Házasság előtti szex élet

ahogyan megtanítjuk a kisgyereket a ránézve kellemetlen folyamatoktól, tüzes vasaló megfogása, forró leves evése, játékra, szobatisztaságra, illemtanra, ugyanígy igen is tudja meg a gyerek is, nem a gólya hozza a kisbabát. De ahogyan birtokunkban van egy fejsze, és nem arra használjuk fel, hogy embertársunkat fejbevágjuk vele, vagy nagykalapáccsal betörjük az ékszer kirakatát, élni kell az adottságainkkal annak rendje és módja szerint, főleg annak idejében, mert ellenkező esetben összeütközünk a társadalmi rend törvényeivel.
Igaz ma azt a nézetet vallják a fiatalok, hogy cipőt sem vesznek meg próba nélkül, hogyan lehessen akkor egy nőt elvenni élettársul, ha a házassága előtt annak nem ismeri nemi, lelki struktúráját, ezt a nézetet nyíltan vallja ma nemcsak a fiúk, hanem a lányok is. Csak azt nem értem, ha valaki megveszi a cipőt hosszas felpróbálás után, tetszik is neki, jól érzi a lába magát a cipőben, miért dobja el másnap ezt a kipróbált drága holmit, mi az, amire rájött, hogy még se jó. Nem zsákban macskát vett!
Akkor miért vezetünk a vállási statisztikában, világ viszonylatában… persze rengeteg és terjedelmes, sokágazatú ez a kérdésem, nem lehet egy mondattal megtalálni a helyes feleletet, nem is célom ezt a gordiuszi csomót feloldani.
Hát igen, ilyen kérdések is vetületileg ki-kivánkoztak az utcai árok klubban, de nem is lehetett a nyilvánosság előtt beszédtémává tenni sem, hiszen a vallási norma még gondolatbani paráznaságot is gyónási tézisek elé helyezte, amit szegény ifjúnak, lánynak pirulva kellett a gyóntatószékben az Isten helyett Neked Atyám, a következő bűnöket követtem el, és bizony ez a gondolati paráznaság ismétlődött minden őszinte gyónásban-

amit erősen fogadok, hogy többé nem vétkezem és a bűnre vezető alkalmat elkerülöm... mormolta a gyarló, bűnbánatot gerjesztő földi szegény halandó és ez ismételten és ismételten, mint a vers refrénje ismétlődött minden gyónás alkalmával.
Nem török pálcát a múlt nevelési és erkölcsi tabellája felett, de nem is akarom a jelennek a szabad szerelemnek korlátlanságát elítélni, vagy mellett kardot rántani, talán úgy mondhatnám egy kicsit bővebb keretet kellett volna adni a mi sorunkban a nemi élet megismertetésére, s talán most pedig a hosszúra engedett sex gyeplőjét kellene egy kicsit rövidebbre feszesebbre fogni, két véglet között valahol középutat kellene keresni.
Tehát minden időknek minden kornak a maga ifjúságának meg vannak a vulkánikus robajai, amik vagy lávaként kitörnek és égetnek, vagy csak a föld alatti morajából lehet következtetni az óriási feszültségről, ami van, csak utat nem talál a kibontakozásra.
A harmincas és negyvenes idők közti években akárhogyan is melengették az ifjúságot, de tárgyi befektetések nem tudták kísérni az ifjúsági életnek a szükségleteit. Gondolok itt pl, egy leventeotthonra, könyvtárra, rádióra… szóval valami menedékhelyre, az utcán, vagy esetleg a rossz emlékű iskolapad legyen a menedékhely, amit nem kíván látni. Ennek az otthonnak a hiányát nagyon éreztem, s hogy a fiatalságot a foglalkozási időn kívül is tudjam oktatni, nevelni, de ők maguk is találjanak valami helyet, ahová szívesen önként összejöhessenek nevetgélni, meséket mondani, mókázni.