 |
    |
 |
ELŐSZÓ „Addig kell nézni egy fát, amíg észre nem veszed rajta azt, amit még más nem látott meg eddig rajta.” 
|
|
|
…és most hogyan tovább? 1950-ben... Mielőtt elkezdtem írni e sorokat, ami egyben a hatodik kötetemnek lesz a tartalma, kezembe vettem a legutóbbi kötetemet, fellapoztam annak utolsó oldalát, hol is maradt abba a események sorozata. Tragikus dátummal végződik a befejező oldalnak a mondanivalója, hiszen odáig fejlődtek a dolgok, hogy mint kivetett leprást teljesen kivontak a forgalomból
|
|
|
Répceszentgyörgyre költöztünk 1949-50-ben Otthonra találtunk édesanyu szüleinél, akik nagy szeretettel fogadtak be hajlékukba, semmiben se éreztették velem bukásomnak tragédiáját, habár magam is éreztem nem a főnyereményt ütöttem meg, hanem a bukásomnak a mélységébe pottyantam bele fejestül, amiből majd mikorra fogok ismét fejreállni, ez volt a kérdés.
|
|
|
Nagyanyánkról Falusi asszonyoknak mintaképe volt, akinek a háztáji és főleg konyhai, asszonyi munkaképessége, esztétikai, lelki gazdagsága páratlan volt a maga nemében.
|
|
|
Disznóölésről... Disznóölések voltak a télnek a legkiemelkedőbb ünnepnapjai, amikor 2-3q-ás disznókat perzselgették már kora hajnalban, mert az volt a szokás falu helyen, hogy az ölést már kora reggel, még pirkadás előtt kell megejteni, a perzselést pedig be kell fejezni mire kivirrad. Nagy élmény volt ez a disznóölés mindenkor, hiszen ekkor senki se volt hiányban, ehetett-ihatott a maga kedvére.
|
|
|
Lakner féle vendéglő... Egy adott pillanatban a jó barátság és a tisztelet is így kívánja, hát gyerünk... és egy óvatlan pillanat, kezében már sercegett is a toll, mutatja a Pers úr hogy hol és hová kell azt a Kozák nevet alákanyarítani, és ezzel a kis aláírással magára vállalt kb. ez volt az 1930-as évek után egy akkora összeget, hogy felért egy kis házzal...
|
|
|
Nagyapáról még... a kis deres meg a kocsi... A gazdálkodásnak minden ágából kivette a részét, dolgozott izzadásig. Nagyon szerette a lányát, a lányán keresztül engem is. Legnagyobb boldogság akkor érte, amikor megszületett az első unokája az Endre. E szavakkal élt felém a hír hallatára: „Legalább most tudom, hogy miért dolgozom?!”
|
|
|
Kántorizálás... 1950-ben… Hamarosan felszámoltuk a répceszentgyörgyi ideiglenes lakásunkat, áttelepültünk Alsószelestére, a kiskastélyba. Békében és szeretetben éldegéltünk a ház lakóival egyetemben, főleg Némethékkel, akik nagyon vallásosak voltak, nagy tiszteletet adtak a kántori munkámnak.
|
|
|
Méhészetről... visszajöttünk Szelestére... A kántori teendők némileg lekötöttek, de mégse volt teljes a munkaköröm, hiszen az iskola, a tanítás, a gyerekek kacaja nagyon is hiányzott az életemből.
|
|
|
Így lettem betanított munkás 1950. júl. 1950 júliusi nap hevétől izzadt a határ, a nyárnak utódvége, amikor minden gabona a hombárba került, kezdődhetett a számvetés, elég lesz-e az új termés, azaz miben kell fokozni a jövő irányzatot. Napjaimnak minden percét igyekeztem tartalommal megtölteni, lefoglaltam minden szabadidőmet, főleg kaptárakat gyártottam a méhecskéknek, nagyon kellemesen elbeszélgettünk Varga bácsival, az asztalos mesterrel, akit ugyancsak meglóbált a politikumnak vihara, de előzőleg mestere lett saját szakmájának, és mint pesti ember, kitanulta az élet huncutságát, élvezettel ette a zacskós ebédjét, ami sokszor egy darab szilva és egy darab kenyér volt.
