|
|
|
|
Orgonakoncert a Zenei Intézetben
1997. március 10. HÉTFŐ
VAS NÉPE
Orgonakoncert a Zenei Intézetben
Fellép Virágh András, a vasvári származású orgonaművész
sen
• veMin T.
A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Zenei Intézete nemrégiben egy rendkívül jó minőségű elektronikus orgonát vásárolt Németországból - ezt szólaltatja meg nyilvános koncertjén Virágh András március 12-én szerdán este fél nyolckor.
A 37 éves, Budapesten élő orgonaművész 1987-ben végzett a zeneakadémián, 13 évig tanított a salgótarjáni zeneiskolában; négy éve pedig a BDTF egyházzene szakán tanít, hetente két napot töltve Szombathelyen. Rendszeresen ad koncerteket bel- és külföldön, s idejébe még az is belefér, hogy olyan komoly felvételeket készítsen, mint az elmúlt évben megjelentetett Liszt Ferenc összes orgona műve öt CD-n, az idén Kodály összes egy CD-n...
A vasvári születésű Virágh Andrásról még tudni lehet, hogy az orgonálás náluk családi hagyomány: édesapja is orgonaművész, nagyapja (aki még Vasváron élt) és több felmenője is kántortanító volt. 13 éves fiát is elviszi magával a templomba gyakorolni (vasárnaponként a belvárosi templomban és a Szent István Bazilikában játszik, természetesen liturgikus orgonaműveket), azt mondja, a fiúnak meg kell tanulnia orgonálni ahhoz, hogy kiderüljön, neki is van-e tehetsége ehhez a hangszerhez.
Virágh András nemrégiben fejezte be Liszt „Via Crucis"-ának felvételét. A művész szerepel a Budapesti Tavaszi Fesztiválon: március 15-én játszik a Mátyás-templomban. Ennek előzetes hangversenye lesz a szombathelyi; március 12-ei szólóest; műsoron: Reger Benedictus, Op. 52. f-moll introductio is passacaglia. Op. 63.; Liszt: Ungarn's Gott; B-A-C-H prelúdium és fúga, Brahms: Korálelőjáték, Frank: Cantabile, Piece he roique. (A belépés díjtalan.)
Amikor ezt a fényképet megláttam az újságban, valahogyan nem, is tépelődtem sokat rajta,... hiszen ez a fiú ismerős nekem, azaz csak úgy véltem, mert hiszen nem ismerhettem, mert akkoriban még nem is élt, amikor én még Vasváron éldegéltem, hanem élt az öregapja Virágh Endre, és élt a édesapja: Virágh Endre,... ezt a kettő Endrét ismertem és valahogyan ezeknek az emlékének árnyékába helyeztem be ezt a művész urat is,... és jó erre figyelmeztetett Catómió Jancsi-unokaöcsém,... hogy tévedésben vagyok. Na nem történt semmi baj... ebből nem lesz háború,... most utólag helyre tettem a tévedésemet,..
Igen ez a Virágh Család muzsikus talentummal voltak megáldva... hiszen a nagyapjuk Vasvárott, a fia és ennek a fia mind a zene, főleg családi hagyományt követve orgonán érték el a művészi magaslatot.
Nagyon sajnálom, hogy amikor, itt orgonált Szombathelyen, nem értesültem róla időben, így nem tudtam meghallgatni művészi produkcióját, tán majd még egykor megérem ennek az örömét is.
Hát szóval ez a művész ifi már a harmadik generáció a Virágh családban... Úgy tudom az édesapjuk na meg ő is Budapesten fejtik ki művészi tudásuknak gyakorlatiasságát.... valamelyik templomnak a hivatásos orgona kántorjuk.../ Tán a belvárosi templomban ??? / nem tudom...
A kántorizálás a 1945 után nem volt valami szeretett, örvendetes foglalkozás, pártunk és kormányunk / az akkori/ nem szívesen nézte azt az embert, aki erre pályára lépett, vagy ezen az úton fejtette ki ténykedéseit,... nagyon sok gáncsoskodást kellett nekik legyőzni..., de azért túléltük ennek a tövises korszaknak is minden szegecselését,... Végtelenül szép pálya volt akkoriban kántori állás, ezreket és ezreket ifjúkat és öregeket tudott az énekesnek az örömében átitatni, mi sem volt szebb, mint amikor pl. a vasvári templomban na meg amikor magam is kántorizáltam több helyen..., énekre bírtam több száz legszebb hangú orgonasípokat, emberi torkokat,... mert legszebb orgonahang az emberi hang, ezeknek az összecsengése szívet lelkeket felemeli megtelik a szív, a test a szent daloknak harmoniájjtól.
Már többször hivatkoztam rá, de most is megemlítem, hogy valahogyan átformálták, átírták az egyházi szertartásoknak menetét, elsorvasztották a volt szép népi egyházi daloknak éneklését,... nincsen népének, csak tátogató és a semmibe bámuló, ásítozó emberek üldögélnek a padokban, kihalt a templomi ének, nekem és ennek a korosztálynak idegen a mai egyházi fungálas mise alatt. Kár, hogy engedik elsorvadni a szép és évszázados volt egyházi népénekeket, amin generációk nőttek fel... „Pedig a dal: A dal a szív beszéde”... fényes láng az istenség szikrája... a dal egy örök viruló tavasz, ez ma kihalóban van.
| |
|