 |
    |
 |
LISZT ÖSSZES ORGONAMŰVEI Aki szereti az orgonamuzsikát, a hazai és a nemzetközi lemezkiadás páratlan CD-jét hallgathatja. Liszt Ferenc öregkori alkotásai azok az orgonaművek, amelyeket Virágh András orgonaművész játszott lemezre a Pécsi Székesegyház lenyűgöző hangú orgonáján. Virágh, a mester halálának 110. év fordulóján emlékének adózik, hiszen összes orgonaművéből ez idáig nem készült összefogó album. A művészt a közönség szeptember 28-tól élőben is hallhatja, őt koncertet ad a fővárosi Egyetemi templomban, majd vidéki városokban: Egerben, Debrecenben, Szegeden, Kecskeméten és Székesfehérváron lép fel. Helyreigazítás: Ez a fiú, már a vasvári Virágh Endre kántornak az unokája, aki szintén orgonaművész tájékoztatott Catómió János.... Tehát nem az idős Virághnak a fia, már unokája. Ezt a fiút én nem ismerem, nem is találkoztam vele. Én az idősről és a fiáról emlékeztem meg. Ez a fénykép nekem is egy kicsit ismeretlen volt, most már tudom ő harmadik Virágh Endre hogy hol él nem tudom, majd megérdeklődöm. Amikor ezt a fényképet megláttam a Nők Lapjában az agyamban azonnal kicsapódott az a múlt, amiben élt ez a művész, maga a családi környezet, édesapja, édesanyja, és mindaz ami élő eleven valóság volt (Téves ez az állításom, mert ez a fiú még akkor nem élt, az édesapja és a nagyapja éltek, akik szintén Endre nevet viseltek), amikor ez az ifjú élt Vasváron. Hogyan is volt? Mikor volt? Kik voltak a szülei? Hogyan ismertem meg akkoriban még csak cseperedő ifjút? és még kérdezhetnék sok mindent, de hadd kezdjem meg a történetet ami nekem nagyon kedves és emlékezetes volt és marad is számomra. Ő a legifjabb Virágh Endre, akinek az édesapját és a nagyapját ismertem. Ő még akkoriban nem élhetett, ez én tévedésem, amit most írok ez az édes apjára és nagyapjára kötődik... Ahogyan a rege mondja magam is vasvári gyerek voltam, itt éltem át az első háborúnak dicstelenségét, itt jártam elemi, majd polgári iskolába, és még nagyon sok-sok kedves emlék köt ehhez a kis városkához, abban az időben nagyközséghez. Vissza kell forgatnom az agy tekervényeit az 1925-26-ös időszakra, mert akkoriban kerültem valami kapcsolatba Virágh Endrével, a vasvári kántortanítóval... Ugyanis 1925-ben Pápára kerültem az ottani Állami Tanítóképzőbe, mint prepa, első éves tanuló, hallgató. Gyerekkorom óta kedveltem a zenét, a citerát, majd kaptam egy hegedűt, na meg szájmuzsikát, szorgalmasan tanulgattam a nótákat belőlük kicsalogatni, ment is mindegyik hangszeren a nótacsokor. Annyira megszerettem a nótázást, főleg a hegedűn, hogy amikor a teheneket hajtottam ki a legelőre Zsidóföldi utcán át, vittem a hegedűt, és útközben nótázgattam a hegedűn. Az utca lakói mondogatták, szól a hegedű a Gyula hajtja a teheneket az Ancslikba az nagy gödör, ez a nagy gödör azért keletkezett, mert amikor építették a vasúti pályát, a nagy töltésekhez innen termelték ki a földet, Vasvár-Oszkó-Molnári közti vasúti töltéshez. Ezt a területet beültették akácfákkal, szép kis erdő keletkezett, majd idővel nagyszerű legelő nőtte be a homokos talajt. Szóval muzsikus lélek voltam, játszottam citerán, szájmuzsikán, majd hegedűn később képzős koromban zongorán, orgonán... Megszereztem a kántori oklevelet is. Na de mi ez Barabás István igazgató univerzális egyetemességéhez viszonyítva, aki több irányban fejtette ki alkotó munkásságát, orgonált, egyházi énekes imakönyvet, temetkezési könyvet szerkesztett, vezette a helyi