Müncheni szállás élménye

Nem is fordult ilyen sex elő sohasem. Ha már idáig valaki eljutott volna, meg volt annak az intim helye, pajta, istálló, Rába füzes, szóval valami elbújtatott hely, ahová még csak a madár sem láthat be, utcán csókolózni? Valószínű a vasárnapi prédikáció nyilvánosan megnevezte volna ezt az elvetemült ördögfiókát, és kivívta volna az erkölcsös emberek megvetését. Ekkor még csak itt tartottunk... Persze ekkor is volt fiú és lány sex, de nagyon sok ifi és lány csak az oltár után ízlelte meg az édenkert almáját.
Teljesen ellentétes erkölcsi normákkal voltak telitettek ifik-lányok, talán egy-egy búcsú, de annak is csak a sötétje adott valami biztatást, azaz csábítást egy kis nemi kapcsolatra, de nagyon vigyázva, nem ismerték a védekezést, nem voltak felszerelve fogamzásgátló szerekkel. Ma minden nő magával hordja már a ridikülben vagy a figyelmes férfi kinálja fel partnerének.
Ebben az erkölcsi normában gondolkodva és eszerint is élve, Tóth Tihamér „Tiszta férfiúság” könyvének emlőit szopogatva, bizony magam sem értettem Münchenben a nagy közös hálóban a koedukált elszállásolást.
Ugyanis az történt, hogy Münchenben kerestem olcsó szállást, kb. 1937-ben, nagyon talpraesetten növesztették a turizmust abban az időben a németek. Nyáron, a tanítások befejeztével az iskolák tornacsarnokát megrakták ággyal, takaróval és ötven feningért, fillérért lehetett egy éjjel megaludni. Huszonhét éves lehettem vagy annyi sem, jó volt akkor minden szállás, csak fedél legyen a fejem felett. Na és mi történt?...
Késő este felkerestem a szálláshelyemet, volt kb. hatvan ágy a teremben, amikor megérkeztem már voltak alvók és jövők-menők.

Nem volt előre lefoglalt ágy, érkezés sorrendjében, ahol üres ágy volt, abba feküdt az érkező turista.
De mit is látok?....Hogy bábeli zűrzavar van, ki németül, angolul, franciául, svédül beszélt, ez még csak rendjén volna, de nem csak férfiak vannak itt, érkeznek fiúk lányokkal, vegyesen. Kezdetben még azt hittem, csak kísérők a lányok és tovább mennek, nem ez történt, a fiúk mellé, azaz az üres ágyba a lányok is lefeküdtek... Többször meregettem a szememet,.. Jól látok?.. nem káprázik a szemem, fiúk-lányok vegyesen jönnek kirándulni?.... Hát igen, ők már akkoriban itt tartottak, mi meg ma érkeztünk oda, amikor a nagylányos édesanyák állnak tépelődve, kisírt szemekkel a tanácsadó elé, hát tessék nekem tanácsot adni, a tizenöt éves elsős gimnazista lányomat elengedjem fiúkkal sátortáborozásra a Balaton mellé? És most mit lehet erre válaszolni?... Ha elengedi, akkor is..., ha nem engedi el, akkor is.. és sajnos azok a lányok, akik ma hódolnak be a mai szabadszárnyú sexéletnek, bizony mellőzik a fiúk, azaz pártába is maradnak legtöbbször.
Csak most azt nem tudom, ha a harmincas évek derekán a svédek, dánok, stb., már itt tartottak a koedukálásban, mi pedig zárt apácai kolostornak szigorú rendjének erkölcsi normájának a nevelésére bíztuk lányainkat, melyik volt a haladóbb? Melyik volt a maradibb? És melyiknek lenne szebb emberibb, nemesebb jövője? Melyik gondolkodás és nevelés, aktus hozná a boldogabb emberi jövőt, társadalmat? Nem vagyok hivatva ennek a nagy és mély szociográfiának az eldöntésére, de Berzsenyi gyönyörűen megírta Róma bukását.