 |
    |
 |
Attila születésére emlékszem Született 1948. aug. 4. Alsószeleste, Róm, kath. Népiskola kántortanító lakásában. Hogyan is zajlott le ennek a nagy eseménynek percei, órái...??? Ebben az időben nem tartózkodtam Szelestén... sokkal rangosabb, történelmi Rákosi szanatóriumban peregtek a napok felettem, úgy emlékszem Kistarcsa volt az község, ahol volt az ÁVÓ internáló tábora, több ezren szorongtunk e tábor épületeiben, zsúfoltan, szűk fekvőhelyen, vízhiánnyal, minden egészséghez szükséges kellékek nélkül. Egy árok az árok felett egy gerenda, kész, ez volt az angol WC...s ettől, a szaróhelytől kb. pár méterre volt egy leánykollégium, s kis szüzecskék pedig az ablakból nézegették a megkönnyebbülésre vágyakozóknak nyögését,... ők pedig az ablakból enyhe mosollyal, majd nevetéssel lesték az internáltaknak ezen egészségügyi szükségletnek a megszületését. Na erről nem többet, mert ezt is szintén már megírtam az eredeti formában, az „Emlékeimben”... Így nem lehettem jelen a szülést megelőző testi és lelki örömökben. Anyunak kellett egymagában mindezt levezetni, elviselni, pedig ilyenkor kell a gyengédség, a figyelem, a segítség,... Anyu erős, a fájdalmaknak ellenálló természettel, tudva azt hogy ez a szülést megelőző fájdalmak egy óriási megkönnyebbülésnek örömébe torkollik, s ennek a tudatában a fájdalom sem tud akkora lenni, habár sikoltással, arcrándulással, néha ordítással együtt járó fájdalmakkal jár ez a ciklus, de csodálattal párosulva, elviselik a nők ezeket a szüléssel járó nagy fájdalmakat. Hát amikor nem is voltam otthon, akkor hogyan is tudom a szülés idejében lezajlott eseményeket?... Ez igaz is, de az elmúlt időknek történelmeit is csak úgy tudhatjuk: vagy élőktől, elmesélőktől, vagy megmaradt írásokból, ásatásokból, a jelen esetben élőktől tudom a történteket, anyu mindenről beszámolt,... utólag, és főleg vele élő Németh Mariska, aki mint hűséges, gondos, jó dolgos leány szavai után tudtam meg a történtekről. Mariska nagyon hűséges házlány volt Erzsi mellett jól meg is értették egymást, Mariska abból a fajtából való volt, aki sokoldalúan tudott a házban élni, anyunak mindenben jobb keze volt. Hogyan is zajlott le a nagy esemény? Anyu csodálatosan tudta magát szabályozni, semmi sem történhetett véletlenül, csak a tervek alapján jöhettek az események,… szinte hihetetlen megérzéssel, előre látással. Egyik délután, amikor elközelgett már a kisjövevénynek a világra való jövetele, a nap némileg pontos volt,… de sem óra, sem perc az nem volt teljesen ismeretes, csak sejtetés, számíthatóság útján volt betervezve. Na Mariska, szólt anyu, a kertben leszedjük a mákot... majd kifejtjük, az ágyneműt kicseréljük,... ezt úgy mondta anyu, mint ahogyan megvagyon írva a nagykönyvben... a betervezett munkálatoknak elvégzése után... csodák-csodája jelentkeztek a szüléssel járó fájó hastáji fájások, ekkor írtak 1948. okt. 4. keddi nap hajnalán... Utólag valamit tisztáznom kell, nem a Németh Mariska volt ekkor anyu mellett, hanem Répceszentgyörgyről hívta meg Németi Jolán lányt, aki már korábban is szolgált anyunál, ő volt a szülési időszakban Szelestén anyu mellett, aki szintén, igen ügyes és megbízható lány volt. A fájdalmak jelentkezésekor futás a helybéli bábaasszonyhoz, Molnár Ellához, aki a falu végefelé lakott, jött és megkezdték az előkészületi munkákat… forralni vizet... tiszta törülközőket... stb. ami ekkor kell a szülés levezetéséhez... A szülés mindenben megfelelően pergett le... és íme megszületett a második fiunk ATTILA névre fog hallgatni... Igen „egy gyerek nem gyerek”... tartja a közmondás... így lett Endrének öccse... Valami komplikáció mégis bekövetkezett egy ákét nap után, így jónak vélte a szülésznő, hívjuk el a körorvost, aki Hegyfalun székel... Dr. Bernáth Imre minden a maga rendjén ment tovább, nem következett be semminemű fertőzés... Persze a megszületett, szép fekete hajú kis fiamról csak később kaptam értesülést, még fényképet is, valóban nagy hajjal és igen okos, értelmes