tűzoltó egyesületet, termelőszövetkezetet alapított, nagyszerű kertész volt, saját gyümölcsös-faiskolája volt, aki az adott környezetnek, talajnak azaz a vasi tájnak kitermelte a legjobb almásait, körtéseit... Bámulatos energiával tudta életre kelteni Vasár kulturális felemelkedését, a nagy Római Katolikus Népiskola elemi iskola hatalmas épületének az emeletén lakott, üvegajtón át lehetett hozzá bemenni. Az üvegajtóra nagy betűkkel volt felírva "Főtanító" / gyermeki szemmel bámultuk az óriási kultúra apostolának a fészkét, templomi áhítat övezte be e hajlékot. Ő tanított meg bennünket hogyan kell gyümölcsfákat oltani, szemezni, bámulatos összetett műveltséggel rendelkezett, csodálatos szép éjféli miséket rendezett, orgona, cigányzenekar, tűzoltózenekar, énekkar a kóruson csodálatosan tudta az éjszakát, "Csendes éjt"... áhítattal, melegséggel betölteni. A templom roskadásig megtelt hívőkkel, a tele torokból kipárolgott párás levegő lecsapódott a mennyezetről, valóságos cseppkőbarlanggá alakult a templom. Ma hiába keresnénk a párját, ilyen nincsen, az én generációmmal az utolsó örököseivel végleg kihalt a " Falu lámpása "... végleg szellemében, erkölcsében, műveltségében, barátságában, az emberek egymáshoz való viszonyulásában, egy kifordított világ alakult ki a második világháború után, a falu lámpásai kihaltak, de kihalt a falu is, minden más lett, az emberek a nagy vagyonszerzésnek hajszájában élik életüket, ridegség lett. Hát szóval Barabás Istvánról egy kötetnyi könyvet lehetne megírni, arra is volt ideje, hogy egy gyufás skatulya cserebogár fejért pénzzel, vagy cukorral, jó cselekvési jutalompontokkal honorálja, volt jutalom és büntetési pontok halmaza. De most nem Barabás Istvánt akarom betűkbe önteni, talán még csak annyit, hogy 1919-ben vagy ekkoriban valahogyan úgy emlékszem a volt politikai lépéseiért a domonkos papok állásától megfosztották, de ezt nem merem pozitívan állítani, de valami dereng bennem, szóval bűnül rótták fel a baloldali politikai szózataiért. Majd ezt megtudakolom. Na természetesen ily nagy emberi, pedagógiai zseni után bizony nem volt könnyű helyébe hasonló összetételű utódot beállítani. Ekkor írtak kb. 1921-et, nem tudom,.. de ekkor már polgárista voltam, Vasváron..., de az idő mohája, belepte már az agy tekervényeit, nem emlékszem vissza hitelt érdemlően, csak dereng ami még a múltból. Na szóval helyébe jött Virágh Endre kántortanító..., aki a kántorok zsenije volt szintén. Az idejére esik a mostani vasvári orgonának a beépítése,... arra a jól emlékszem. Többször magam is elmentem délutáni időszakban, amikor pécsi orgona " Angszter " cégnek szerelői rakosgatták egybe ezt a három manuális orgonát..., hangolták. S ekkor még nem tudtam, hogy egykor magam is meg fogom szólaltatni a csodálatos regisztereket. Virágh Endre megbűvölte ezt a hangszert, két kézzel a mauálokon, majd két lábbal a pedálokon a legcsodálatosabb melódiákat tudott belőle kihozni. Nemcsak az orgona, de Virágh Endre torkában is nagy kincs volt. Bariton hangjával elbűvölte az ájtatos lelkeket, szépen tudott énekelni. Amikor játszott, énekelt valóságos művészet volt, s ekkor már felvillant bennem az a vágy, ha egyszer én is játszhatom rajta, és igen el is érkezett az ideje kb. 1927-28, amikor hegedű mellett, elkezdtem zongorán, majd orgonán nyomkodni a fehér billentyűket. Óriási akarattal, erővel igyekeztem e hangszerek felett győztes lenni, és így több alkalommal