 |
    |
 |
Új székhely: Sorok major, Petőfi-telep 1967. nyara Hogyan is történt a háztájnézés? Amikor már a kezembe volt a kinevezés, mégis csak meg kellene néznem az új helyemet, azaz már ekkor átvételre menetem. Szombathelytől kb. három Km-re fekszik ez a kis település, amint mondom valaha püspöki majorság, püspöki uradalom volt, és már ebből is következtethető, hogy volt uradalmi cselédeknek a maradványai élnek ebben a majorban. Főleg egy utcából áll, ez a fő utca, ami vezetett az iskolához, de onnan derékszögben ismét már volt egy-két ház, új utca. A cselédek, volt uradalmi dolgozók általában szaporák, gyakori a négy-öt gyerek, így általában ötven-hatvan gyerek is járt iskolában. Kezdetben volt alsó és felső tagozat, majd később a felső tagozatosok bejártak a Dózsa iskolába, így az alsó tagozat maradt kb.30 gyerekkel, ezt aztán igazán elfeledtem, nincsenek adataim, azaz nem maradt rám semmiféle névsor. Nagyon kedves helynek mutatkozott, amint megérkeztem a telepre, többen tudtak már rólam.., hiszen hamar elterjedt a hír, ki lesz Horváth Feri utódja.... Amint lépkedtem az iskola felé, egy-egy járókelőbe botlottam, nagy tisztelettel köszöntöttem, mintha már régóta ismertem volna..., mert azt jól kell tudni, faluhelyen mindig így tarják: ez a gyütt-ment..., de csak addig, amíg nem vallják magukénak a tanítót. Bizony én köszöntöttem mindenkinek, de csak egy darabig kellett, mert bizony hamarosan siettek megelőzni a köszönéssel. Megérkeztem Horváthékhoz, akik nagy ovációval fogadtak, de csak ez külszín Horváthéknak a rosszmájúsága, a gyerekek butasága... látszólagos volt az öröm, amit később meg is tudtam. A Horváthné, az Erzsi-nagyon értette szóval a tekintetes asszonyt megjátszani. Igyekezett mindenkit a hálójába fogni, és csak a maga akaratával lehetett itt élni. Végtelenül kihasználta a major lakóinak tájékozatlanságát, ügyesen átvette a feleség a főszerepet. Az ura csak mellékes volt számára, az volt a háttér. Az Erzsi mindenese volt a majornak, például minden lakodalmat ő sütött-főzött ki, ez már a köztudatba beivódott. Lakodalom előtt megkezdődött a sütemények, torták készítése, ehhez hordták a sok-sok hozzávalót Horváthéknak, amiből bővelkedhettek. Csak a késztortákat és süteményeket hordták el. Hogy mi maradt meg Horváthéknak, ki törődött ezzel...? A temetéseket is rendezte, hiszen ilyenkor igazán jólesik a segítség… Nagy volt a majorban a tekintélye Horváthéknak, hiszen a háború előtti időszakba került ide, gyerekei is itt nőttek fel. Az egyik lánya helybéli legényhez - Komondi nevű volt cselédhez ment férjhez- a Ferinél végezte el a nyolcadik osztályt, és így emelkedett a néplétra fokán felfelé. Nagy fórja volt: uradalmi cseléd, proli... Jó állasba is került a férfi is, meg a felesége is. Csak később a feleség a Feri lánya, valahogyan kivette a pénztárból a neki illő nagy gubát, amit nem tett vissza sohasem. Ezért börtönt kapott. Most egy kicsit előre szaladtam. Szóval, amikor megérkeztem Horváthékhoz hát nekem újságolják ám, hogy 1977-ben még nem akarnak innen elmenni, majd csak a következő esztendőben, na meg addig a Feri szeretné a könyvtárat, a kultúrt vinni, amihez én jó pofát vágtam. Kár volt, mivel nekem volt lakásom, így nem volt szándékunkban kiköltözni a majorba, így a lakásra tényleg nem is tartottam igényt. Na aztán a Hovárthné elkezdte nekem simfölni a lakókat, így vigyázzak úgy vigyázzak... - ezek piszkos cselédek, akik hálátlan