 |


|
 |
 |

Nagy János versei

Nagy János
PATTOG A LABDA
Százéves szép játék az asztalitenisz!
Asztal áll teremben, nyaralók udvarán,
Játszótárs hív egy szettre s nehéz csatába visz,
Ütőt fog a gyermek, játssza a veterán.
Feszül a zöld háló a két térfél között,
Nemes szenvedély; a játék – az örök!
A versenyen aztán ezernyi a fortély:
Ütések zápora, fonák és tenyeres,
Tapsol a közönség, ha jól „ül a poén”,
Klasszis az ellenfél, laposan visszanyes.
Tréfás fals ugrik el, hálót ér „csusza” lett,
Az ellenfelet heves kontra lepi meg.
Volt s van fellegvára a vasi pingpongnak:
Lendület, LATEX, Bük, SZSE, Haladás,
Pedagógus, VASÉP, Cell, most a megújult SZAK,
És koránt sem teljes, kész a felsorolás.
A krónikás mi mindent feljegyezhet,
Írhat nagy betűkkel szép sporttörténelmet!
Hajdanában erősebb volt a „gyengébb nem”:
Három Hegyháti lány, a Stalzer-testvérek,
Neuhold, Krvalics, Kovács közt nagy a küzdelem,
Nagy, Tarlacz, Szekér, Grátzl – mennyi sikert ért meg.
Előkelő helyek a magyar ranglistán!
Két Beke, bajnok Csík, a főiskolás kislány!
Horváth, Harwich, Reiger – a régi nagy fiúk,
S még Balogh, Pothárn, Pék – az élő legendák,
Fodor, Molnár, Szarka kezében a „kaucsuk”,
S két fiút küld asztalhoz a Gáspár család!
Varga, Gerőly, Domonkos, Biácsi, Pálma,
Mindegyiknek csak szép győzelem az álma!
Hány név merül a feledés homályába,
Kik játékosai voltak klubnak, csapatnak,
S míg szívünk a méltó elismerést várta
Már sportszeretetből jelesre vizsgáztak.
Többen az ütőt égi szegre akasztották,
Az örök asztalnál figyelik a játszmát.
A világon mennyi nagy csata lezajlott!
A legszebb pillanat: – indul az ellenfél,
Baráti kezet nyújt a mérkőzés végén,
Szól a könnyes himnusz, s tiszteleg a bajnok!
A győztesnek sírni – mindig öröm lehet,
Vitrin és szív őrzi az aranyos érméket.
Refrén:
Ping-pongping-pong pattog a gyors labda,
Száll, mint a rakéta, a kéz megremeg,
– mindkét fél a győzelmet akarja –
s mindig lesznek győztesek és vesztesek!
Nagy János
ÖRÖK NYUGODALMAT!
/A Don-i áttörés emlékére/
Ahányszor látok téli hómezőt,
vakító fénye felidézi őt,
mikor hó nyikorog talpam alatt,
a forró könnycsepp az arcomra fagy,
amíg szememben szikrázik a hó,
szívemben megszólal a mementó:
testvérbátyám sírja még jeltelen,
valahol Oroszországból üzen.
Ötven év óta sírhatnékom van –
s rémlik a rettenetes ravatal:
…amint kezét az ég felé tárja,
szenteltvízként vér fröccsen arcára,
föld be nem fogadja, csupa csont-fagy,
a lövészárkok tátják szájukat,
testének koporsó nem juthatott,
töltényládára fagyos rög kopog...
… a feje alá a kenyérzsák lódul,
vigyen menázsit útravalóul,
szemfedőnek ráhull a sátorlap,
díszőrséget tépett fák állanak,
harang nem szól, sem lelkész, sem pópa,
feje felett zug Sztálin-orgona,
egy bajtárs tán hevenyészve ácsol
kis keresztet fehér nyírfaágból...
… fásultan nézik a dögcédulát,
névtelen nevét fára kaparják:
„Itt nyugszik Nagy Vince, őrvezető,
éveinek száma huszonkettő.”
A keresztjén horpadt rohamsisak,
szakad a hó, békéje simogat,
fenn gyertyalángot gyújt egy rakéta,
s a percnyi csend mintha elalélna...
Itthon a család imádkozik érte, az imafűzer a Donig elérne...
… ötven éve fagyott lábbal valahol
az égi mezőkön ma is gyalogol,
fegyvertelen, rongyos zászlója fehér,
most vége hősi halottként hazaér,
hogy gyógyuljanak a Föld sebei.
Adj, Uram, örök nyugodalmat neki!
A szerelvény meg sem áll a Donig!
Frontról küldi tábori lapjait:
Jól vagyok! – füllent – Ne aggódjanak!
Halál árnyékában él nap mint nap.
Azóta siratja a testvérszív,
mert a haza oktalan harcba hív
és támogat idegen érdeket,
mit fiai vérével védet meg!
Ezt az imát Novák Zoltán tanár úr jegyezte le a szombathelyi premontrei gimnáziumban, ahol mint nyugdíjastanár óraadó matekból és fizikából.
Tanítás előtti ima:
Jöjj el Szentlélek Úristen,
Igazság és szeretet Lelke,
adj nekünk jó lelket,
kedvet, szorgalmat és kitartást
ahhoz a munkához, amelyre meghívtál
Világosítsd meg értelmünket,
hogy a természetben és az emberi életben
fölfedezzük a Teremtő Atya nagy szándékait,
Nevelj és alakíts bennünket,
hogy egész életünkben
alkalmasak legyünk
az igazság szolgálatára,
és így képessé váljunk az örök
Szeretet elfogadására
Krisztus a mi Urunk által.
Ámen!
A tanítás utáni ima:
Urunk, Jézus Krisztus,
Te vagy az út, amelyen járnunk kell
az Igazság, amelyet keresve keresünk
az Élet, amely egyetlen boldogságunk,
Hálát adunk mindenért, amit ma kaptunk Tőled.
Áldd meg egyházunkat, hazánkat, szüleinket és tanárainkat!
Segíts továbbra is,
hogy úgy szeressük egymást és minden embert,
ahogy tanítványaidhoz illik.
Add, hogy eredményeink, és kudarcaink egyformán
Hozzád vezessenek, Te pedig vezess minket Atyádhoz
akit Veled és Általad dicsérünk, most és mindörökké!
Ámen.
Mi is imádkoztunk egykor mindig:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök-igazságban
Hiszek Magyarország feltámadásában. Ez az ima gyönyörű énekkari feldolgozásban van.
|  |
|