 |
    |
 |
Hát hogyan is volt az a bizonyos taníttatás?.... Édesanyám sokáig beteg volt, beteg nő volt apám személyében, és én ekkor nem tudtam mi az a nemi éhség.... apámnál ez a tünet jelentkezett anyám halála után azonnal.... de úgy emlékszem a korábban megirt köteteimben ez a történet megíródott, így most nem ez a fő téma. Hát akkor mi?... az, hogyan is tanulhattam én édesanyám halála után?... Erről is írtam, apám nem törődve, hogy már két évet végeztem a tanítói szakon, még hátra van három év... kijelentette továbbra nem biztosítja a tanításhoz szükséges pénzeket, nem tanítat, lakatos inasnak ad, stb-stb.... Ekkor lépett be a Feri bácsi, édesanyám testvére, aki a jelzett időben Oszkói állomásnak volt a főnöke... ő volt az édes feleségével Erzsi nénivel egyetemben, aki azt mondotta: én majd előlegezem a tanítási díjat... havi ötven pengőt,... és majd ha végzek, akkor majd visszafizetem, az egyezség létrejött, szeptemberben mehettem vissza Pápára a harmadik évfolyamra.... csodálatos öröm... boldogság... Nem volt ám ez kis pénz, ötven pengő....!!!! Egy nagyon szép olasz puplin ing 8 pengő,... igen szép férfi öltöny 60-80 pengő... egy liter bor 20 fillér.... egy csodálatos vízhatlan téli bakancs 25 pengő... Apám Feri bácsi gavallér tettét nem tudta megakadályozni... Szóval három éven át kaptam én szorgalmasan a havi ötven pengőt... én pedig gondosan beosztva élhettem pápai / tanulói / éveimet.... Na és mi lett a kölcsönadott pénzzel? Mikor adtam vissza...???? Nagyon érdekes eset... amikor én végeztem 1930-ban Feri bácsiék tőlem sohasem kérték az adósság kiegyenlítését, de még csak nem is emlékszem arra, hogy valaha is beszédtárgya lett volna az adósság visszafizetése.... pedig 30 x 50 = 1500 pengő ez óriási pénz volt... egy jó tehén volt kb. 80-100 pengő... ekkor énekelték 200 pengő fix-szel az ember könnyen viccel.... Hát miért is nem kerték tőlem Feri bácsiék a kölcsönt.... szinte egészen meg is feledkeztem ezen kötelességemről, de mivel nagybácsimék tőlem sohasem kérték, így én valahogyan el is felejtettem. De mégis megkapta Feri bácsi a tartozást, de hogyan is....??? Emlékszem a vasvári 71-es vasúti őrházra, ahol mint kis gyermek növekedtem testvéreimmel együtt a supniban... este lefekvéskor édesanyám imára szólított fel bennünket..., s ima közben mindig édesanyám így szólt: imádkozzunk a meghalt Gyuri bácsiért... és mi akkor karban mondottuk Gyuri bácsiért az imát... és ez esténként megismétlődött, hogy ki volt az a Gyuri bácsi.??? Rokon??? Testvér??? Ekkoriban nem folytattunk nyomozást kiléte felől... de az imák repültek a magasba..., hogy miért kellett a Gyuri bácsiért imádkozni, azt sem tudtuk..., csak ostromoltuk az eget, imáinkkal... Édesanyám halála után már nem imádkoztunk a Gyuri bácsiért, apám nem tartotta számon, mással volt elfoglalva...., a maga jelene, jövője, nemi vágyainak kielégítése, na meg a mostoha üzletének a felvirágoztatása... stb-stb... Szóval Gyuri bácsit b. listára tettük..., nem volt beszéd téma... Naptárak megújultak, évek mentek... Ilusnál nagy családi események történtek..., majd mint család beköltöztek Szombathelyre Szőkeföldi utcába... Nagyon sokszor voltam nála, és voltunk nála... Ilus mindig tudott valami kis mosolyt sugározni, mindig volt valami harapni valója... A Józsinak, a sógornak meg dugi bora.... Többször felfigyeltem úgy őszi, tél előtti időszakban, hogy Porpácról Ilusnak hoznak gabonát, fát... Etel néni édesanyám testvére intézte ezen adományok küldetését,... minden alkalommal magam is szerető szívvel nyugtáztam Etel néninek ezen adományok küldetését. Rendben van,... ehetnek a tyúkok, van búza..., meleg lesz a szoba a küldött fától..., mint testvér sohasem érdeklődtem, nyomoztam hát valójában miért is ilyen jószívű az én Etel nénem?... Ilus sem szólt róla soha semmit..., de azért mindig juttatott valamit, ami a testet táplálja.... Az évek