tekintettel bámul bele a nagy világba... Nagy öröm de egyben bánat is, foglya vagyok egy internálótábornak... puskás őrök, többszörös szöges drótok akadályoznak a kiszabadulásban... így csak a képzelet szárnyán repülve testemet itt hagyva a táborba..., de képzeletem, a lelkemnek nincsenek vasrácsai, szegesdrót akadályai, igen is haza repültem a pillanatoknak ezreléke alatt... Fő az, hogy mindketten jól vannak. Nagy szeretettel ápolgatta László Istvánné a főnök Pistának édes párja... aki mint édesanya már jártas volt az ekkori munkálatokban. Mit is kell tenni egy anyával szülés után... mindenben segített anyunak... volt öröm Répceszentgyörgyön is habár ők nem tartoztak a többgyerekes családok alapításhoz... de hát unoka van... Névadás, keresztelés folyamata Elérkezett a keresztelésnek a napja... Ki legyen a keresztanya?.. .mivel az anyai rokonságban nem volt senki alkalmas egyén, így a „nagymama” lett a keresztanya, kocsival vitték át Ölbőre a templomba, Kóbor István volt a plébános... Attila nevet kapott... majd az Olga néni ezt kifogásolta, mondván Attila szent nincsen, így írtak utána a Jegyzőségen Gyula nevet... Szalai Dénes volt a jegyző Ölbőn. Ez is megtörtént... majd jött az ünnepélyes őaszita, sütés-főzés... úgy emlékszem ezekből a őaszita falatokból magam is ettem, mert anyu hetenként küldhetett csomagot az internáló táborba... Na szóval elsőben Gyula nevet írtak be a jegyzőségen, ezt kifogasolta az Olga néni, mondván nem jó ha azonos nevet visel a gyerek és apa... így kijavították a jegyzőségen Attilára... Az internálást megszűntették 1949. május 4-én... s ekkor láttam meg elsőben Attilát, a kis fiamat... Helyesbítek: Buda-déli volt Károly laktanyában voltam internált amikor Attila megszületett 1949. ápr. végén telepítettek át bennünket Kistarcsára... mindez már égen volt, de a megirt memoárban rátalálok a helyes dátumokra. Régi közmondás, ha sokáig akarsz élni, akkor ültess fát... mert abban több évtized fog élni, ahogyan Gárdonyi megírta: „Ezt a fát diófát nagyapám ültette, árnyékában nem ált, gyümölcsét nem ette, Isten áldja meg érette. Valahogyan amióta világ a világ... Adám-Éva az ős szülőktől kezdve a fajfenntartás ösztön a továbbélés az utódokban, már évezredes vagy tán év milliós ez a kielégítés. Amikor fiú születik a családban, akkor valahogyan a szülőkben, de a barátokban, ismerősökben valami nagyobb értékrendűség sorába állítja az eseményt mintha lány születne, habár sokszor az élet azt igazolja, hogy a lányok tán nagyobb megbecsüléssel, gondoskodással, törődéssel övezik körül a megőszült, megtöpörödött szülőket, nem dobják el maguktól oly könnyedén mint a fiúk, az élet erre több példát tud felmutatni, hát igen Mécs László papköltő, akiről már írtam, mit hordoz az anyai méh? Mit takar a domború has?... a terhes anya?... Szóval amikor szabadultam, Szelestére visszakerültem, a megnőtt család számomra nagy öröm volt… főleg az a látszat, hogy a gyermek látszólag testi és lelki egyensúlyban van... ez végtelenül nagy megnyugvás a szülők felé, látva a sok-sok tragikus sikertelen gyermek testi és lelki fogyatékosságát... Természetesen úgy vagyunk, mint a természetben elültetett fa, látva hogy szépen fejlődik… de csak akkor tudjuk igazán lemérni annak örömét, gyönyörét, amikor már megmutatja a termését… mert az adja meg a fának igazi értékét… nehogy csalódás érjen bennünket, olyasvalamit terem, ami számunkra értéktelen, szemétre való, kárba veszett több évnek a fáradozása, de ezen fájó szívvel is, de tudunk segíteni, egy jól odacsapott fejszecsapással kivágva, s legyen a tűznek a martaléka... Hát a természetben ez könnyen megoldható, szóval az elültetett mag, csemete, nem azt adta vissza amiben reméltünk, így nincs értelme akkor a további ápolgatásra, de mi van akkor, amikor az ember saját csemetéje nem úgy viszonyul a szülőkhöz, ami illene?