|
|
|
Borzalmas a közlekedés-átkozott legyen a szerzője… Amíg lehetett addig csak tiportam a biciklit, na ez se volt leányálom, főleg zivatar idején vagy egy nagy ellenszél esetén, amikor egy helyben megálltam a szélnek az ellenhatására, bizony ha műszak alatt nem verejtékeztem akkor most vért izzadtam ezekben az emberfeletti órákban.
|
|
|
Iskola iránti vágyaim... Munkás életbe teljesen beágyazódtam, de mégis volt egy árnyékkép mellettem, aki néha odasúgta... iskola... mikor?... de nem hatott rám akkora fájdalommal mint a kezdetén, hiszen el se tudtam volna elképzelni, iskola nélkül az életemet, hát lehet és tudok élni tanítás nélkül is?… Hát igen, ahogyan a monda hagyománya szerint egy farkas is helyettesítheti a édesanyát, Romulus és Rémus esetében, így bizony a létfenntartáshoz mi segít be, nem lehet abban szelekciózni, ami megment az éhhaláltól, vagy kötéltől.
|
|
|
A dolgozók mellém álltak Ölbőn... Magam is hallottam ezekez a kitöréseket, mert hiszen ez a nagy nyilvánosság előtt, vasárnapi napon volt, a nagymisén, amikor párszáz hivő gyülekezett össze az Isten házába, amint elhangzottak ezek a szavak, kemény szavak, ki hallgatja?...ebben a pillanatban száz és száz szem ragyogott felém...
|
|
|
Celi búcsújárásnak története „Szép az, ami érdek nélkül tetszik”... Ki hogyan és milyen eszközökkel építi fel az emberben a szép iránti való megismerést, megtiszteltetést, megbecsülést, vagy annak felértékelését, az idevezető út sokágú lehet és biz ez nem is könnyű.
|
|
|
Találkozás Vajda Jánossal… Amint Sitke felé halad hadnép, egy civil mellettünk elhalad biciklivel, majd erősen figyel, ismét visszajön, mindjobban a tekintetét rám szegezi, leszáll a bicikliről. Ezeket a mozdulatokat látták az imádkozó, testben és lélekben megizmosodott ölbői híveim, majd szólnak nekem is: ez magát figyeli ám, tanító úr, de ne féljen, mert darabokra szabdaljuk, ha valamit akar magával...
|
|
|
Élmények gazdagsága… Kezdetben nagy volt az élvezeti hajsza, tetszett is a nomád ősi élet majd egy idő után lehalkult bennük a biológiai óra, lassabban, kevesebbet kezdtek beszélni, ugatós lett a hangjuk..., mozgásuk mackós lett, 11 órát aludtak. Majd kialakult a női uralom, a matriarchátus, a férfiakat jobban ingerelték a vadászatra, hamar megunták az orgiákat is és újra kialakult a féltékenység, meg a szégyenlős szemérem fajtája.
|
|
|
1952-t írunk… Bizony a harmadik évet tiprom biciklin naponta Szeleste és Sárvár között. Élem a magam munkás életét. Igen is van környezethez való alakulás, ahogyan a nyulak bundája a téli időszakban fehérebbé válik, a hóhoz hasonul színben...
|
|
|
Ismét pódiumra léphettem – Söptére kerültem Ebben az évben már nem volt olyan mérges a fullánkja gyűlöletnek, engedett a politikai makacsságából a közszellem, vagy tán akadt olyan központi nagy káder aki látva mennyi nagy észkombájn van elkallódva koholt vádaknak rágalmazásai folytán, mennyi érték esett ki a napi termelésből és mekkora valuta és idő kell, amire ismét kaphat az állam egy diplomás tanárt, gazdatisztet, vagy orvost.
