 |


|
 |
 |

Gyászhírek

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy
FŐZŐ JÓZSEFNÉ
szül. Czeglédy Ilona
életének 91. évében csendesen elhunyt.
Örök nyugalomra kívánsága szerint
szűk családi körben helyeztük el.
Gyászoló családja.
VAS NEPE
1997. január 30. CSÜTÖRTÖK
csak ennyi az egész,
hát csak ennyi????
Igen csak ennyi? Könnyes, harmatos szemmel, harangozó dobogó szívvel merevedik rá az ember egy kis fémdobozra, alig nagyobb a tenyérnél, két szép koszorú közt, virágcsokor mellett plüss szt. Mihály lovához hasonló fekhelyen pihen ez a dobozka, csak mereven nézünk, bámulunk, néma ajakkal kérdezzük, Ilus, Szikra Te vagy itt, vagy hol is vagy?... Isa pur és hamu vokmuk, írja az első halotti beszéd,... Ennyi?... és semmi más... semmi.
Szikra sorsát ismerve, a halál közeledtét sejtettük... már megfosztották a felismerésnek tudatától. Üveges szemmel néz a látogatóra, de azért látni rajta, hogy valamit keres az agya,.. valamit perget a lelkének kerekei közt, ki ez?, mit akar?... s van is egy normál kapcsolat agytekervényeiben amikor minden normális kontaktusba jut, és ekkor egy kis édes, de érezni lehet valami fanyar mosoly elönti az arcát.... felismerte a látogatóban a régit,.. de ez a felismerés nem tart sokáig, pár perc és mintha csak mondaná.... megyünk, indulunk, vannak odaát... és ismét harmatos lesz a szeme, lecsukja és fonnyadt arcbőre sejteti, hogy igen kevés már az életnek az éltető olaja... csak pislákolva ég,.. de azért meg ég... de semmi remény arra, hogy még valaha is lábra állva, visszatérjen a szeretett otthonába a Szikra szanatóriumba...
Ami nem volt kétséges... jött a gyászhír Acsádról... az öregek otthonából... A hírt Vasváron vette Gizus húgom... ő látogatás alkalmával az egyik ápolónak busás távirati / telefon díjat / előlegezett, megadta a vasvári címét,.. ha netán az utolsó lélegzése is beáll, akkor értesítse őket, Gizus Vasvárról azonnal telefonált hozzánk... tudta a végzetet, egy testvérrel kevesebben lettünk... egy szerető anyai szív megállt, nem dobog többé, két fia / Géza, István / maradt árva... s a mi testvérünk indul a nagy útjára, elköltözött e siralomvölgyéből... helyet keresett a holtak birodalmában.., hogy felkutassa a nagy titkot, lelkek honában. Ha a Gizus nem ilyen gondoskodó és előrelátó, hát bizony mi a fától aki itt lakik Szombathelyen,.. Istvántól nem kaptunk volna értesítést..., tán az volt a rögeszméje, majd az újságból megtudtuk az elmúlást... ő nem tudatta volna édesanyjának a halálát. Hogy mire jó ez? Nem tudom..
|  |
|