… Hát igen ez a kérdés. És ekkor jut eszembe a következő közmondás, de talán ima is lehet: „Adj Uram nekem türelmet és nyugalmat, Hogy amin nem tudok változtatni elviseljem, elfogadjam... Adj Uram bátorságot, hogy min változtatni tudok megváltoztassam Adj Uram bölcsességet, hogy egyiket a másiktól Meg tudjam különböztetni...” Csak ez az imában foglalt bölcsesség az egyedüli mentőöv, ami a nagy életsodrásnak iszapos, fergeteges hullámaiból ki tud engem szabadítani... De talán ezeket a sorokat előbbre hoztam a kelleténél… de valahogyan úgy éreztem ez a sínpár amin tovább kell az élet kilométereit rövidíteni... Úgy magunk élete, valamint a család és a gyerekek élete folydogált a maga medrében, hol tiszta forrásként, hol egy kicsit zavarosabban, de mindig letisztulva ment tovább. Attila mint gyermek látszólag olyan volt, mint az átlag hasonlókorú gyerekek, habár néha volt valami rendkívülisége, pl. egy alkalommal fogott egy fejszét mondván kivágja a fákat, és többet nem fúj a szél... gondolta ő magában ez a természeti jelenséget fejszecsapásokkal, fák kivágásával meg lehetne szüntetni, gyermeki agyszüleménye, nincs tovább... Ami emlékként maradt meg bennem, ez tán csak a mondások után tudnám csak leírni, pl. egy alkalommal, de ez mar Söptén volt… nagy névnap után jócskán maradt itóka, likőr, tömény, stb. anyuval valahová elmentünk, Endre és Attila maradt odahaza... s ekkor támadt valami ötletük: inni kellene a maradékokból, főleg édes likőrökből... na ez a próbálkozás annyira sikerült, hogy Attila bizony csak elgyengült, rosszul lett, tántorgott... Endre nagyon megijed, futott át a szomszédba Boldizsárékhoz, Fáni néni vegye kezelés alá Attilát, öntötte bele a feketekávét, hogy magához térjen, a lerókázott ágyneműt lehúzta, majd kicserélte... nagy volt az ijedelem, legalább mire mi hazaértünk, arra eltűntessék meggondolatlan tettüket... na erről csak mi később szereztünk tudomást, amikor Endre és Fáni néni már mindezt mosolyogva elmesélte. A szentgyörgyi nagyapa igen szerette az unokákat, nagy örömmel fogadta őket ha hazamentek hozzájuk. Nagyapa nagy kímélettel bánt az unokákkal, munkába ritkán fogta be őket, vagy talán nem is, ellenben a nagymama ő már elvárt némi segítséget az unokájától. Egy alkalommal arra kérte Attilát, hiszen még ekkor csak Attilácska volt,... gyere kis szógám elmegyünk babot szedni, vagy tán már kifejteni a hőléből, nem tudom pontosan, Attinak ez a kérés nem tetszett, biz rávágta a kérésre a feleletet: Nem engedem magamat kizsákmányolni... ilyen fellépései többször is előadódtak nemcsak otthon, de nálunk is, nem igen lehetett bevonni háztáji munkálatokra, átlépte a kapát, ásót... de kézbe venni bizony az nem ment... alaptermészetéből eredt ez a jelentkező negatív megnyilatkozás... Iskolában is voltak vele némi gondok... Söptén Bozzayné tanította, Attila már ekkor gyorsabb észjárást mutatott a tanulásban, csendes órákban, a matekban... Bozzayné mesélte egykor, hogy minden rendben volna, különösebb panasz nincsen Attira, csak az bosszantja fel, hogy pl. a csendes órákra feladott példákat pl. számtanból, vagy másból időben előbb oldja meg a többi gyereknél és ilyenkor fészkelődik a helyén... vagy ami a legrosszabb, mondja Bozzayné a tanítónő, Atti felkiált, végeztem!... most mit csináljak?... amikor még a többi gyerek kínlódik a feladat megoldásán, na most mit adjak neki?... mivel kössem le a figyelmét?... gyors észjárást tanúsított már ekkor... Söptén járt általános iskolába... Tudva azt, hogy a család beköltözik Szombathelyre, anyu itt építkezik és a ház kész lesz 1959-ben... így a gyerek jó ha már az ötödik osztályt itt kezdi Sz.helyen valamelyik ált. iskolában, így került be a Petőfi Alt. Iskolába 5. osztályba...1958-ban. Ekkor már volt autóbusz közlekedés Söpte Szombathely közt, így a bejárás nem volt probléma... A Petőfi iskolában jöttek a diákcsínyek... amiket nem jó szemmel néztek a tanárok. A tanárok közt volt egy ismerős, tán igen messziről szegről ágról valami rokon, Farkas Lenke... az apja Csipkereken volt kántortanító... és annak idején Erzsi néni Vasváron engem neki szánt, el is mentünk annak