 |


|
 |
 |

... az ŐSZ visszanéz...

Lehetséges hogy mások számára ez fertelmes időpocsékolás, értéknélküli termelés, minek is kell a múlton merengeni, felidézni... van valaki aki ezt igényli?
Nem érdekel, a napokban láttam a TV-ben, sziklafalakra óriási erő megfeszítéssel kapaszkodni, előtte egy meredek sziklafal, alatta egy óriási szakadék, magam is megborzadtam a látványon... hát ez kinek jó,… miért kell?... egy pillanat és a mélység örökre elnyeli, kihull egy élet,... de csinálják az én szememben ez isteni kárhozat, elvetemültség… és biztosan, akik ezt csinálják, vállalják, hogy sziklafalak meredek oldalán egy csöpp kis kiszögelés bekapaszkodva igyekeznek legyőzni a végveszélyt és próbálkozni, centiről centire felfelé.... ki érti ezt,- csak azok bírják csinálni és nézni is akik e sportnak a megszállottjai, elkötelezett sziklabirtokba vétekői, ha én most találkoznék ilyen megszállott sportmannal és kérdezném, mi ebben a pláne?... tán meg is sajnálna, vagy egyszerűen hátat fordítana, és igen sajnálná, hogy nem tudok elszakadni a földtől... az igaz is, aki már a sima talajon is néha-néha keresem az egyensúlyi helyzetet, s ekkor sziklákra gondolva ez egymagában öngyilkosság volna számomra.
De ha nem lett volna a sport, a tudomány különböző ágaiban megszállott elköltekezett emberek, pl. ha nem írja le Mikes Kelemen a rodostói akkori élményeit, akkor mi ma honnan merítenénk valódi helyzetet az akkori történelmi eseményekre. Én úgy érzem nincs elveszve semmi, a szó elillan, mint a legszebb harangszó is az éterben elhalkul, majd elnémul. Mostanában van mód arra hogy mindent valamiképpen megörökítsünk a jövő számára, lehet raktározni, bármikor, fel lehet ébreszteni a megfelelően elraktározott szöveg, dalszínjáték, ásatás, kirándulás... a mai tudomány előtt mindjobban kitárulnak az agy tekervények, s talán több ezer évi álomból keltik fel az ősdénből a csodálatos múltat.
Az igaz, hogy sok-sok percet órát üldögéltem az írógépem mellett, de nem veszett el e perceknek értékei, mert ha egy darab múlt életre kel, óriási erőt tud adni a további életküzdelmének, nincsen elveszett pert, nem kell mindig nagy tudálékosság ahhoz, hogy valamit létrehozzunk, amikor Colombus elindult érzéseinek biztatására nem az a szándék vezette, hogy most mekkora szolgálatot fog elkövetni az emberiség számara... Sokszor a véletlenek szülik a nagyot, maradandót, de íme Kolombusz beírta a nevét örökre az emberiségnek szent emlékkönyvébe.
Most persze egyvalaki egyszerre felkapja a fejét... na-na... csak te is nem arra pályázol, hogy a neved leülepedjen a fergeteges történelmi viharoknak záporában, nem erről nincsen szó, senki se vádoljon ilyen rágalommal... láttad már a Balaton partján, nyári időszakban, vagy valaha édesanyámat, Etel nénit, aki naphosszat, hetekig, különböző színű pamutokkal varázsoltak szép fehér, vagy ekrü vászonra csodálatos virágkompozíciókat, kinek és miért ültek tán évet is egy-egy terítő elkészítése mellett... és csinálták...
az ŐSZ visszanéz…
Dallas c Tv. sorozat már hányadik epizódját közvetítette a TV és még mindig vannak lelkesedő és sóvárgó nézők, akik elmerülnek e családi drámák, jellemtelenségek, tán úgy is mondhatom tán undorító embertelenségeknek nyílt és sorozatos ocsmányságoknak folyamata, mert mondván az én kedves párom, ez az élet... igen az élet nagyon változatos kaleidoszkóp képeket tud bemutatni, azért mégis na szabad mondanom, ha valaki, mint emberi példány, kiemelkedik a hétköznapok sokasodásából és rejt magában vagy magán olyan fiziológiai elemeket, amik az embert megfogják, tudja a nézőt, a szemlélőt betölteni valami gyönyörrel, akkor tán egy kicsit durva is a hasonlatom, de mégis azt kell mondanom, a látványosság folyamatában nem az illetőnek a szaros seggét igyekszem szemeimmel legeltetni, mert ez teljesen undorító és perverz betegség... jó-jó az élet nemcsak üde, telitett mosolyból áll, vannak olyan percek, tények, események amelyek csak függöny mögé, és nem a függöny elé valók a nézők számára... Természetes nemcsak a kikeleti virágbimbókat fakasztó májusból áll, de azért nagyobb örömmel tölt el annak minden ragyogása, életkeltő pompája, mint egy korai májusi hajnali fagy, ami mindent letarol, amit eddig bőmarkúan sotogatott szerteszét a réten, kertben, a nagy természetben.
