 |
    |
 |
Szegedi asszonyok hírei Május 3-án /1945/ Szegeden voltunk. A vagonban 5-6 tiszt volt, szegedi. Csakhamar értesítették hozzátartozóikat, akik a hírek után futva rohantak ki az állomásra. Csomagot is hoztak magukkal. Nekem nem hoz senki sem, de mégis jó érzés volt, hogy van, akinek még lehet öröme is. Az asszonyok sírtak, amint meglátták hozzátartozóikat. Ők sem tudták a további sorsunkat. Hírek szerint Temesvárott van a bizottság, és már jöttek is onnan vissza, akiket leigazoltak. /Igaz? Nem?/ A városi élet némileg helyre állt. Nehéz búcsúzás után elindult a gőzös Temesvár felé. Amint szerb területre értünk ellenséges hangulatot mutattak velünk szemben. A szerb gyerekek kavicsokkal dobálták a vagonunkat. Rengeteg szerelvény jött ment vegyesen. Láttunk szerelvényt, amiben magyar katonák is voltak. Még mindig reménykedtünk, hátha itt lesz a végállomás. Temesvárt is elhagytuk, nem volt már kétség a további utazásról. A vagonban folyt az optimisták és a pesszimisták csatája. Mindenütt, ahol a vonat megállt, a kérdések egész özönét zúdítottuk azok felé, akik szóba álltak velünk. Volt, aki tudott köztünk románul, és így lehetett értekezni, tudakolózni. Ment-e erre már szerelvény foglyokkal??? Igen ment, naponta kettő-három....volt a válasz. Hová vitték őket??? Nem tudjuk! Romániába....Ploestin felé... stb. Voltak, akik az egész magyar nemzet megsemmisítését látták ebben a kiszállításban. A magyar nemzet kitelepítését, a családok szétzüllesztését jósolták meg. Voltak, akik nem hisznek a visszatérésben /nekik nem váltottak retúrjegyet/ voltak, akik politikai hátteret láttak a kiszállításban. Ugyanis fiatalt, öreget, beteget egyaránt szállított az orosz ekkor, sőt még nőket is. Kellemetlen lett mégjobban a vagonlakás. Egyetlen egyszer engedtek leszállni bennünket öt percre. A vagoni WC lyuk rémes históriája A tetű is nagyon kezdett csípni, naponta fogdostam őket, de hiába volt minden, nagyon sok lett a vagoni élet folytán. Beteg lett köztünk egy fogoly, aki vérhas gyanús lett. Egy idősebb úr az őrültségnek a jeleit mutatta, kiabált, belepiszkított a nadrágjába, a kis WC lyukon akart kibújni. /Teljesen szaros lett az arca, kezdett borzalmas lenni a vagonlakás./ Leírhatatlan szorongattatás közepette lehetett elvégezni a szarást, nem is szólva éjjel, amikor közvetlen a lyuk mellett is kellett valakinek feküdni. Ha jól célzott, akkor csak kiment a zöme, de aki csak melléje tudott szarni és a dolga végeztével a kezével igyekezett kiseperni az ürülékét. Hol mosott kezet??? Sehol! Aki a lyuk körül feküdt, ordított, te marha, ne a lyuk mellé szarj, de ha nem tudott szegény pára, mit tehetett volna. Meglepő volt a románoknak velünk való szimpátiája. Mindenütt vizet hordtak a kulacsokba, cigarettát adtak, élelmet is hoztak, mondhatnám, úgy sirattak bennünket, mintha saját fiaikat szállítanák. Bíztattak és ápolták a kedélyünket, hogy a jegenyék sem nőnek az égig. A koszt kielégítő volt. Reggel kaptunk feketekávét, estefelé pedig valami babot némi kis hússal. Kenyeret pedig 40-50 dekát. Bukaresten át Ploestin felé megy a vonatunk, északkeletre. A Kárpátok bércei felé