 |
    |
 |
Jenő ostroma Édesanyám hiánya, az otthonnak mostohasága után bizony jól esett a barátságosság, a figyelmesség és mindezt kezdetben meg is kaptam Jenőéktől. Fiatalságommal mindent elérhetem, tisztelettel adóztam az ismerősöknek, amit vissza is kaptam többszörösen. Munkakörülményeinknél fogva egymásra voltunk utalva Jenővel, hiszen más nem volt a faluban, akivel lehetett volna barátkozni, elbeszélgetni a magunk szintjén. A környező uraságok hoch magasan képzelték maguk körül a kastélyukat, mi a szemükben nem számítottunk, sem mint barát, sem mint szórakoztató, sem mint jövendőbeli vőlegény. Így teljesen együtt töltöttük szabad időnket Jenővel, na persze ilyenkor mindig a húga, a Terka központban, gyújtópontban volt elhelyezve, akiért a Jenő mindent elkövetett, hogy jó partinak tűnjék, jó feleség legyen. Ez nem is lett volna baj, csak nekem akkori felfogásom, szemléletemből teljesen kiesett a nősülési gondolat, tanulni, utazni volt az én álmom, amiért mindent elkövettem, mert abban láttam a fejlődésemnek, emberi fajsúlyomnak a bázisát. Így sohasem tudtam igazi udvarlási nyájassággal szolgálni Terka felé, habár mindent elkövetett, hogy észrevetesse alkalmatosságát, jó feleség tudna lenni. Az akkori fizetés nem volt rossz, de jó sem, hiszen a vásárlási értéke a fizetésnek nagyobb volt, mint ma, de ahhoz nagyon kevés volt, hogy egy családi fészket ki lehessen belőle alakítani. A szegénységet csak bírtam, de a nyomortól irtóztam. Sok behízelgő, de sok elkedvetlenítő tanító otthont láttam, ami bizony nem csábított a nősülésre, egymagamnak valahogyan elég a fizetés, de kettőnek kevés. Jenőéknél kosztoltam Nagyon sokfelé jártam, nagyot szívesen fogadták a jelenlétemet, uzsonna, vacsora bőven, de aztán semmi, mert hiszen az akkori erkölcsi normák nagyon kötöttek voltak, nem volt a maihoz hasonló lazaság, etikai erotika, kultúr szex, nem volt kiprobálási, kihordási időszak a szerelemben. Mindig a koszt kérdése volt a nagyobb baj faluhelyen, mert bizony főzni, teríteni nagyon kevés házban tudtak. Voltak szép lovak, gyönyörű ökrök, hízott sertések, de gyatra ízű ételek és főleg nagy igénytelenségek. Így esett meg velem, amikor egy alkalommal nem vállaták továbbra is kosztolásomat az egyik háznál, Jenőék jó alkalomnak találták az én helyzetemet, hogy tán ahol ketten esznek, ott a harmadik is megélhet, így bizony valamiképpen úgy adódott a helyzet, menjek hozzájuk kosztra, azaz csak ebédre, hiszen nagyon szívesen segítenek rajtam, mert ebéd nélkül nem maradhatok. Magam sem gördítettem akadályt a csábításnak, elfogadtam a meghívást, azaz ők fogadták el a kérésemet, de aztán én többre nem vállalkoztam, csak ebédevésre, és főleg nem udvarlásra, vagy nősülésre. Remek koszton éltünk hármasban, habár egy kicsit terhes volt, nem egészen vendéglői környezet volt, nem bisztró, ahol eszik az ember, fizet és indulhat, itt többről volt szó, kellett beszélgetni, sőt nyájas szavakat is használni, dicsérni a jó ízeket, és ami terhes volt, nem illett evés után felállni és nyomban elköszönni. Tán ez volt a legkellemetlenebb, hiszen ha már erőltetni kell a szerelmet, akkor az úgyis elsárgul. A férjfogás magvát elültették