 |
    |
 |
VÁLASSZON VAGY VÁLOGASSON! JOBB MAGYAR JÖVŐT 1998. február VÁLASSZON VAGY VÁLOGASSON! Félelem nélkül élni – vagy – élelem nélkül élni? Gyógyszerektől meggyógyulni – vagy – gyógyszerektől ájuldozni? Ügynöktörvényt betartatni – vagy – besúgókat kitartani? Korruptmentes kormányokat – vagy – korrupciós botrányokat? Nívós postaszolgáltatást – vagy – naponkénti postarablást? Rendfenntartó rendőrséget – vagy – tűntetőket, szétverőket? Közpénzeink megóvását – vagy – tocsikolók kapzsiságát? Értékálló nyugdíjat – vagy – bizonytalan kegydíjat? Normális közbiztonságot – vagy – chicagói alvilágot? ABC-ben vásárolni – vagy – a kukákban turkálgatni? Tisztes munkát, tisztes bérrel – vagy – sztrájkolókat üres zsebbel? Csonka hazánk megtartását – vagy – termőföldünk eladását? Egészségünk megőrzését – vagy – drogterjesztés elnézését? Alaptörvény módosítást – vagy – elfuserált közoktatást? Sortüzeket kivizsgálni – vagy – gyilkosokat futni hagyni? Balekságtól szabadulni – vagy – olcsó kenyér hírt „megenni”? Bérházakat dolgozóknak – vagy – kéjlakokat árulóknak! Pufajkások menesztését – vagy – pimaszságuk „lenyelését”? Vállalkozók segítését – vagy – adóterhek növelését? Kultúrművek terjesztését – vagy – ócska filmek tömkelegét? Fokozatos árcsökkentést – vagy – folyamatos áremelést? Karbantartott közutakat – vagy – kátyúkat és torlaszokat? Emberhez méltóan élni – vagy – birka-módon viselkedni? Tisztességes honatyákat – vagy – fizetéskor bejárókat? Sorkatonák kiképzését – vagy – tábornokok tömkelegét? Betegek támogatását – vagy – vagy Cser Ágnesék herdálását? Budapestet rendbe tenni – vagy – Demszky-hazugságnak hinni? Bűnözőktől szabadulni – vagy – Kuncze Gábort megtartani? Történelmünket feltárni – vagy – Kádár múltját elhallgatni? Igazságos bértáblákat – vagy – kis munkáért milliókat? Szegénységet felszámolni – vagy – koldusokon szánakozni? Lélekszámban gyarapodni – vagy – hatmillió alá fogyni? Átlagéletkort növelni – vagy – pusztulásban élenjárni? Hőseinket megbecsülni – vagy – Lenint, Sztálint őrizgetni? Nemzetünket megtartani – vagy – tunyaságból veszni hagyni? Petőfit szívünkbe zárni – vagy – sehonnai bitang lenni?! Dr. Bokor Imre JOBB MAGYAR JÖVŐT 1998. január 15. Dr. Bokor Imre HŐSÖK NAPJA A Honvédelmi Bizottság (továbbiakban: HB) „korképeként” is felfogható az alábbi kis jegyzet mivel jellemző képet ad az egyes partokhoz tartozó HB tagok „munkastílusáról” és állásfoglalásáról, valamint eldeformált és alattomos szemléletéről egy olyan kérdésben, amelyről az egyszerű adófizető állampolgárok még legrosszabb álmaikban sem tételeznék fel, hogy a szavazataikkal a Parlamentbe juttatott képviselőik nem egységes konszenzus alapján (minden vitat és időhúzást mellőzve) döntenek. FELVEZETÉS A Hősök Napját a világ számos államában nemzeti ünnepkánt tartják számon. A hősöknek emelt emlékműveket minden kultúrember messzemenő tiszteletben tartja. A legmagasabb színtű nemzetközi tárgyalások egyik – elengedhetetlen – protokolláris mozzanata a fogadó állam hősi emlékműve előtti koszorúzási aktus. Hazánkban az 1867-es Kiegyezést, valamint az első világháborút követőleg emlékművek sokaságát emelték az elesett hősök tiszteletére, és aligha volt olyan közigazgatási helység, ahol az emlékművekre helyezett virágok ne jelezték volna, hogy az élők nem feledkeztek meg a holtakról. Ezt a meghatóan