 |


|
 |
 |

Köszönetnyílvánítás

Czeglédy Gyula Szombathely, Balogh Gy. u. 15. 9700 ’98. jún. 2.
Tárgy: Köszönet az 1998. május 28-án írt
levelére
Tisztelt Professzor Úr!
1998. május 28-án íródott levelét és annak felbecsülhetetlen emlékével együttesen megkaptam, amit oly nagy átszelleműséggel olvasgattam, átívódva annak minden sorától, mert érezve benne rejtőzik egy nemzetnek halálra ítélt sorvasztó korszaka, amiből nekem is jutottak „róthmanóék vaskalitkát, kiblit, szegesdrót kerítést, s velem együtt több ezer magyarnak lett sorsa, a tragikus diktatúrának vérszipó ítélete, ávós kancsukája, amit azért túléltem és sokan túléltek a könnyeztető évtizedeket, majd öt évre kivontak a forgalomból. Öt év után kerültem vissza a pedagógiai pályámra, de vallottam a latin mondást: dum spiro, spero / ameddig élek, remélek.
Az Úr imáját hányszor és hányszor rebegi el ajkunk, a szöveg ugyanaz, és mégis mindig ad új erőt, vigasztalást a fohászkodó léleknek.
Az ÖN által megfogalmazott történelmi emlékezése, a valóság visszatükrözése átjárja az ember minden zsigerét, közben ökölbe szorítja az ember kezét a vértől piroslott gyászos tényfeltárása.
Hogy tudott időt és energiát adni az én kérésemnek, csak nagy szeretettel tudom nyugtázni és mit is tudnék ezért viszontszolgáltatást adni???
Nagyon is olvasható az írása, de nekem már nagyon nehéz lett a toll, a ceruza…
Mellékelek egy lefutott meghívót, igen sikeres volt az előadásom, tartalmában, hallgatóságban /kb. 130-140 fő volt/ élükön Both Béla, volt tanítványaim, orvosok, mérnökök, üzemi dolgozók… de csak egy kis rőzseláng volt az ÖN nagyságához képest, de ugye a tengerek, óceánok tisztelik a patakocskákat, folyókat, mert hiszen nagyságukat, éltüket nekik köszönhetik. És nem nézik le őket.
Én már elmondhatom, hogy „alkonyodik már a nap”… bezártam a 88. életévemnek a kapuját és kinyitottam a 89. életévnek titokzatos labirintus katakombáját, mit is hoz???
Sajnos már nem tudok úgy utazgatni, főleg B pestre, amíg élt Kéri Kálmán… sokat voltam nála az Érmelléki utcában, egyébként birtokomban van Kálmán irományai az 1944-45 katonai ténykedései, kísérletei, békekötési kísérletei. Ez is egy kis történelem, szeretettel őrzöm őket.
Ha egyszer errefelé sodorná a sors, örömmel keresném fel a jelzett helyen és időben.
A magam részéről is teljes lelki és testi harmóniát kívánok Önnek és kedves családi közösség minden tagjának, főleg édes Párjának, feleségének, aki a nagy munkában biztosan biztosítja a feltételeket, kézcsókomat szíveskedjék neki tolmácsolni.
Ismételten köszönöm a megtisztelő értékes levelét, a viszontlátás reményében
Szombathely, 1998. június 2.
Üdvözlő tisztelettel:
Czeglédy Gyula
|  |
|