 |


|
 |
 |

Mi lett a sorsuk Károly bácsiéknak?...

A legnagyobb baj az volt, ami általában a proli nemzedéket jellemezte, Ilonka is aki a nagy vagyon sugarában élte a világát, a sok-sok pénz mellette nem gondolt arra, hogy kellene okosabban is gondolkodni.... ne Erdélyben vegyünk birtokot, ne a főtéren vegyünk emeletes házat... mert ki is tudta volna előre, hogy ezeket a tulajdonokat egykor elkobozzák, de még meg is büntetik, honnan és miből szerezte rá a pénzt?... Csak azt akarom mondani, nem tudtak venni egy kisebb méretű, de kényelmes, összkomfortos családi házat, ami majd megmaradhatott volna, nem..., pl. a Hunyadi úton sok-sok kis családi ház álldogált, eladásra várt, nem, nem... proli szaga van neki... Na ezt a témát nem folytatom, és a sors dobálta őket ide is, oda is... így kerültek Vakbottyán utcába..., ez a lakás még csak tűrhető volt... Itt adogattak el értékeiket, mi is ekkor vettük meg tőlük az öreg Nógrádi festményét... falusi táj... de nagyon szép festmény... a mai pénzértékben tán több mint százezer pengő... akkoriban pedig tán 4-5 ezer forint lehetett... Kínálgattak több festményt is... de mi sem voltunk azok az igen okosak... nem láttuk hogy mily nagy értéket hordoznak magukban... elmúlt...
Ebben az utcában sem laktak sokáig... így kerültek a Kisfaludy utcába emeletes háznak egyik részébe..., na itt volt a Karola csillárja addig míg vevő nem jött érte...
Most nem célom, hogy őket fektessem a boncasztalra... Ilonka borzalmasan fukar, szabad szájú nő... mindenkibe csak ellenséget lát... pénzét akarják csak... nehéz természetű nő volt..., ezért biz szegény Károly bácsi... nem is tudott mellette egy kacagást, derűt elkövetni... Ilyen rideg és önző környezet után azért jött oly szívesen a Szikra Szanatóriumba... itt volt mosoly, vicc, nevetés... családi melegség... ezt Ilonka borzalmasan gyűlölte, nem szerette, hogy károly itt otthonra talált...
És mi lett a nóta vége?....
Károly bácsi bekerült a kórházba..., prosztata bántalmak és egyéb,.. öregségi panaszok,...csakhamar elköltözött a földi életből... Ilonka még egy ideig tengette életét a Kisfaludy S. otthonában... a barátságnak szálai köztünk megszakadtak, valakik, mások vették oltalmukba Ilonkát... és tudtunk nélkül szintén kiköltözött a holtak örök városába... Mindez amit én most itt leírtam ez tán 1980-as időszakokban játszódtak le, pontos dátumokat nem tudok írni.... az emlékezetből kiesnek az évszámok... beolvadtak a semmibe... a feledésbe... Hát ennyi az élet? Ennyi....
Szikra pedig igyekezett a családot fenntartani... Józsi a sógor, úgy emlékezem közben malom ellenőr is volt... a malmosoktól kaphatott lisztet,.. stb.. így a mindennapi kenyér, biztosítva volt...
