|
|
|
|
Hát hogyan is volt?
Igyekszem kronologikus sorrendbe szedni a múltnak, jelenéseit, de ha mégis valahol akár érdemben, akár évszámban tévednék, azon mindig lehet javítani.
Azt már említettem, Német Paliékat száműzte a szerelemből, ismeretségből, mert Klári édesanyja nem tudott kellőképpen viszonyulni az adott helyzethez, valami fukarság, vagy tán butaság, nem tudott olyan légkört teremteni a kettő fiatal körében, hogy annak melegében fészket tudtak volna rakni a szívükben. Így került bélistára Klári, de most kell mondanom, Kláriban mély nyomot hagyott, mert biz sohasem tudta felejteni Attilát, ha netán összetalálkoztam Klárival, a második szava, érdeklődésben merült, hogy van Attila???? stb... s most itt kell megemlítenem, amikor Attila elvált Zsótól, Klári reménykedett, hogy tán kihajt a volt szerelemnek elattyult ága, ismét kizöldülhet, találkozott is Attilával, de biz Atti minden múltra fátylat takart, nem kívánta a régi ismeretségnek labirintusába, barlangjába bemenni, Klári maradt mint ismerős, a sok közül...
Na ismét kitérőt csináltam... szóval visszakanyarodva a nagy „Ő”- höz Atti és Zsó olvadtak a szerelemnek édes mámorában... két fiatal szív egyet kongatok... május volt a szívükben, nagy reménység a jövőben...
Attila ekkoriban valamiképpen velem szemben bizony nagyon elvadult... lehetséges, hogy a hiba bennem volt, már nem tudom egészen visszaadni teljes bizonyossággal ezeknek az óráknak, napoknak eseményeit... egy tény, hogy ebben az időben Attila végtelenül önző, az életének fókuszában csak a Szerelem bimbója, Zsó volt, regények, dalok, versek születtek egy fellángolt női szív imádatból... de adott a kézbe pisztolyt is /Sárváron Feri bácsi fia Tibi/
B. pesten az imádottjának az ajtajában lőtte agyon magát, bizonyítani akarta ezzel az igaz szerelmét/ ... meggondolatlan fiatal megbolydult megbomlott észjárásra vall…
Attila is ezekben az időszakokban nálunk lakott, a kisszobát birtokolta, azt nem mondom hogy bitorolta, de egyáltalán nem vette tudomásul sem a rádió sem a TV, bármikor és bármeddig szóló hangoskodását... ha netán szóvá tettem, hiszen még ekkor aktív ember voltam... felelt: Még ezt sem lehet???? Nem is beszélek a villanyégők nagy számú Wattjára... kell a fény... persze, hogy kell... de lehet azért takarékoskodni is, mindenre nagyon lobbanékonyan reagált, nagyon kesztyűs kézzel és főleg hanggal lehetett csak megközelíteni.... Volt amikor a köztünk lévő viszony teljes fagypont alá süllyedt... pl. ha netán az utcán jöttek velem szemben, és megláttak, akkor fogta magát átment az utca másik oldalára, ne kelljen velem találkozni, ez nekem nagyon fájt...
Nagyon kiemelkedő lépése volt, a maga nemében jó és egészséges lepésnek is el lehet könyvelni... de pénzbe kerül...
Mi is volt ez a nagyvonalúsága?
Egy alkalommal a szobájában meglelek egy villanykályhát... ami nagyon ontja a meleget, na és nagyon higiénikus... kényelmes a kezelése... de ellenben ha bekapcsolja megindul a villanyóra áramjelző korongja... és az bizony pereg és pereg egyfolytában, a KW-ok száma pedig halmozódik. Szóvá mertem tenni, Attila ez nagyon nagy luxus, drága az üzemeltetése... nem lehet villannyal fűteni, nincs nekünk kedvezményünk rája... stb-stb... Felelet: még ezt is sajnálja?... és a villanykályha továbbra is sugározta a hőt...
Ezt csak azért írom le... mert amikor lakást kaptak, a villanykályhát is elvitte magával... amikor egy alkalommal náluk voltam... kerestem a villanykályhát... Atti feleli: eladtam... nagyon sok áramot fogyaszt, drága az üzemeltetése... ja! nálunk nem volt drága?...
Nem valami kellemes volt az együttélés... bizony voltak közben szigorú nézetkülönbségek, annyira fajult egy alkalommal a párbeszéd, vagy talán az ordítozás... hát bizony Attila rámtámadt, mint hímoroszlán... ha nem ugrok be a WC-be tán... ki tudja hogyan fejeződött volna be ennek az apa és fia közti támadásnak... szomorú élmény volt ez.