Terkáék, de valahogyan nem termőtalajra került, tán még ki sem csírázhatott, nem szökött szárba és nem virágzott. Jenő ügyes bátyus volt, néha elfoglalt ságára hivatkozva magunkra hagyott, hátha-hátha kicsírázik a mag, de az ősi hitemet nem tudtam megvetni, nem akarok még nősülni. Boldogan vették tudomásul a szülők a jelenlegi helyzetet, tisztes paraszti család volt a Polgár János család, aki jobban olvasott ember vala társainál és többre is tartotta magát paraszti társainál, tán olyan Veres Péter szerepet szánt magának, de a fej külsőleg egyenlő volt, csak belsőleg nem egyezett a kettő. Csehiben volt az ősi otthon, az őszi szüretre nekem is el kellett menni, büszkén mutogatták a gazdagságukat, azaz egyszerű kis falusi portájukat, az igaz, lovaik voltak, kis szekérrel, ami abban az időben státusz szimbólumnak számított faluhelyen. Kellemes napokat töltöttünk el a szüret alkalmával is, jókat ettünk, jókat ittunk, habár még akkoriban nem igen tudtam inni, főleg ilyen kis hegyi borokat nem. Ősszel, a R.kovácsi búcsúra mindig nagyon felszerelten jöttek meg, kis hordó bor, hízott kacsa, stb. , s ami a legfontosabb volt, magam is hivatalos voltam az ünnepi ebédre. A hálót minden irányban kivetették felém, de valahogyan nem tudták úgy kivetni vizeimre, hogy tényleg fogságukba essek. Terka kisasszony, mert így kellett szólítani a faluban, bizony meg játszotta a szerepét, de partnert nem talált a szerepéhez. Öltözködött a maga rendjén, vallásos volt a kor szelleme szerint, de mindez nem hatott meg engemet. Horváth Elekné, Mári néni gondozott Mindketten egymás áldozati voltak, mert Jenő feláldozta magát, hogy húgának férjet szerez, húga feláldozta magát, mert Jenő természetileg borzalmasan kényes, puhány alkat volt, aki tele volt sok-sok kellemetlen rigulával, hamar beteg lett. Terka pedig mindezt irgalmas nővérként tűrte és gyötörte magát a siker érdekében. Hogy-hogyan bizony elkövetkezett az a nap, amikor nekem felmondtak Jenőék, hogy tovább nem vállaják a kosztolást, hiszen nem látják biztosítva a befektetett kalóriát, nem nyilatkozom, sőt még csak nem is bizonyítok semmit, gondolom még nem is csókolgatom a Terkát, hát akkor nincs értelme annak, hogy engem kosztoljanak, ez nekik csak ráfizetés egyenlőre. Fel is mondtak, na és most mit csináljak? Szerencse, hogy már tanév vége felé volt a felmondás nem ijedtem meg, vetem magamnak egy spiritusz melegítőt és naponta főztem a legfinomabb ebédeket, vacsora és reggeli pedig tej. Nagyon jól éreztem magamat, nem kellett senkinek köszönteni és főleg hálásnak lenni, magam ura és szolgája voltam. Ez a politikai sakkhúzás a faluban nagyobbrészt részemre színpatikus színt öltött, mondván, csak nem tudják megfogni a Czeglédy-t, nagyon sokan örültek is neki. Jött a nyár, indultam Vasvárra a vakációra, és majd szeptemberben valahol elkezdem újra a tortúrát. Így kerültem aztán Horváthék-hoz akinél majd nyolc évet le is koszto1tam, Mári néni nagyon tiszta rendes asszony volt, Azért is elfogadtak kosztra, hogy nehogy visszamenjek a Terkáékhoz, Csak ebédet ettem, úgy emlékszem egy ebéd egy forint volt, vagy nyolcvan fillér, nem is tudom. Jól főzött a Mári néni, nem is volt semmi baj. | |