Mindenképpen Szikra élelmes asszony volt.... nekem mindig feltűnt hogy Porpácról évente jön a tűzifa,... jön gabona... Etel néniék küldik... jó-jó, igen börtönre jöttél meg....István ebből nem értett meg semmit sem előbb... ugyanis amikor a nagy szabadságharc 56. elbukott, leverte az orosz haderő óriási gépezettel, ekkor az újra lábra kapó komcsik volt ÁVOS-ok kezdték begyűjteni leszámolásra azokat, akik a nagy felszabadító időszakban valamit is tettek a komcsik ellen. Úgy tudom, hogy 56-os időszakban István a helyi vágóhídon volt alkalmazásban... s mit tett mit nem..., de kereste az AVO... szőrös keze... és erről Szikrának volt tudomása, ha István hazakerül, akkor lefogják... és ki tudja a többit,.. ez a kép jelent meg Szikra lelkében,.. amikor fiát ismét meglátta, nem tudott örvendezni a megtért fiának, sőt korholta a hazajövésért.... Ellenben Erzsi az akkori arája... az örült, hogy István ismét a karjaiba jöhet, tervezgethetik a jövőjüket... Erzsinek ekkor már volt egy kis leányotthona itt fogadta Istvánt.... aki szívesen tartózkodott Erzsinél, de ezt a Szikra nem vette jó szívvel, azért történhetett meg az, hogy amikor megvolt már az eljegyzés..., István elfelejtett haza menni... Szikra meg sejtette, hogy hol van, nem restellet az éjszakában útra kelni..., majd Erzsi ablaka alá állott, megveregette az ablakot..., s döbbenve nyugtázta, hát itt vagy István?... Rögtön rápirított, azonnal gyere haza, mert még nem aludhatsz Erzsinél, nem volt meg az esküvő....
István engedve az anyai szigornak, habár lázongott, és főleg tűrhetetlen fellépésnek vette a jövendőbeli anyósától ezt a szigorúságot,... István és anya ballagott haza, ellenben a mérnök nő, az Erzsi sohasem bocsátott meg ezért később sem, amikor már törvényes férje lett István. Szikra pedig mint anyós... Sokszor nem kenyérrel, hanem bizony kővel dobott vissza Szikra felé Erzsi. Pl. nem tudom..., de ugy hírlett, hogy az anyósát... Acsádon sohasem látogatta meg az öregek otthonában éveken keresztül... Nem merem ezt állítani, majd megtudom és akkor helyesbítek....
Az évek jöttek, mentek... Szikráék családjában is sok változás állott be... Ilus... mindig megtalálta azt a kis rést amelyen keresztül besurrant egy kis éltető napsugár.
Karokától elvették a főtéri nagy viragüzletét,.. gyönyörű volt ez az üzlet... nagy forgalmat bonyolított le... kifinomult ízlése alakult ki az üzleti élet felé, grófok, bárók, gazdag polgárok tudtak itt virágot venni, s ebből az üzletből üres kézzel kellett államosítás után elmenni, nem vihetett el magával semmit, emlékszem, gyönyörű velencei csillár szórta a fényt az üzletben..., és ez hogy, hogy, már nem emlékszem... de mintha valahová az elvtársak kihelyezték volna... üzleten kívül... később Főző Károlyné / Ilonka néni / valahogyan ezt megtudta hogy a Karola csillárja hol székel...és, hogy hogyan sikerült neki visszaperelni... s a csillár Károlyékhoz került. / Nagy volt... magánházban csak nagy szobákban, halban tudott volna elférni / lényeg magam is Károlyék konyhájában láttam meg, ideiglenesen ott helyezték el, amíg nem talál a csillár igazi gazdára, gazdag vevőre... Ekkor már Károlyék is az összeszedett morzsákból éldegéltek, de volt még bőven mit aprítani a tejbe.../ balatoni nyaraló, festmények, kristályok... stb..
Emlékszem, ha bejöttem Szombathelyre, akkor mindig a Schmaj / Savaria/ vendéglőben ebédeztem, egy deci tokaji bort ittam. És nem fogyott el egy forintom, ekkor mint kezdő tanító egyszáznegyvennégy forinttal kezdtem. Nagy pénz volt, hiszen egy pár cipő 6-10 forint volt.... szóval ha voltak is mélypontok / boletta világban/ de a nemzet fel tudott emelkedni, ez a mai nemzet sorvasztó elvtársai szeretnék elhitetni a mostani ország lakókat, hogy három millió koldus országa voltunk... egy Forint volt a napszám, de ugyanekkor tizenhat fillérért hoztak helybe a Zalai, Gosfai borokat Rábakovácsiba... Szóval és tettel általában kiegyensúlyozottabban élt az ember nem kellett félni este az utcán tolvajoktól..., rend fegyelem, erkölcs uralkodott minden téren. Ma süllyed 1996- 97-es esztendőben a nemzet hajója, lángeszű csalók, üzérkedők, hamisítók, betörők, sikkasztók, gyilkosok stb. különböző maffiák lepték el az országnak minden sarkát.