|
|
|
Anekdota Móriczról... Zsiga bácsi, mert így hívta a szakácsnője,... minden egyes alkalommal felolvasta a szakácsnőjének a novelláit, csak azért, na, legyen aki meghallgassa, vagy esetleg kritikát gyakoroljon róla, legalább élőben szemlélhessen egy arcot, akinek az arcán megfigyelhesse írásának hatását, mondanivalóját.
|
|
|
Írásomban találom örömömet... Nekem ez az írás a legnagyobb szórakozás, nem költséges, hiszen csak idő és idő kell hozzá…, na meg papír, indigó, gépszalag, de ezt szolgáltatják nekem a fiaim, anyu... Végtelenül élvezem most az elmúlt időszakban széthullott gondolatoknak, irományoknak sorrendbe való összefűzését, tisztultabb aggyal és még nagyobb tapasztalattal megvilágítani mindazt, ami tán örökre elveszett volna a sok lim-lom közt…
|
|
|
Hol van Söpte?... A visszavételemnek volt egy roppant érdekes feltétele, amit csak utólag tudtam meg, nem kerülhetek a Sárvári járásba, más járásban igen, de ide nem. Na ez legyen a legnagyobb baj /tán a koroncaiak léptek akcióba?!
|
|
|
1952. szept. 1. Söpte, első napok az iskolában Mindenkor szembe jut az én szeretett nagynéném, az Erzsi néni. Miért is emlékszem rá vissza mindenkor oly nagy szeretettel a sok-sok köszönni való mellett.
|
|
|
Tanácselnöknő: Hála Isten!!! Tud beszélni!... lesz is ellensége... Amikor befejezetem az utolsó mondatot is megköszöntem a szíves türelmüket... Nagy taps... Taps... É1jen..., hangzik..., majd a tanács elnöknő hangosan elkiáltja magát: Hála Isten!!! Nem az Isten, de nem tudtam mire vélni, mire mondja a Bözsi néni, Hála Isten..., de tovább fejti a mondókáját, végre jött egy tanító, aki tud beszélni...
|
|
|
"Ott van a kincsed, ahol a szíved van"... Mondotta a régi bölcsesség. Nekem mindig az iskola-a kultúra területe vette el minden időmet, csak az iskolának a falu kulturális felemelkedésének éltem, teljes szívvel és lélekkel. Ezt azért is megtehettem, mert édes anyu nekem otthon teljes kiszolgálást biztosított, főleg amikor még "tekintetes asszonynak szólítgatták", de a jelenben is ezt vallottam, nekem csak az iskola és maga a falu volt a munkaterületem.
|
|
|
A falu vezetőségéről pár szót Megváltott a falu vezetőségének a keresztmetszete, eltűntek a főjegyzők, eltűntek a faluból a grófok, bárók, habár velük sohasem volt szoros kapcsolat, jött az új vezetőség, akik ugyan kaptak íróasztalt, sőt hatalmat, de valami mégis hiányzott az üzemi hajtóanyag, az ész, a rátermettség. Mindig állítottam, nem csak meg kell szerezni a hatalmat, de meg is kell azt tartani ahhoz, hogy megmaradjon a népi hatalom, a munkásosztály vezető szerepe az országépítésének a továbbvitelében, ehhez jó szakemberekre van szükség, minden munkaterületen, legyen az fizikai vagy szellemi pályán.
|
|
|
Átköltöztetés Szelestéről Söptére Az első évnek a nagy részét, azaz a tanévet teljesen utazgatással töltöttem el, úgy jártam ide Szelestéről Söptére.
|
|
|
Balázs Ferit ugrattatta Bozzay... Talán befejezésül még csak annyit, örök ellenfelem lett Balázs Ferenc is, aki szintén palástolta irántam telített ellenségeskedését, de ahol tudott, bökött felém /a jelenben, 1980-ban félkarú lett/.
|
|
|
Hogyan lehetne ateista előadást rendezni Söptén?... Tanítás van, délelőtti időszakban beszól hozzám Miklós bácsi, az igazgató -nagy fekete autó áll az iskola előtt- a minisztériumból keresik a kultúrigazgatót. Na fene.... -mondom magamban-, hát nemcsak ávósok kereshetnek már, hanem maga a minisztérium kiküldöttje, na majd meglátjuk, mit akar?
