 |
    |
 |
„A Hivatal halott..., de tovább él” 1992. január 18., szombat NÉPSZABADSÁG – HÉTVÉGE „A Hivatal halott..., de tovább él” Bulányi György levele Gyulay Endre püspökhöz Főtisztelendő Püspök Úr! Testvérem Jézus Krisztusban!! Olvastam a Népszabadság november 9-i számában tett nyilatkozataidat, melyeknek egy része a Bokor katolikus bázisközösségre vonatkozik, amelyet mint „bulányistákat” nevezel meg. Reflektálok rájuk. „...nem intézkedett ellenük” a. Udvardy püspök az 1976. decemberi püspökkari konferencián kapta meg Lékai bíborostól a megbüntetendő bulányista papok listáját, miként a többi egyházmegyés püspök is. Endrey Mihály váci püspök e konferencián elmondta, hogy az ő listáján szereplő megbüntetendő bulányisták ,„egyházmegyéjének legjobb papjai, pertu barátjai”, s amikkel a bíboros őket támadja, azokat ő maga, Endrey is, gyakorolja. Nyomában felszólalt Udvardy püspök is, aki hasonló bátorsággal utasította el a maga listáján szereplő „bulányista papok” megbüntetését. Majd hazautazott, és érdeklődött Tőled, talán másoktól is. Így jártak el más püspökök is. Pl. Cserháti pécsi püspök is, aki maga közölte velem: „Megkérdeztem a listámon szereplő papokat: volt, aki akkor hallotta először a neved; volt, aki hallott már rólad, de még sohasem találkozott veled; s volt, aki személyesen is ismert, csak olyan nem volt, aki együtt dolgozott volna veled.” b. Azaz nem felel meg a valóságnak, hogy Udvardy püspök azért nem büntette meg ifjúsági csoportokkal foglalkozó papjait, mert megbizonyosodott, hogy ezek nem bulányisták. Egyetlen püspök sem büntette meg akkor a listájukon szereplő papokat, mert ezen a konferencián még Lékai bíboros találta magát nehéz helyzetben, amikor a püspöki kar szeniorja, Ijjas kalocsai érsek kérdéseket tett fel neki: Te, László, beszéltél Te már Bulányival? (Nem.) Kaptál tőle levelet? (Kaptam.) Válaszoltál már neki? (Nem.) c. Jól értem szavaidat? Ha a püspök a pártállam kívánságára megbünteti ifjúsági munkát végző nem-bulányista papjait – ez a megalkuvás? Ha ugyanilyen együttműködés sohasem lehet hasznos az egyháznak, ha a szóban forgó egyháznak van valami köze Jézus Krisztushoz. A harmadik szakasz rosszabb, mint a második, mert a másodikban a nem engedelmeskedő püspök még számíthatott arra, hogy elcsapják, sőt internálják, míg a harmadikban már csak arra számíthatott, hogy hangosabban beszélnek vele az Állami Egyházügyi Hivatal mindenható urai. A negyedikről pedig szatírát kellene írni: AZ ÁLLAMI EGYHÁZÜGYI HIVATAL HALOTT ÉS MÉGIS ÉL címmel . c. Jó lenne, ha a magyar katolikus sajtóban végre megindulhatna az eszmei vita egyházunk elmúlt félszázadáról: hogyan viselkedtünk, hogyan kellett volna viselkednünk, mi az árulás, mi a nem árulás, Jézustól kapott küldetésünk értelmében minő kompromisszumokat tehetünk, minőket nem tehetünk, mi az egyház érdeke, mi nem az. Olyan vita természetesen, amelyben nincs eleve eldöntve, hogy amennyiben pápa vagy nem pápa valamit végiggondolt, akkor ott már nincs helye más véleménynek. A legelső Péter mondhatott bolondot, ami miatt Jézus lesátánozza; ránthatott kardot, amit Jézus visszaparancsolt a hüvelyébe; viselkedhetett Antióchiában úgy, hogy Pál nyilvánosan megdorgálta. Így aztán fennáll a lehetősége annak, hogy az elmúlt félszázadban a