Na hogyan is tovább?
Visszatérve,.. Ilus és Józsi szent frigyéből kettő fiú született, Géza és István... Egészesges, életrevaló gyerek volt mindkettő... Géza tán a szellemi magtárból többet jussolt, így tudott az egyetemen is boldogulni, István az pedig örökölt valami kereskedelmi, üzleti, számbeli, pénzügyi szakon többet, amiért később mint főkönyvelő, és egyéb szakterületen talált otthonra...
A második világháború sokaknak meghozta a börtönét, fogságát, elesettséget, kifosztását, Rákosi rendszer megalapozta a középrétegnek a teljes felszámolását, a nemzet alja került felül, korpa közé keveredett ez a termelő osztály, lezüllesztették a mezőgazdaságot, ipart, gyárakat, idegen érdekeknek uralma alatt nyögött az ország, majd 1956-ban a nagy elnyomatásunk borzalma alól kiszabadult pár hétre, s ekkor ezrek és ezrek hagyták el az országot..., óriási észkombájnok termeltek a külföldi országoknak pacára... Géza és István szintén ráléptek a disszidálóknak az útjára..., elhagyták az országot..., tudtommal kint keresték egymást, de nem tudtak találkozni, közben Géza kikerült USA-ba Philadelphiába, ott került be a Kinoin gyógyszergyártó gyárba,.. ott vett magához egy amerikai nőt... és hat utóddal ajándékozta meg amerikát, mert magyarnak nem mondhatók..., mert egy szót se tudnak magyarul..., az a magyar, aki külföldön nem magyar nőt vett el feleségül, ott a ferfi, eltemethette a magyarságát, mert az idegen nőnek, idegen lett Magyarország is... A magyarokat " cigányoknak becézték a külföldi feleségek is "....
Na ezen időközben Ilus is megtudta Géza sorsát... Istvánnak meg idehaza maradt már akkor kiszemelt arája /salköveskúti Hegedűs Erzsébet vegyész mérnöki képesítéssel, aki állítólag megtudta Istvánnak a külföldi címét, csalogatta haza édes kis Istvánkáját... célba is ért a csalogatás... egy szép napon István beállít édesanyja ablaka alá... bebocsátásért könyörög.. amint Szikra kinéz az ablakon... látja ám, hogy visszatért a fia, nyugatról... Gézát nem találta.... és ekkor az anyja így kiáltott fel: miért jöttél haza nagy és meleg szívről tanúskodnak Etel néniék... mondom magamban... és semmi több, nem kerestem a hátteret, miből is fakadhat ez a jótett, honnan ered e jóságos forrás, később kaptam rá választ csak...
Édesanyám valaha mint lány örökölt valami Gyuri bácsitól Porpácon földet, rétet, erdőt.... ez a Gyuri bácsi valami öreglegény lehetett, mert emlékszem amikor meghalt az esti imádságba mindig édesanyám belefoglalta a meghalt Gyuri bácsit... egy-egy miatyánk repült fel az egekbe... de aztán nincs tovább. Na, ezt az örökséget úgy tudom Etel néniék használták... s egyedül Ilus volt a haszonélvező, a bérleményt évente Szikra vette fel... se ő, se mi nem kutattunk a részesedésről... Jó is volt ez így,.. pár csepp volt Szikráéknak, ..nekünk meg nem hiányzott. Valahogyan így rémlik bennem ez a történet...