találkoztam Virágh Endrével, az apával, lakásukon, később megengedte 1928-29-ben, hogy a vasárnapi kis misen már én orgonálhassak. Nagy boldogság volt ez számomra és a mi a legfájóbb, ezt szerette volna megérni édesanyám,... de végzet hatalma elvitte a magas mennybe 1927-ben. Mégiscsak egyszer megtörtént a nagy csoda, Virágh Endre a kántor megnősült, mégpedig a Király kávéház tulajdonos (csak bérlő volt) lányát vette el feleségül... Loli. Na rendben van, hogy megnősült, de valami nincsen rendben, valami rendellenesség pólyázta körül ezt a házasságot..., mert bizony a feleség " zsidólány " ami nem való egy római katolikus kántorhoz. Ha jól emlékszem a Domonkos papok is ezt nagy bűnnek tartották, nem volt helyes ez a választás,.. de ha már megtörtént ám viselni kell a vele járó hátrányokat is, mert bizony ekkoriban / 1921-22-es időszakban egy ilyen összetételű házasság nem volt megnyerő a vasvári elitnek, zsidónő!!!??? Ez nem lehet, nem is igen fogadták be baráti köreikbe, zsidónő.... Úgy hiszem a papok nyomására történhetett, hogy a " zsidónő "a Loli, ha ez volt a neve, megkeresztelkedett, római katolikus vallást vette fel... és szorgalmasan járt a templomba, mindig a kórusban láttam a férje mellett. Más részleteit aztán nem igen ismertem, nagyon sokan megvetették a kántort ezen balga lépéséért, hogy mivel szédítette meg a kávéház urának a lánya, Bandit, erről nem szól a fáma...., de érezni lehetett hogy valami űr maradt a házasság után Bandi és a Vasvár hívek között,... nem karolták fel az ügyvédek,... és a többi vasvári urak, elhidegültek Banditól... kár volt ez a lépése, de a szerelem az nagy úr, "Isten azért rejtette el a szívet, hogy senki se lássa " !. Tán ifjúkoromban nem is tudtam, azaz nem tapasztaltam volna, hogy zsidósággal szemben is valami ellenszenv volna, főleg Vasváron, ahol a kereskedelmi vonalon csak zsidók voltak a tettesek. pl. Reberger vegyes kereskedő, itt volt inas a Jani bátyám..., vagy a Beiner vegyeskereskedő a Zsidóföldi u. elején. Fia Béla: nagy gabonakereskedő... Eckstein rőfös kereskedő, idejártam rolettákhoz szükséges fonal rokkázásához, a boltba is besegítettem, jártunk Vásárra, az én reszortom volt kékfestő vásznak és delin kendők eladása, nagyon szerettem ezt a szakmát, majd a Lövinger rőfös, ő adott hitelbe mindennemű fehérneműt, amikor 1930-ban állást kaptam Rábakovácsiban. Na aztán jött Pártos Imre, divatkereskedő, gavallér ember volt, mert a téli bálok alkalmával nagyon sok cukrot csokoládét vett Ilusnak a nővéremnek... Volt még kettő osztálytársam Vasáron: Mester Imre, Horváth Károly, akik sohasem mertek arra vállalkozni, hogy e csodálatos hangszert megnyergeljék... s az én szereplésemet nem is nézték valami nagy örömmel, hiszen az Imre és a Karcsi nem vállalkoztak egy ilyen próbálkozásra,.. na az én térdem is remegett az első alkalmakkor,... hiszen a nagy templom, a hatalmas hangszer és ez a kis Gyuszika akarja birtokolni, akkordjait szinkronba hozni?... Ez akkoriban számomra, de az ismerősök körében is a nagy tetszést aratott, de közben voltak irigyek is, mert éreztem az Imre apukájánál, hogy amikor én orgonáltam, ő pedig mint hű templomba járó, mindig a kórusban foglalt helyet, oldalt, engem jól látott az orgonánál, nem mutatott valami derűt kisugárzó arcot,... Na ez a bakterkölök akar orgonálni, az ő fia pedig hallgatag, erre a nagy aktusra nem vállalkozik, pedig ők is igyekeztek zenei vonalon haladni, de az kevés