idején Farkas Pali bácsiékhoz, a felesége Irén néni nagy szeretettel fogadott bennünket... nagy volt a vendéglátás... jó módban is éltek... Pali bácsinak volt nagy méhese, gyümölcsös kertje, magának az iskolának is volt nagy terjedelmű konyha és gyümölcsös kertje... Természetesen csak a barátság maradt meg ebből a látogatásból… hogy amikor Attila a keze alá került ide a Petőfi iskolába, Lenke is akkoriban már itt tanított, hogy volt e benne valami ellenállás, vagy sem, maradt e még benne valami tüske vagy sem, hogy a barátság köztünk megszűnt, erre nem mernék esküdni, de tény hogy Attila olyan magatartást tanúsított, hogy bizony át kellett íratni egy másik iskolába... így került a Zrínyi Alt. Iskolába ekkor volt hetedikes. Ebben az iskolában végezte be a nyolc ált. iskolát... Na, most hová kerüljön, hová is menjen Attila. Ekkoriban többször találkoztunk Cupi Jánossal, az itteni Fonó-Szövőgyár igazgatójával, aki Rábakovácsi származású kovácslegény volt,... úgy emlékszem tán tanítottam is, vagy csak a leventék közt volt, szóval a családjával jó barátságban éltünk... s amikor Attinak dönteni kellett most merre és hová??? Ő sugallta nekünk, adjuk a Győrbe a Textil Szakiskolába, így lett textiles tanuló Győrben 1962-ben.... úgy emlékszem négy éves volt szakiskola... sikeresen végezte is az iskolát 1966-ban, habár itt is voltak néha problémák, többek közt egy napon jön a távirat Győrből a Textil Isk. igazgatójától... mondván azonnal utazzam fel Győrbe, mert Attila akkora hibát követett el, hogy bizony nagy a valószínűség, hogy eltávolítják az iskolából... na még csak ez hiányzott az életünkből... A távirat elolvasása után, jó hogy ültünk, mert különben lerogytunk volna padlóra... hát mi történhetett, mit követett el ez a gyermek? Lopott? Gyilkolt?... most még csak este van, mikor lesz reggel, azaz hajnal, mert akkor azonnal indulok Győrbe. Igen, a szülő olyan, mint jó kertész, nem elég elvetni a magot, elültetni a fácskát, a gondozásnak különböző fázisai ezután jönnek. Nem lehet magára hagyni a növénykét, gyomlálni, öntözni, nyesni tápsózni és még különböző teendők várnak a kertészre... nem elég csak nemzeni gyereket, vállalni kell a velejáró gondozással, testi és lelki törődést kíván, ellenkező esetben elvadul, elidegenül s ki tudja ki fogja birtokolni jóra vagy rosszra bírni... Kire is támaszkodhat a gyermek? Csak azokra akik őt nemzették, akik élvezettel fogantatták, s sajnos sokszor a legnagyobb segítőkészség dacára is holtvágányra jut, zátonyra fut a gyermek élete folyamán, s ebből kiemelni nagyon bajos. Vannak halalt okozó sejtburjánzás, daganatos állapotok, amikor nincsen mentség... talán egy idejében lefekvés a műtőasztalra... eltávolítani ami rossz, megszűntetni a káros, rákos sejtburjánzást.... A testi rákosodás mellett jelentkezhet egy rosszabb állapot, amikor a lelki egyensúly, bomlik fel, fellép a testben egy gyógyíthatatlan természeti jelenség, fölényesség, túlbecsülés, túlfelértékelés, a közösségben nem találja helyét, többnek szeretne lenni mint ami van… és még rengeteg lelki betegességi tünetek tehetik pokollá saját és környezetének az életét, de szülőnek mindezeket tudva, vállalni kell gyermekei iránt való segédkezést, persze ha azt elfogadni engedik. Sokszor a beteg sem kívánja sem a papot, sem az orvost, sem műtőasztalt,... de ebben az esetben csak önmagát kárhoztathatja a következményekért. Most egy kicsit elkanyarodtam, azaz nem, csak a távirat jöttén gondolkodtam el ily sokoldalúan... Indultam a korai vonattal Győrbe, de gondolataim állandóan csiklandoztak, mit követhetett el ez a gyerek, hogy kicsapással fenyegetik.... Már fogom is az intézetnek a kilincsét, egy nagy előtérbe jutok, portásfülke portással... mondom ki vagyok, mi járatban vagyok... a portás, biz nagy szemekkel bámult rám... ő értesülve van a dolgokról... nagy baj van, de ő nem illetékes erről engem felvilágosítani, egy kicsit még kora, az igazgatónő még nincsen idebenn, akihez tartozik ez az ügy, üljek le és