Amikor kihúzták Miklós és Karola alól itt helyben a táptalajt alóluk, hogy hogyan és miképp? Miklós és Karola is felköltözött Budapestre... mondván Miklós majd itt próbál újra talpra állni, Karola is megnyerte a jövő bolt nyitása felé... tán a tartalék pénzét is elkérte a jövő számára... Én egy alkalommal fenn voltam Budapesten... és ekkor meglátogattam Miklóst, és tény Karola is ott tanyázott tétlenül..., várva a szerencsét..., de biz a pénz csúszott, az üzlet bukott..., ennek következtével egy alkalommal Karola megjelent Szombathelyen..., nyitott magának egy kis kócerájt. virágüzletet, hogy hol?? A jelenlegi MESZÖV vonalban a Kálvária utcával szemben, a jelenben már emeletes házak vannak itt. Ha jól emlékszem valami Marics nevezettű boros üzlet volt a szomszédságában.... Mi lett Miklóssal?...
Miklós 56-ban amikor megnyíltak a határok, leomlottak a vaskerítések, USA-ban kötött ki, ekkor már ott volt Géza is... Miklós megnősült... Szikra volt nála..., ugyanis Géza vitette ki USA-ba, de a menyével nem tudott békében élni... Szikra itt is jutasi őrmester akart lenni, Géze felesége ezt nem tűrte, és egy szép napon a Szikra Miklóshoz költözött, ott segédkezett a boltban...
Pitiáner dolgokban nem tudott az anyós és a menny azonosulni... pl. Szikra idehaza megszokta, mint általában mindenhol, ha marad délről étel és az ehető lesz vacsorára is, akkor a magyar asszonyok elteszik vacsora időre a déli maradékot, takarékosság... munkaerő megtakarítás... Na Szikra amikor látta, hogy délben mennyi étel maradt még meg, mondván ez jó lesz estére amit nem tudtak délben elfogyasztani, nyitotta a hűtő ajtaját, hogy majd itt megmarad romlatlanul estére, erre fel a meny nem, nem... tiltakozott.. mámá ...mámá emésztőbe kell dobni.. kukába... Szikra szíve majd meghasadt ennek láttán...és ilyen hasonló esetek követték egymást... Mert pl. Józsi is kiment egyszer Gézához...
Józsinak csak legyen innivalója... étel nem fontos...
Józsi ivott, és hűsölt a nagy hűtőszekrény előtt, mert ahogyan mondották, akkora hűtőszekrény volt, ha kinyitották a kánikulai hőségben, perceken belül lehűlt a szoba is a kiáramló hidegtől...
Így a Józsi a menyével szép összhangban éltek... ezért aztán írta egykor nekünk, vagy az Ilonkának, hogy az apját százszor is kivitetné, de az anyját egyszer sem...
/E sorokat írom: 1997. február 19-én./
A sógort, a Józsit könnyebben lehetett kezelni, azaz jobban tudott a társasságban bele helyezkedni, volt benne valami közösségi, barátibb motívum, főleg ha már a garaton lecsurgadozott két-három pohár a föld véréből, jó borából ekkor megszépült körülötte a világ, mindenkiben kedves testvért látott, így is társalgott, /édes testvérem/... és jöhetett a többi fröccs, részegre sohasem itta le magát, de jókedvhez mindig kellett pár pohár bor, vagy sör, de ez ritkábban, mert a magyar ember bort iszik és nem sört, ez a szomszédok itala.
Józsinak nagyon sok barátja volt, főleg asztalai koma, barát, testvér... ilyenkor teljes mosoly, derű lepte el az orcáját..., bővizűen tudott beszélni, élményeit elmesélni, különben egyben helyben járt a barátságnak a kereke, olyan volt mint a vízimalom nagy kereke, ha nem kapott kellő mennyiségű patak, folyóvizet, akkor a kerek egyhelyben állt, várta a duzzasztónak hömpölygő áradatát...