volt ahhoz, hogy a tettek mezejére kiálljanak. Sokat, de nagyon sokat gyakoroltam zongorán, harmóniumokon, így a nyári szünetekben a Vasváron az iskolában volt harmónium, megkértem Virágh Endre kántortanító urat, hogy napközben muzsikálhassak és nagy szeretettel támogatta a kérésemet. Na így kerültem be a családi körbe... így ismertem meg a mostani orgonaművészt mint kis gyermeket, Endrét, Lacit / Hegedű művész lett/ , és lánykát, valamint a kántor feleségét..., a nevét elfelejtettem.... Na őróla akarok pár sort írni... emlékezetül. Virágh Endrét mint kántort, helyes embert, habár nem volt dalia, kisebb termetű ember volt, de kedves mosolya, barátsága nagy érték volt benne. A vasvári lányok örömest mentek énekelni fel a kórusba,.. többek között Molnár Teréz, ha jól emlékszem, a Zsidóföldi utcában laktak, szép szoprán hangja volt, a miséket végig énekelte a kántor mellett, és még voltak többen mások is, akik örömmel vették volna Virágh Bandi udvarlását... Természetesen én ebben a műfajban ekkor még éretlen tacskó voltam, írtak kb. 1921-23-at, tán nem is érdekelt ez a műfaj, házasság udvarlás..., ki tudta ekkor ez mire való. Általában Vasváron, mint az egész országban a zsidók vitték a főszerepet a gazdasági, pénzügyi, de talán a kulturális vonalon is... Abban az időben főleg az én koromban ez nem is volt visszatetsző, csak jó viszonyban éltünk egymás mellett. Orvosi vonalon futott Dr. Bíró... emlékszem 1935-ben nála jártam mert mandulám begennyesedett és féltem, hogy nem tudok elutazni Rómába. Ekkor elmentem az orvoshoz, akinek mondogattam a tényállást, hogy hosszú út előtt állok és nem tudom hogy jót tesz e, ez az utazás. Kérdi: hová utazom?, mondom Rómába, a tengerpartra.... Nagyszerű ez, mert ennek a gennyes mandulának a sós tenger párája gyógyhatású lesz a torkomra.... Így is lett,..., elutaztam és a tengeri klíma meggyógyította a torkomat. Na aztán az ügyvédi pályán futott.. Dr. Dénes ügyvéd, remek ember volt, tudott a falusi emberek nyelvén csevegni..., a fogadószobában volt a páciens várakozása,... de ott lévő kis asztalkán illatozott a szivar, pálinka...., bizony nem volt szűkmarkú a panaszosokkal szemben, hamarosan el is terjedt a jó ügyvéd neve a szomszédos falvakban,... volt zsidó elemi iskola, imaház, kis zsinagóga... Pártos volt a tanító, a kántor..., de hol is volt a zsidó temető?... elfelejtettem... Volt nyomda, Zinger Gyula özvegy édesanyja vezette az üzletet, Polgáriba is több zsidó fiú járt velem iskolába, sohasem volt nézeteltérés köztünk, éltünk jó barátságban, szeretetben. Volt a " ringlispiles " Klein zsidó.... négyszer kellett hajtani fenn a pódiumon és akkor egyszer fel lehett ülni, de sokszor hajtottam és így ülhettem fel. Nem volt pénzem arra, hogy felszálló jegyet vehessek, le kellett dolgozni a felszállás költségét. Na aztán ez a Klein zsidó kölök hogy hogyan arra nem emlékszem állítólag ő is mint munkaszolgálatos Kőszegen volt bevonulva, akkor amikor én mint szálláscsináló kettő héten át ezzel az alakulattal azaz ennek az alakulatnak voltam század parancsnoka, és ez a vadember amikor megjöttem Szibériából, koholt vádak alapján bíróság elé cipelt, nyakamba akasztottak nyolc hónapi börtönt, állásvesztést, tizenhét hónapi internálótábort. Ezekről már úgyis írtam bőven. Itt most nem ismétlem meg ennek gazságát. Ez a szemét alak magyarosított, így lett Klein-ből Koltai.... Meg kell emlékeznem Lőviékről is akik tej-vaj üzemet tartottak