varjak… Hát szóval baj van... de mi lehet a baj ezzel a gyerekkel, de nagy baj van... mondá a portás.... A percek időmúlása most hosszabbnak tűnnek mint máskor... de azért csak úgy látom azaz hallom az idő eltelt, hívnak az igazgatói irodába. Az irodába belépve, köszöntök... majd bemutatkozom a hölgynek... ő is mond valamit, leültet... mondá: Ön az Attila édesapja?... Igen.... felelem. Hát kedves papa, Attila akkora kihágást csinált, hogy nem biztos, hogy továbbra is itt maradhat e az intézetben, kollégiumban. De tán magától az iskolától is meg kell válnia. Mindezt én nagy éberséggel, nyitott szájjal, füllel hallgatom, s majd kérdem tessék megmondani, mit követett el az én fiam, hogy ekkora büntetésben kell részesíteni? Az igazgatónő kezdi a bűnét sorolni. Hát kérem, tegnap este majd felgyújtotta az utcán sétáló nőnek a haját... Hogy-hogy, kérdem... Attila a kollégium ablakából kidobott egy lángoló újsághalmazt és ez az égő újság majd egy nő fejére esett, ez a nő megriadt erre a látványra, berohant a kollégiumba és ott azonnal elsírta a bánatát... ekkora botrányt, hogy égő újságcsomót dobjanak a sétáló fejére....!!!! A igazgatónő teljesen egyet értett a rikácsoló megijedt nővel, igen ez a botrány megérdemel egy kicsapást... nyugtatta meg a hölgyet... erre jött nekünk azonnal a hívó távirat… Na jó, én is voltam kollégista... az nem apácazárda, ott fickándozó, mindennemű csintalanságra vetemülő diák fészkel... mint ahogyan az én fiam sem papnövendék a szemináriumban... Folytatja az igazgatónő, ez a meggondolatlan tett megtorlást követel, Attilát eltávolítják a kollégiumból, tan még az iskolából is... Na ez kemény beszéd – ki hallgatja....? kérdem az úrnőt- hol volt a felügyelő tanár? –tudtommal minden kollégiumban ott kell tartózkodni a felügyelő tanárnak… Igen-igen volt a válasz, de éppen ezekben a percekben tán félórában a felügyelő tanár úr mással volt elfoglalva... szóval felügyelet nélkül voltak a halóban a tanulók. Igen... na ez nekem már jó pont, csak támadjak tovább nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogyan azt megfőzik.... gondoltam magamban... Mondom az igazgatónőnek, ha esetleg helyén lett volna a hospitáló tanár tán nem fordulhatott volna elő ilyen eset... igen-igen válaszolá az úrnő, de ismeretes az a régi közmondás: az erősebb kutya... érheti el a fajfenntartási kielégülését... Kérdem: ráesett a fejére a lángoló újság? Nem-nem, csak mint ahogyan valaha a sok-soklápos mocsárban keletkező gázok, mint felhők vonultak el a lap felett és meggyulladtak, éjszaka félelmetes látványt mutattak. „Fosik a ludvérc” szokta mondani az éjszakai vándorok, betyárok... Csak ijedelem volt az est folyamán a kollégium előtt, azaz ablaka alatt elsétáló hölgyben. De hogyan is került Attila ebbe a tűzijátékba, kérdeztem a fiamat. Atti mesélte nekem, hogy aznap kémiában tanulták, hogy valami folyadékba kell mártani az újságot és akkor nem lobban lángra, azaz meg sem gyullad. Attila ezt takarodó idején kísérlet alá vette, és valahogyan a folyadékba mártott újságja lángra gyulladt, de ezidő alatt kiáltottak neki, amikor már nagy lánggal esett az újság... jön a tanár úr... mit is tehettem volna a hálóban nem dobhattam el a lángoló és nagy tüzet okozható égő újságköteget, oda ugrottam az ablakhoz, egy rántás, egy nyitás és zsupp, ki sem néztem... majd hirtelen, mint aki jól végezte a dolgát, becsukta az ablakot. Az ablak alatt sétáló asszonynak majd a fejére esett, de nem esett... Ebből lett a távirat, ebből akartak fegyelmit, kicsapást... hiszen a technikum hírnevére nem vetett ez jó fényt, hogy a diákok gyújtogatnak... Amikor már némileg lecsillapodott az igazgatónő... érezve, hogy egy kicsit fel lett fújva az esemény... ekkor bele kezd egy magatartásbeli hibákba. Attila követ el az ottani dolgozó nőkkel szemben... ezt is rendbe tettem. Na még hátra van az osztályfőnök, aki feltétlen a megbüntetés mellett tör pálcát. Megkerestem, bemutatkozom neki, fente már a fogát, kését... nagyon elítélte