A múltba néz az ősz!

Szeretünk a bolyongani u a történelemnek romjai felett, meg-meg állunk, behunyom a testi szemeimet, mereven nézek belülről kifelé… „mi az ami a kétes távolba vezet?”... merengeni mit ér?... mégis úgy érzem, hogy a jelen a múlton épül és emlékezet...
Most arra vállalkozom napokon át, a családnak, családunknak a múltjában szeretnék lapozgatni... megidézni azt a korszakot, amikor is magam is családalapító korszakba érlelődtem, ez pedig időben visszanyúlik az 1940-es időszakára… Hát hogy is volt ez?...
Most nem akarom az egész családi krónikáját sorokba önteni, a jelenben talán csak az egyik fiamnak a azaz a fiamról tudott és átélt eseményeit szeretném egy csokorba kötni, mint a mezei virágot, kéket, sárgát, pirosat zöldet, mert ezért szép a mezei rét, mert tarka-barka nem egyszínű, egy kicsit vad, ezért mezei, egy kicsi tetszetős, vagy talán elkápráztató, mily pompás színek, formák, alakzatoknak csodálatos kombinációja mindez...
Valahogyan ilyen vegyes is az élet, hordoz magában örömet, bút, bánatot, reményt, kacagást, könnyet, s ki tudja még mennyi mindent, amit egy embernek el kell viselni, hordozni kell mint Jézus hordozta a nehéz keresztet, s a nagy súly alatt ha földre roskadt is, újra és újra felegyenesedett, vállára emelte a durván faragott nehéz bitófáját, és indult felfelé a Golgota magaslatara… Szóval az élet tele van golgotai úttal, hol könnyedén hordozzuk az élet keresztjét, hol már úgy érezzük elesünk alatta, a fáradtság földre súlyt,... de nem lehet összetörni, kínzó fájdalmak mellett újra és újra talpra kell állni, gondjaink, bújaink, könnyeink áradata mellett kell az élet útján csoszogni. ÉS EZ AZ EMBER amikor nem marad a földön siránkozó, könnyekkel áztatott arccal, erős lélekkel, hittel, akarattal föl kell állni, s tovább botorkálni a reményteljes jövő felé.
Amikor valaki megszületik, akkor mindenki megkapja a maga élet csomagját... /predestináció, felfogás/ amikor a Mikulás átadja az ajándék csomagot a gyereknek, aki reszketve nyúl feléje, de óriási örömmel fogja a kezébe ezt a mikulási csomagot… vajon mi is lehet benne? Nagy kérdőjel előtt áll, és epedve várja azt a pillanatot, amikor már külsőleg teljesen végigpásztázta, leste, forgatta az ajándéknak tűnő adományt, nézzük meg mi van belülről... Boncolgatás közben rezdülnek meg benne az érzelmeknek ideghúrjai, amik a boldogságnak, a szeretetnek harmóniáját rezegtetik meg benne a kis kíváncsiság emberében...
Tehát mindenki kap egy csomagot születésének a pillanatában,.. ezt a csomagot kezdi bontogatni élet éveinek sorában, ki-ki meddig bontogathatja ez a titok, van aki csak pár évig... van aki évtizedekig bontogatja és mindig jön elő a csomagból olyam valami, aki ezideig titokzatos volt számára, és ez a csomag emberenként mindenkinél mást és mást tartalmaz.
Nincsen egyforma életcsomag, nincs egyensúlyban a javak, örömök, bánatok, ahogyan nincsen egyforma levél a fán, nem egyformák az ujjaink, úgy mindenkinek a csomagja más és más lelki testi érzelmekkel van megrakva...
Ez a jövő titka, mert senki sem tudja, mit is hoz a holnap... mi lesz az, amivel meg kell harcolni, elviselni, vagy orvosolni,... főleg ha már az ember családos, gyermekei vannak, akkor pedig a csomag tartalma nagyon is változatos lehet,... erre a biblia is felkészíti az embert. Sok fájdalmad lesz gyermekeiddel... de ez sem egyenlőképpen van elosztva... ha a történelem lapjait olvasgatjuk hányszor kellet egy- egy szülőnek édesanyának a kereszt, vagy a bitófa tövében összeroskadni, látva fiának vért verejtékező fájdalmait... Valahogyan úgy képzelem el, hogy ha válogatás nélkül gyűjtünk azaz már valaki által gyűjtött magvakat igyekszünk termőtalajra szórni,… ki tudja előre melyik magból résünkre hasznos vagy káros növény csirázik és nő meg.
Ilyenkor eszembejut egy igen kedves de ellenben érdekes történet... Sík Sándor papköltőhöz fűződik ez a megfigyelés, aki a vonaton utazik és vele szemben ül egy boldog állapotban, szépen domborodó hassal egy nő... és Sík Sándorban ekkor fellobban a találgatásnak az ismeretlenje, ugyan mit is rejteget ez has, mi lesz ebből a magzatból? Lángoló talentum? Vagy világot felgyújtó forradalmár?... vagy az emberiség megváltója?... földi jóság, vagy akasztófavirág? Így kergeti agyában a gondolatokat a költő, persze ő maga sem tudja a jövőt, mert ha tudnánk, mint ahogyan az elültetett magvakból felismerjük a gazt, a jót, a nemest,… ki tudja előre mi domborodik ki az anyai szív alatt,... majd tán s születés után évek, évtizedek adják meg rá a választ...