Vatikán, ill. a Magyar Sion urai sem tettek mindent Jézus szándékai szerint. S e hierarchia-kritika képviselői ettől még ugyanúgy nem kerülnek egyházon kívülre, ahogyan Jézus sem és Pál sem került egyházon kívülre attól, hogy nem volt mindenkor és mindenben megelégedve ama bizonyos első Péterrel. A pluralizmust nemcsak másoktól kell megkívánni az egyház javára, és nemcsak az egyházon kívülieknek kell biztosítanunk, hanem az egyházon belül is lehetővé kellene tennünk egymás számára. Végezetül: a portré, amelyet rólunk az újságírók kérdésére rajzolsz, félelmetes; a tény és eszmeiség szempontzásaimat elutasító válaszok jegyzékét. 5. Lékai Rómában eretnek-híremet költi. Erről tájékoztat a piarista generális s én megkérem őt, hogy vigye ki Rómába megvizsgálás céljából teológiai munkáim nyolc kötetét, melyeket át is ad Poggi monsignorénak. 6. Lékai 1981-ben a külföldi sajtóban is „rossz” kisközösségnek minősíti a mieinket a katonai szolgálatot megtagadásainkat követően, majd a Hegyi beszéd jézusi szelídségeszmény hirdetése miatt felfüggeszti és internálja Kovács Lászlót, Kisberk püspök pedig ugyanezt teszi Gromon Andrással. Ügyünk ezzel világnyilvánosságot kap. A hazai egyházi és világi sajtóban egy sort sem írhatunk védelmünkre, de a minket megkereső külföldi sajtó képviselőinek érdeklődésére feltárjuk a tényeket. 7. 1981 decemberében egyházi bíróság elé idéznek. Megjelenek előtte, bár semmi kétségem sincs, hogy koncepciós per hurkába teszem a nyakam. Megteszem, hogy csak hazudni lehessen a lassan-lassan dogmává alakuló tételt: „Bulányi nem engedelmeskedik egyházi elöljáróinak”. 8. 1982 nyarán a Püspöki Kar eltilt a nyilvános papi működéstől, bár az ítélet indokolásának minden egyes pontjáról bebizonyítom, hogy nincs valós alapja (értsd: vagy tévedés, vagy nem is tévedés). Az ítéletnek mind a mai napig engedelmeskedem: azaz Hegyeshalom és Záhony között katolikus egyházi épületekben nem fungálok. Felzárkózás Jézushoz Kedves Testvérem, Jézusban! Valaki más lendült támadásba, s igazán nem tudom, mit is kívántál volna tőlem, a támadások kereszttüzébe került személytől. Én emlékszem arra a Gyulay Endre nevű szegedi spirituálisra, aki a 70-es években részt vesz egy „mélyen illegális” papi lelkigyakorlatomon, s aki a 80-as években egy nagyon is legális papi lelkigyakorlaton feláll védelmemre, s elmondja, hogy ebben az országban ezt bulányistákkal teszi – ez az egyháznak hasznos kompromisszum? 1976-ban a püspökök még nem gondolkodnak így: Lékainak a nem-bulányisták megbüntetését is szorgalmaznia kell, s a püspökök egyelőre ódzkodnak mindkét kategória megbüntetésétől. Majd 1982-től más lesz a helyzet: akkor büntetik a bulányistákat és az Állami Egyházügyi Hivatal engedélye alapján zöld utak nyílnak a többieknek, ha azok elhatárolják magukat tőlünk. De ekkor már a pártállam csak a tényleges bulányisták megbüntetését kívánja. A többiek szabadon dolgozhatnak – a magyarországi vallásszabadság nagyobb dicsőségére. A megtorlás története „… és akkor éppen nem történt megtorlás, máskor igen...” a. A tényállás: ekkor már nem történt megtorlás, csak korábban. A pártállam ugyanis aláírta a helsinki paktumot és nem torolhatott többé. Kényszerült szándékait a hierarchia által érvényesíteni. Vázolom a megtorlás történetét. Első szakasz (1946-50): A pártállam a püspöki kar bevonása nélkül agyonveri, Tiszába dobja avagy „törvényesen” halálra ítéli, bebörtönzi a neki nem tetsző papokat: bulányistákat és nem-bulányistákat anélkül, hogy ez utóbbiakat bulányistákká keresztelné át. Második szakasz (1950-76): A pártállam a nagyobb bűnösöket továbbra is bebörtönzi, a kisebb bűnösöket illetően pedig felszólítja a püspököket, hogy büntessék meg papjaikat, különben a pártállam bebörtönzi azokat. Nem tudok rá esetet, hogy egyetlen püspök is engedetlenkedett volna az államhatalommal szemben. Harmadik szakasz (1976-89): A pártállam felszólítja a püspököket, hogy büntessenek, mert ez feltétlen követelménye a jó viszonyoknak. Negyedik szakasz (jelen): A pártállam megszűnt, nem követelhet már a püspököktől semmit, de a püspökök fenntartják azokat a büntetéseket, amelyeket a pártállam hatására róttak ki, mert ők sem módosítanak szavukon, még elődjük szaván sem, hiszen ők is úgy gondolkodnak magukról, ahogyan Te a pápáról: „ha korábban végiggondolt valamit és beleegyezését adta, akkor a megváltozott politikai helyzet hatására” bizony nem vizsgálja felül egykori személyi döntéseit. b. Az első szakaszban nincs sem kompromisszum, sem megalkuvás. A másodikat teljesen jézustalannak gondolom, azaz megalkuvásnak, és bizony árulásnak, mert nem szabad együttműködni a hóhérokkal – az egyház érdekében. Azért nem szabad, mert jézusilag értelmetlen, hiszen az… …jából is. Vegyük sorba a portré elemeit. „Amint egy kicsit levegőhöz jutottak, támadásba lendültek”. Ezt a megállapításodat egyetlen ténnyel sem támasztod alá. Nem is hiszem, hogy képes volnál reá. 1. 1964-ben (életfogytiglani ítélet és börtönből szabadulásom után, amikor már ötödik éve szállítómunkásként keresem kenyerem) tiszteletteljes levelekben keresem meg az összes ordináriusokat egyházi alkalmaztatásom céljából. Kivétel nélkül elutasítanak. Később újra próbálkozom. Újra elutasítanak. 2. 1976-ban Lékai bíboros esztergomi papi találkozón eretneknek minősíti teológiámat, s a piarista rend vezetőségét megkéri, hogy hívjon ki az országból. Válaszként teológiai munkáim hét vastag szamizdat kötetét teszem le Lékai asztalára megvizsgálás céljából, s levélben kérdezem, mért nem hivat magához, ha valami kifogása van ellenem. 3. 1978-ban püspökkari körlevél tájékoztat arról, hogy Lelkipásztori Marketing c. írásom „le akarja szakítani a katolikusokat püspökeikről”. Válaszként a püspöki kartól levélben érdeklődöm, hogy mire alapozza állítását. Nem kapok rá feleletet. 4. 1980-band elterjed az országban a hír, hogy a püspökök hiába kínálnak nekem fel különböző egyházi állásokat, én azokat mind visszautasítom. Válaszként összeállítom a felkínálko… Bulányi képviselte először a következő három dolgot... Meleg baráti szeretettel emlékezem erre. Hálával is Kérlek, Te is emlékezzél! Portréd második vonása: „…nem törődnek a hivatalos egyház törvényeivel és tekintélyeivel még a pápával sem – kizárólag a saját lelkiismeretükre hallgatnak.” 1. Nos, nem jelölöd meg, hogy melyik törvénnyel nem törődünk. Magamtól csak annyit tudok, hogy három magatartásunk váltotta ki a pártállam s a vele kollaboráló püspöki kar rosszallását: kisközösségeket építettünk, lelkigyakorlataink a plébánia-épületekben és a katonai szolgálat megtagadása. Köztudott, hogy egyik sem ütközik az egyház törvényeibe. 