 |
    |
 |
Moldova György – Horn Gyula – Kádár János JOBB MAGYAR JÖVŐT 1998. március 1. Dr. Bokor Imre Moldova György – Horn Gyula – Kádár János A minden csütörtökön megjelenő Magyarország c. közéleti hetilap januári első számában Matthaeidesz Konrádnak Moldova György, több mint hetven kötetes íróval készült interjúját olvashatták a hetilap olvasói. Moldova szívfacsaró, panaszos hangvételű eszmefuttatásából megtudhattuk, hogy apróka termetű miniszterelnökünk válasz nélkül hagyja termékeny írónk levelét, és még az is lehet, hogy nem megy el választani, mert egyik párt sem vonzza túlságosan. Moldova arról is elmélkedett, hogy Kádár Jánost tartja századunk legnagyobb politikusának, akinek a bűneiről Istennel kell számot adnia (sic!). Moldova megítélése szerint, – ha majd megvonják Kádár munkásságának mérlegét, annak egy szobor lesz a vége. Ezeknek a Moldovai gondolatoknak a részletesebb megvilágításával szeretnék segíteni Moldova Györgynek… Felháborítónak tartom Horn Gyula – udvariatlan – magatartását, hiszen Moldova eddigi munkásságából is érzékelhette, hogy egy „elkötelezett”, mindhalálig (miként M. Gy. minősítette önmagát) „baloldali” beütésű elvtársról van szó, aki most elkeseredésében kénytelen lesz harakirit elkövetni, mert (miként említette) az MSZP-re nem akar szavazni, Horthy miniszterelnökére meg nem tud, mert már régen nincsen az élők körében. Így veszít el a slendrián H. Gy. egy biztos szavazatot, ami pedig nagyon jól jönne egy bizonytalan kimenetelű választás során. Térjen észre (! ) H. Gy. és válaszoljon M. Gy.-nek, hiszen a fent említett riportból is láthatja, hogy az nem más, mint egy ügyes kampány – személye mellett! A (baloldali) Moldova (elvtárs) úr Kádárt minősítő kijelentéseihez kapcsolódva szeretnék néhány tippet adni a szobrot készítőknek. Véleményem szerint egy csoportos szobor-kompozíciót kellene „kreálni”, amelyben a középre lenne beállítva Csermanek (Lipták, Barna, Kádár) toronymagas figurája az átmentett pártpénz töredékéből vásárolt színarany-platina ötvözetből. A főfigura mellékalakjaként Haynaut kellene megkomponálni, amint Csermanek (L., B., K.,) kezéből ki akarja tépni a fiatalkorú Mansfeld Pétert, hogy Aradra vigye. Egy félkör alakú falfelületen mozaikkockácskákkal kirakva meg kellene jeleníteni Marx-Engels-Lenin-Sztalin-Péter Gábor-Farkas Mihály-Aczél-Marosan-Apró-Kun és Szamuely arcképeit, valamint a Hruscsov-Tito-Mao trojka életnagyságú, kart a karba fonó, tánclépést sejtető, drágakövekből kirakott figuráit. Az egész kompozíciót oda kellene tenni Nagy Imre szobra elé ezzel a felirattal: „IMRE BÁCSI, NE NÉZZ VÁDLÓN SZÁZADUNK LEGNAGYOBB MAGYAR POLITIKUSÁRA, ÉVEZREDÜNK LEGNAGYOBB MAGYAR GYILKOSÁRA ÉS ÁRULÓJÁRA, ISTEN ELŐTT SZÁMOT AD TETTEIRŐL. IMRE BÁCSI, NE TÖRÖLD MEG KICSI DRÓTKERETES SZEMÜVEGEDET, MOLDOVA NEM SZEMBE KÖPÖTT, CSAK A KÁDÁR-HORN KÖZTI INGADOZÁSBAN NEM TUDJA SZEGÉNY, HOGY MIKET BESZÉL”. Moldovának ahhoz a megjegyzéséhez, miszerint: „Kádár fejlesztette az országot, a népnek jólétet biztosított és egy fillér sem tapadt a kezéhez”, – csupán néhány (Moldován kivül-feltehetőleg-mindenki által ismert) adatot és statisztikát: (1) népünk olyan marha jól él, hogy 1949-től napjainkig 7-9 évvel maradt el az európai átlagéletkortól; (2) ipari-mezőgazdasági fejlődésünk 20-25 éves lemaradásban van a nyugati államokhoz viszonyítva; (3) a 23 milliárd dolláros kölcsönök és kamataik az utolsó fillérig Kádár kezéhez (is) tapadnak. Nem csak írni kellene Moldovának, hanem olvasni is! Van mit bepótolnia! 1997. december 1. JOBB MAGYAR JÖVŐT Civilek a tűntetésről ÁVÓS MÓDSZERT ALKALMAZTAK A Miatyánkot imádkozva, földön térdepeltünk, amikor elhurcoltak bennünket a kommandósok – nyilatkozta Koromi Terez nyugdíjas tanárnő, a Kisgazdapárt egykori alapító tagja. – Még az ÁVH is megvárta annak idején, amíg befejezzük az imádkozást, csak utána tartóztattak le – jelentette ki. Elmondta: őket a Kossuth térről tizenheted magával vitték el egy rabszállító autóval az V. Kerületi Kapitányság udvarára. Közöttük még 81 eves, idős néni is volt. Valamennyiüket négy óra hosszan keresztül a hideg udvaron várakoztatták, őt este hat után, negyedikként engedték szabadon az adatai rögzítése után. Felháborodva mondta: ez