disznók. Egy darabig csak hallgattam, minek ez a nagy kirohanás?... De rólam sem mondottak jót, hiszen hamarosan elterjesztették olyan tanítójuk lesz, aki már börtönben is volt. Jobb szerették volna, ha Gergye lány került volna ide, habár nekik kellett volna a lakás azonnal. Ideális volt a tanítói lakás az épületből sem kellett kijönni Ferinek, mert a lakásból egy folyosón át lehetett a tanterembe menni, szükség esetén a konyhából is lehetett ellenőrizni az osztályt. Megtörtént az átadás-átvétel, nem volt semmi fennakadás a dolgokban. Nagyon vártam a szeptember elsejét, azaz a tanévnyitást. Előzetesen nagyon szépre kidekoráltam a tantermet, sok virágot hoztam a tanterembe elfeledve a söptei tőrdöfést. Itt igyekeztem magamat elhelyezni ebben a kis közösségben. A sors tragédiája ismét kezdődött, nekem állandóan a hanyag és dologtalan elődöknek a szemétdombját kellett kitakarítanom. Megdöbbentően buták voltak a gyerekek. Volt, aki negyedik osztályos létére sem tudott olvasni, pedig az anyját amikor kérdeztem - mondotta - sok kövérlibát vittem a Horváth igazgató úrnak, hogy fiamat tanítsa meg, az igaz, hogy nem volt zseni a gyerek, de legalább valamit tudjon négy év alatt. Amikor híre ment annak, hogy én elégedetlen vagyok a gyerekeknek a tanulmányi szintjével, mint a bolond fenevad rontott rám a Feri felesége, mit érdekel engem ez. Nem érdemes ezekkel a cselédekkel törődni. Ez engem nagyon bántott, amikor több évtizeden át ezekből az embereknek a jóságából, áldozatkésségéből éltek, most miért pocsékolja le őket ennyire. Traktoros kirohanása... az egyes miatt... Traktoros betörése az iskolába Az első naptól kezdve nagyon figyeltem a gyerekeket s főleg szellemi képességüket. Különböző grafikonban mozogtak. Volt közöttük ilyen is olyan is... Horváthnak volt egy jó módszere, kevés munkával népszerűnek maradni, jó jegyet adni és akkor nincs a szülőknek támadása. Igen ez addig ment is, amíg a gyerekek nem mentek a felső tagozatba, a Dózsába. Ekkor ugrott ki a Feri nagy hanyagsága, amikor a jó jegyek mellett a tsz elnök lánya is megbukott ötödikben...stb. Mindennap ellenőriztem a gyerekeknek a munkáját, volt egy dátumos bélyegzőm, amikor ellenőriztem a házi és egyéb feladatokat, a napi dátumot odanyomtam az irkába. Erről a szülőnek is tudomást kellett venni, mert aláírásával kellett ellenjegyezni a gyerekének az eredményét. Történt pedig egykor a következő. Adva van egy traktoros, a neve:..… volt egy negyedikes fia, aki Ferinél állandóan jó jegyeket kapott, s most pedig állandóan egyeseket visz haza. Egy reggeli nap, mint a felbőszült kan, berohant az iskolába majdnem hogy megvert, mondván mit képzelek én itt, mit gondolok. Ezideig mindig ötös volt a fia és most pedig csak egyesekkel jutalmazom. Vegyem tudomásul, majd elbánnak velem stb. Megmerevedve hallgattam mi ez? Kinek a hangja ez? Mit akar a papa? Rossz jegyeket visz haza? Jó, legyen szíves, maga is ellenőrizze a gyerekének a tudását. Mindennap nézze át az iskolai és a házimunkáját, és ha tévedtem volna, akkor vonjon engem felelősségre. Valahogyan lecsillapodott a traktoros fiatal apa. Na itt volt már a Horváthék keze, akik felhúzták a papát, ne engedjék meg nekem ezt a szigorú osztályozást, hiszen mindig tudott a gyerekük. Ők lovalták fel ellenem, szegény nem tehet róla. Jó egy hónap múlva jött ismét az apa, de ekkor már a kardja a hüvelyében maradt és nyájasan és alázattal kért tőlem bocsánatot: tényleg buta a