2. Az egyházban egyetlen legitim forrása lehet a tekintélynek: felzárkózás Jézushoz. Ha a püspöki kar egy követ fúj az említett három tárgyban az ateista hatalommal, akkor semmiféle legitim, egyházi tekintéllyel nem rendelkezik e három tárgyban. Egyébként van egyházi „tekintélyük”, s ezért hozzájuk intézett leveleimet, rendre az „apostolutód iránti tisztelettel” formulával írtam alá. 3. A pápával sem törődünk? A pápa tekintélyének sincs más legitim forrása az egyházban, mint az előbb említett. Megengedhetetlennek vélem, hogy ekkora horderejű megállapításokat (vádakat) ejtesz rólunk – minden igazoló adat nélkül. …bad sem Neked, sem másnak szembekerülnie saját lelkiismeretével, még akkor sem, ha az egész világ másképpen vélekedik. Azok a személyek a proféták (múltban, jelenben, jövőben), akik ezt tudják és teszik is. Bűnnek tartjuk az esküt, mert Jézus tiltotta. Még inkább bűnnek tartjuk az ateista terrorállam kívánta hűségesküt. S ebben kizárólag saját lelkiismeretünkre voltunk kénytelenek hallgatni, mert püspökeink letették a hűségesküt, a felfüggesztés terhe mellett megkívánták ezt papjaiktól. Sajnos, hogy ebben például kizárólag saját lelkiismeretünkre kellett hallgatnunk. „…saját külön egyházukat kezdik építeni, de ez már nem az a romai katolikus egyház, amit Jézus Krisztus alapított.” 1. Közösségeink ecclesiolák, azaz kicsi egyházak, s nagy egyházak rendre ily ecclesiolákból tevődnek össze egy egyetlen nagy egyházzá a múltban, jelenben, s jövőben egyaránt... mert szerveződési alaptörvény ez. 2. Közösségeink attól még nem építenek a római katolikus egyháztól különálló egyházat, hogy a pártállam és az azokkal kollaboráló hierarchia közös erővel támadta a közösségeket. 3. Nagyon szomorú volna, hogyha csak az ateista pártállammal kollaborálók férnének bele a római katolikus egyházba, a felakasztott és bebörtönzött mártírok-hitvallók nem. A hóhéroknak segédkezet nyújtóknak nagyon nem áll jól, ha megkérdőjelezik áldozataik katolicizmusát, egyházhűségét. 4. Hogy a római katolikus egyház az, amelyet Jézus Krisztus alapított – ezt a megállapításodat jobb, ha görögkeleti testvéreink nem hallják meg. Jobb, ha a katolikusok sem hallják meg, mert a tájékozottabbak talán hallottak róla, hogy VI. Pál pápa bocsánatot kért a görögkeletiektől, hogy kiközösítettük őket Krisztus által alapítottnak mondott egyházunkból. Jobb, ha a protestánsok sem hallják meg, akik úgy gondolták, hogy… …lyet tagjaiban szentnek és missziós (apostoli) tudatúnak, azaz Jézus-tanítványokból állónak kívánt. Ha ma több egyház is van, az bűneink következménye. A kiközösítés – melyet Jézus nem ismert – bűnének és a kiszakadás, a válás bűnének következtében. Jézus egyet akart és sok van. E sok-sok, közül Számára – úgy vélem – az a legkedvesebb, amelynek népe szemléletben és gyakorlatban legteljesebben zárkózik fel ahhoz, amit Jézus a három esztendő alatt tanított tanítványainak. Érdemes élned azzal a gyanúperrel, hogy a Jézusért akasztást és börtönt vállalókat veszélyes dolog kiutálni, ha azt szeretnők, hogy a mi egyházunk is versenyezhessék a ,,Jézusnak legkedvesebb felekezet” büszke címért. A szent szó: zsinat Nyilatkozataidnak nem velünk foglalkozó elemei sem kicsiny jelentőségűek. Dicséretes, hogy