Testamentum.......

Ha majd egyszer a tetemem felett,
Megkongatják a lélek harangját,
Kérlek szépen Benneteket nagyon,
Kihűlt tetemem mellett ne sírjatok!
Úgy sem az vagyok már, aki voltam,
Minden eltorzult már rajtam,
Bezárult az élet köre,
Majd befogad tán a sír gödre.
Fejfámra a nevem ne írjátok,!
Nem mintha szégyen volna reátok,
Ismeretlen vagyok a holtak városában,
Idegen maradok a lelkek honában.
Ha mégis úgy kívánja kedvetek,
Pár betűt egymás mellé véshettek,
Rövid legyen és mégsem mulandó
Itt nyugszik egy öreg "Néptanító"
De ha ezt sem kedvelnétek,
Rövidebb szó is többet mondana,
Csak annyit írjatok ám...
Itt szövi örök álmait jó "Apám"
Ahogy az ősz elfújja a leveleit,
Elfecsérli a nyárnak minden ékeit,
Ki tartana engem számon,
Ha nekem is porrá kell válnom.
Tán itt-ott ha megemlegetnének,
Sokat tettem adtam az egyes községeknek
S amíg munkámmal oltogattam a szépet,
Kioltották fenn az égő "Mécsest"!