 |
    |
 |
Ötven éves aranygyűrűsök Kedves Ötven éves Aranygyűrűsök... Nővérem, Sógorom Ötvenszer hullott le a falevél, Ötvenszer illatozott a május. Hogy melyik volt a legszebb? Hogy melyik volt kedvesebb?… Szívetek titkos páncélkamrájában Ez már mind-mind csak emlékezet. A vágyak, a remények, az igaz szerelmek Magjából nőtt ki Szikra Józsi fája Amelynek erős törzséből két erős ág fakadt, Ez a két ág hozta meg a két unokát, A természet legszebb virágát. Ötven év nem hosszú idő a történelemben, De biz nem kevés idő, A család szent arany ketrecében. Hozott az ötven év sok-sok fényt, derűt De ahol a fény, ott árnyék is megjelenik De mindig volt akkora erkölcsi tőkétek, Hogy a bút és bánatot legyőztétek /felejtettétek/ Ha mi meg is kopunk az idő multával Nem leszünk rútak, csúnyák… Mert mit mi elveszítünk, Azt megkapják gyermekeink, unokáink. Lassan a stafétabotot átadjuk, bút, gondot Rájuk ruházzuk, s nincs is más kívánságunk Az élet hajóját úgy vitorlázzátok, Csak a jó szelet fogjátok. Hogy az 50 év aranygyűrűs kikötőjébe Ti is horgonyozzatok ki Mi pedig ma itt köszöntünk Benneteket A házasságtok fájának törzsén ötven évkörgyűrű látható Hozzon még az élet nagyon sok-sok évgyűrűt, Ezt adja meg Néktek R Fönséges Mindenható. /Ezt a köszöntőt mondottam el 1978. májusában Nővérem és Sógorom ötvenéves házassági évfordulóján Szombathely, 1978./ | |