Természetesen az ember sárból, napsugárból van összegyúrva, aki él, mozog, lélegzik, táplálkozik, szaporodik, derül, vigad, sir, zokog, szenved, könnyeseik, és kinek ezekből melyikből lesz nagyobb hozadéka, melyik fogja betölteni e rövid földi pályafutását, hol vannak az elmúlt évezredek ezelőtti kulturális a maga idejében félelmetes fizikai, erkölcsi, politikai hatalommal megspékelt nagyságok, csak egy pillanatra is ha belenézünk a több ezer évvel élt, és a maguk kulturális műveltségüknek halhatatlan nagy kulturális műveleteivel örökre beírták a nevüket az emberiségnek halhatatlan krónikájába... ezer évek... és most ezer éveknek távlatában egy mosoly, egy eltűnődés, hát igaz lehet? Ekkor már voltak akik a történelmet és annak a fundamentumát lerakták, hogy az utókor már jobban eligazodjon a soha meg nem ismert teremtés megismerhetetlen labirintusában... Hol vannak ezek akik már több ezer évvel ezelőtt lerakták a halhatatlanságnak panteonjában, a megdicsőült nevüket... és ilyenkor egy kicsit elszomorodom, ki a felelős azért hogy oly hamar el tudjuk feledni ezeknek a halhatatlanság katakombájában elporladt földi nagyságokat, mert ők adták az első lépéseket a bevezető tudománynak és ma is létező és örök törvényeket, mert ma is kétszer kettő az négy, és továbbá c négyzet egyenlő a négyzet plusz bé négyzettel... vagy a szorozva m-el osztva kettővel megkapjuk a háromszög területét... ma milyen egyszerűnek tűnik ez az örök matematikai igazság... amit több ezer éven át nem lehetett megcáfolni, és van e egyáltalán, aki egy pillanatra is megáll és ezen tényeknek a felfedező igazságain egy kicsit is elmélkedik, hát ki is volt ez a nagy földi zseni aki ekkora felfedezésre jutott?... és ki lesz az, aki majd a Dallas szereplőinek jellemtelen és hazug a embertelenségének fog majd márványtáblát csiszolni...
Az ŐSZ visszanéz…
„megrakják a tüzet, mégis elaluszik... de a mi szerelmünk él, nem múlik soha, mondja a népdal s milyen jó volna ha a jóslata teljes igazságot és bölcsességet takarna… Amikor Attila felment a nagy szerelmével B. pestre és meghált Komáéknál... Koma Attila oldalán csüngő gyönyörű szépen tekeredett nőszemélyt bemutatta Komának, aki már őszbe derengő életmezsgyéjén botorkált... csak ennyit mondott: hát Attila ha ezt a „Fehérnépet” más mint a feleségét már, Zsót... meg tudod tartani magadnak, akkor igazán nagy csoda fog történni... ez egymagában csoda, hogy ilyen gyönyörű emberpalántára találtál, aki fel tudja forrósítani a férfi szívét, csókra, ölelésre, igazi emberi testi és lelki kapcsolatra tudja magához ölelni, mert Zsó valóban isteni mámorban, Isten jókedvében vala a fogamzásban, el lehet mondani, hogy „az orvos is ilyet rendelt....” mert Zsó küllemében, szemében, magatartásában kimagasló női bajokat hordta énjében, s ez a feltétlen kiemelkedő nőt báj, szépség, nemes báj, meg is kívánta a férfipartnerétől, hogy mindezeknek a birtoklása közepette, ezeket a kimagasló, vonzó, női értékeknek kell hogy legyen valaki, aki kellő érzelemmel, simogatással, mosollyal, testi és lelki öröm telitettségre tudja majd a szerepet betölteni.
Szóval a Koma, mikor lehetett kb. 19… voltak elsőben együtt bemutatkozó látogatáson Érmelléki u. 9. sz. alatt, hogy ez a nőszemély valami rendkívülien összetettebb a többi nőktől, ez nem átlagos egyéniség, ez nem tucat emberi gyurma, ilyen szép földi emberi példányokat az Isten is csak a jókedvében tud fogantatni. Úgy emlékszem ezen gondolataimnak és emlékezéseimnek mondanivalóját már valahol megírtam, így nem akarok ismételgetni, de a mondanivalómnak szoros előzménye kell hogy ezt leírjam...