Ezen visszaemlékezést írom 1997. ápr. 9-én.
Az első fiúgyermekünk születése előtt 1940-ben nősültem semminemű nagy megpróbáltatás az életemben, tán egyedül amikor 1942-ben Kőszegről elindultam egy puskásszázaddal, az orosz honba Don kanyarba, a 7. hadosztályhoz... ez nov-dec. havát jelentette, erről az útról már írtam... ebben is volt, ami a végzethez vezetett, Brianski erdő rémes partizán támadásai, vonatok felrobbantása, majd vagy háromszáz km gyaloglás Bjelgorogdtól ki a 7. hadosztályhoz nyári ruházatban,… fegyenceket kísértem vagy 160-at. Éles lövedékkel felszerelve mindegyik, hát bizony ez az út nem volt nászút... de tudva, hogy a végállomást elérve indulhatok vissza, haza... ez valamiképpen elviselhetőbbé tette az akkori nyomorúságos helyzetemet... láttam a véget, az alagútnak a végét, … habár egy ilyen menetszázad kíséretének ideje alatt is nagyon sokan elvesztek egy-egy vonatrobbantáskor sok lett a sebesült a halott. Ezt az erőltetett és főleg „TÉL” tábornok /kegyetlensége engem is megostromolt, így ízelítőt kaptam az orosz télnek kegyetlenségéből, s a vele járó élet pusztító hatásáról. Na most itt nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, hiszen ezt leírtam a korábbi írásaimban,... csak annyit hogy szereztem egy olyan élményt a Don-kanyarból és télbol, ami a mai napig is megborsoztatta a hátamat... Hajszálon múlott, hogy nem lettem örökre foglya a Brianszki erdőnek,… épen-egészségben megúsztam ezt a kirándulást, tele tapasztalattal.

Ekkor már 1942-ben Szelestén voltam kántortanító, oda érve, ott tanyáztam. Endre fiunk pedig nevelkedett testben épségben, kedvességben és bölcsességben, Endre testi és lelki kiegyensúlyozott küllemet mutatott, hála Isten, nem vettünk észre semminemű csökenyességét, hiányt, aminek nagyon örültünk, mert borzalmas egy szülőnek elnézni, ha véletlenül egy szülöttje akár testi, vagy lelki fogyatékossággal lép bele ebbe a nagy földi forgatagba. Borzalmas még nézni is amikor egy gyermek nem teljes komplettséggel bír, hiányosság mutatkozik akár testi, vagy észbeli, lelki állapotában.
Az idő homokóráján peregtek a napok, évek, bevágódtunk teljes erővel a második világháborúba,.. ez a háború nemcsak anyagi megterhelést jelentett az országnak, de igényelte az emberi, katonai segítséget is, így aztán engem is megtaláltak, 1944-ben, amikor is jött a parancsolat, hozta a postás „SAS” behívót... ami azt jelentette, hogy 24 órán belül jelentkezni kell a megnevezett katonai alakulat parancsnokságánál...
Úgy tudom ezt is körülírtam annak idején, csak röviden most igen bevonultam az akkori huszárlaktanyába, ahol több ezer katona sürgölődött forgolódott... emlékszem valami Süle nevezetű VMK-s tiszthelyettes volt a vezénylő közeg, attól tudtam meg, hogy az induló zászlóaljnak mint zászlóalj parancsnokának a segédtisztje... főhadnagyi ranggal... ez így nem lesz jó, ennek előtte több héten át más katona voltam, főtiszti iskolákon, hát az nem lehet, hogy most azonnal menjek a frontra... hát mi van a családdal? Nem is mehetek haza?... mondom a zlj. pk-noknak. Szirmai szds. Volt, egy zlj kb. 1600 katonából állott. Ennek leszek én a segédtisztje. Megértésre talált a kérésem, helyettem beütemezték dr. Bánsági Istvánt, vasvári ügyvéd barátomat.... ő indult a menetelő zlj-vel Temesvár felé...
Én pedig örömmel indultam haza, Szelestére, pár napi szabadságot élvezhetem... ki tudja láthatlak e még bennetek?... mit hoz a jövő… egy háború nem lakodalom. Ezt is részletesen leírtam úgy tudom a 3. kötetben található ennek az időnek eseményei.
Na aztán, 1943-majd 1944-től kezdve nagyon változatos volt az életem Temesvártól kezdve 1944 kb. szept. harctér, fegyverropogás,… aknarobogás,… orosz páncélkocsik nyikorgása, előlük való menekülés... majd az alföldi harcok... dunántúli-balatoni harcok... Várpalota után,… Újdörögdön ismét felállítottak egy zászlóaljat,… majd kettőezer katonával Fekete százados volt a zlj pk. én pedig ismét segédtisztként szolgáltam... Nagyon változatos és tűhegyen táncoló életem volt,... borzalmas érzés, amikor az emberre lőnek... süvit a golyó a fejem felett, fülem mellett, és csak várom... talált? nem talált? Érzek meleget a testemen? …nem folyik piros vérem?... ez már valóságos földi pokol. Tűzkeresztség teljes kiérdemeltsége...
Nagy testi és főleg lelki összeszedettségre volt szükségem, hogy annyi viszontagság közepette életben tudtam maradni... habár volt már olyan helyzetem, jöjjön halál... tovább már nem bírom ezt a földi poklok kínjait...