 |
    |
 |
A fogsányi táborról, a zabrálásról, órám elrejtése. Szajrézás Pünkösdvasárnap 1945. május 20. Fogsány fogolytábor/Románia/ Jöjj el Szentlélek Úr Isten... Hangja tömjénfüstként terjed a nagy láger területén. Közel háromezer magyar katona áhítatos lélekkel, könnyes szemmel, remegő hanggal énekli ezt a kedves imádságot. Szentmise van Fogsány orosz fogolytáborban. Áhítat minden magyar tiszt arcán, mindenkinek van mit kérnie a jó Istentől. Egy pillanatra sas madár szárnyaira kapaszkodva elszállunk otthonunk, családunk, fészkünk helyére, hogy ismét meglássuk a szeretteinket. De csakhamar a valóság ismét hadifogollyá, teszi testünket-lelkünket. Fogsány Romániában egy város. Ennek a városnak a külterületén, ahol valamikor román laktanya volt - gépkocsi alakulat - van a fogolytábor. Május 8-án, 13 napi vagonutazás után érkezett meg 2000 tiszt. Boldogság volt zárt vagon után - ledrótozott-bedrótozott ablakok -, napfényre, levegőre jutni. Egy sajka szárított káposzta az ebéd. Pihenő után ”davaj” a táborba. Rengeteg drótkerítés /háromszoros sávval-figyelő tornyok golyószórós őrökkel/. Mielőtt bepillantást nyertünk volna a fogolytábor belső életébe, a szokásos szajrézást /cap-carap/ és ki tudja már hányadszor és hányszor mellesztettek le bennünket, szedték el rejtett dolgainkat/ de azért még mindig találtak valamit, és bizony néha jó fogást is csináltak. /Rejtett aranyláncok-órák, aminek rettenetes nagy érteke volt. Mindent ki kellett rakni, zsebeket kiforgatni. Megtapogattak bennünket. /Még megvolt ez ideig az Doxa órám, köpenyem hátsó dragonyába varrva./ Megtörtént, a davajok szokásukhoz híven, de már egy kicsit ünnepélyesebb külsőségek közt, mert erre az ünnepi aktusra direkt betanított davajok végezték a szajrézást. Ekkor vették el tőlem a már nyolc-tíz szajrézást kibírt nagy, praktikus, gyönyörű aktatáskámat. / Újdörögdön csináltattam a műhelyben, gyönyörű bőrből. /Ez volt a zászlóalj segédtiszti aktatáskám, egyben kicsi kis irodai táska. /Sajnáltam, de a hatalom ellen semmit se lehet tenni. Késő este lett, mire ez a jó fogás megtörtént. A tetűk uralkodása. A barakkban való elhelyezkedés Tényleg jó fogás volt, mert még aranyórát is találtak a davajok. Díszes kapun át, vittek bennünket piros zászlókkal, vörös csillaggal dekorálva erősen. De a zene szólt a kapu előtt. Magyar cigányzenekar húzta a csárdásokat. Úgy éreztem magamat, mintha temetésen lennék. Eltereltek egy drótkerítéses területre, hogy fertőtlenítsenek. Erre már nagy szükség volt, mert - a ”partizánok-tetűk” – nagyon felléptek. Egy ilyen lefertőtlenítés sok mérgelődéssel egyesül. Egyedül, ami jó volt benne, hogy már vége van. Fertőtlenítés után megkaptuk a lakosztályunkat. Emeletes priccseken, mint a heringek /normális három férőhelyre 6 főt tettek/ helyezkedtünk el. Mi lesz itt?... Pihenésről, alvásról szó sem lehetett. /Ha az egyik felünk alváskor elfáradt, akkor vezényszóra az egész sornak fordulni kellett, mert ellenkező esetben a szomszéd köpködött a szádba. Borzalmas bűz, rettenetes emberi fingszag, ekkora tömegben csak kóvályog, de nem akar eltűnni./ Fabarakkok voltak a házak. Régi építésű barakkok voltak a házak. A láger főterén színpadi állvány, ahol a nagy magyar fogoly színtársulat és a zenekar szórakoztatta a nagyérdemű fogoly közönséget. Kb. ebben a táborban 16.000-20.000 ember, fogoly volt. Ebből a táborból átjöttünk pár nap után a szomszédos táborba, ami külsőleg nem mutatott oly szép küllemet. Nagy-nagy autógarázs lehetett valamikor a lakóépületünk. Kb. 2300 tisztet /hadifoglyot/ helyeztek el itt kettős emeleti priccsen. Olyan szorosan voltunk elhelyezve, hogy csak oldalt lehetett feküdni, mert ha hanyatt akartam feküdni, akkor a szomszéd vállaira kellett feküdöm. /Borzalmas volt a helyzet. Oldalfekvésénél - bocsánatot kérek, de az ember nemi része- a szomszéd seggébe ért. Ha valaki elfingotta magát, a görénybűz csak parfüm hozzá képest. Pisis testszag, a forróság, a szorosság, állati kínzások hatványa. /Csak vezényszóra lehetett a másik oldalunkra fordulni./ A hangulat ennek a mostoha sorsnak dacára bizakodó volt. Kellemetlenek a meleg napok./ Fogsány a román alföld tűzföldjén fekszik. Vágyakozás haza. A tábor élete A nappalok forrók, csak homok