 |
    |
 |
Levél: Kéry Kálmán vezérőrnagynak Czeglédy Gyula Szombathely, 1990. március 5. Balogh Gyula u. 15. 9700 Kéry Kálmán Vezérőrnagy Úrnak! Budapest. Érmelléki u. 9. 1026 Kedves Kálmán 1990 március 1-én 19 h 30-as TV. hírek adása közben találtalak szemben, azaz láttalak ismét, vagy hányadszor? Ki tudja? Patinás neved, történelmet akkumuláló, ország előtt ismert személyideged mindenkor felemelő, tekintélyt karaktered nagy tekintélyt diktál. Tudom, sokan állnak sorban személyesen, levélben, vagy telefonon át gratulálva szorongatják a kezed. Mivel a mi életünkben van valami azonosság egybevágó kálváriás stációk: katona, orosz hadifogság, börtön, Buda-déli internálóság, majd Kistarcsai internálótábor, állásvesztés, fizikai munkás, miért is folytatnám? Azért én jobban átérzem, bennem jobban rezonál a mostan Veled történt felmagasztalást, de ennek dacára semminemű kitörő örömbeli ovációban nem rezdült meg az arcod, nem lelkesedtél az arany tölgyfalevél hullajtására, és ezt csak Te tudtad ily finoman, úri gesztussal lejátszani, " arcom víg a bánat idejében, nem akarom, hogy sajnáljatok " ... Ebben voltál nagy életművész. Amikor az ünnepi perceket veled együtt átéltem, a következő bibliai kép villant meg előttem: Jézus Pilátus előtt: Megtépázott, megalázott, megkorbácsolt Jézust látva, így kiáltott fel Pilátus: " Eh semmi vétket nem találok ebben az emberben."! 45 év után kellett ezt a " mea culpát " elrebegni?, Persze jobb későn, mint soha. Boldog? Kérdezte a kupola nagy ura? Nagy iróniával válaszoltál, még Recsken is találtam örömet.... csak hadd mossak, mossák lepedőjüket az élet patakjában, mint Ágnes asszony a balladában. A földi poklok tüzében, életet emésztő szenvedések hevében " Recsk " sem tudta lángoló életed hevét eloltani. Megtébolyodott politikai vakságban élők " élet, halál urai ", akik sárba tapostak, igyekeztek emberi méltóságodtól megfosztani. Te akkor is ember maradtál, a nagy péntek után jött a " feltámadás ". A Tv-ben bemutattak teljes nagyságban ország világnak, nem esdekeltél a méltóságért, egy kis élcelődéssel fogadtad az arany tölgyfalevelet, s eszembe jutott Arany János, akit szintén nyomott az akkori politika, így válaszolt: "" Járnak hozzám Méltóságok, Rakják rám a méltóságot, Megbocsásson Méltóságtok, Nem érzek rá méltóságot " Eszükbe jutottál?, korábban is megvolt a Méltóságod, mielőtt ezt az ünnepi perceket átélted volna. Azok a sebek, amelyeket egy tébolyban született sötét ördögi kezek mélyre szántottak, véstek, ha ezek a sebek be is gyógyultak, de sebhegek elkísérnek az Örök, honba, ők igyekeztek letaszítani az élet Tajgetosz hegyéről, az örök Nihilbe " nem jutottak ily örömhöz, hiszen Te velem együtt túléltük "az állhatalom Néróit " és Te élni fogsz akkor is, amikor ezek "isa por és hamu vogymuk " Igen meleg szívből kívánjuk, ha más rád szabták ezt a méltóságod arany tölgyfaleveles zubbonyát, megbocsátunk, de feledni soha nem tudjuk. Kívánjuk, hogy édes Pároddal együtt, kinek kézcsókomat küldöm, s remélhetőleg már nem 5600 Ft-ot kell havonta felosztani, felmorzsolni, ami eddig is nagy szégyenfolt e honban. Éljetek napi örömökben, szellemi termékek termelésében, éljetek az igazabb, hazugmentes demokratikus emberibb világban. Szombathely, 1990 március 5. Igaz baráti szeretettel: Czeglédy Gyula ui. a Belügyminisztérium nekem is most igazolta az internálásomnak idejét, mert a nyugdíjamban az internálási kettő évet nem számította be. | |
