 |
    |
 |
Anekdota Móriczról... Zsiga bácsi, mert így hívta a szakácsnője,... minden egyes alkalommal felolvasta a szakácsnőjének a novelláit, csak azért, na, legyen aki meghallgassa, vagy esetleg kritikát gyakoroljon róla, legalább élőben szemlélhessen egy arcot, akinek az arcán megfigyelhesse írásának hatását, mondanivalóját. És Zsiga bácsi mindig is nagyon megszívlelte a szakácsnőjének a tömör és néha tán bántó kritikai hozzászólását. Egy alkalommal szintén leültette a Mariska nénit, na most figyeljen ide, mit is írtam és mit szó1 hozzá?... Nagy kíváncsiskodással olvasta el Zsiga bácsi a regény, vagy novella részletét, Mariska néni meg hallgatta, hallgatta..., hol fintorgatott, hol mosolygott, hol törülgette a szemét...Amikor Zsiga bácsi befejezte az olvasást, várta hatást..., na, mit szól hozzá Mariska néni?... Egy kicsit váratott magára a szakácsnő, majd így szólt: ilyet én is tudnék írni, ezzel vége volt a kritikának. Zsiga bácsinak roppant tetszett a kritika... Jól van..., érthető, népies... A siker nem maradt el a nagyvilág Mariska nénik előtt se. Amikor egy mű elolvasása után úgy érezzük hát aztán mi volt ezen valami nagy dolog ezt megírni? Akkor jó munkát végeztünk, ez a sikernek egyik rákfenéje Úgy írni, mindenki előtt legyen érthető és épülő… Az egyéni kérdés mögött ott sorakoznak ezrek és ezrek, akiknek a sorsuk, az életgrafikonjuk hasonlót mutatnak, de nincsen ki betűkbe öntsék, nincs akik rendezzék a mondanivalókat. Úgy vannak vele, mint a széthullott gyöngy szemekkel, amik nagy rendezetlenségben szunyókálnak egy skatulya aljában, vagy a egy fióknak a sarkában, de nincs aki sorba fűzné őket, rendezné színükben, formájukban, nagyságukban, így nem tudják betölteni ékesítő szerepüket, nem tudják valakinek hattyú szép nyakát ékesíteni, kell valakinek lenni aki rendezi a gyöngyöknek szétszóródottságát. A játékoknak nagyon sok-sok neme és fajtája van, de megegyezik mindegyik abban, játék, kellemes időtöltés. A játékok számára és fajaira nézve nagyon sok kategóriába oszthatók, de egyben megegyeznek, játékok... Most nem akarok skálarendet szabni szórakoztató, hazárd, nyereséges, játékok, de játékok. Nekem a jelenben, ez a legnagyobb és legértékesebb, legszórakoztatóbb játékom, amikor a múltnak, emlékeknek bazárjában rátalálok a sok-sok emlékeimre, amit már beföd majd harminc évnek a pora, szinte antik színt kölcsönöz ezeknek a témáknak. Egy erőteljes fújással lefújom az időnek lassú lerakódott porát, szinte megszépülnek, megtisztult állapotukban az emlékezetnek a témái, okiratai... Sorba veszem őket, nézegetem, forgatom valamennyit, tán születésük sorrendjében..., ismét megelevenedik a vele kapcsolatos eseményeknek a tartalmi és formai okai. „Talán magamról is elmondhatom sok esetben, visszafelé mindig okosak vagyunk..., előre sohasem, vagy nagyon ritkán...” de ez a nem mindenesetben vonatkozik rám, sőt...egy-két esetben jó lett volna ez a bölcsesség, de talán mégis csak maradjon úgy, ahogyan az megtörtént. | |