szálltak,.. az őszi rakomány legtöbbször szekéren megérkezett Ilusékhoz, rendben van, de nyitját, a titkát sohasem kerestem ennek az adománynak,... Hát mondtam magamban ezek mind falusi termények... Etel néniék kigazdálkodják ezt az adományt... és ennyi az egész,.. nálam feledésbe is ment az egész... Igen ám, de most jön az egész jószívűségnek a titokzatossága... Kiért is imádkoztatott bennünket édesanyám?.. Gyuri bácsi... Ki volt ez a Gyuri bácsi?... Porpáci öreg legény,.. aki sokat járt a Zsófi nagyanyánkhoz... Itt a Zsófi néni valószínű mint anya pártfogasba vette ezt az öreg legényt... gondozta,... etette, itatta.... anyámat nagyon megszerette a Gyuri bácsi... és úgy akarta leróni a szeretetét, hogy Porpácon a Gyuri bácsi egy házat, nagy telekkel, valamint, öt-hat hold földet édesanyámra iratta... telekkönyvileg, ebben az öreganyám a Zsófi néni igazi ügyvéd volt.... Szóval van egy ház, van pár hold föld...., ezeket az ingatlanokat bérlemény fejében értékesítették, amíg anyám élt addig ő kapott érte bérleményt, majd később Etel néni jóvoltából az Ilushoz csapázott be az évi bérlet...., hát szóval itt van a kutya elásva...., minden évben anyám ingatlanának a bérleményét szállították be Szombathelyre a Szőkeföldi utcába... Most jut eszembe, amikor még a vasvári 71-es vasúti őrházban laktunk, egy nap azt mondja nekem apám, holnap elmegyünk Balozsameggyesbe Németh Jánosékhoz, jó gazda hírében élt ott, valami rokonság is fűződik hozzájuk,... Így is lett befogtuk másnap a teheneket és a Pap malom irányában a rumi sűrűn közelítve érkeztünk meg Balozsába... Erről már írtam egyszer, itt dicsérték délben az ebédnél a jó finom tort krumplit, ez volt a gazdag paraszt vendégi ebédje.... / itt kell megjegyeznem most utólag Balozsameggyes arról lett híres azóta, 1997, hogy a falu szülöttje az itteni tanító Pavlics Károly fia a Feri, Amerikában a holdon járó autónak lett a feltalálója és most pedig a Marson próbálja a felfedezéseit a földre juttatni, erről is már írtam... Szóval eljöttünk Balozsába kb. 1920- évek berkeiben, miért is jöttünk?... Ja valami gabonát hoztak Porpácról, az ottani gazdag Kiss-ék küldték valami árenda fejében. Mit tudtam én hogy ez gabona miért és honnan van? ... hát jó. Most esett le a húsz fillér, ez a gabona szintén a Gyuri bácsitól örökölt. Anyám útján jutott a bérlemény Porpácra, valószínű, hogy a gazdag porpáci Kiss-ék bérelték a földeket, és ősszel elhozták Balozsába, ugyanis a Kissné a Mári néni Balozsai lány volt, innen került Porpácra, valami Kiss nevezetű vette feleségül... Németh lány volt, testvérei voltak János, István... Balozsában gazdag parasztnak könyvelték el őket,.. ugyanis Balozsa szegényes falu volt, zsellér, cseléd, cigány lakókkal... itt már 10 holdon felüli gazda az nagy tekintély volt... Ezek a Németh azaz Kissék már kihaltak, a János bácsinak a fia Jancsi, aki elvette a Pavlics lányt, a jelenbe még Rumban laknak. 1997 Jancsi tanító lett,... Találkoztam vele,.. cserkész parancsnok lett, és én adtam a zászlójukra egy rézből öntött cserkész jelvényt, amit fel is tettek a zászlórúdra,.. lehetséges hogy még megvan... Egy kis rézlapocskát szegeztünk melléje a rúdra,.. nevem olvasható rajta, de lehetséges, hogy tán már nincsen rajta. Legutóbb a Kovácsi templomban láttam a zászlót /1996/ akkor még a jelvény a zászlórúd csúcsa és a kis plakett ott volt... Szóval jöttek a bérlemények Porpácról..., amit még kezdetben apám majd anyám halála után a nővérem könyvelt el... De én mindezekről nem tudtam, senki sem mondotta hogy a porpáci gabona miért jön..., hát csak jött, akkor rendben van, egy gyereket nem érdekelte a gabona származásának jogosultsága.... Most térek rá igazából a mondanivalómra, hátszóval a Gyuri bácsi földjei, amit édesanyám örökölt, mint gyermek... Édesanyám halála után... mi is történt...? Egyszer az dobta felém a húgom a Gizus, hogy apám