Korai kelés 1945. június 1. Rémhírek. Zugpiaci árak

Hadifogoly naplómból.

1945, június 1-én.
Szokatlanul, korán kellett kelni. Ma is éjfél után kettő órakor kellett felkelni. Kellemetlen, mert még bizony nagyon sötét van. De ez csak megszokás dolga. Ma már nem mérgelődöm rajta. Így a hosszú napban van miről beszélgetni. Futnak különféle ”Erhák” magyarul rémhírek....Magyarország angol érdekeltség alá esett. Egy millió német hadifoglyot kap az orosz, ennek ellenében a kisebbségi hadifoglyokat haza kell szállítani az orosznak. Három eset van a mi sorsunkat illetőleg: vagy Szibéria, vagy tarkón lőnek, vagy hazaengednek. Természetesen ebből kettő kiesik, és csak egy marad meg végül, de vajon melyik a háromból, ami megmarad?... A magyar hadifoglyokat Brassóba viszik és ez a tábor német lesz. Így aztán van min elbeszélgetni. Mindenesetre most folynak a tárgyalások, úgy hogy ebben a hónapban többet tudunk meg a sorsunkról.
Egy tény, hogy mindig éhes vagyok, és nagyon zsúfoltan vagyunk. Hajnalban kapunk levest. Ma pl. tiszta víz volt, egy szem krumpli sem volt benne. Délben kapunk már kettő napja feketének mondott levest, azaz meleg vizet. Este megint levest. Ez nagyon kevés és tartalmatlan. Nem is hiszem el, hogy valamikor volt tisztes lakásom, és ennivalóm. Mesének tűnik a régi élet a régi táplálkozás. A mese így szól: valamikor az emberek ettek húst, süteményt stb…. De csak krumpliból adnának annyit, hogy egyszer jóllakhatnék. A gyengeségem és szédülésem érthető. De rendületlenül hiszem, hogy a szilvás gombócot már otthon ehetem meg. Most itt az orrom előtt csokoládét árulnak, ami valamikor 80 fillér volt, most 350 pengőt kérnek érte. Egy kg. szalonna ára: 1000 pengő, egy kg. halva /román édesség/ 850 pengő. Még van olyan, akinek van pénze, az tud vásárolni valamit. Nekem egy fillérem sincsen, így csak a múltból táplálkozom.
Egy szimfónia cigaretta 5-8 pengő...Kenyér 5-600 pengő kilója. Borzalmas árak.
Ma kezdődik meg a Jézus szíve litánia, itt a táborban /Fogsány/.
Plakátfeliratok a táborban:
A múlt: Nyomor, gőg, léhaság.


A jövő: Jólét, emberiesség és munkás jókedv.
Őszinte együttműködést a Szovjet Unióval.
Magyar Tanácsköztársaságot!!!
Magyar nép ezer éven át hiába várt a földre, melyet a felszabadító vörös hadsereg, most egyszerre visszaadott neki.
Ezen üzlet megszűnt: Fasizmus.
Egy karikatúra felirata. Mitől halt meg az az ember?...Hitler le akarta nyelni a világot. Valami a torkán akadt.
Dolgozz az új élet felépítésén!
És még sok hasonló jelmondatok tarkították a tábor területét.

Szentmise van

Hadifogoly naplómból.
Fogsány, 1945. június 3-án.
Vasárnap van. A lélek ünnepelni akar, mert az embernek a lelke épp olyan érték, mint a teste. Mi is ünnepelünk itt a hadifogolytáborban. Ugyan nincs itt égbenyúló templomtorony, márványból készült oltár, freskókkal díszített templomi fal, mégis ünnepi hangulat uralkodik bennünk.
Egy hatalmas mennyboltos templomban vagyunk, amelynek kék égboltozata a végtelenség. Márvány falai mi vagyunk ennek a templomnak.
Már gyülekeznek a hadifoglyok. Egy nagy négyszögben elhelyezett padokon foglalnak helyet az öregek, fiatalok, akiknek a lelke mély hitet, isteni szeretetet sugároz ki. Mindenki úgy helyezkedik el, hogy valamit lásson a szent miséből. Az ülők mögött foglalnak helyet az állok, akik bástyaként veszik körül az oltárt. Az oltár nem díszes. Nincsen rajta virág, aranyozott gyertyatartó, egyszerűbb minden oltárnál. Egy kecskelábú asztal az oltár. Fehér pokróccal van letakarva. Ott van a kehely és a kenyér. Egyszerű miseruha van kiterítve, ami igen nélkülözi a szappant. Egy kis feszület fekszik az asztalon. Két oldalt egy-egy karácsonyi gyertya pislákolva ég, igen fújdogálja a szél. Ma már ünnepélyesebb lesz az áhítat, mert egy szép rézcsengő jelzi a szentmise főbb részeit. Amilyen egyszeri külsőleg, annál ünnepélyesebb belsőleg, szentebb ez az óra. A lélek kiszáradt szivacsként szívja magába a szentmise minden percében a Mindenhatóban való hitét. Csupa esdeklés kérelem minden pillanata az időnek. Felhangzik a szép férfiének hang is. Ugyan hiányzik az orgona búgó hangja, de meg vannak az orgona regiszterek, mert hallani a burdont, a szalicionált, a princepst, sőt még a pedál is szól. A világ legszebb orgonája, amikor több ezer ember torkából megszólalnak a legszebb orgonasípok.
Majd a legfenségesebb pillanat is elérkezik, amikor tömegesen térdelnek le az öregek, ifjak egyaránt, és egyesülnek az Úr Jézussal. Ez ad itt nekünk hitet, hogy a magyarok Istene nem hagy el minket, nem vagyunk egyedül még fogságunkban sem.
Az én lelkem is most hazaszáll, a kis falunkba, Szelestére, ahol ma tartják meg a szép körmenetet. Hiszem, hogy az imák megostromolják az eget, Jézus szívét és egykor hazavisz minket, hogy szeretteinkkel együtt imádjuk és dicsérjük mindörökké ámen.