közeledünk. Mily boldogság és öröm csak látó összeköttetésben is lenni a hazával. A jó Isten megőrzött mindennemű betegségtől ez ideig. Tizenhárom napi vagonélet után megérkeztünk Fogsányba. Mindig velem voltatok, fényképeteket nézegettem, csókolgattam, viseltem a sorsomat. Fogsány életből egy mozaik Fogsány, 1945. június 17. Szentmise volt, könyörögve kértem a jó Istent, hogy édes szíveim, csak még egyszer láthassalak benneteket, teljes egészségben. Rémhírek: megállapították az országok bűnösségi fokozatát: 1.2.Németotszág; 3. Olaszország; 4. Japán; 5. Románia; 6. Finn; 7. Bulgária; 8 Magyarország; 9. Horvátország. Nekünk egyetlen nagy szerencsénk, hogy ilyen jó helyezést kaptunk, mert 1941-ben kértük az angolokat, hogy szálljanak meg. Akkor még nem volt felkészülve. Az öregeket a menetszázadból kiszedték. Árak: egy darab cigaretta 5-6 pengő. Minden munkát a táborban a tisztek végzik el, még a WC takarítást is. A koszt: borsó /vágott sárga/ ettől van soknak hasmenése, magyarul fosása, a vékonybelek bolyhai nem tudják felfogni, legyengülnek a foglyok /buris, kukorica/. Sokszor gyomorgörcseim vannak. Bízom, hogy ez év karácsonyán otthon leszek. Tiszti századok mentek el munkára. Propaganda előadás volt, kettő is. Az énekkar szépen dolgozik. A bánásmód megfelelő. A rend nagy. Borzalmas hiány van a WC papírban. Soknak van hasmenése. Gondolatom mindig otthon jár. Álmomban otthon jártam és csak mese volt az itteni élet. Mi van veled drága angyalkám, édes kis fiam? Úgy hírlik, hogy a pengő értéke emelkedett. Úgy hiszem, hogy kivisznek Oroszországba. Győztes államfők találkozása Fogsány, 1945. június 24. Édes Szívem, drága kis Fiam! Egy hétig hallgatott a múzsa, nem írtam egy sort sem. Ennek a hétnek különös hangulata nem volt, minden a maga rendjén ment. A koszt mennyiségben több lett. Délben is kapunk valami pótlékot. Olajos és sós halat is kapunk. Az olajos halat magam is megeszem. A kenyéradagom is elég, mindig van tartalékom. Dohányt kaptunk tegnap. Jól esett a sok mahorka után egy kis jobb illat is. Különös esemény nem történt. Tegnap volt a várva várt nap, június 23. E napra tűzte ki a három nagyhatalom az alapokmány elkészítését, s egyben az aláírását. Béke!!! Csodálatos szó ez. Szinte ismeretlen fogalom már az emberek szívében. Az itteni szeges, ötös dróton át órák hosszat hallatszott a harangok hangja, oly édesen zsongtak a fülembe. Churchill /angol/ Sztalin /orosz/ fő hatalom nagy emberei, akik hivatottak a béke fundamentumának a lerakására. Mi is bízunk, mint hadifoglyok, hogy a mi sorsunkról is döntenek, vagy már döntöttek is. Kiszállítások csak a legénység részéről vannak. Tiszteket még nem vittek ki. A legénység közül kiválasztották a betegeket, és az öregeket, és úgy hallani, hogy ezeket hazaszállítják. A helyi propaganda működik. Szociális és demokratikus Magyarország felépítését hirdetik. Öregeket szállítják haza. Latrina leírása Fogsány, 1945. június 26. Édes Angyalkám, drága kis Fiam!!! Vegyes érzelmekkel veszem a kezembe a ceruzát. Az erhák -rémhírek egész özöne zúdult ránk. Egy, ami ellenőrizhető a mi részünkről is, hogy a tábor legénységi