a kormány, ez a bíróság meg a homoszexuálisok felvonulását is engedélyezte, az nem zavarta sem a forgalmat, sem a közízlést, ám amikor a magyar földért akartak békésen tüntetni, azonnal törvénytelennek nyilvánították szándékukat. Tagadta, hogy a forgalmat bármi módon akadályoztak volna, mivel őket a Parlament elől, a Rákóczi-szobor mellől, a földön húzva rakták be a rendőrségi kocsikba. A RENDŐRSÉG HAZUDOTT A magyar földért tüntető békés polgárok szétkergetése után a rendőrség részéről elhangzott, hogy valamennyi előállított személy ellen szabálysértési eljárást folytatnak, s pénzbírságot szabnak ki. Siklaky István, az ismert professzor egyike volt az előállított személyeknek, aki a rendőri méltányosságról szólva kifejtette: az azonnal megtartott tárgyaláson 20 ezer forintra büntették, amiért a gyülekezési törvényt megsértette. A professzor elmondta: az Andrássy úton, a KRESZ előírásait betartva haladtak egy személygépkocsival, amelynek tetejére egy transzparenst erősítettek „A magyarföld, a magyar haza nem eladó!” felirattal. A rendőrök megállították őket, s arra kötelezték, hogy vegyék le a táblát, mert ez zavarja a közlekedés biztonságát. Amiért ennek nem tettek eleget, ezért állították elő őket. Felvetette továbbá, hogy egyáltalán nem zavarták a forgalmat, ellenben a rendőri intézkedés során jelentős dugó keletkezett. – r. m. – Dr. Bokor Imre BILENCSET Pongrátz Gergely nyakára! Nem harmadosztályú kiskocsmában; nem egy utcai tüntetésen; nem is egy felforrósodott légkörű vitafórumon hangzott el a fenti mondat, hanem a parlament plenáris ülésén, 1997. november 3-án (délután), amikor az egyik országgyűlési képviselő szóvá tette, hogy a METÉSZ által szervezett közterületi demonstráció során a rendőrök kirángatták a kocsijából Pongrátz Gergelyt és hátrabilincselték a kezét a 70 éves, négy infarktuson átesett forradalmárnak. „A nyakára kellett volna tenni a bilincset” rikkantott egy „bátor” honatya a kormánypárti szektorból, – kiváltván a körülötte böfögő-röhögő kórussá változott elvtársai osztatlan elismerését. Mi sem természetesebb, hogy senki sem vonta felelősségre a bi-lincselési kedvet kapott kiabálót. A parlament elnöke is úgy tett, mint aki semmit sem hallott... Szelektíven működő hallószerve csak a nagyobb távolságra ülő ellenzékiek akusztikai rezgéseire érzékeny. „Elszólta magát” egy kormánypárti képviselő, de ugyanezzel a minősítéssel jellemezhetők azok a cinikus röhögést produkáló társai is, akik megmutatták, hogy mit éreznek 56-ról – milyen gondolkodásmóddal és stílussal törik magukat Európa felé! Annak a nyakára akarnak bilincset tenni, akit a szabad világ hősének tartanak, és akinek a neve akkor is ismert lesz, amikor a nyakbilincselőnek és röhögőinek hírmondói sem lesznek a földön. Azt a forradalmárt és szabadságharcost merészelik gúny tárgyává tenni, akinek köszönhetik – többek között –, hogy a parlamentben vihorászhatnak, hogy az általuk tönkretett országban elvtársi-úri módon élhetik világukat, hogy nem kell félniök egymástól, a gulágoktól, az ÁVÓ-tól és a pártközpontból vezényelt „független” bíróságoktól. Azt a rettenthetetlen hőst akarjak lejáratni, aki szembeszállt a világ – egyik – legerősebb hadseregével, aki közel háromszázezer társával együtt az ország elhagyására kényszerült, és szeretett hazájától távol élte le életének döntő részét. Azt a hazafit gúnyolják, aki megfáradt szíve minden dobbanásával ma is harcol az igazságért, a jogfosztottakért, nemzeti érdekeinkért, miközben a létminimum szintjén tengeti életét. Folytathatnánk még a felsorolást, de szinte reménytelennek tűnik, hogy a bilincselési piknikre összegyűlt honatyák agyműködését blokkoló mechanizmuson túljutnak az igazságot és a tényeket tartalmazó gondolatok. Ők még a fejlett szocializmus felépítgetési stádiumára jellemző gondolatvilágban élnek, konspirálnak, nosztalgiáznak, összetartanak és már annyira felbátorodtak, hogy ismét bilincsbe vernék azokat, akik nem tartoztak az egykori kollaboráns és pufajkás galeriba. Arra sem gondolnak, hogy itthon és külföldön (is) nagyon sokan különbséget tudnak tenni Pongrátz Gergely anonim bilincselésre uszító, valamint szimpatizálói között. Nem röhögnének, ha hallanák, hogy mi a vélemény róluk... | |