Elmélkedések a háború okairól. Új hírek.
a hazai dolgokról

Hadifogoly naplómból.
Fogsány, 1945. június 4-én.
Tegnap, takarodó után a propagandista beszélt hozzánk, amelynek tartalma a következő volt. Sokan mindenen dátumot használnak, részben hazamenetelre, elszállításra. Vannak tisztek, akik azt hirdetik, hogy ma éjjel szállítanak el bennünket Oroszországba, Brassóba stb. Vannak, akik e hónap 20-ra kombinálják a hazautazást. Vannak, akik angol segítséget várnak a hazaszállításra.
Megállapítja az előadó, hogy ez mind idegesség eredménye. Gyenge idegzetűeknek ezek a hírek csak kellemetlenek, és nem szolgálja az egészséget. Sokan nincsenek tisztában, hogy miért kell nekünk itt lenni. Mindnyájan egy rendszernek voltunk a részesei, képviselői, ha más nem egy orosz ellenes politikának, rendeleteinek, törvényeinek a végrehajtói. Ennek a szellemnek pedig meg kell változnia, hogy újra kelhessünk. Tisztán csak a magunk erejére támaszkodjunk, mert csak egyedül ez az az út, amely visszavezet a demokratikus Magyarország életre támasztásához. Jól meg kell gondolni, és magunkba kell nézni, hogy október 15. után /Horthy puccs/ majdnem teljesen a tisztikaron múlott, hogy nem hajtották végre. Ezért kell kimenni Oroszországba, de sokkal előbb hazamennek, mint azt sokan hiszik és remélik, gondolják. Nem keresem, hogy egyenként ki-ki mennyire bűnös /háborús bűnös/. De mindnyájan háborús bűnösök, akik itt vannak, mert tisztjei voltak, parancsnokai voltak ennek a fasiszta orosz ellenes rendszernek.
Ezen gondolatokat tartalmazta a beszéd.
Igazsággal telített beszéd volt. Nem akarok ítélni, hogy ne ítéltessenek, de meg kellett volna érezni a magasabb katonai politikai vezetőknek, hogy politikánk rossz, és teljesen elhibázott a német fasizmus oldalán harcolni. Mennyire örültem 1944. október 15-én a Horthy paktumnak, amikor meghallottam Fülöpszállás községben. Miséztünk a tábori pappal…. Kómár József, aki velem volt akkor, én orgonáltam. Mondtam a katonáknak, hála Isten, hogy ezt a politikai rendszert megbuktatták. Már szerveztem is a katonáimat, ha a németek jönnek, lefogjuk őket. De este már úgy hallottam, hogy új kormány alakult, és kiadta a parancsot, hogy tovább kell harcolni a németek oldalán. Erre nagyon szomorú lettem.

Igenis kellett volna a vezető tiszteknek az ezredparancsnokságtól felfelé egységesen összefogni, és átállni az oroszokhoz. Most itt vannak köztünk azok, akik nagy szájjal és öblös torokkal hangoztatták, hogy harcolunk a németek oldalán. Valamennyi mind a ranglétrán kapaszkodott, egyéni piszkos érdekeit nézte, nem a haza érdekeit. Amikor átment Dálnoki vezérkari ezredes szidták, hazaárulónak mondták, megpecsételték minden jelzővel. Én csak annyit válaszoltam rá, nem tudjuk majd kit fogunk ünnepelni és ki lesz hazánk hős fia. Engem igazolt a történet. Kevés törzstiszt érdemli meg, hogy még egyszer magyar földre lépjen. Hányszor hoztak méregbe, hülye és üres, nagyképű, gőgös semmitmondó/ Benázci ezredes/ intézkedésük. A politikai háborús bűnösök után a legnagyobb bűnösei voltak ennek az elátkozott nyilas rendszernek. Csömört és utálatot keltő volt ezen tisztikar közszelleme. Óriási az űr a tiszt és munkások között. Hol voltam én, mint tanító, aki dolgos kezének tudott élni, de nem magának, hanem családjának, iskolájának és falujának. Minden tanító többet dolgozott, mint egy tiszt, és hol volt az értékelés akár anyagi és erkölcsi értékelésben?...
Nekem tizennégy évi szolgálatom után, harmincnégy éves koromban kevesebb fizetésem volt, mint egy kikerülő 20 éves hadnagynak.
Hol áll egy hadnagy és egy tanító?....
Mily sok produktív munkát végez egy tanító és a tiszt?... Igen és magam is hirdetem, hogy ezt az átkos múltat temessük el, jöjjön egy egészséges demokratikus Magyarország és mindenki annyit érjen, amennyit dolgozik a közösségnek.
Omoljanak le a rangok által támasztott falak. Ezért kell, hogy ezen új szellemben telítve, magunk erejében bízva, kerüljünk haza családunkhoz, falunkba, mint nekünk első magvetők nekünk kell elhinteni a dolgozó, erős független demokratikus Magyarország kialakító magvait, hogy ezen munkánk alapján, fiaink, unokáink, áldják nevünket és mindazokat, akik boldogabb és szebb jövőt biztosítottak számukra.
Jöjjön a munka!!!!!