell az irgalmasság cselekedeteit gyakorolni. Gyakorolta is. A padlásunk egyben volt, nekem is feljárat a padlásra és nekik is feljárat. Amikor beteg voltam a Terka titokban, mert akkor egy legényszobába bemenni egy lánynak borzalmas nagy szégyen lett volna, bemenni meg be kellett, hát így kitalálta, hogy az én padlásfeljáratomon át lejut hozzám. Nagyon izgatottságában meg is jelent a szobában, hozott finom sütit -mire van szükségem?- igyekezett kedvemben járni, és amíg beteg voltam, többször meglátogatott, de semmi más nem történt, hiszen mi is történhetett volna az akkori erkölcsi törvények szigora miatt.
Körülbelül már együtt voltunk vagy hét-nyolc éve és bizony semmi jel arra, hogy csókolgassam, randiztassam, vagy tán észre vegyem, hogy nő. Pedig egy alkalommal minden elő volt készítve a pározásra, este volt, félhomály, kettesben dödörögtünk a Terkával, volt is ölelés, csók, na most tán mégis meglopjuk a tiltott fának a gyümölcsét, sokáig enyelegtünk, végtelenül kifáradt az izgalmak sokaságában a Terka, pihegett, mint a hízott liba, tán kívánta is a bűn ízét, de mégsem, nem lehet és ezen izgalmak tetőzetén, tán a Jenő is úgy gondolta na most már csak egymásba borulva talál bennünk és akkor pedig már

Terka csapdái legényfogáshoz

nincsen kiút, nincs kitérés, rajta ért és nagy csendben ránk nyitja az ajtót, mi egymás mellett enyelgünk, kissé kifáradtan, na ilyen sötétben vagyunk? ...szólt Jenő és ezzel hamarosan meggyújtotta a lámpát, a pirultság alábbhagyott, köszöntöttem és elköszöntem.
Később tudtam meg, bizony a Terka elpanaszkodott, hogy bizony mit akartam vele, azaz mennyire akartam az almába beleharapni, mert egész éjszaka nem aludt a sex izgatottságában. Jenő ezt sajnálattal vette tudomásul, mert egy ilyen lehetőség, egy korai édenkerti ölelés, csak házassággal fejeződhetik be. Szenvedett szegény Terka, de nem tehettem róla, nem volt számomra partiképes, nem tudom elképzelni feleségül, így bizony üres járattal járatta a malmát, nem tudott felőrölni.
Jenő borzalmasan hiú ember volt és nagyon önző, csak mindig ő és mindenki csak utána jöhet. Mint pedagógus nagyszerű ember volt, de egyébként a nagyzási mániájánál fogva sohasem találta meg a helyét, mindig a szélsőséges irányban kereste meg a jelenét, azaz megalapozni kívánta a jövőjét.
Ki akart nőni csak a tanítói körből, ki akart tűnni az átlag pedagógus szintből, főleg a politikai síkot látta alkalmas terepnek a feltűnésre, szövetkezett, izgatott, lázított, de végtelenül kereste a klerikál bizalmát is, akik -főleg Pintér- gyanakvó szemekkel nézte az álnokságát, ha nagyobb egyházi funkciót vállat, mint p1. Manrézába ment egy hetes lelkigyakorlatra, ezt is lépcsőnek szánta, hátha lehet igazgató belőle valamelyik iskolában, vagy tanfelügyelő.

Valahogyan úgy volt a Jenő, mint a családban az elsőszülött, mindig többnek szerette volna magát feltüntetni, mint ami.
Ez minden tevékenységben, munkában, szerepkörben elsősorban csak ő és mindig ő, és esetleg ha valami még marad, akkor jöhetek én. Mindig tekintélyrombolást vélt felfedezni, ha valamiben kezdeményező vagy újító voltam, persze az ő beleegyezése nélkül.
Borzalmas patáliát és tekintélyrombolást látott a következő esetben is. Amikor a templomot ujjá építették, a templom körüli parkosításnál ketté osztottuk a feladatot, fele a Balozsai gyerekeké, Pavlics Károly bácsié, a másik fele a mienk. Nem is tudom hogyan, de egy szép nap a gyerekekkel megcsináltunk egy nagy virágágyat. Elrendeztük csinosítottuk, mindenki nagyon örvendezett a szép munkánkon, egyedül a Jenő dühödötten fut fel a plebánoshoz, hogy megint sértve érzi magát, hogyan mertem én megcsinálni a virágosítást, amikor ő nem is adott hozzá engedélyt, egyébként is az, az ő dolga, miért avatkozom én bele, stb.. Lett belőle borzalmas sértődöttség, hogy hogyan is végződött, már nem is tudom, felrúgta e az egészet, vagy újra csinálta, nem tudom, de bizony sokáig játszottuk haragszom rádot... . Mindenesetre belejátszott minden ilyen feldúltságba Terka személye is, mint nő nagyon éber volt bátyjának a tekintélyének a védésére, és ha úgy látta, na a Czeglédy is akar valamit csinálni, hamar lett belőle hivatali súrlódás, diplomáciai konfliktus, ami mindig csak a közösség rovására ment.
Nem mindig számítottam ilyen támadásra, de bármit akartam kezdeményezni, mindig a Jenő résen állt, nehogy valamiképpen alább maradjon a főtanítói tisztségében.

Hullámzott a barátsági grafikon görbéje, ha úgy vélték, na tán még is sikerült férjet fogni bennem, akkor nagyon is kedves volt az együttlét, de valamiképpen mellékvágányra tértem, borzalmasan lefékezték a barátságnak minden megmozdulását.
Ha a Terka nem szerepelt volna Jenő életében, akkor normálisabb lett volna az élet, mert mint kollégával normálisan lehetett együtt dolgozni, de csak mindig másodlagos szerepkörben, de lehetett eredményesen munkálkodni.
Jenő olvasottságánál fogva, önképzésénél mindig több volt, mint az átlag pedagógus, de embernek kellett lenni, aki a rigolyáit el is tudja. Mindenkor ébren volt, bárminemű politikai megmozdulásánál, és már valami létrát is vélt látni a mozgalomban, lehetett Gömbös Mussolini, később nyilas, vagy kommunista mozgalom, csak szerephez jusson, szerepelni kívánt, mint a színész és nem is mellékszerepet, csak főszerepet vállalt az élet színpadán.
Naplót vezetett, aminek őszinte barátja volt, mindent meggyónt a naplójának, s tán jó is volt, hogy az oroszok bejövetelekor Szombath néni elégette, mert ő megtalálta valahol. Ha azt a naplót elolvashatta volna a népbíróság, minden gondolkodás nélkül kaphatott volna tíz évet, de szerencséje volt, írásait elégették, és írásos dokument nem maradt más hátra, mint Sárvárott találtak egy nyilas névsort, amiben Polgár Jenő neve is szerepelt.
Politikai hitvallásában benne volt a zsidóüldözés is.
Nagyon ügyesen tudott dolgozni a háttérben, mindig voltak a faluban fogmegjei, akik terveit igyekeztek megvalósítani.