Duzzasztott állapotban igen kellemes volt a vele való társalgás,.. élmény dús volt a párbeszéde, s ilyen felhangolt állapotban Szikrával Ilussal is mindig a legudvariasabb hangnemben tudott társalogni,... Nekem csak igen kellemes élmények maradtak meg a sógorról... Engem nagyon szeretett, s amiben tudott segített. Testvéri szeretetben tudott élni baráti köreiben, volt neki valami Ede bácsi barátja, ha jól tudom valami vasas, öntöde, munkában volt jártas, mindkettőnek felcsillámlott szeme, amikor valamelyik kiskocsmában egymásra találtak... Mily nagy baráti, emberi, lelki nyitottsággal tudtak egymáshoz viszonyulni, beszédtémából sohasem voltak szűken, beszédszünet sohasem volt, az élmények sokasága halmozódott fel bennük, s mind jobban mondták a múltnak pergamen lapjain megsárgult történelmi eseményeit... Barátságuk tiszta és nemes volt.
A sógornak volt egy jó szokása,... mint a jó tejes lónak, tudta a ló, hogy hol kell megállni... / Nagygencs példa az én tejes-hátaslovam.... / szóval a sógor ha az irodából, vagy a templomból battyogott hazafelé akkor már tudta merre viszi az útja és hol van egy itóka, egy kis kocsma... és bizony volt olyan eset is amikor kettő, három kocsma is akadt hazafelé s ezekbe betért egy-egy poharazgatásra, baráti csevegésre... ritkán ült le asztalhoz... ha csak a helyzet úgy kívánta... egyébként állva szürcsölgette a pohár tartalmát... stb. képezi a vacsora elfogyasztását, magasra hágott a jókedv, ettek ittak / közben a társasságból az egyik fő, tán a Varga Gyuri a kalapos, megbeszélte a pincérrel a főúrral, hogy egy aranykanalat betesznek a jámbor lelkű barátjának a nagykabát zsebébe... szóval előkészített bombarobbanásra készen voltak...
Amikor az evést, ivást jó hangulatban befejezték... fizetés után... indulni készültek... mindenki ment a ruhafogashoz, hogy felvegye ki-ki a maga hacukáját..., de a főúr nagy sebbel-lobbal jön feléjük és nagy, nagy bocsánatkérés, elnézés közepette mondja a sajnálatos eseményt: Uraim egy arany kanál hiányzik...
Erre a főúri kijelentése jött a műfelháborodás... kikérjük magunknak,... mi nem vagyunk tolvajok és egyéb felpaprikázott hangjelzések... de a főúr ismételten kijelentette, nagyon sajnálja, de egy aranykanál hiányzik....
Szegény pára mit sem sejtve..., szintén kiabált a pincérrel... tessék megnézni a zsebeket...!!! A pincér ettől tartózkodott..., de csak tessék..., nincs itt mese... náluk ez lehetetlen jelenség...
Ez a vitatkozás azzal zárult, hogy, a pincér sok-sok bíztatás után tényleg kezdte a nagykabátok zsebeit tapogatni, forgatni és az egyik kabátból mindenki szemeláttára és meglepetésére kihúz egy aranykanalat... és felmutatja. A nagykabát ennek a szerény és jámbor úrnak a zsebéből került elő... mindenki nagy szégyennel vette tudomásul a megtörténtet..., majd elájult a vétlen barátjuk... valahányan nagy bocsánatkérés mellett,... lesütött fejjel távoztak a Kávéházból.... főleg a makulátlan barátjuk... nem tudta felfogni, hogyan kerülhetett az ő kabátjába az " aranykanál. ".... sok-sok idő eltelte után, amikor már a szégyennek sebei bevarasodtak... szintén egy ilyen összejövetel alkalmával elárulták a nagy titkot, hogy az egész kanálügyet ők rendezték meg..., de sohasem felejtette el a barátjuk ezt az estét, és főleg nem bocsátotta meg ezt az éretlen és sértő, emberi méltóságot megalázó viccelődésüket... és sorozatban rendeztek újabb és újabb kacagtató cselekedeteket.
Pl. egy alkalommal mennek be a mulatóba... a cigányzenekar hangszerel... libasorba állva, elöl a Hosszi / a Jani/, majd sorban a Varga Gyuri... Károly bá... a Hosszi elől amint megy odaért a cigányok elé, egy óriásit fingott, mondván a cigányok felé: ezen a hangon kezdjétek....