fenn, fiúk volt a Gyuszi, akit polgáriban korrepetáltam, fizetségem egy csésze kakaó és vajas kenyér. De jó volt... Nem sorolom tovább a zsidó családokat..., de jó viszonyban voltunk velük, barátságban éltünk együtt. Ennek dacára csodálkozom azon, ha ennyi zsidó család élt Vasváron és ők voltak a Vasvár vérkeringésben a főrugók, miért vette a nem zsidó felekezetű, Virágh Endre házasságát megvetve, tán egy kicsit megbotránkozva. Nagyon kedves asszony volt Virágh felesége, többször voltam náluk, mint kis prepát, képzőst nagy szeretettel fogadott, elbeszélgetett velem. Virágh Endre nagyszerű énekkarvezető volt,... dalárda vezető, és állítólag egy alkalommal próba után, asztalon állva és leugrott az asztalról, rossz ugrás volt, combnyak / porcogó zúzódást szenvedett / óriási fájdalmai voltak ekkoriban még az orvosi tudomány nem ismerte a protézis betevését az ágyban húzatták sulyokkal a lábát, izületét széjjel..., de hiába nem gyógyult, állítólag a sok fekvéstől stb..., tüdőgyulladás elvitte az élők sorából. Most 1996- őszén a vasvári temetőben jártam, édes szülőim sírjánál. Virágh Endre sírját is felkerestem, gyertyát gyújtottam, a gránit tábla hirdeti a nevét, itt nyugszik feleségével egyetemben. Ennyi az élet,.. az én korosztályom még emlékszik rá ismerte és ismertük... a jelen már nem tudja ki volt az a Virágh Endre,.. ellenben a fia szintén Virágh Endre folytatja a nagy orgona muzikalitását, művész lett találkoztam a művésszel Kőszegen, Szombathelyen, amikor itt orgonált. Tovább él benne édesapjának ősi tehetsége. Úgy tudom Bandi a jelenben 1998-ban Budapesti templomnak az orgona mestere .Főplébánia templomban. Vasvár nekem mindig igen kedves kis városka volt, habár sok-sok szomorú napnak voltam szenvedője, édesanyám halála... főleg... itt éltem át az első világháborút, a kommünt, a 133 napot.... stb. 1940-ben kerültem el véglegesen Vasvárról, amikor megnősültem... Utólag tudom, hogy többen is vonzódtak hozzam, voltak anyukák aki szívesen fogadtak volna vejüknek, de valahogyan nem voltam elég érett ahhoz hogy a házasságra lépjek, pedig édesanyám halála után a mostohaanya igazi mostoha sorsot adott, de a nyári szünetben csak Vasvárra mentem, ott volt édesapám, ha ugyan édesapának lehet mondani,... ott voltak az ismerősök barátok, akikkel elszórakoztam, Mester Imrével naponta mentünk a Rábára fürdeni, de rajtunk kívül sok százan jöttek ide lubickolni, szórakozni este felé mentünk a Zsilinszky vendéglőjének a kuglizópályára, gurítottuk a nagyszerű gyökér kugligolyókat, a nyári vakáció telítve volt... Sok-sok emlék köt most is Vasvárhoz, ha megyek vonattal Vasvárra, mindig gyalog megyek be a vasútról... és sorba veszem a házakat, a volt lakóit, de hol vannak már?.... kihaltak, új lakók telepedtek be a házakba, akiket már én nem is ismerek, de ők sem ismernek engem. Így lettem én idegen itt ahol egykor ismert voltam. A vasvári volt elemi népiskola falán a következő felírás olvasható fekete márvány táblára vésve: Barabás István l855 - 1936 45 éven át VASVÁR néptanítója Haladó népművelés Apostola kiváló tanügyi író Jeles szervező A magyar tűzrendészet országos hírű fejlesztője A szövetkezeti mozgalom úttörője. Vasvár fejlődésének előmozdítója, a dolgozó NÉP hivatott vezetője volt. Emléke éljen örökké 1958 Vasvár község tanácsa Magam is csodálattal eltelve olvasom ennek a nagyszerű embernek emlékül állított márványtábláját... Igen engem is tanított, azaz akkor volt igazgató, kb. én 1916-17-ben voltam elsős elemista, tanított valami Gabi néni, aki később Sóos Pali tanító felesége lett Csényében..., majd valami Varga Erzsi tanítónő, Kiss Imre tanító ... Tier Róbert tanító fúvós zenekar dirigense... Varga Kálmán... nagyszerű ember, volt orosz hadifogoly az első világháborúban..., sokat mesét a katonai hadifogoly életéről. Hangulatos, mindig kedélyesség sugárzott le az arcáról..., majd mindezt betetőzte Barabás István igazgató, akiben gazdag sokoldalúság burjánzott. 