részlegnek öregjeit, betegjeit elvitték a táborból az állomásra, és hazaszállították őket. Haza???!!! Milyen nagy boldogság sugárzott le minden magyar arcáról. Az itt maradt foglyok mosolya is kísérte őket, mert hisszük, hogy egyszer talán nem is olyan soká, minket is kísérnek az állomásra és indulhatunk haza. A látogatók csak jó híreket hoznak be a táborba. Szerintük naponta jönnek haza Oroszhonból hadifoglyok. Hiszem, hogy én is talán karácsonyra, vagy még előbb, tán névnapodra otthon lehetek édes Szívem. Az élet zajlik. A napokban erős hasmenésem volt. Nem csoda, hiszen napokon át csak takarmányborsót eszünk és a gyomor nem bírja el ezt az ételt. Még szerencse, hogy a belek széljárása jó, és a hasmenés hamarosan megszűnt. Van itt a táborban sok érdekesség, amiről most beszámolok. Elsősorban a latrináról, a davaj szóról, ötösével, bisztra, gyorsan... Ezeket a szavakat meg a szótárból is kitörölöm. A latrina egy mély gödör /kb. 10 méter hosszú, öt méter széles, három-négy méter mély/, amelynek a tetején és hosszant gerenda kettévágja, és keresztbe úgy van rajta deszka, hogy köztük kb. 30x30 nyílás van. Ezen a latrinán kb. ötven fő egyszerre végezheti a szarást, fosást, hugyozást. Minden képzeletet /Picasso ecsetet/ felülmúló látványt lehet itt látni, borzalmas bűz terjengése közben. Reumás öregek, hasmenésben szenvedők, valóságos golgotaszenvedéseket állnak ki itt ezen idő alatt. Egyébként nagyon forgalmas hely ez itt, állandóan foglalt majd minden lyuk, igazán nehéz kivárni azt a helyzetet, amikor kb. csak 20-30 fő helyezkedik el a nyílás felett. Különféle hangok mellett zajlik le itt a megenyhülés. Nem ritka eset, amikor egy jó hasmenéses a szomszédját fossa le /ugyanis, ha lehetséges úgy helyezkedik el a szaró, hogy ülep, segg-segg felé nézzen/. Picassói színformák a latrinán Ilyenkor, ha egy kicsit magasabbra emeli fel a fenekét a jó hasmenéses, nem kétséges, ha a háta mögöttinek a gatyájába talál bele. Ilyenkor nagy a lovagiasság, nagy bocsánatkérések mellett, kölcsönösen tisztogatják egymást. /Persze nincs gatyaváltás, fürdés. Megszárad a testen a fosmaradék, és majd leszárad lassan./ Azért van rá eset, hogy az ilyenek valóságosan büdösek és kerüli az ember ezeket, ha lehet. Azt tudom, amikor először akartam elvégezni a dolgomat ezen a kulturhelyen, mély csömör és undor fogott el a látványon, /Ötven meztelen segget látni, különféle állásban. Kár, hogy nincsen róla fénykép./ úgy hogy el is felejtettem, hogy mit is akartam. Háromszor arra somfordáltam félve lestem oda, de ismét csak eltávoztam a tett színhelyétől. De a végzet mégis csak parancsolt, menni kellett. Később már megszokott hely lett. Ami borzalmas volt a látványon kívül, nem volt papír, seggtörlő, semmi. Bizony már sokan csodálatos módon végzik el az utolsó mozzanatokat /kezükkel törlik ki a seggüket/, nincsen papír. Újszerű az éjjeli szükséglet elvégzése is. Ez külön szám a hadifogoly számára. Minden barakk ajtó mellett elhelyeznek egy benzineshordót /a nagy WC-re nem szabad éjjel kimenni/. A hordó mellett van egy szék, arra felállva kell a hordóba beleszarni. Nevetséges helyzetek adódnak itt