szép és nemes hagyományt számolták fel az emberségükből kivetkőzött intermarxista, rákosista-kádárista nemzetvesztők, akik pusztulni hagyták az emlékműveket, és még azokat is üldözték, akik néhány szál virágot odatettek a megkopott és omladozó kegyhelyek talapzatihoz. A kemény és puha bolsevik terror évtizedeiben a vérbajos és szószátyár Lenint favorizálták Moszkva ideirányított helytartói, ezres nagyságrendben gyártatták a különféle méretű és formájú Lenin-figurákat, tonnaszámra zúdították eléjük a malomkő nagyságú koszorúk tömegeit, reszketve és türelmetlenül várva születésének, halálának vagy a nagyra sikeredett (novemberben lezajlott) októberi államcsínynek soron következő évfordulóit, hogy derekasan „kikoszorúzhassák” és „kiünnepelhessék” magukat! Ilyen „háttér”-események felvillantása után nézzük meg, hogy mi lett a sorsa annak a törvényjavaslatnak, amelyet Dögei Imre (FKGP) országgyűlési képviselő terjesztett a T. Ház elé, javasolván, hogy a jövőben május utolsó vasárnapját nyilvánítsák a HŐSÖK NAPJÁNAK. SZÍNVALLÁS A parlamenti ügyszabályok értelmében a törvényjavaslat a HB elé került előzetes elbírálás (állásfoglalás) céljából. A HB-ben nyomasztó többségben lévő kormánypárti képviselők tettetett érdeklődést mutatva, mindent elkövettek, hogy megtorpedózzák a törvényjavaslatot. Jóindulatúnak tűnő, de a végső célt (vagyis a tervezet elvetését) egy pillanatig sem szem elől tévesztve, úgy iparkodtak nemet mondani, hogy a gyanú árnyéka se vetődhessen rájuk, ha „füstbe” megy a beterjesztő terve. Vitathatatlan, hogy „haladó hagyományaikhoz” méltó módon még a fiatalabb generációhoz tartozok is úgy „bűvészkedtek” a csúsztatásokkal, mellébeszélésekkel vagy ködösítésekkel, hogy megvillantották „oroszlánkörmöket” a megkopott karmú elődeik megnyugtatására. Nem is érdemelne említést ez a HB-ülés, hiszen a fehér hollónál is ritkább, hogy egy ellenzéki képviselő javaslatit elfogadja a „szavazógépezet”, de ezen az ülésen valami olyan történt, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az egyik MSZP-s honatya hosszasan fejtegette, hogy mennyire tetszik neki a törvényjavaslat alapgondolata, de azt javasolja, hogy a Hősök Napja helyett legyen Megbékélés Napja, mivel saját választási körzetében is bizonyított, hogy egy ilyen jellegű ünnepségre milyen hatalmas tömeg részvételével lehet számolni. Egy másik párttársa krokodilkönnyeket csepegtetve azon sopánkodott, hogy csupán azért nem támogathatja a törvényjavaslatot, mert a magyar törvényhozásban nincsen precedens ilyen jellegű törvények alkotására. Feltehetőleg a HB elnöke (Mécs Imre) mentette meg a harakiritől, miután közölte vele, hogy ismer ilyen precedenst; legutóbb Nagy Imre halálával kapcsolatosan született hasonló kérdésben – pozitív előjelű állásfoglalás az OGY részéről. Jellemző, hogy ez az időt húzó (kisegítő) magyarázat egyikőjüket sem inspirálta arra, hogy támogassák a törvénytervezet elfogadását. Az már csak „habként” díszítette az ellendrukkerek tortáját, mikor az egy SZDSZ-es honatya mélységes szenvedést tükröző arckifejezéssel azon kezdett fennhangon merengeni, hogy amikor a magyar delegáció tagjaként részt vett a magyar-szovjet fronton meghalt és eltűnt katonáink tiszteletére emelt kopjafa felszentelésén, akkor (ott a helyszínen, – de azóta is) az a nagy kérdés marcangolja a szíve gyökerét, hogy