|
|
|
Miniszteri pénzjutalom Budapesten... Ahogyan a tömjénfüst betölti a templomnak minden zugát, úgy terjedt el ennek a sikeres estnek is a jó híre, főleg a járásban, de elhagyva az a megyét is, hiszen eljutott a hír magába a minisztériumban is.
|
|
|
Tapasztalatcserére hívnak Bpestre a Minisztériumba… l953. dec. Most már tudom, habár akkoriban is éreztem, ha a járás, vagy a megye szemlét kapott valahonnan, hogy megtudja hol tart a népművelés, akkor gyerünk a Gyuszi bácsihoz, amit már jó előre jeleztek, de volt rá eset, hogy rajtaütésszerűen leptek meg előadás közben, mert mondván hátha csak porhintés van, és nincs hitele a mások hírverésének.
|
|
|
Elfelejtik a népművelés veteránjait... sajnos Visszatérve a minisztériumi meghívásomra, biz jó volna az ilyen „peszlenek” ha egyszer meghallgatnának, a tapasztalataimat elmondhatnám nekik, mint "a művelődés területén dolgozott öreg VETERÁNT..."
|
|
|
SÖPTE: 1954. esztendő krónikái Ezzel a lappal beértem az 1954. esztendőt és most átnézem dossziémat, mit is gyűjtöget, mit rejtegetett ez az év is. Érdekes így visszapillantva azokra az évekre, eseményekre, amik már, mint a történelemnek árnyékaként sugároznak vissza, ami már a hátam mögött van, de felejteni nem tudom, sőt tisztábban látom az összefüggéseket a fejleményeknek a mozgató rugózatában, tán mint akkor.
|
|
|
Úttörői élet az iskolában Maga az úttörői munka számomra nagyon kedves munkakör volt, hiszen nincs új a nap alatt, háború előtt is volt iskolai szervezet: cserkész, "Szívgárda" mindkettő az iskolás ifiknek volt szervezeti mozgalma.
|
|
|
…mert vaj volt a fején... ellenség hangja – bosszú... kollégák, főleg a Bozzayné mentegette magát, ahol lehetett, ugye nem lehetett ám otthon maradni, mert a Czeglédy nagy kommunista, félni kell tőle...
|
|
|
Darvas József miniszter kitüntetése Bpesten 1955. május 26. A Kiskörzeti mozgalmamnak a jó eredményezésének a híre túljutott a község határán is, egészen fel Budapestig, mert a könyvtárügy érdekében kifejtett jó munkámért ismételten Budapestre kellett menni, az Országházba, kitüntetésem átvételére, aminek másolatát szintén csatolom.
|
|
|
Szombathelyen a megyei tanács nagytermében könyvtárról... bátor felszólalás 1955-ben Majd egy órai polemizálás után felkérte a hallgatóságot az előadó, mindenki mondja el az észrevételezését, esetleges javaslatát, módszereit, hogy abbó1 lehessen általánosítani, közjavára befektetni a könyvtári életben. Rendben van, jelentkezem és már mivel ismeretes, hogy egy-egy előadás után néma csönd szokott lenni, mindenki húzódozik a felszólalástól, különösen ebben az időben, amikor még nagyon élt a politikai Demoklész kardja, hamar kivonták az illetőt a napi forgalomból, mert...
|
|
|
Sok a szovjet íróknak a sajtóterméke Miért is voltak ezek a könyvek kapósak?, olvasottak?..., mert magyar írta, magyarnak. Ha a söptei könyvtárnak kb. a kettőezres könyvállományát terítékre teszem, keresem bennük a Gárdonyit, Jókait, és a többi magyar regényírókat, biz csak elvétve találok rájuk, vagy indexen vannak, vagy nyomdai kapacitás hiányában nem nyomják őket...
|
|
|
Testamentum.......
|
|