Attinak ezt a cselekedetét, nem smakkolta Attilát, úgy véltem… s amikor mindenképpen már a hullámokat sikerült nyugvópontra terelnem, ekkor vált aztán igazán naggyá és politikai üggyé a dolog, mert hiszen milyen újságot égetett Attila??... a párt szent dogmatikus újságát, a Népszabadságot,... hát ez pedig a pártra nézve nagy sértés... provokáció, nem szabad a partnak szócsövét ily módon lebecsülni, meggyalázni, tehát mindenképpen büntetendő cselekményt követett el Attila, amiért is bűnhődni kell neki... Én csak nagy türelemmel hallgatom e nagy párt tagjának vádakozását, látom mennyire igyekszik felfújni, s amikor elmondotta érveit, a párt újságnak elhamvasztása felett,... kérdem: mondd kedves kollégám, jár ide a kollégiumba Szív újság, Katolikus szó... vagy az Új ember?... nem-nem... szóval más újság nem jár a kollégiumban, akkor nem volt módja a válogatáshoz, csak Népszabadság... nem lehetett benn szándékosság, hogy a pártot gyalázza ezzel... nem volt válogatásra lehetőség, csak a Népszabadság, mint újság... Ha esetleg a sok-sok irányú újságok közül kiválasztotta volna ezt a szent dogmatikus újságot, akkor talán rá lehetne fogni... a rosszindulatosságot, pártellenségeskedést, de így, hogyan lehet politikát ebből faragni.... biztosan piroskönyves volt az osztályfőnök is... Na az én kollégám meggyőzőnek találta érveléseimet, hát igen-igen... de azért... ígértem neki, hogy Attilát ezért megrovom... ezzel meggyőztem, referált az igazgatónőnek is, majd kezet fogtunk, fiam pedig maradt a helyén... Anyu nagy izgatottsággal fogadott, azt hitte hogy már mindketten jövünk haza... elmeséltem neki a részleteket... majd megnyugodott. Valahogyan szerencsétlen volt Attila, mert ha valami csínytevés történt, mindig ő maradt benne mint vétkező, valami rémlik előttem tán akkor a helyi Petőfi iskolába járt és az emeleti ablakokból köpködtek lefele a járókelőkre, azaz a járdára, nem szándékosan, csak szórakozásból és az egyik köpés szinten egy járókelőt talált el, aki panasszal ment be az iskolába, kivizsgálás eredményeként a többi köpködő gyerekek közül ő lett tettes, akit szintén büntetni kellett, erre csak halványan emlékszem vissza... lehet, hogy nem így volt de már ennyi idő távlatából nem is érdemes ezt vitatni, de talán Attila tudna erre érdemben válaszolni... Szóval Győrben sikeres volt a fellépésem, természetesen kellő figyelmeztetésben tartottam Attilát, igen ismét ő jutott be a kelepcébe... Még utólag arra emlékszem, amikor az igazgatónő látva, hogy a görögtűz, amit szerettek volna színessé varázsolni, nagy ügyet csinálni, de érveléseim folytán elhamvadt a fellángolt nagy-nagy támadás, hiszen még a portás is reggel azzal fogadott, jaj-jaj... borzalmas csínyt, tettet követet el Attila... nem tudom ki lehetett az a felbőszült nőszemély, akinek lába elé esett az újság lobogó lángok közepette, tán szintén valami hű elvtárs hozadék… na szóval utoljára arról panaszkodott az igazgatónő, hogy Attila a női dolgozókkal szemben, biz nem lovagias, tisztelet parancsoló magatartást tanúsít feléjük... egy kicsit sértő Attila magatartása,. Mondottam, majd beszélek Attilával, legyen tisztelettudó a női dolgozókkal szemben, tisztelje bennük a nőt... a jövő édesanyáit... Sikeres vizsga a technikumban 1962-ben vették fel Győrben a Textil Technikumba, és 1966-ban érettségizett ugyanott. Atti nagyon tudott a pénzzel bánni, nagyon szerényen élt, nem ismert mozit, korhelykedést, nőzést... minden hónapban négyszáz forintot küldtünk neki és ebből fedezte a szükséges kiadásokat, de oly beosztással, hogy amikor végzett annyi pénzzel rendelkezett, hogy tudott venni egy ötezer forintos autónyeremény kötvényt, s mit tesz Isten nyert is egy autót, amit ugyan nem tartott meg, hanem eladta, az autó árát pedig lakás és bútor vásárlásra fordította. Nagyszerű tevékenység és példás tett cselekedet ily fiatalembertől, hiszen nagyon könnyedén elkurvázhatta volna valahol, valakinek az ölében... Attila nagyon megfontolt és előre néző