Attila teljes egészében igyekezett sok-sok érzelemmel, figyelemmel, kedvességgel beárnyékolni feleségét, Zsót, s látszólag tán azonos hullámhosszra is tudták nézeteiket hangolni, a szívük húrjainak nagy szerelmi rezonálásának megtermékenyült gyümölcse be is érett, megszületett a fiúk, Attila, aki igyekezett még jobban felmelegíteni a tűzhelyet, Attila jelenben Sopronban ügyvédi irodájában tölti éveit és ő is kifogta az aranyhalat, megnősült, az esküvőjükön ott voltunk, amit Sopronban tartottak meg, 19…
Na most nagyon vissza kell ugornom, mert az események tömkelege halmozódott fel, a szerelem tüze s annak lángja kialudt, Attila magára maradt, pedig nagyon szívósan és nagy akarattal igyekezett betölteni hitvesi feladatát... egy világ omlott össze Attila lelkében, mellette voltunk ezekben a nehéz időszakokban, mert attól féltünk, hogy elveszíti önuralmát, idegei teljesen felmondják a szolgálatot, annyit mondhatok most utólag, amikor üres lett a fészek a családi otthon, ketten voltunk együtt, apa és fia, egymásba borulva, sírva zokogtunk a nagy tragédia bekövetkeztén. Ki hitte volna, hogy egyszer majd jelentkezik egy harmadik, aki átviszi a szerelmet a túlsó parta.
Talán Attilára emlékezve, ott részletesebben kifejtettem a körülményeket, amik feltétlen besegítették a válást. És van egy csodálatos isteni orvosság, az „idő”, ami aztán felejtet, csodálatos, hogy amikor egy nyílt seb keletkezik a testünk valamelyik részén, megvágtuk késsel, vagy elestünk és ekkor keletkezett egy seb, vérző seb, s szervezet ekkor minta legelső mentőszolgálat előáll, a vérző sebet megszünteti a vérzéstől, majd megindul a varasodási folyamat, valami csodálatos esemény zajlik le, a szervezet sejtosztódással behegeszti a sebet, bevarasodik a seb, megvédi a további fertőzéstől, és amikor teljesen bevarasodott a seb, ezen idő alatt tulajdonképpen az történik, sejtosztódás, rákosodás folyamat megy végbe, és ami a legcsodálatosabb, hogy a rákosodás, a sejtosztódás megszűnik, amikor teljesen befedte a sebet, tehát ez a csodálat titokzatos az orvosi tudomány előtt, mert ha ennek a titkára rájönnénk, így a rákos burjánzást is meg tudnánk oldani... de ez még egyenlőre megoldásra vár... hiszen a seben keletkezett odvar, ami később le is szedhető a sebről, ez mind elhalt volt élő sejtek.
Szóval az idő is rejteget magában ilyen titokzatos gyógymódot, hogy ilyen nagy lelki krízist és annak sebeit begyógyítgatja...
Attila és Zsó között lejátszódott a vagyoni megosztás, az ismeretes volt, hogy a lakást Zsó szerezte feles arányban birtokolták, most amikor válásra került a sor, Zsó nagyobb összeggel akart részesülni, úgy emlékszem, hogy nyolcvanezer forint volt a követelése, mikor is? 19… Attila csak negyvenezret fogadott el. Zsónak nagy szüksége volt pénzre... erről is már korábban írtam.... Atti kifizette Zsót, így a teljes lakásnak lett a birtokosa, tulajdonosa... Na ebből talán elég is már menjünk előre.
Ahogyan lenni szokott, percek múlása szülik az órát, az órák szülik napot, a napok tűnődései hozzák a heteket, és így tovább, az tény, hogy Atti megállta a helyét, mérnöki oklevelet szerzett, majd az üzemben is nagyon bedolgozta magát.... s ahogy lenni szokott az élet ment tovább.
Hogy mikor és mennyi időre, azaz idő elteltével tudomásunkra jutott, hogy egy „NŐ” aki szintén a az üzemben dolgozik, hogy hogyan és mekkora bátorsággal Attilához csapódott és befészkelte magát Attilához, elfoglalta a kész és szépen berendezett lakást, kis szegtől a nagy szegig mindent, hiszen Attilának szobai, konyhai berendezése tipp-topp, ide az asszonynak nem kell hozni semmit, csak birtokolni kell a lakást berendezésével együtt...
Attila semmiről sem tájékoztatott bennünket (...)