1997. március 12-én leutaztam Vasvárra, több okból..., mert nekem ez az út, ami vezet Szombathelytől Vasvárig... gyermekkorom, ifjúságom egykori regélő, vadregényes élményekkel telített és megrakott, úgyhogy a vonatban nem olvasok, nem beszélgetek, csak ülök és ülök, az ablakon át bámulok kifelé. Messze, messze visznek az emlékezetek..., jönnek sorba az ismerős állomások, falvak, Németh Mária operaénekes sasfészke, mily gazdag nő volt, majd jön Rábamolnári, na ez a táj aztán igazán emlékezetes, hiszen mint kiserdült, rövidbugyogós gyerekből okleveles tanító lett, és bizony a lányos mamák előtt ez nagy tekintélyt jelentett, így nagyon szívesen fogadtak Rábamolnáriban. Sely Gyula körjegyző otthonában, volt két szép eladó lányuk,.. nem árulták őket, csak szívesen fogadták a magamhoz hasonló partiképes fiatalokat. Magam is többször tettem tiszteletemet náluk, s kisebbik lányuk, a nevére már nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, mintha Nelli vagy Elli volt, nem tudom... minden alkalommal barátságos fogadtatásban részesítettek, kellő tisztelet és megbecsülés alapján..., de semmi ígérgetés, vagy várható fejlemény kizárásával zajlottak le a pitvarlás órái később, lány korában a család, körjegyző közben meghalt..., a két lány és a mama beköltöztek Szombathelyre, a Hunyadi úton vettek házat,.. a mamával itt többször találkoztam, nagy szeretettel beszélgettünk el... csak ami aztán szomorú látvány volt az évek elteltével, a mamájuk igen elmeszesedett, nem lehetett nyitott ajtó, ablak mellett tartani..., többször mentem el a házuk előtt, a mama, a jegyző-né ott állt az ablak előtt és kérve-kérve könyörgött, hogy nyissam ki az ajtót, ablakot..., hát természetesen ezt nem tehettem meg..., észrevétlenül aztán elköltözött az örök hazába. Ez a lányuk, na meg a testvére a másik lány szintén itt laktak a Hunyadi úton... Az idősebb lánynak valami baja lett a lábával, amputálni kellett,.. hogy aztán hová lett??? Mi lett a sorsa??? Ő is valahogyan eltűnt, nem találkoztam vele... A fiatalabbik pedig úgy tudom hogy férjhez ment.... aztán most ő volt az vagy a lánya, férjhez ment, Dr. Szerdahelyi fogorvoshoz, aki itt a családi házban, a Hunyadi úton nyitott fogorvosi rendelőt... Vele még nem találkoztam,... tán majd egyszer megszólítom.... Most egy nagy kanyart tettem visszafelé,.. de ahogyan megy a vonat, az emlékek tárházából jönnek elő az ifjúsági élményeknek szépségei,.. Na aztán ahogyan zakatol a vonat kerekei, elhúz egy kis ház előtt na ez a kis házikóban élt egykor egy igen kedves barátom, Saller Géza, akinek az édesapja szivattyúzta a Rábából a vizet az állomásra... s akkoriban a gőzmozdonyok itt szívták magukba a több köbméternyi folyóvizet, nem volt meszes, nem volt vízköves... Hát szóval Géza, ez a fiú remek gyurma volt, éles eszű, kedves pajtás, ezzel a fiával jártam Vasváron polgári iskolába... A lakástól az iskola lehetett 6-7 km, de mit számított ebben az