a pártállam egykori sajtójának jogutódja, a Népszabadság helyet ad e kérdések megvitatásának. Nagyon nem dicséretes, hanem életveszélyes, hogy a hierarchia ellenőrzése alatt levő katolikus sajtó a rendszerváltás után két évvel sincs még abban a helyzetben, hogy eszmecseréket közölhessen a kérdésről, hogy miként álltunk helyt az elmúlt félszázadban. Megint messze mögötte kullogunk evilág fiainak. Mi, akiket Jézus a világ világosságának és a föld sójának gondolt és akart. Félelmetes belegondolni: honnan merítitek a biztonságot, hogy csak ítéletek mondására és nem a kérdések megvitatására vállalkoztok? Honnan veszitek, hogy az egyháztól idegen a személyi méltóság, a lelkiismeret szabadsága? Vagy ha ez a megállapításom rágalom, akkor hogyan lehetséges, hogy az egyház tagjai 99 százalékának összesen csak Áment lehet mondani? Miért és mennyiben különbözik ez a különböző evilági diktatúrák kényszerű vastapsaitól? Hiszitek, hogy a klerikális kiváltságok fenntartása mellett lehet valami értékelhető szerepünk a nagykorú emberekből álló társadalomban? Kétszáz évvel a francia forradalom után? A személyi méltóságot is tartalmazó demokrácia korában? Olyan kérdések ezek, amelyeket zsinat elé kell vinni – megelőző nyílt viták és publikációk nyomán. Zsinat elé, amely érdemes erre a névre. Kijelölt személyek eszmecseréje és határozata nem érdemli meg a „zsinat” nevet. Szent Szó ez: Jézus tanítványainak tárgyalására utal. Nem lehet kevesebb, mint a világi parlament. Oda pedig csak a nép által (titkosan) megválasztottak juthatnak... kinevezettek nem. II. Miklós Alexandrovics / 1868-1917 / III. Sándor cár fia. 1894-ben került a trónra.1898-ban manifesztumot /kinyilatkozást intézett a hatalmakhoz a béke fenntartására, s a fegyverkezés csökkentése érdekében. Ennek folyománya volt 1899-ben az I. hágai békekonferencia.1903-1904-ben az orosz-japáni háború és azt ki követően a munkásforradalom rázkódtatták meg országot. A világháborúban a központi hatalmak ellen küzdött, az 1917 már forradalom azonban a trónjától megfosztotta, s 1918-ban a bolsevisták családjával együtt Jakaterinoszlávba meggyilkolták. Zilahy Lajos így emlékezik meg a cárról – amikor már fogságban volt. A cár legtöbbször kastély erkélyén állt, akkoriban amikor a medvebőr álombeli díszben elvonult előtte a testőrgárda ennek sem örült talán annyira, mint mikor mostanában az erkély alatt a magyar hadifoglyok rongyos regimentje felszalutált neki. /432.old./ A cár bólintott, és kezével integetett. Mindenkit így üdvözölt, aki az utcáról felköszönt neki. Az utóbbi időkben már rossz sejtelmek kezdték gyötörni, és néha éjszakánként arra gondolt, hogy őt is meg fogják ölni, mint annyi más cári elődjét a Romanovok közül. Minden emberben, akit az erkélyről meglátott az utcán jövendő gyilkosát sejtette. /Zilahy: Két fogoly: 434.old./ A sejtelmes előérzetből valóság lett. Állítólag Szverdlov elvtárs volt a főszereplő, hálából az ő nevére keresztelték át Jekaterinburgot, Szverlovsz névre. Magam is itt voltam orosz hadifogoly, a II. világháború után majd három évig. Erről már írtam korábban most nem térek ki rá. Szverdlov nagy bronz szobrot kapott, és amint meneteltünk el előtte az orosz kiskatonák mindig leköpték ezt a bolseviki emlékszobrot /1993. már a szobor