van, a szél felkapja, és valahol lerakja. Szélben tiszta Szahara. /Nincs egy fa az udvaron, a terepen, egy szikra árnyék sincs. Pusztaság képét mutatja az egész tábor. Ez a hiány annál fájóbb, mert mellettünk levő /orosz katona/ kórháznak nagyon szép lombos fái vannak./ Mozgási körletünk nem nagy. Egy nm2 terület nem jut egy emberre, egy fogolyra. Így nagyon sok pardon, bocsánat hangzik el, mert sokszor a legnagyobb vigyázat mellett is egymásba ütődünk. Van a tábornak egy gyönyörű látóhatára. Erdély koszorúzta kárpáti bércek emelkednek tőlünk kb. 25-30 km-re, legalább is így látszik. Gyimesi szorosok ormai meredeznek felénk /csalogatnak, hívnak/, amiknek kapcsán sas képzeleti szárnyakon bekandikálunk szép hazánkba. Lábujjhegyre állva vetem tekintetem, hogy messzebb láthassak, de tekintetem a hegy gerincén tovább nem jut. De mégis, mintha látnék tovább, mert látom kincses Kolozsvárt, Nagyváradot, Szolnokot, Budapestet és így tovább, és már kisfalum tornya emelkedik elém, otthon vagyok, igazán otthon. Valaki oldalba lök, pardon. Én pedig visszacsöppentem a valóságba. Az öröm, a boldog viszontlátás mellett egy kis keserűség is van. Feldúlt családi fészkünk romjai egy kissé megtör, de hamarosan megújult erő /ekkor 35 éves voltam/ vesz erőt rajtam, megacélosodott akarattal, újra építem meleg otthonunk fészkét. Ez a látomás hamarosan délibáb módjára. Eltűnik, mert valaki ismételten ”pardon” szó mondása mellett rálépett a lábamra és tovább megy.... A valóság, hogy fogságban vagyunk. Egész nap nagy a mozgás a tábor területén. Van itt egy péksütöde, ahol naponta ezernél több kenyeret megsütnek. Van kovács, cipész, asztalos műhely, ahol a tábor szükségleteit megcsinálják. Van egy üdülő is a táborban, ”bunker” névre hallgat. Ez az üdülő a földbe ásott helység, ami kb. úgy néz ki, mint valami krumpli verem. Konyha Ennek a helységnek azok az üdülői, akik a tábor fegyelmi szabályait nem tartják be. Lakó nélkül soha sincs. A konyha érdekel talán legjobban mindenkit. Nagy az étkeztetés itt, hiszen van úgy, amikor 5-6000 ember éhes gyomrát kell csillapítatni, mert itt jóllakni sohasem lehet. Ételben válogatás nincsen, mert csak egyféle és egy tál étel van. Krumpli leves reggel és ugyanez este /ebéd nincsen sohasem/. A tisztaságra nagyon ügyelnek, takarítás délelőtt, délután. Ez nagyon is kívánatos, mert ennyi ember után van is mit takarítani. Visszaemlékezés, Újdörögdre, Lajosmizsére Hiába folytatott harc Fogsány, 1945.május 23. Édes Angyalkám! Folytatni kívánom levelemet, amelyben leírom a napi elfoglaltságom történetét. Az események az utolsó találkozásunk után hamarosan leperegtek. Március közepe táján találkoztunk. /Újdörögdön, innen mentünk Ajkára a Lajos csicskásommal, vendéglős sógorához./ Gyönyörű grófi kiskocsin és még szebb lovakkal, valahol Dunabogdány körül szereztük őket. /Nem hittem volna, hogy kettő hét már minden változást meghoz. Újdörögdről hamarosan elköltöztünk. Éreztem, hogy ennek nagy jelentősége lesz. /Dörögdön voltak póni-pocakos lovaim, szerettem volna fiamnak majd küldeni belőlük, de ott kellett hagyni. Igen szépek voltak. /Harcokban nem voltam, azaz csak lettem volna, ha nem döntöttem volna sorsom felől./ Újdörögdön Fekete szds. volt a parancsnokom, úgy tudom soproni gyerek volt. /Helyes, intelligens katonás ember volt. /Nagy légi támadásokban volt részünk, ami igen kellemetlen volt./ Persze hátam mögött hagytam már ekkor Temesvártól való harcokat. Nagyon emlékezetes marad Kiskunfélegyháza. Algyői híd felrobbantása, Kecskeméti harcok, Lajosmizse felé való teljes leroppanás. Bedericsi-Lajoskomáromi harcok, aknák tüze, Sárbogárd-Cece poklai, majd Székesfehérvári repülő robbantásának szemlélete stb./ A háború kimenetele nem volt kétséges. Éppen ez az elkeserítő, hogy aki hivatott lett volna meglátni ezt a végzetes szerencsétlenséget, úgy az országra, valamint az egyedekre nem határozták el magukat idejében az átállásra. Egyéni piszkos érdekek a szem előtt tartása mellett elfelejtették, hogy a haza mindenek előtt. Drága sok magyar vér folyt ki hiába, s lett árva, özvegy. A bűnösök megérdemelték sorsukat, hogy most bűneikért megbűnhődjenek. Népítélet elé kell ezeket állítani, hogy a sok keserűség enyhületet hozzon. | |