Talán egy kicsit kedvezőbb dolgokról is írok... Attila sok tekintetben jó dolgos volt, főleg ha pénzért kellett dolgozni. Dolgozott a söptei Áll. gazdaságban, majd karácsony táján hólapátolást is vállalt a városban... majd nehéz kőműves /Kulcsár/ munkát is végzett állítólag meg is erőltette a kezét és ennek a nyoma ma is látható a kezén...
A háztartás körül nem igen szeretett dolgozni, valahogyan nem volt hozzá állása akárhányszor kértem valami fizikai munka elvégzésére, kitért azzal a mondással, fogadjak napszámost és majd kifizeti a napszámost... persze erre sohasem került sor...
Beköltöztünk Szombathelyre, elkészült a ház… szegény anyu a házépítési gondoknak a kivitelezésébe nagyon leromlott egészségileg, lelkileg, bizony orvos kellett a talpra állítására, Dr. Kőszegfalvi Ottó próbálta a régi testi és lelki összhangot megteremteni anyuba...
Látogatás Zsó édesanyjánál
A szerelemnek gyökerei mindjobban melyebbre hatoltak a két fiatal szívében, ebből csak házasság lehet... ásó és kapa a végső jelkép, ezért gondoltuk, hogy jó volna meglátogatni a jövendőbeli menyünknek a szüleit... jelen esetben az édesanyját... mert úgy tudom az édesapja elvált közbon... így maradt meg a Zsó mamája és még egy leány testvére…
Meg is beszéltük a vizittelésnek a napját, óráját...
Zsó édesanyja nagyon kedvesen fogadott bennünket... elbeszélgettünk miegymásról… a jelenről, a jövőről... Maga az édesanya egyszerű, szerény külsőt mutatott, semmi flanc... pompa, ragyogás, maga a lakás, a szoba sem rejtegetett semminemű nagyszerűséget, igen nagy szürkeség, tompaság töltötte be a lakást...
Ami érték és vonzalom van az csak magában a Zsóban rejtőzik, anyagi tőke, bútor, staférung ismeretlen... na persze nem én nősülök... ha az én fiamnak a meglévő körülmények, pénz, hozomány, érték, kocsi, autó, nyaraló nem hiányzik a boldoguló igen előtt. Ám úgy legyen meg az ő akarata... De hogyan is tud ennyire kopott, nincstelenség uralkodni e lakásban... pedig az édesapai jó állásnak volt a megtestesült vezető tagja... pontosan nem tudom leírni a betöltött állását, de úgy tudom megyei útfenntartó vállalatnak volt igazgatója, azaz fő tisztviselője... tehát nem volt rosszul dotálva, juttathatott volna a háztartás, lakás, ruházat színvonalának ékesítésére... Igen ám csak mivel kicsapott a családi környezetből, más nőnél találta meg a földi boldogságot, így sem a Zsónak, sem a feleségének, sem a lakáskultúrának nem jutott a keresetből egy fillér sem...
De mégis hogyan volt lehetséges, hogy Tóth úr, már mint Zsó édesatyja ily magas pozícióba juthatott...? Erre is megtaláltuk a választ...
Maga a Tóth úr a maga erejéből, ebben az időben /Rákosi-Kádár/ korszakában nem adták alá a Jákob létráját, a jobbulás, a felemelkedés eshetőségét... de volt egy meglepő számunkra, ami megfejtette ezt a titkot, hogyan is tudott Zsó apja megyei pozíciót betölteni... Maga Tóth is rájött... házasságával alapozta meg a nagy kapu nyitást... Zsó anyja zsidó lány /vala, s ha ezt a zsidólányt feleségül veszi, íme kitárul majd előtte a jövő... ebben nem is csalódott, ezzel a lépésével a korabeli uralkodó főatyákat megnyerte magának, hiszen majd minden nagykutya annak idején zsidó volt... természetesen Tóth úr magának is kipárnázgatott egy jól dotált hivatali állást, elhagyva feleségét, gyerektartás fizetés mellett elhagyta a családi otthont, másutt talált lelki és testi meghittségre... így maradt Zsó anyja és a lakás leértékelt, szegényes állapotban...
Attila úgy tudom ezekről később a nagy vaksága mellett tudomást szerzett, de mindezt elviselte, élni tudott a történtekkel... a szerelem lángja nem hamvadt el...
Zsónak volt egy hivatali állása... a városnál dolgozott, s ezért is tudott maguknak az új városrészen /Rohonci úton/ lakást biztosítani maguknak.
| |
|