tekintettel élte az életét, szóval ebből is kitűnik, nem volt ő a tucat embere, kevés fiatal tudta ezt felmutatni, hogy a havi küldött pénzből még tudjon takarítani ily nagy összeget... melyik fia fogja örökölni ezt a fegyelmezett, takarékos magatartást??... Az első udvarlás /Klári/ Németh Pál, igen kedves és rokonszenves ember volt, neki volt egy lánya Klári névre hallgatott... magában véve Klári igen kedves csinos kis lány volt, szívesen elszórakozott Attilával, levelezgettek, majd érettségi után randiztak, de valahogyan nem is lánynál volt valami hiba, tán az anyjánál... mert Attilától hallottam, hogy sohasem adott lehetőséget arra, hogy Attila bemehessen a lakásukba, a házukba, csak az utcán, ablakon át lehetett Klárival elcsevegni... Szóval a mama nem mutatott semminemű készséget aziránt, hogy Attilát, mint udvarlót tán be is kellene hívni a lakásba, egy kis megvendégülésben részesíteni.... nem-nem semmi közeledés a mama részéről, habár a apa a Pali, aki akkoriban városi tanácstitkári állast töltött be, ő igen nagy szeretettel és barátsággal beszélgetett el még velem is, meg is látogatott bennünket. Akkoriban épült itt a lakótelep /Hunyadi lakótelep/ Pali itt nézett ki magának lakást... annyira figyelmes volt, hogy a rajz szerint tudta már előre, melyik lakás lesz az övé, és nem lesz e valami akadály az ablaka előtt, a kilátást nem zavarja e valami, objektum... stb. Pali nagyon fess ember volt, s amikor minket meglátogatott, ekkor még nem kezdték meg a lakótelep építkezését,.. csak tervek, rajzok voltak készen... ekkor kérdezte tőlem Pali: mennyi a nyugdíjam?... úgy emlékszem /1970-ben menten nyugdíjba/ kettőezer egyszáz forint volt ...Amikor ezt Pali hallotta, felkiáltott... neki meg majd ennyi és ennyi lesz... sőt az utolsó évre mint régi vasutas visszamegy a vasúthoz és ehhez elnyeri az ingyen utazási jogosultságot... szóval Pali tervezgetett építette fel magában a jövőt... és biz fent másképpen ítélkeztek, Pali hamarosan elköltözött, meghalt... az utolsó hónapjaiban találkoztam vele, nagyon lerongyolódott, soványodott, nem tudott gyalogolni... maradt tőle egy emlékplakett, Saváriai emléklap. Kerek alakú a város adományozta az illetékeseknek. Szép emlékplakett, Pali sírját többször meglátogatom a temetőben. Elbeszélgetek vele... ugye Pali itt már nem fontos a nyugdíj összege... Mindenkor nagy szeretettel látogatom meg a sírját.... emlékét őrzöm a szívemben... Hát szóval ebből az udvarlásból később elhidegülés lett, Attila valahol megismerkedett Tóth Zsóval, aki agy tudom valahol a tanácson dolgozott, hivatali munkát végzett.... Zsónak a szigeten kötött ki és óriási szerelem lángolt Attila szívében... de tán Zsóéban is... E nagy szerelemből lett a házasság. Zsó nagyon csinos lány volt, parázs volt a férfiak szívében, s hamar lángra is lobbantotta benne gyönyörködtető férfiak alvó szívét. Esküvő után hamarosan felutaztak Komáékhoz Kati és Viliékhez, Érmeléki utcába 9. sz. alá Kéri Kálmánné volt lakásából hasítottak ki egy részt na és a Komáék nagyon kedvesen fogadták az ifjúpárt... csak az alvás körül volt némi kis gond, ugyanis Komáéknak volt egy nagyon szép és tágas szobájuk a többi helységekkel együtt, és volt egy nagyon szép és tágas balkon ahol én magam is többször ott aludtam, de persze csak egy személyes területi fekhelynek számított. Hát nincs más megoldás, az ifjúpárt mégse lehet a nagyszobába befektetni, zavarólag hathat Komáékra, és viszont... nincsen más megoldás... a balkonon készült el nyoszolyás fekhely... mondván a Koma: na Atti ha ezt a gyönyörű fehérnépet meg tudod tartani, akkor biz nagy érdem lesz számodra.... a fekhely remek pihenőként szolgált... féloldalvást lehetett csak elnyújtózni, de ilyen két szerelmes szívnek ez is teljes pihenőként szolgált... teljes örömmámorban telt el az iccaka... Most egy kicsit igen előre szaladtam az időben, vissza kell lapoznom, szóval a Németh Paliéknál nem tudott horgonyt vetni, a szerelem horga... Attila a győri textil technikum