RÁBAKOVÁCSI - 1990. szept. 23.

A falu apraja, nagyja összegyűlt a „Harangláb”-hoz, hogy megemlékezzenek a II. világháborúban elesettekről, „Hősökről.”
Itt van a falu plébános ura: Tóth Ferenc plébános, majd látható Zsoldos József /a jelenben polgármester/ a MDF helyi elnöke, a plébános úrral együtt szervezték meg az ünnepséget. Szervezők: Tóth Ferenc plébános, Németh József tanácselnök, Takács László, Németh Gyula nyug. Tsz. tagok.
Majd a képen látható Horváth Zsigmond, aki helybéli születésű az Örzse néni fia, aki a jelenben Szécsiszigeten apátplébános, Ő szavalta el a Szózatot, nagy átéléssel.
Az ünnepélynek díszei a gyerekek, a tanulók, akik ez ideig ilyen ünnepélyt nem láthattak, mert csak hazugságban kellett nekik nevelődni.
Jelen voltak a falunak lakói, főleg a márványtáblán olvasható hősöknek hozzátartozói, akik virágokkal, égő gyertyákkal rótták le hálájukat a hősök iránt. Megható volt az egész ünnep, az idő is nagyon kedvező volt. Valaha én kb. 1936-37-ben is mondottam én itt ünnepi beszédet, ami így kezdődött: Mors tua, vitam mea. Az én életem a te halálod, a te halálod az én életem. És íme ki gondolta volna, hogy kb. 53 év elteltével én mondom a II. világháború hősei felett a Reqiemet. Csodálatos az élet...!!! Mert ma jelképes temetés volt, egy nagy kriptát takar ez a nevekkel megrakott márványtábla. Nyugodjatok békében.
Requiem aeternam donaeis Domine, et lux perptua luceat eis.

Mátyás király 1485-ben nyert háborút, Magyarország,… amikor, Mátyás bús hadát nyögte Bécsnek büszke vára.
A Don kanyarban 1942 telén én is ott voltam, elborzadva láttam a felszerelés hiányát, lőszer, puska, téli ruházat, befagytak az autók, nem volt fagytalan olaj...
Bécs és B.pest közötti távolságot kellett a magyar hadseregnek védenie, majd 1 km-re jutott egy-egy védőőrség.
Tisztelt gyászolók!
Minden katona és katonai vezetés nevében meghajtom a fejem az emlékmű előtt, a hős áldozatok előtt. 900.000 ezer magyar esett hadifogságba, magam is majd 3 évet dolgoztam Szibériában. 42 kg súllyal, betegen érkeztem haza, mint jóvátételi hadifogoly. 300.000 ezer nyugati, 600.000 ezer orosz hadifogságba.
Különböző időszakokban 70 millió katona harcolt a háborúban, közülük 17 millió halt meg. Több polgári személy halt meg, mint katona.
Európa 9 millió zsidójából 5-6 millió vesztette életét.

RÁBAKOVÁCSI

1990. szept. 23.
Tóth Ferenc Rábakovácsi esperesplébános úr megszenteli a II. világháborúban meghaltaknak a márványtábláját.
„Legyen oltár a Hősök táblája!”

Gyújtsuk meg a márványtáblába vésett nevek előtt a szeretet és a kegyelet gyertyáját.
„Akikért még a harang sem kondulhatott meg!”

Ez a nap legyen a béke, a megbékélés, a kegyelet napja, mindnyájan fogjunk össze és dolgozzunk becsületesen.
Ezzel az emlékművel egyúttal temetjük is őket, jelképesen, mert hiába is keresnénk nyugvóhelyüket, úgysem találnánk rájuk, de most együtt vannak az áldozatok, a mártírok és a hősök. Van egy hely, ahol elsirathatjuk őket, meggyújthatjuk az emlékezés, a tisztelet és a kegyelet gyertyáit, koszorúval, virággal áldozhatunk emléküknek, és megemelhetjük kalapunkat a szent honfiak előtt.
Szentelt víz hullott a jelképes sírotokra, ezzel elismerjük, hogy ez a hely szent, s ami szent, annak tisztelet és megbecsülés a jutalma. A II. világháború súlyos sebet ejtett a nemzet testén, melyről most kezdjük levenni a kötést, és erőre kapó friss, tiszta gyógyító légáramlásnak tesszük ki a sérülésüket.

Ukrajna, Voronyezs... Kijev... Harkov, Don-kanyar, akik még akárcsak gyermekfejjel is, de átélték a II. nagy világégést, világégés hazánkon is áthömpölygött vérzivatarát 51 esztendő távlatából sem tudunk e földrajzi nevek fölött közömbösen átsiklani.
Apánk, bátyánk, testvéreink tragikus sorsú nemzedéke, a lövészárokban elpusztult százezrek, s a gázkamrás halálgyárak értetlen áldozatainak tömegsírjai rémlenek elő gondolattársító képzeletünkben, amikor ezelőtt az emlékmű előtt állunk.
És persze az itthonmaradottak, édesanyák, hadözvegyek, hozzátartozók mérhetetlen fajdalma, gyásza. Nem volt, s talán még ma sincs olyan család, ahol a nagyszülők, generációját ne sújtotta volna személyre szólóan is a gyilkos háború vérveszteségei.
A SAS behívókkal frontra parancsolt „Hősi halottak” a nyomtalanul eltűntek és a hadifogoly táborok névtelen kiszenvedettjei, akár nyugaton, akár keleten, akikért hosszú időn át
„Még a harang sem kondulhatott”!!!