gyereke, de akkor ő be volt az előző években csapva, mert mindig jó jegyeket kapott Horváth tanítótól. Hát igen jól osztályozták a butaságot is, mondottam, ezért volt jó ember a Horváth. Most, hogy lemérettek a gyerekek, bizony kevésnek bizonyultak és én lettem az áldozat. De ismétlem, a traktoros többször megismételte a bocsánatkérés, mert később látta fiának a jobb tudását, a vele való törődést Gondolom Horváthék örültek ennek a támadásnak. Ugyanúgy, mint annak idején a Bozzay házaspár, kevés munkával elvezték az életet. Nem dolgoztak kellőképpen, csak adminisztrálták magukat a faluban, most is kénytelen voltam jelentést tenni a művelődésügyi osztályra. Jöjjön ki egy felügyelő, nézze meg az itteni tanulmányi szintet és mit csináljak, mert tantervszerű tanmenetszerű tanításról szó sem lehet. Német Sándor megyei felügyelő úgy november körül kijött és átzongorázott az osztályokon és bizony szomorúan állapította meg az eredménytelenséget: itt nem lehet tantervi tanítás. Elkészült a jegyzőkönyv, amelynek alapján nem kell nekem a tantervekhez igazodnom, kezdjem elölről az egészet. A negyedikeseknél a második és első osztályos anyagból kezdjem a munkát, szóval szomorú látvány volt ez. Horváthékat ez nagyon bántotta. A jegyzőkönyvet a járáson Kiss Vilmos nem merte aláírni, magam mentem többször be - hát mikor fogom megkapni a jegyzőkönyvet? Tavasz felé valahogyan kiküldték. S ezen közben megindult ellenem az akna lerakás. Kitalálták Horváthék, hogy nem is tudok tanítani, azért nincs eredmény. Azt tudni kell Kiss Vilmosnak Horváth Feri nagyon sok kerti munkát elvégzett, ingyen és bérmentve, így ők voltak velem szemben előnyben. Bertalan Sándor meg, aki szintén felügyelő volt Horváthék idejében, a terített asztal mellet nem vett észre hiányosságokat, na meg főleg Horváthnak utolsó évei szaladtak le a homok óráján, így nem nagy energiát fektetett a tanításba. Építkezés a lányának, a férjhez adása volt az elsődleges szempont. Ismét beleestem egy közellenségbe, akikkel nagy harcot kellett megvívnom az igazság mellett és bizonyítsam Horváthnak a trehány lazaságát. Német Sándor jegyzőkönyve nagyszerűen tükrözte az elmúlt éveknek eredményeit, lazaságát. Elég a parasztnak tudni, ha esik az eső, álljon az eresz alá. Nekem nagyon furcsa volt ez az állapot, de nem volt ismeretlen, hiszen ugyanez a sors kísért végig Söptén, amikor 1952-ben odakerültem. Tóth Sándor a párttitkár Egy alkalommal a tanításomhoz kellett volna valamilyen kitüntetés, általában milyen kitüntetések vannak stb. Gondoltam magamban, majd beszólok Horváthékhoz, csak van nekik valamilyen kitüntetésük - gondoltam. Horváthnénak mondom, mit is szeretnék kérni. Gyuszi! - felkiáltott a maga sipákoló falusi hangján - hogyne volna, milyent akar? - és ezzel egyet fordult. Egy zsomborra való kitüntetést hozott, abban volt a vöröskereszttől kezdve a véradásig a nőtanácstól a pártig, de még talán a művelődés vonaláról is volt egy rakásnyi plecsni. Hát ennyi van? – kérdem. Igen a Ferit nagyon sokszor kitüntették a különböző népi szervek. Elgondolkodtató. Nem kételkedem az érmeknek érdemtelenségében. Tán korábban voltak munkabeli érdemei is a Ferinek, amit tényleg honoráltak… Később ocsúdtam fel, mi kell ahhoz, hogy valakit ennyi plecsnivel kitüntessenek. Semmi, mert ha valaki valamit tesz, akkor az már valakibe beleütközik és ez már baj. Jobb, ha adminisztrálja magát, jó vendégfogadásban kimeríti képességét és ez minden… Nincs