vajon minden elesett katonára elmondható-e, hogy hős volt? Feltehetőleg azóta is vívódik önmagával (vagy önmagában) és a valószínűség-számítás elméletét veszi igénybe, hogy megnyugtató számadatok birtokába jusson. Az viszont semmiféle bizonyítást nem igényel, hogy ilyen kérdésekkel is szembe lehet köpni egy nemzetet, és lehet alázni a haza hőseinek emlékét, valamint hozzátartozóik lelkivilágát. EPILÓGUS Mélyen Tisztel Olvasok és Dögei Imre Képviselő Úr! Sok minden kimaradt a HB ülésen elhangzott mellébeszélésekből, csúsztatásokból, időhúzó (a jogi paragrafusok útvesztőiben való) ténfergésekből, de a redundancia sem változtatna semmit sem a tényeken. A Hősök Napjának törvénybefoglalására egy új nemzeti érzelmű parlamenti képviselői többségre van szükség! Bolsevik érzelmű (vagy elkötelezettségű) kormánnyal és képviselőkkel nem lehet sem piacgazdaságot építeni, sem a hazáért elesett hősök tiszteletére törvényt alkotni! A piacgazdasághoz nem értenek, a nemzeti kérdésekkel pedig nem törődnek! Marx-Lenin-Sztálin szerelmeseit a nagyobb volumenű, internacionalista kérdések foglalkoztatják. Javíthatatlanok, mint a rendkívül vékony anyagból készült, sérült vagy gyári hibás egészségügyi cikkek... Czeglédy Gyula Szombathely Balogh Gyula u. 15. 9700 Tel.: 337 055 Tárgy: Kérésem megismétlése Igen Tisztelt Professzor Úr! Tudva tudom, hogy napi tengernyi elfoglaltsága mellett nem tud szakítani időt arra, hogy a kérésemet betetőzni tudná, de azért mégis megismétlem a kérésemet, ha lehetséges fénymásolatban szíveskedjék címemre megküldeni az 1998. márc. 7-én Szombathelyen az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmával elmondott szívet, lelket gyönyörködtető beszédet. Csak abban az esetben kérem, ha ennek nincsen valami akadálya. Amennyiben ez megvalósítható, a ráfordított anyagi-pénzbeli kiadásokat, fénymásolás, postai költség, megtérítem. Kérésem megismétlésével kívánok sok-sok sikert, ünneplést, eredményes külföldi turnékat. Szombathely, 1998. május 25. Kiváló tisztelettel: Czeglédy Gyula vasdiplomás néptanító A VAS MEGYEI 56-OS SZÖVETSÉG, a RECSKI SZÖVETSÉG és a HONVÉD HAGYOMÁNYŐRZŐ EGYESÜLET közös szervezésében 1998. március 7-én (szombaton) d.e. 10 órai kezdettel a szombathelyi VÁROSHÁZA (Kossuth u. 1-3.) nagytermében rendezvényt tart „ÜNNEPI MEGEMLÉKEZÉS AZ 1848-AS POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL – Párhuzamban századunk 1956-os forradalmával és szabadságharcával” – címmel. Ünnepi beszédet mond: Prof. Dr. BOKOR IMRE ny. mérnök ezredes egyetemi tanár a hadtudományok doktora Záróbeszédet mond: Dr. Torjay Valter A VAS MEGYEI 56-os SZÖVETSÉG elnöke Ezennel tisztelettel meghívjuk ünnepségünkre, Megjelenésére számítunk! A MŰSOR ISMERTETÉSE: ELSŐ RÉSZ: Ünnepi megemlékezés: 10.00 óra: – Himnusz – Köszöntő – Szavalat: „NEMZETI DAL” – Dr. Bokor Imre ünnepi beszéde – Művészi emlékező műsor – Dr. Torjay Valter záró beszéde – Szózat MÁSODIK RÉSZ: A Vas Megyei 56-os Szövetség nyilvános ünnepi naggyűlése: 11.00 óra: – Formai megnyitó – javaslattétel az országos nagyválasztmányi ülés küldöttjére. – Az 56-os Szövetség Országos Elnökének szavai tagságunkhoz. – Küldöttek nyílt szavazással történő megválasztása. – Hozzászólások, zárszó. Az 56-os Szövetség Országos tagjainak jelenlétét elvárjuk. A második rész is nyitott, minden érdeklődőt szívesen látunk. | |