elő. Csak a mesében él a régi világ WC-je. Arra kell itt ügyelni, hogy csak egyenként szabad a hordóba szarni. Egyszer hirtelen egy alezredesnek igen kellett fosni, szaladt a hordóra, de igen ám már volt ott egy másik ember is, de mese nem volt. Az alezredes felkapaszkodik és nagy sürgetésében rosszul célzott, csak annyit hallunk a barakkban, hogy valaki nagyon szentségezik, te marha a gatyámba fostál... és ez ismétlődik, de ki tudja hányszor és meddig.... Az igények a béka segge alá estek /csodálatos most ezekre visszaemlékezni, a naplómból olvasni e sorokat/, de ha a hírek igazak lesznek hamarosan változni fog a helyzetünk. / Utólag minden csak kacsa volt./ Lisztet zsákoltam, WC papír nagy ázsiója Fogsány, 1945. június 27. Nagyon forró napok vannak. A nap meggondolatlanul ontja tüzes melegét, erre a táborra. Nincs hová menekülni, a nap izzasztósága elől, mert a láger területén egyetlen fa sincs. Egyedül a barakk nyugati oldala biztosít némi kis árnyékot. Mindennap megy a harc a területfoglalásra, mert mint az olajos heringek, oly sűrűen lepjük el ezt a kis árnyékos oldalt. Csak csekély számban lehet ott helyet foglalni. Csak most tudom, hogy mit jelent az erdő, az árnyas fa, a liget, egy hűvös bokoralja. Nagyon mostoha a sors irántunk. Előttem emelkednek a Kárpátok magas ormai, de csak lélekben szállhatunk oda a kerítés szeges drótjain keresztül. Csak a nagy forróságról tudom, hogy nyár van. Nem volt tavaszom sem. Nem gyönyörködhettem a virágos májusban. Nincsen nyár. Milyen lehet a ringó búzatábla, csak a képzeletemben él. Mily szegény az ember, ha rab madár sorsát kell élnie. De hiszem, hogy az ősz már meghozza a teljes szabadságomat és élvezhetem a természet gazdagságát. Nagyon járja a hír, hogy hamarosan hazamehetünk. Ezeket a híreket csak fönntartással és igen átszűrve fogadom el. Tegnap lisztet raktam le a kocsikról. /kb. 30-40 zsákot/ Egy zsák súlya 50 kg. volt, a raktárba kellett behordani. Nagyon jól esett ez a kis mozgás, de egyben el is fáradtam. Egy darab kenyeret kaptam érte, az elfogyott erőm pótlására. Ellenben megszereztem a láger legnagyobb valutáját, ami borzalmasan nagy sláger volt itt és főleg hiány: a WC papír. Egy-egy lisztes zsákot szereztem, azt kellő nagyságra felvagdaltam, ötösével csomagolva. Kaptam érte dohányt, a dohányért kenyeret stb. Jó üzletet tudtam csinálni a nyomorból. Sokáig tudtam üzletelni a zsákokból. Rengeteget gondolok haza. Mindjobban és jobban nehezül rám a fogságnak a terhe és kezd elviselhetetlenné válni. Minden pillanatban otthon járok köztetek, és ez a kettőség is őrli az idegzetemet. Nem tudok szabadulni az otthontól. Tervezgetek, hogyan is lesz, ha hazakerülök. Csak azt tudnám, hogy Ti jól vagytok, jobban tudnám viselni az itteni kálváriámat, golgotai szenvedéseimet. Kérem a jó Istent, adjon egészséget, türelmet, kitartást fogságom ideje alatt, hogy egykor boldogan ölelhessük meg egymást. Állítólag a szlovákok is mennek haza. A konyhát és a pékséget a németek veszik át. A sok jó jel, jóra mutat. /Most utólag, amikor írom, azaz másolom a naplóm töredékeit, mennyi állhír, mennyi tévhitben éltünk akkor./ | |
