 |
    |
 |
Fogsány, 1945. június 6. A tábori életről. Az ember igényének csökkenése. Sok a megelégedett, de meg több az elégedetlen fogoly ételosztás után. Jönnek a megjegyzések: No most jobbat kaptam, - az enyém tiszta víz, - az enyémben még hús is volt. Most aztán ki-ki az udvaron földre ülve, ki-ki a barakkban a priccsre ülve fogyasztja el egy kis kenyérrel a reggelit. Ez bizony egy kicsit korán van, mert nagy idő van a vacsoráig. Reggel kapunk kenyeret is. Elvileg fejenként napi 60 dkg. kenyér járna, de a gyakorlatban nem jut 40-50 dkg-nál több. Nem sok. 100 főre kb. adnak 8-9 darab kenyeret. Ezen kell osztozkodni. A kenyérosztás az egész napnak a legizgalmasabb időszaka ebben a tábori életben. Annyi veszekedés, magyarázkodás semminél sincs, mint ezen alkalommal. Mivel csak kilenc kenyeret adnak, vagy még annyit sem, először is ki kell vágni a kenyerekből az adagokat, l00 részre kiegészítve. Minden kenyér 10-es adagra csökken, mivel 10 raj van. A kivágott kis sercliknek arányában kell lenni a megmaradt kivágandó adagokkal. Jaj ha kisebb, de jaj ha nagyobb is. Így a kivágást már sokan megkísérelték, különösen, aki mindig elégedetlen volt, de ő is éppen úgy megbukott az osztásnál mint más. Már megint nagy!!! Ez kiskenyér, nem lehet belőle kivágni. Tietek tegnap nagyobb volt. Leírhatatlan megjegyzések közt zajlik le a kivágás. Végre 100 főre van kiszabva az adag. Egy raj kapja a 10 serclit, a 9 raj kap egy-egy hiányos kenyeret. Megállapított sorrendben választanak. Ne azt, mert az lapos - az igen égett -az sületlen stb., amíg megkapta a kenyeret. Most eddig 100 fő leste a kenyeret, most 10 fő veszi körül kopogós éles szemmel az egy kenyeret. A fölvágónak a kritikát zsebre kell vágni, bár már nem akad fölvágó, aki a sok kritikát elbírja. Azért egyhangúlag kimondtuk, fölvágás alatt egy szót sem lehet szólni. A felvágás megtörtént. Egy szeletke sem nagy. Egy iskolás gyermek sem elégedne meg, ha az anyukája csak ekkora kenyeret adna neki iskolába menés alkalmával. | |