itt semmi baj. A Tóth Sándor a telep pártitkára ”komai” viszonyban van Horváthékkal kb. 5-6 gyereke van a párttitkárnak, annak a Horváthné a keresztanyja. Sokat is láttam itt élni a Sándort, aki bizony nehéz körülmények közt neveli a gyerekeit. Horváthéktól még csak csurran valami ócska ruhadarab. Na most, ha a párttitkár a felső fórum előtt nyilatkozik a Horváth Feriről, mint komát csak a legjobb véleménnyel nyilatkozik meg róla. Kit javasol esetleg valamilyen kitüntetésre? - csak a Ferit, és ez a kör mindig visszatérőben van. Minden kornak, hatalomnak megvoltak a beépített besúgói, bizalmasai, akik karvaly módjára kiszidolozott szemmel és éles hallással nesztelenül észrevétlenül figyelte a rábízott lakóterületen élők napi dolgait, megszólalásait, magatartásukat. A megbízott párttitkár volt az elsődleges személy, akit elsőbben kihallgattak megbízói, s ha kellett ilyenkor feldobta az áldozatát a boncasztalara, hiszen félelmetes megdermesztő családi tragédiákat tudtak okozni rosszindulatukkal. Például 1948-49-ben, amikor lezajlott a hivatalos kivégzés, amikor az oroszhadifogságból 16 hónapi börtön és internálás után megszabadultam az évéhásoknak az éles karmai közül, de se állás, se lakás. Ekkor a falu legnagyobb emberéhez menten egy aláírásért, amely szerint javasoljon engem üzemi munkásnak, ahol zsákolnom kell. Ezek a kis zsákok pont egy mázsásak voltak. Kéretem Puklér Imrét az akkori szelestei pártitkárt - Imre legyen szíves, írja alá ezt az ajánló sort. A válasz a következő volt: dögöljek meg, de akkor sem írja alá. S ki volt ez a Puklér Imre? A falu delérium reklámja, aki csak annyit ivott, amennyi belefért. Lelki rokkant, aki ezen fogyatékosságánál fogva gátlástalan is tudott lenni. Ez a típus alkalmas volt erre a tisztségre, hiszen ezt a megbízatást elfogadni, betölteni ekkoriban erkölcsi tőkével rendelkező magyar ember nem vállalhatta el, mert ”mert testvért, testvér elad” jelszóval kellett itt helytállni. Erről már írtam akkoriban, ismétlésbe nem bocsátkozom. -Maga mellé vette az egyszőrűeket, akikkel egy gyékényen árulták az igaz magyar vért. A végzet kikerülhetetlen volt - végzett vele az alkohol, legyőzte a kiskirályt. Tóth Sándor és Horváthék kapcsolata… Visszatérve Tóth Sándor Petőfi telep párttitkárára, erről nekem nem volt előzetes személyi ismeretem, de tudva, mekkora érdekkapcsolatban van Horváthékkal, ő rólam azt hiszem mindent tudott. Horváthné pontosan informálta a múltamat Ebben az időben nagy szerencse volt egy párttitkár árnyékában megpihenni, hiszen Rákosi délibábos személyi kultuszában csak ezeknek volt szava és hitele mindenütt. Horváthnak azért volt jó dolga, azért tudott a felszínen úszni, mert mindenkor jó információt kaptak róla bent és fent, hiszen a heti jelentések valamint a havi beszámolók titkosak, mindenkor csak jót és hasznosat referálhatott Tóth Sándor. Azt nem állítom, hogy Horváthék nem fejtettek ki hasznos tevékenységet, főleg ifjabb korukban. Ezt nem tudom bizonyítani, de tagadni sem tudnám, hiszen nem is ez az én feladatom. Én az érkezésem időszakában észlelt tényekre reagálok, csak a meglevő eredményeket, azaz eredménytelenségeket állítom sorrendbe, s csak azokról van szomorú véleményem, mert az iskolai munka egyenlő volt a nullával. Hogy Horváthék mégis nyugodt körülmények közt élhettek tétlenségük életét, ez az adott helyzetből következett. Amikor kezdtem nyugtalan lenni mit is csináljak, ekkora iskolai butaság