eltűnt- Emlékmű a cárnak II. Miklós cárnak és családjának a földi maradványait nemrég azonosították. Kivégzésüket állítólag maga Lenin rendelte el. Igaz, nem igaz? Majd ez is kiderül… Születésének 125. évfordulóján a Romanov dinasztia egykori nyári palotájában, Carszkoje Szelóban (Pétervár környékén) lerakták a meggyilkolt utolsó orosz cár emlékműve alapkövét. A cári család meggyilkolassanak 75. évfordulóján a tervek szerint sor kerül II. Miklós bronz mellszobrának elhelyezésére is. V. Vas Népe 1991. augusztus 21. Szerda Az utolsó nap Budapesten Befejeződött a pápalátogatás A betegségben sínylődőkért imádkozott könyörgést kedden reggel, magyarországi látogatásának utolsó napján a Szent István-bazilikában II. János Pál. A katolikus egyház feje betegekkel és öregekkel találkozott. Délelőtt a, Hősök terén, miután II. János Pál pápa helyet foglalt a díszes trónusán, Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek köszöntötte. Hangsúlyozta: nagy örömet jelent, hogy éppen Szent István király ünnepén látogatott el hazánkba a szentatya. A katolikus egyház feje homíliájában köszöntötte hazánk megjelent vezetőit, az egyház kiemelkedő magyar és külföldi személyiségeit. Ezután a pápa méltatta István király érdemeit, aki – szavai szerint – rendkívül bölcs ember és az egész nemzet közös javának első szolgája volt. A Hősök terén tartott szentmiséjének végén II. János Pál röviden reagált a Szovjetunióban bekövetkezett változásokra. A szentatya Magyarország védőszentjének ünnepén szívből köszöntött minden magyart, ugyancsak köszöntötte az összes európai népet, majd így folytatta: – A Szovjetunióból érkező híreket hallva még buzgóbban imádkozom, azt kérve Istentől, hogy ez a nagy ország elkerülje az újabb tragédiákat. Azért könyörgök imádságomban, hogy ne kerüljenek veszélybe azok az erőfeszítések, amelyeket az elmúlt években tettek azért, hogy az egész társadalom visszakaphassa szavát és méltóságát. – Ti, kedves magyar testvéreim, legyetek tudatában annak a nagy szerencsének, amelyet jövőtök számára az a szabadság jelent, amelyet visszafordíthatatlan módon megszereztetek. (A szombathelyi látogatásról tudósítunk az 5-6-7 oldalon.) A pécsi püspöktől Pécs, Pf.: 113 Tel.: 72/14-224 7601 Czeglédy Gyula úrnak gyémántdiplomás pedagógus SZOMBATHELY Tisztelt Czeglédy Úr! 1991 március 01.-én kelt levelét, február 28.-án megkaptam, sőt, Ön szerint „válaszadásra sem érdemesült” dec.27.-én írt levelét is megkaptam és el is olvastam. S mi több, válaszoltam is rá. Talán utána kellene nézni, hogy hol is tűnt el a levél. Sajnálom, hogy arról a levélről nem készült az irodában másolat, mert akkor most azt is tudnám csatolni ehhez a levélhez. Az éjféli misével kapcsolatban akkor azt válaszoltam az Ön levelére, hogy köszönöm a kritikát, hiszen a sok vélemény között ez is egy, amit érdemes figyelembe venni. Mindenkinek meg van az egyéni elképzelése, amit emberileg képtelenség teljesíteni. De abban azért bízom, hogy maga a liturgia énekeivel, szent szövegeivel közelebb vitte az embereket Istenhez, különösen azoknak adott nagy élményt, akik betegségük, vagy öregségük miatt nem tudtak templomba elmenni azon a szent éjszakán. Észrevételeit megköszönve maradok tisztelettel; Pécs, 1991. évi február 28.-án /Mayer Mihály/ pécsi megyéspüspök | |