időben,... gyalogosan a lakháztól az iskoláig, és vissza... Ma elképzelhetetlen állapot volna, hogy egy gyerek ekkora utat bejárjon naponta, négy éven át...., de edzetté, munkabíróvá tette a helyzet az akkori helyzetből kinövő gyerekeket... Géza, mint jó tanuló, a negyedik polgári után különbözetei vizsgával bekerült a gimnáziumba, majd később a premontrei teológián mint paptanár került ki az életbe. Legutolján / kb. 1992- körül / megtudtam, hogy Keszthelyen lakik, itt meg is látogattam, nagy nehezen vissza is emlékezett a volt polgári iskolás korra,... s ezzel lezárult ismét egy ifjúkori történeti visszaemlékezés... egy szép gyermekkornak megmaradó májusi ígéretes időszaka. Mekkora kitartás, tenni akarás, tanulási vágy összpontosult Gézában..., szinte csodagyerek volt. A rokonok, Dezsőék hallottak róla Keszthelyen, de mintha úgy emlegették volna, hogy nem igen ismeretes, nincsen közszereplése, sem mint papnak, sem pedig mint tanárnak... Lehetséges tán, az elmúlt felkorbácsolt ideológia neki is adott leckét, elnémították... vagy ki tudja? Majd még egyszer, ha megyek Keszthelyre, megkeresem.... Ám íme, nem kell nekem a vonatban olvasni, párbeszédet folytatni, beszél hozzám a múltnak minden kilométere, a vonat robogása, a vidék, táj volt berkei, falvai. Nem is szólva, most dübörög a vonat át a Rába vasúti hídján, egy szempillantás le a haragos, kanyargós, vizes kutyorjai, örvényei, oly emberi áldozatot kívánt ez a Rába... Ide jártunk fürdeni Vasvárról... több százan.. Mester Imrével a szünetben naponta bicikliztünk e tündéri nyaraló helyére... Serdülők, ifjak, idősek nyári kirándulóhelye volt kasznó, ahol végtelenül jó hangulatban teltek percek, órák... Itt születtek barátságok, szerelmek, kinek-kinek mi volt a kedvenc szórakozása. Estefelé indultunk Imrével hazafelé, de útközben volt egy vasúti őrház, e házban ittunk nagyon finom aludttejet..., remek és jóízű, menetes minden fertőzéstől. Naponta, hetente ismétlődött ez a kirándulás,.. amíg csak nem lettünk házasok, mert akkor már nem jártunk haza Vasvárra... így kiesett ez a nyári szórakozás.... Már nyújtogatja is a nyakát a " diósi templom ", magasan áll a dombtetőn és így messze is lát..., s itt aztán már torlódik az agyban a sok-sok kedves, de van szomorúság is a múltban... Ily sűrű gondolatoknak sokaságában értem el Vasvárt, állomás, kiszállni.., majd az ott várakozó autóbuszra felülve,.. elérkeztem a busz végállomására..., itt aztán már csak pár lépés, húgom a Gizus..., kellemes meglepetés, öröm... közben egy kis ebéd elfogyasztása..., a sógor a Gyula, a Gyótyos... egy kicsit magába roskadva, gondterhes tekintettel, éli a napjait... Na itt igyekeztem némi útbaigazítást kapni a múltról. Barabás Istvánról, Virágh Endréről..., valamiben tudott is eligazítást adni... Korábban már írtam Virágh Endre kántortanító nősüléséről, a megnősülése nem váltott ki a vasvári polgárságból valami nagy örömet..., mert a Loli, a szép ara,.. zsidó származású volt...., habár a zsidóvallást elhagyva,.. katolikussá keresztelkedett, de ez nem igen enyhítette a vasvári elitnek állásfoglalását... Ahogyan a sógor mondja valami Bognár nevű bérlő volt aki bérelte a kávéházat és ennek a lánya volt a Loli.... Majd ezt még tisztázni kell, mert a sógor valamiképpen, nem volt olyan hangulatban, hogy ezt a témát boncolgassuk..., inkább szívesebben gombokat huzatolna be, mert abból lesz forgótőke, pénz; és ő ezt egy életen át űzte, gyakorolta,.. pénzzel