mellett, honnan induljak el, negyedikben kezdjem az elsős anyagot? - ez nagyon nyugtalanított, s amikor Horváthék megtudták ezen észrevételeimet, akkor váltak teljes ellenséggé, ahol tudtak ott ártottak, farkasvermet akartak ásni elbuktatásomra. Szerzett is hamarosan nekem ellenséget Horváthné. Ebben magam is belejátszottam, miről is van szó? A legnagyobb átok rám nézve az volt, hogy Horváthék nem költöztek el az illetménylakásból, mert állítólag építkeztek Szombathelyen. Azzal, hogy itt laktak természetes is, hogy a szülőknek egy része hozzámentek panaszra, mert bizony megszűntek az ötösök, jöttek az egyesek azoknál a tanulóknál, akiknek, Horváth ötösöket ajándékozott - ne szólj szám, nem fáj fejem jelszóval. Zádeckiék jövetele... Egyszer jelentkezik Zádecki László, Gergye lánynak a férje, a lány a nagy kertészetet vezetőnek volt a lánya. Teljes helyi ismeretség, barátság, komaság. Ez a Zádecki valaha állítólag ávós volt, csak úgy hírlett onnan is menesztették. Miskolcra kerültek, de a jelenben visszaköltöztek apósékhoz valami albérletbe. Amikor Zádecki László megszagolta, van itt egy lehetőség üres lakás, sőt kettő év múlva egy tanítói állás - felesége tanítónő -, jött érdeklődni a lakás felől. Amikor Horváhték ezt megtudták, mint a nőstény farkas, valami korábbi sérelmük miatt borzalmasan ellene szegültek Zádecki kérésének. Engem is befolyásoltak, semmi esetre se menjek bele abba, hogy ideköltözhessenek. Engedtem is ezen gondolatnak, kár volt. Abban állapodtunk meg, a lakásra nekem is szükségem lesz, abban sántikáltunk. Ekkoriban Endrének még nem volt lakása, albérletben laktak jó volna, ha kiköltöznének ebbe a szép környezetbe és kértem is a lakásra való igényemet. Persze ez egy pillanatnyi elképzelés volt nem volt ez reálisan lefektetve, de mivel Horváthék nagyon haragudtak Zádecékra, így engem belevittek egy kompromisszumba, ami később mégiscsak a Zádecék győzelmével végződött. Amikor pedig elköltöztek Horváthek körülbelül 1968-ban, Zádeckiék ismét kértek egy szobára való beköltözésre való jogosultságot, amit ismét megtagadtam, mondván nekem is kell egy szoba, hiszen kijárok, bejárok, lesz téli nap, amikor nem tudok közlekedni...és mit értem meg. Kiss Vilmost meg már annyira megfőzték ellenem tudván, hogy nekem van házam Szombathelyen, a lakást tőlem teljesen megvonták. Zádecki, ha netán meglát itt Szombathelyen, mint a borgyú elbámul messze bugris képével, kitér még a köszönés alól is. Rendész lett a gázgyárban, tudtommal ma is ott van. Sok embert kinyírt már csak ezek alkalmasak más szemében a szálkát is gerendának nézni. /1982./ Zajlott tovább az élet Sorok-majorban. Ekkor jött az ötletem, csinálok egy tanulószobát, úgyis itt vagyok délután is… Beadvánnyal éltem Kiss Vilmoshoz, akkor a város népművelési osztály vezetőjéhez, akit mindenképpen Horváthék befolyásoltak, hiszen Horváth Feri sokszor végzett neki kerti munkát… Amikor Horváthné megtudta, hogy tanulószobát akarok létesíteni pulyka színeiben tiltakozott - nem kell ide tanulószoba ezeknek a buta béreseknek, cselédeknek fölösleges. Nagyon bántotta a kezdeményezésem, ahogyan az ura felett uralkodott, úgy akarta velem szemben is érvényesíteni mindenben az akaratát. Persze nem engedtem a tiltakozásinak, lépéseket tettem. Elsőben el is vetették Kiss Vilmosék a kérésemet. Már megvolt a nyomás nem engedtem. Szülői munkaközösség nevében adtam be az igénylést, igen is szükség van a tanulószobára. | |