Mindezen élményeiket a Szanatóriumban elmondották, nagyokat nevetünk... kacagtunk... a bajokat feledtük, a mát temettük, a holnapot építettük. Mindezek a kedves és mozgalmi életnek a mozaikjai kb. 1930-40-es időközben játszódtak le zömmel, hiszen ebben az időszakban, ha voltak is gazdasági pénzügyi hullámzások, általában Magyarország jóval elhagyta a szomszédos országok pénzügyi valutáris értékét, hiszen a bevezetett Forint messze el hagyta a szomszédos Ausztria Schilinget, egy forint kb. 40 hellert, fillért ért.
És ezt a csinált bort, felcímkézett üvegekbe, felcímkézte.. és eredeti feltupírozott borként dobta be a piacba, a korcsmarosok hordószám vitték tőle Pós féle fajborokat....
Na ez a gazdag Pós... Miklós mesélte, olyan gazdag volt, hogy amikor a püspököt meghívta vacsorára hozzá... ekkor a legdrágább porcelánok kerültek elő na és ami a legértékesebb azon aranyból készült evőeszközökkel volt terítve az asztal... csodálatos pompa, fény kísérte a vacsorát... És most hol van a Pós ?
Erre nem tudok válaszolni... ő is elhagyta a földi siralomvölgyét... mi idősebbek ismertük, az üzeme ott volt, szemben a Pintér ügyvéd házával... Hollán Ernő utcában... már a régi házak itt eltűntek... új házak, üzletek nyíltak... e nagy vagyon mellett nem élt nagy lábon, egyszerű polgárként eléggé kopottan járt tengette életét, vigyázott a vagyonára, mert egy több milliós embertől hallottam: megtartania vagyont nehezebb, mint megszerezni... azaz mindig attól féltek ezek a milliomosok, hogy elvesztik a hatalmukat a vagyon felett, és szegények lesznek... tán még koldulni is kell majd nekik... Szóval állandó rettegésben éltek... gyüjtöttek, raktároztak, rejtegettek, rettegtek.... mindig féltek a vagyonuk elvesztése felett...
Az tény, hogy az akkori gazdag iparos és kereskedő elit azért tudott élni,.. jártak a kávéházakba, mulatókba... s közben úri módon tudtak költekezni..., de nem szórták könnyelműen a pénzt, sőt többször voltak fukarok, mint bőkezűek. Úgy emlékszem, mivel németes volt a neve a következőképpen írta a nevét: Posch...
Itt kell elmesélnem egy tréfát...
Korábban írtam, hogy amikor már Károly bácsi, Varga Gyuri, a kalapos... Hosszi / a Jani/... és még mások... ünnepnapok alkalmával elmentek egy-egy kávéra a Palac kávéház, a Király utca sarkán díszelgett, nagyon fényes úri hely volt... óriási ablakokkal. Egy alkalommal egy huszártiszt a lovával az ablakon át beugratva ment be a kávéházba, óriási csörömpölés, ijedség..., a pincérek, vendégek... jaja... de semmi. Uraim a számlát fizetem, mondta a huszárkatona tiszt, valami grófi vér keringett ereiben... ez ma már csak mesének illik be,.. de megtörtént eset volt...
Hogy visszatérjek a Palac kávéházra... Károly bácsiék baráti körében volt egy igen jámbor, de becsület és a tisztesség, az erkölcs földön járó jámbor lelek volt... ezt a nagyon érzékeny barátjukat viccelték meg, egy nagyon erős viccel, de talán ez több is mint a vicc... de az időtöltésbe ez is belefért, a napi gondok és terhek viselése mellett szükséges volt az ilyen kitételekre.
A történet pedig így szól.
Nagy vacsorát rendeltek Károly bácsiék, stb. A kávéházban, a terítés gazdag porcelánkészletből került elő, majd arany, ezüst evőeszközök garmadával volt terítve az asztal... természetesen a pincérek erős leltári kimutatás mellett rakták a drága holmikat az asztalra,... tudva, hogy hány kanál.. villa...
|  |
|