elvégzése után nagyon kacskaringós utakat, helyeket járt be. Elsőben érdeméül szolgáljon a technikum után mérnöki diplomára vágyott, de hogy mit kell tudni az egyetemi felvételnél ezt ki kellene próbálni, de hogyan... Minden esélyelőleg nélkül felvételre jelentkezett 1966-ban a B.pesti orosz műszaki egyetemre, már csak azért is, hiszen előre tudta annak bukását... de mégis mivel rendelkezik, mi az amit még pótolni kell, majd ha véglegesen indul a műszaki egyetemre. Le is mérette magát... széna-szalma?... hát mondom hogy szalma... tehát sikertelen, de ez nem lepte meg, hiszen az lett volna a csoda, ha felvételt nyert volna , de így most tudva, hogy mit tud, és mit kell bepótolni, tanulmányok széles skáláján.... Szalai Ignác /a Nácival történt dialógus/ Ebben az időben a Náci fia is készült a műszaki egyetemre, úgy tudom sikeres felvételt is nyert, engem borzasztóan érdekelt hogyan is és mit is kellett neki felvétel előtt csinálni? Náci a következőket mesélte: a fiát egy egyetemi prof. fogadta magához előzetes korrepetálásra, felkészítésre... ez a felkészítés nem volt karácsonyi ajándék... több ezer forintba került.. vagy találni egy prof. aki kb. 20-30 ezer forintért egyengeti az utat az egyetemi felvétel sikeréhez... Ez nem kis összeg... mondja Náci de általában ezt csinálják a felvételiző áldozatoknak a szülei... Amikor a Náci barátom mindezt nekem elmondta, Attila a szomszédszobában végig hallgatta, Attila határozottan és szinte sértődötten tudomásomra hozta, meg ne merjek egy fillért sem költeni a felvétel sikerének reményéhez... mert ha ezt megtudja, akkor el sem megy az egyetemre... Na jó... magunk is nyugtáztuk Atti érvelését... hát akkor nem keresünk senkit, bízzuk a sorsra. A kérvény elment a Műszaki Egyetemre B.pestre... Atti készült a nagy napra… a felvételi vizsgára... Hamarosan jött is az értesítés az egyetemtől, hogy mikor és hol kell jelentkezni felvételire. Atti hazajött, de mivel oly szófukar, attól biz nem sokat lehetett kihalászni, mi a remény?... Tudva azt, ha kis boríték jön az egyetemről, akkor siker koronázta a felvételit... ha nagy boríték jön, mert küldik vissza az összes beadott iratokat... akkor sikertelen volt a felvételi. Váratlanul betoppan a postás, az egyetemről érkezett a levél, és csodák csodája „kis boríték” amelyben értesítik a sikeres felvételiről... Nagy teljesítmény ez Attila részéről... ekkor írtak 1967-et /ha jó ez a dátum/ A szerelem: vakit... szédít... és romlásba viszi az embert. Ekkoriban Atti Zsóba tetőtől talpig óriási szerelemben volt... és azt szerette volna, ha Zsó is felvételizne a egyetemre és kettesben végeznek a tanulmányt… Zsónak nem sikerült a felvételizése, így Atti ezt nagyon hiányolta, nélküle nem is tudta elképzelni az egyetemet, majd egy félév után a szerelemnek kötőfékje hazahozta, otthagyta a B.pestet a műszaki egyetemet... de nagyon ügyesen alakította sorsát, itt helyben élt egy Műszaki Főiskola... Bánki-Donát névre hallgatott, és ide nyomban felvételiztette magát, sikerrel... 1968. Hol lakott Attila? Most felsorolok egy csomó évszámot és majd egyenként megvitatom. 1965. megismerkedett Zsóval... 1969. Atti és Zsó esküvője... 1969. Esküvő a Tóvendéglőben volt az esküvői vacsora. 1970-ben kaptak lakást Rohonci úton 1970-ben született a fiúk: Attila 1966. Elsőben dolgozott a Latexben 1968. Fonó és Szövőgyárnál van Cupi János az igazgató... 1970. maradt itt közben lakatos munkát végezte. 1970- 71-ben Mezőgépgyárban dolgozik. 1971-ben Bőrdíszműveseknél a Domonkos templom mellett dolgozik. 1973-ban ismét visszakerül a Latex-be 1972-ben volt a válás Zsótól... 1984-ben vette a telket Kukulló dűlőben kis alpesi házzal... nagyon sűrűen vannak a dátumok, megpróbálok külön-külön irogatni róla. Ugrom a WC-be... hát ez meg mi?... Ahogyan mar jeleztem Attila a szerelemtől vak is, részeg, szédült lett... ez egymagában nagyon szép és nem ő volt az első, aki ily csodás fényben úsztatta magát... az ifjúság legszebb májusa, élni kell a szerelemmel. | |