kelt, feküdt, mint ügyes kereskedő vérévé vált az üzletiesség. Ha van üzlet, van jó kedv is, ha nincs üzlet, akkor kedv is sorvad. Kedves Gizus és Gyula! Kedves Mindnyájatoknak örömteli karácsonyi Kegyelmeket és Istentől megáldott boldogabb és gondtalanabb B; U; É; K; 1966. Kedves Gyula, hogy nem képeslapot küdök, annak a következő a magja: Nemrégen olvastam a Nők Lapjában... és ott felfigyeltem egy fényképre, s mint nézegettem, szemlélem, JÉ!!!!! ez meg a Virágh Endre fia az orgona művész szintén Endre.... s ekkor valahogyan én ezt a fiút ismerem, s még tovább ismerem azaz ismertem a családi mozaikjainak is egy jó részét,.. ez nekem nagy örömet okozott, de írásközben megakadtam, azaz írtam-írtam a múlt emlékeit de mégis hiányzik pár adat és arra kérlek, hogy a Gerencsér Lacit is kérd meg és a következő kérdésekre próbáljatok nekem hiteles adatokat gyűjteni. Én a kérdéseket megszámozom és Nektek csak számra kell hivatkozni, a másolat meg van nekem. 1., Mettől meddig volt Barabás István volt iskola igazgató Vasváron? 2., 1919-20 táján belistázták a domonkos papok?, ha igen mikor és meddig volt felfüggesztve?. 3., Mikor tették egészen hűvösre, nyugdíjba?, és hová költözött a nagy épületből? 4., Munkaterületének főbb állomásai: iskola igazgató... kántor... zenekari karnagy... stb.. és még mik voltak a munkakörei? 5., Maradt e valaki a családból?, fiú, lány?.. és hol lehetnek?.... 6., Mikor került Virágh Erdre, mint kántor Vasvárra?...... 7., Honnan jött?, hol végezte a képzőt?.... 8., Mikor szólalt meg az új orgona a templomban? Hány regisztere van? Hány sípja, fém, és fa? 9., Hogyan értékelte Vasvár a kitűnő kántort?.... Hogyan olvadt bele a vasvari közösségbe?.... 10., Kik voltak azok, akik a kórusban örömmel énekeltek mellette / pl. Molnár Teri, a Zsidóföldi utca végéből.... 11., Mi volt annak a kávéháznak a neve, ahonnan kiemelte a feleségét? Ki volt a tulajdonos? Neve, vallása, hogyan fogadta a vasvari elit ezt a házasságot? 12., Hogyan tudott beleilleszkedni a feleség, mi volt a leánykori neve? Hogyan könyvelték el a papok ezt a frigyet?.... 13., Mikor lett beteg a Virágh E. és mikor halt meg? Miben halt meg?... Na nem folytatom a kérdéseket, légy szíves üljetek össze majd a Ferivel és Jegyezzétek le a pontokat, számozottan és majd én egyszer / ja igaz... ha lehetséges az iskolán tündöklő márványtábláról / Barabás István / szerezzetek egy fényképet, ha nem megy akkor pedig a Feri írja le szó szerint a tábla tartalmát, nagy kérés?, talán majd az ünnepek után... leutazom hozzátok... és amit összegyűjtöttetek magam is leírom... kérd meg a Ferit segítsen ebben a gyűjtő munkában. Ha esetleg volna valami irodalma Barabás Istvánnak, valaki már megírta ezt a történelmi időszakot / Szakály Jancsi pl. / akkor majd megszerzem, ha tudom... Ugye nem haragszol, ha most ekkora kéréssel fordultam hozzád?..., de valahogyan szeretném megörökíteni a magam számára e múltnak egy morzsáját. Na látod ennyi nem fért volna rá egy képeslapra, ezért kellett ezt a megoldást választanom... Ha véletlenül pesti hosszú nálatok lesz karácsonykor akkor írjátok meg ezt nekem, nehogy akkor menjek oda zavarkodni. Tán december 30 körül lemegyek, de azért előbb majd megtelefonálom, jó e a dátum, vagy máskor. Szóval majd tudatom az érkezésemet.. vagy elmarad, majd jövőre!!! Ismétlem jó egészséget és örömteljes napokat. Szombathely, 1996. december 17. Ölelve csókolunk Benneteket | |