A magot bevetjük a földbe, letapossuk és egyszer csak csirába kezd az ültetett mag, és igyekszik a felszínre, a világosságra, kidugja a fejecskéjét hol egy levéllel, egyszikű lesz, vagy két levéllel akkor pedig kétszikű növényke lesz, de visszanyomni nem lehet, a természet örök törvénye vesz erőt rajta, hiába van minden emberi ész, az örök törvény győz, él, mozog, táplálkozik, szaporodik... ebből épült fel a természet örökös megújulása. Szóval, kedves barátom, oda jutottunk, hogy nem is tudom, hány hónapi együttélés után beérett az a helyzet, hogy mégis csak, meg kellene ismerkedni a két szülőnek, már mint nekünk és Márti szüleivel, mert ósdi szokás az, hogy megismerjék a szülők egymást, háztűznézőben legyenek, ha már a sors úgy hozta, hogy a két nem, megismerte egymást, nemi, testi, lelki vonzalmat tudtak egymás iránt kialakítani, ám hiába van minden erő arra, hogy visszanyomja a csirát a földbe, vagy hiába teszek követ a kibúvó csirára, mégiscsak a csira lesz az erősebb, kinő a kő alól is, gyökeret ereszt lefelé, felfelé pedig szárat, majd leveledzik, virágot, a virágból magot, gyümölcsöt termel, az élet láncai egymásba fonódva betöltik a szerepüket.
Még mindig nagyon keveset tudunk az új élettársról, majd hamarosan a személyes találkozó után többet fogunk róla tudni. Atti titkos lakat szerepét tölti be, és sohasem beszél a kapcsolatról, de magunk is csodálkoztunk, hogy a Zsó után még talált valakit a földi lények közt, akivel tudna házasságot kötni?... Mert, Attila nem a csevegő típus, kivéve ha már kellő nyomást kapott a vörös bortól, mert akkor valamiképpen kitárul a szíve, tüdeje, szája és végtelenül kedves, igazi baráttá tud vedleni, de ez nagyon ritkán fordul elő, ő inkább tettek és nem szöveg csevegésének a földi embere, mire a másik kigondolja, ő már be is fejezte azt amit tenni kellett volna, remek matek logikai érzékkel szövődött át, bámulatos gyorsassággal tudja a fejében pörgetni a számokat, előbb tudja az eredményt, míg mások át sem tudták gondolni a végeredményt, s néha tán ez hiba is volt, mert a felettesei előtt egy kicsikét ez ütőkártya volt, amit néha igen sértődötten vettek tudomásul... Tudott termelni az üzemben, s főleg tudott piacot találni a termékekre, s nem szerénykedett ezekkel szellemi és értékbeli többlettel a felettesei előtt, s ez is lett a veszte, mert a sok-sok csipkelődő, vagy őszinte kritika megszülte az üzem vezetőiben az ellenszenvet, és valakinek mennie kell az üzemből, és ki az kinek mennie kell? Nem a vezérigazgató!...
Látod kedves barátom, megint mellékvágányra csúsztam, de most ismét valót állítok és vissza az eredeti témához, ami itt tartott, hogy Attila és Marti meghívott bennünket a Malom utcába, szüleihez, háztűznézőbe, ami ilyenkor természetes dolog...
Nagy meglepetéssel fogadtuk a meghívást, természetes, hogy a meghívásnak eleget teszünk, ha Attila tudja magát ebbe a helyzetbe beélni, magáévá adja tenni a múlt feledését, azt a nagy szerelmet amiben dúskálódott, ám akkor mi nem lehetünk kötőfékek az ő elhatározásában.
(…)
Tán most egy kicsit elmosolyítod magad kedves barátom, tán maradinak, eltájolt szemléletűnek tartasz, de én és a magam korosztálya egészen más erkölcsi, családi, nemi életjelenségek közepette nőttünk fel, ezekről már valahol írtam is, az én gyermekkorom pl. Porpácon még úgy élte napjait, ha délben harangoztak, akkor bárhol is érte a harangszó levette a kalapját, fejvédőjét és elimádkozta az Úr angyalát, este pedig amikor megszólalt az esti harangszó, uzsgyi haza, be a konyhába vagy a szobába letérdeltünk és így mondtuk el az esti imát... és nincs tovább a nap befejeződött, jött az esti tisztálkodás és a lefekvés... Szóval nagy a szemléletbeli különbség a múlt és a jelen közt, elképzelhetetlen lett volna, hogy nővérem egy férfivel összeálljon, vele lefeküdjön ez egyenlő lett volna az Egyiptomi hétcsapással... Ekkor egészen más volt a családi közösségnek szelleme, erkölcsi normája, szóval ezt a helyzetet amiben fiam Attila és Márti kiképezett a maga portáján és így ebben a formában, ez számomra, azaz anyuval egyetemben számunkra teljesen idegen, megalázó, és elképzelhetetlennek könyveltük el.
(…)
|  |
|