taníttatott ki.... Na ja... amikor apám értékesíteni akarta a porpáci földeket... el is adta... úgy tudom..., akkor a Feri bácsi elő állt a követelésével, a taníttatásra előlegezett pénzzel..., amit apám nem akart megadni neki. Ekkor a Feri bácsi bírósági úton szerzett jogorvosságot, a bíróság meg is ítélte a jogosultságot... Szóval bírósági ügy lett belőle,... Na és ezt húgomék nagyon rossz néven vették..., mondván bíróság... bíróság... a baj ott volt hogy ezt az örökséget nem ők tehették zsebre..., de erről nekem akkoriban 1930 és utána sem mondta senki... Szóval nem apám taníttatott ki, édesanyám örökségének az árából lettem én tanító... De erről még Feri bácsiék sem meséltek nekem semmit,... sohasem emlékszem a panaszukra... jó hogy ezt az utat megtalálták megkapták a pénzüket így nekem nem kellett a fizetésemből törleszteni a volt tandíjakat örök hála Feri bácsiék felé...ugyanakkor húgomék pedig zokon vették ezt a lépést, de ugye már ott volt a mostoha,.. minden fillért a mostoha kasszájába kellett volna juttatni, vagy jobbik esetben, húgomék ezt is akarták örökölni,... de erről a krónika hallgat, és ha mindezeket próbálom egy kicsikét is napvilágra hozni, engem marasztalnak el,.. mert én mindig csak a vagyont. Tehát hatvanhét év távlatából akkor írtak 1930-at most 1997-et, és most kell valamiképpen helyre rakni egyes homályos múltbéli elferdülés... Az tény, ezt nem is tagadom, mindig hangosan hirdettem, ha nincsen Feri bácsi nincsen Erzsi néni, akkor soha nem lehettem volna kántortanító, stb. Igen is ők állítottak a sínre 1927-ben amikor visszamehettem Pápára a harmadik képzőbe. Utólag aztán mondogatták, igen a papa taníttatott... ja meg a Jani a bátyám is küldött pénzt, de nem maradhat ki a nővérem az Ilus, aki szintén küldött pénzt, azt nem tagadom, hogy nem adhattak,.. a Janira emlékszem, hogy egyszer egy havi ellátásomat fizette volna,.. de csak halványan emlékszem erre vissza igazi bázis Erzsi néniék voltak... Szóval az a Gyuri bácsi, akiért oly sokat imádkoztunk, édesanyám öröksége lett pár hold föld, tán a ház is... állítólag a papa ide le is akart költözni... mármint Porpácra... megkezdte a szállítást... így került édesanyám szép lógós luszter lámpája Etel néniékhez, Lajos fiához, ezt sohasem kaptam vissza a jelenben is Porpácon van... Valaki most azt kérdezné meg, mond te szerencsétlen kit érdekel hogy te hogyan tanultál ki,.. ki állott ki melletted, ez igaz is, tudom hogy elveszett idő és papírpazarlás..., de csak idegen szó, mert engem nagyon is szórakoztat, még akkor is ha senki sem fogja az életben olvasni. Az tény hogy a szereplőknek java része már kiköltözött a temetőbe..., ők már nem fogják olvasni...., a leszármazottakat pedig teljesen hidegen hagyja,.. sőt még tán valami lelkiismereti zavarodottságot is okozhatok egyesek elalvó lelkében. Na mindegy, nekem az írás nagy szórakoztatás számomra..., természetes nyomdabeli értékük nincsenek, de engem szórakoztattak és szórakoztattak, azzal, hogy alvó poraiból életre keltem múltat, ismét élővé teszem a múltnak egy rövid idejét.... Akinek nem tetszik ám ne olvassa el. Csak azt akartam megvilágítani az utóbbi sorokkal, nem a papa taníttatott ki, nem a papa fizette a havi tandíjat, nem a papa izzadta ki az évi kiadást. Csak az bántja őket, hogy azt a bizonyos Gyuri bácsi hagyatékának a pénzbeli örökségét nem élvezhette teljes egészében a papa, na meg a mostoha, de föltételezem hogy a porpáci Gyuri bácsi féle hagyatékot nem emésztette fel teljes egészében az én pápai tanuló éveim... Tán maradt is belőle még valami..., na és ki örökölte egyáltalán ha maradt belőle valami is..., majd talán egyszer erre is fény derül... Igaznak emlékezete áldott!... és én úgy érzem amit írtam keveset írtam, de igazat írtam, ha tévedtem volna is valamiben valahol, boldogan meghallgatom az ellenfelet. Jöjjön..., álljon elémbe...!!!! 1997. aug. 24. | |
